bocsánat a késői válasszal, perszehogykülddel, ha még áll az ajánlatod, meg is köszönném valósziinűleg:) egyébként a nagytöbbség szintén iigy érez, ha valamit sikerült befejeznie, csak a "profiknak" megvan az az előnyük, hogy az olvasóik meggyőzik őket a művük érvényességéről meg a satöbbiről :) (az irodalomtudósok meg kritikusok meg amúgy is jobban tudják, mire gondolt az iiró, mint ő maga:)
Hát nem vagy egyedül... én is állandóan formálom az írásaim.. Amit eddig megírtam a regényemből, azt is átírogattam sokszor... igaz már egy ideje folyamatosan elégedett vagyok vele, de lehet hogy ez azért van, mert tudok annyit foglalkozni vele..:((
gyalogdémon, ha gondolod, elküldöm neked mailben - bár annyira azért nem érdekes, mondjuk. nagy elánnal fogtam neki, de a végére már nem tetszett. mást akartam, máshogy akartam... szinte mindig így járok.
Nem diszkriminatíve, ui. nem is tehetném :))) Hanem nem derül ki a nickedből...
És szerintem nagyon jól eltaláltad egy dilemmák közt vergődő ember gondolatait.. Nekem tetszett, a Gesztenyetánc. Gratulálok.
lappa, nem biirja megnyitni az explorerem az oldalt... illetve megnyitja, aztán azt mondja, nem tudja mégse megnyitni, és a két esemény közti mintegy 2-3 mp. alatt nem vagyok képes elolvasni a dolgot... a hiba az én készülékemben lehet?
hát, régebben versféleségeket, de azokból egy idő után "kinőttem". mostanában kezdtem újra írkálni, ezek inkább novellák vagy olyasmik, irka-firkák. :-) például.
Majd azt kérek ajándékba legközelebb, úgyis mindig engem nyaggat a család, hogy adjak ajándékötleteket, hogy minek örülnék :)
Sajnos az idő a meghatározó tényező... mire elkezdeném, már abba kell hagynom... Bárha csak ezzel kellene foglalkoznom, és megélnék belőle!
Nem egyszerű!
A múltkor elkapott az ihlet, de sajnos ez hétköznap reggel volt, nem sokkal a munkába indulás előtt... Na, ez jól be is tett, hisz nem tudtam nekilátni az elképzeléseimnek, oszt mire hazaértem, már rég messze járt a kedv és az energia. Így aztán egy nagyot aludtam. :(
Hogy a fenébe lehet ezt megoldani?
Sajnos nekem kell egy kis idő, míg ráhangolódom az írásra, beleélem magam, de mire ez megtörténik, alig marad idő ténylegesen írni...:(
Ez nagyon tetszik.. a főhős belelovagol a lenyugvó napba... nem kissé klasszikus megoldás! :))
Én még nem tudom a regényem végét.. talán ennél a pontnál - ahol most tartok - kéne átgondolnom, vázat alkotnom hozzá, és akkor talán sikerülne befejeznem... Eddig magát meséltette a történet...
Ó, neked rengeteg lehetőséged és időd van még, szinte ki se nőttél még a gyerekkorból! :)))
Drukkolok, hogy megtalád azt, ami a legjobban érdekel, és hogy sikerüljön abból megélned!
Én a te korodban még korántsem tudtam mit akarok, sőt, még most se mindig tudom... Túl sokminden érdekel! :))
Írni viszont szeretek, és úgy érzem megy is a dolog... Pedig magamtól csinálom, nem jártam bölcsészkarra, meg ilyesmi... (hála a mindenható univerzumnak) :)
regényiirásról... vannak nagy és komoly iirók, akik szintén úgy csinálják, hogy nem tudják az elején, mi lesz a vége (Julio Cortazar pl., aki a Nyertesek c. regényét, saját bevallása szerint, úgy késziitette, hogy létrehozott egy alaphelyzetet, figurákat, aztán hagyta, hogy azt tegyék, amit szeretnének - nagyon remek kis könyvecske lett belőle:), de gondolom, nem ez a jellemző. merugye törekszenek rá az alkotók, hogy szerkezete legyen a regénynek, meg effélék, előre-hátra utalások, és ahhoz meg kell - gondolom -, hogy fejben meglegyen a sztori.
