1., mashol is megirtam hogy az emberkeket nem kellett igazan beszervezni a partba. jelentkeztek maguktol. valogatni lehetett kozuluk. a munkasok kozott igen. ok nem tolongtak. az ertelmisegiek tolongtak.
2., meglatasom szerint boros ur eleg sok mindent es eleg sokaig tanult. jo pap holtig tanul. en mas eletutat jartam be. tobbet es tobb helyen dolgoztam. vagy munka szeru tevekenyseget mimeltem. es nem szerettem azokat akik allandoan tanultak. biztos nagyon okosak voltak de egy pici lustasagot is ereztem a sok tanulasban.
3., boros ur addig kisz tag volt amig ez a tanulasat segitette. amikor mar benn volt az egyetemen megengedte maganak hogy kilepjen. a tanulasra valo penzt elfogadta.
4., boros ur biztosan hos volt a szamizdatok terjesztesevel. ezen hosi mivoltot mintha egyesek demszky ur eseteben nem szivesen szavaznak meg.
5., magyarorszag javara kemkedni azt hiszem semmikeppen nem nevezheto buntettnek. foleg gazdasagi temakban. magyarorszag ellen askalodni akarhol es akarhonnan nem tekintendo hosi tettnek. megha kulfoldi emigransok is csinaljak. mert nem elvunk a minel rosszabb annal jobb. az emigransok peldaul erveltek a korona visszaadasa ellen? a legnagyobb kedvezmeny biztositasa ellen? miben allt az emigrans tenykedese? segiteni vagy artani akart a magyar hazanak?
Ugy szeretem, amikor ennyire naiv emberek tizenakarhany ev utan radobbennek, hogy a gazdag emberek szemetek, es hogy egyik sem a legkisebb kiralyfi, hanem csak szimplan csaltak.
Ugyanez a borzalmas naivitas volt az, ami zavart Pokorni megrenduleseben is, a naivitas ilyen foka mar nem az artatlansag bizonyiteka, hanem a vaksage.
Ő bocsánatkérési aktusának komolyságát azzal bizonyítja, hogy jóvá teszi, amit elrontott, megvizsgálja, vagyonának mekkora részét köszönheti a társadalom ellen elkövetett, immár beismert és általunk megbocsátott vétkének, annak, hogy a BM alkalmazásában állt, ezáltal pénzügyminisztériumi vezető lett, és ennek révén kapcsolati tőkére tett szert, amit a rendszerváltás után "kamatoztatott". Egyszóval hogy "cinkelt" kártyával játszott. Vagyona így kiszámított hányadát (amiről már ő is belátta, hogy jogtalan, a társadalommal, a többi emberrel szemben igazságtalan szerzés) átadja a szegény gyermekeket étkeztető alapba.
Nem demagóg, mert nem kell semmit vissza fizetnie. Elég ha tudja, hogy mi tudjuk hogy tisztességtelen, és nem egy zseniális üzletember.
NEEEEM! Nem BJ vagy Te vagy ostoba, hanem a cikk végén a "fizesse vissza"-demagógia! Az cikk egyéb részei viszont még ezt is képesek kompenzálni, mert jó helyzetértékelést ad a magyar demokráciáról és a magyar demokratikus kultúráról, mi több, e rossz helyzethez megoldási módot is kínál. Aztán - pechjére - saját esetét és annak feltárását hozza elő konkrét példaként. Magát ajánlja mások figyelmébe.
Az MN II számú dokumentuma nem tárgya a vizsgálatnak, mert az nem kémelhárítással kapcsolatos. Kérdezni persze lehet.
Ha nem hamis, akkor ez egy belső információs jelentés, amely párthatározaton alapul.
Miért hamis:
- nincs ott a párthatározat száma megnevezése, mint amikor egy iratban törvényre, jogszabályra vagy annak konkrét szakaszára hivatkozunk???
/hivatkozás nélküli iratot visszavágnak ejnye- ejnyével./
- MN miért nem jelentette meg a határozatot, ha van?
- ki kapja?
-iktatószám /ez az egyik nagy bukta/
- ki gépelte? - ki sokszorosította
- aláírás csak szignó holott MP aban az időben teljes néven írt alá, amit nehéz lett volna hamisítani az írásazonosító jegyek tökéletessségével.
Ezért a hamisság min. 95%- os
továbbit plusz %-ok az eredeti /ha az/
vizsgálata lapján írásmélység, vonalvezetés stb.
- beltartalmáról az egyik érintett ellenkezően nyilatkozott egy másik szereplőre is vonatkozatatva Tv társaságnak. /MN nem reagál erre./
- a pecsétet miért nem az aláírásra tették, legalább a gépelt nevet fedően /korabeli előírás volt/
Miért készül 76-ban? Szvsz, mert az ügynök mivoltot 1961 től akarták bizonyítani kapcsolódva az I. sz kinevezési papírhoz. Vagyis tudták au SZT tiszt nem szervez hálózatot nincsnek saját besúgói. Ezek szerint viszont sok mindent nem tudtak?????
Hát ez szvsz elég ostoba cikk, már elnézést, bár az ÉS Agora rovatában fel-feltűnnek hasonlók. Amióta olvastam, azóta töröm rajta a fejem, hogy Boros János vajon komolyan gondolja-e, amit ír, vagy ironizál? Aki esetleg nem olvasta volna, annak felhívom a figyelmét, hogy a teljes cikk ennél értelmesebb és tartalmasabb: kompenzál.
Szia
Te így látod. Nekem más a véleményem. Pont azt mondtam, hogy nem mosom egybe (tudom, hogy nem erre gondoltál, de a D utáni számok is egyebemoshatók), ha igaz a 2. doksi (szvsz nem), akkor takarodj van.
Ködgép meg nem kell, én akkor is éltem (sajnos), mást meg nem akarok meggyőzni semmiről, elég ha beszélgetünk.
Esettanulmány: Egy beszervezési kísérlet demokratikus-kommunikatív föloldása
Ebben a rövid esetleírásban, mintegy példát szolgáltatva, kísérletet teszek a korábbi beszervezéseimre irányuló próbálkozásokból eredő, köztem és a beszervezést megpróbálók közti "árkok" demokratikus-kommunikációs feloldására. Kétszer futottak neki, egyszer a pártba, egyszer pedig a külföldi információs hálózatba próbáltak beszervezni, továbbá egyszer megakadályozták, hogy itthon doktori fokozatot szerezzek. Később viszont "rehabilitáltak", ez utóbbit már azután, amit, hol tréfásan, hol komolyan "rendszerváltásnak" neveznek.
1973/74-től vegyészmérnöki tanulmányokat folytattam a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. Az első szemeszterben évfolyamelső voltam. Ez elegendő oknak bizonyult ahhoz, hogy a vizsgaidőszak végén megjelenjen kollégiumi szobámban Vince László hallgatói pártaktivista, és közölje velem, hogy szívesen látnának a pártban, mert hozzám hasonló emberekre lenne ott szükség. Megköszöntem figyelmét, és biztosítottam, hogy gondolkodom a dolgon.
1975-ben aztán nemhogy a pártba nem léptem be, de a KISZ-ből is kiléptem, ahova a gimnáziumban osztályunk minden tagját automatikusan beléptették. Ennek volt a következménye, hogy a diploma megszerzése után, 1978-ban két tanszékre is doktoránsi meghívást kaptam (analitikai kémia tanszék, illetve fizikai kémia tanszék), azonban mint az egyik professzortól megtudtam, a veszprémi pártbizottságról telefonáltak a rektornak, hogy évfolyamunkról bárkit, csak engem nem vehetnek föl, mert rendszerellenes vagyok, és tanársegédként "megmételyezném" (szó szerinti idézet) az ifjúságot. Talán érdekes megjegyezni, hogy ekkoriban a néhány évvel előttem végzett volt egyetemi párttitkár, Szekeres Imre - későbbi megyei első titkár majd MSZP-alapító, akivel amolyan egyetemi-diákos módon mindig barátságosan üdvözöltük egymást - a veszprémi pártbizottságon dolgozott... Tizenhat év múlva, 1991-ben "rehabilitáltak"...