amikor elbeszéléseket iirogattam, nálam is előfordult gyakran, hogy elkezdtem valahogy, és vártam, mi sül ki belőle. olyan is volt, hogy egyszer csak - még a "befejezés" előtt - abbahagytam a dolgot, mert azon a ponton volt vége, számomra, és ha tovább iirtam volna, rosszabb lett volna. szóval, gondolom, kinek-kinek a módszere szerint:)
na meg a befejezés, ami nálam gond szokott lenni, sose tudtam, milyen a jó befejezés.
vonnegut bácsi mesélte egyszer (nemtom, mondtam-e már, néha előjövök ezzel, mert tetszik nagyon), hogy fiatal iiróként nem tudta másként befejezni a novelláit, mint hogy a főhős meghal a végén, meg is kérdezett egy nagy öreget, mi a megoldás. nagyon egyszerű, mondta amaz, a főhős a végén belelovagol a lenyugvó napba. :)
Elolvastam az útinaplódat, megnézegettem a képeket. Nekem tetszik! :)
Ami a publikálásaimat illeti: most mindenfelé írok, ahova csak lehet. Hobbiból teszem, pénzem ebből nagyon kevés van. Sportmenedzser leszek majd elvileg, tehát most nem vagyok a szakma mélyén.
18 éves korom után dolgoztam egy megyei napilapnál, ahol szintén minden területet vállaltam, hiszen egy bizonyos körzetből tudósítottam. Aztán írtam fél évig egy kisebb példányszámban megjelenő országos sportújságba. 21 éves létemre még vannak terveim :), meglátjuk mi sül ki belőlük. Ha esetleg a sportmenedzser-edző pályánál kötnék ki, akkor is sok hasznát vehetem a médiaismereteimnek. Ha mégis a kommunikácó mellett döntenék néhány év múlva, akkor valószínűleg elvégzek egy k. szakos egyetemet. Remélem lesz rá energiám. Bár ugye ha az ember azt tanulja, amit szeret, akkor az sokkal könnyebben megy.
Egyébként nálam az írás már egészen kiskoromban előjött. 7-8 évesen már írtam meséket, verseket. Sajnos azok elvesztek, pedig most nagy élmény lenne elolvasni néhányat. Aztán az általános suli
felső tagozatában volt egy kis szünet, de 8.-tól megint rámtört az írhatnék, amitől úgy néz ki, nem fogok szabadulni már soha.
Kérdésedre válaszolva: leginkább a focit szeretem, annak vagyok a tudósa, de néhány esettől eltekintve minden sportban otthon vagyok.
Most pedig leállok az életem bemutatásával, mert már megint elkapott az ihlet... Nem bírok leszakadni a billentyűzetről. :))
Gratulálok, ha elvégeztél egy újságíró sulit.. én is jártam egy nagyon röpke ideig a TIT tanfolyamára, de hamar rosszul lettem tőle.
Nagyon sokat számít, hogy kitől, kiktől tanul az ember ilyesmit. Apám újságíró, így azért némi fogalmam van azért erről a műfajról, és hogy őszinte legyek, elvárásaim is vannak! :)
Sok sikert a pályafutásodhoz!
Hol publikálsz amúgy, és a sporton belül melyik területről írsz a legszívesebben?
Hát például engem időnként feszít a vágy, hogy megmutassam amit alkottam... kíváncsi vagyok, mit szólnak hozzá, hat-e rájuk, mi a véleményük, megszeretik-e, stb...
Nem a pejoratív értelemben gondoltam a dicsekvést..:))