1978 és 1982 közt vegyészmérnökként dolgoztam, újabb katonai szolgálatot teljesítettem, akaratom ellenére alhadnagyi rangig víve, majd miután eredeti szakmámban semmiféle előmeneteli lehetőségem nem volt, filozófiatörténetet, filozófiát és teológiát tanultam Budapesten az akkori Római Katolikus Hittudományi Akadémián. Utólag fejezem ki megelégedésemet, hogy bár annyit hallottunk beszervezésekről, engem mindvégig megkíméltek, még a nyolcvanas évek legelején is, amikor a Beszélő indulása előtt Kis Jánossal és Bence Györggyel (Wildmann János és én) barátságot kötöttünk, majd amikor rendszeresen jártam Kis János lakásán és a repülőegyetemeken, és amikor számonként ötven példányban juttattam el az induló Beszélőt jelentős értelmiségiekhez, illetve a katolikus egyház vezetőihez. (Kis János tudta, hogy az én terjesztésemben került el a Beszélő egyes számától az ötödikig, külföldre távozásomig, többek közt az akkori hercegprímáshoz, Lékai bíboroshoz, a pannonhalmi főapáthoz, Cserháti Józsefhez, a püspöki kar titkárához, és sorolhatnám még. Szüleim Trabantjával odaálltam a Kelenhegyi úti lakás elé, lehoztuk az ötven példányt, és usgyi, irány néhány budapesti cím, aztán Pannonhalmán Asztrik, onnan Pécs. Négy-öt órán belül az országban "szétszóródott" az ötven példány, nálam csak egy maradt.) Az állambiztonságiak mindvégig békén hagytak, igaz, Kis János kérését, hogy publikáljak a Beszélőben azzal hárítottam el, hogy ki szeretnék menni Nyugatra filozófiát tanulni, ehhez pedig útlevél kell.
1982 és 1990 közt, a szabad választásokig Nyugat-Európában tanultam, és Svájcban filozófiai doktorátust szereztem. Disszidensként öt évig nem jöhettem haza, 1987-ben pedig már minden kint élő emigráns után szinte "dobálták" a "konzuli" útleveleket, így 1987-től hazajárhattam. Ekkor próbáltak meg beszervezni. 1987 tavaszán Kolozsvárott Orbán Jolánnal (akkor még odavalósi állampolgár) a magyar hatóságok tudta nélkül házasságot kötöttem, a román állam engedélyével. Ezen engedélyhez a román államnak magyarországi lakás igazolása kellett, ahonnan engem "disszidálásom" miatt "kiírtak" a szervek, és ezen Pécsett élő édesapám úgy segített, hogy saját nevére (ugyanaz, mint az enyém) kiállított papírt fordíttatott le románra, és juttatott el az ottani hatóságoknak.
A házasság után Magyarországra 1982 után először hazatérve az akkoriban előírt rendőrségi bejelentkezéskor egy őrnagyhoz (Vida vagy Vajda?) irányítottak, aki közölte velem, hogy édesapám ellen eljárást indítanak, és börtön lesz a vége, mivel az ő nevében igazoltuk a magyarországi lakást az én Romániában megkötött házasságomhoz. Ezt azonban kiválthatom azzal, ha időnként jelentést küldök azokról a tudományos eredményekről, amelyeket Nyugaton megismerek, és amelyekből véleményem szerint Magyarországnak haszna lehetne. Ha nem, hát nem, akkor sajnos nem tudnak semmit tenni, én mehetek vissza Nyugatra, apám pedig a börtönbe. Az őrnagy (Vida vagy Vajda?) nemigen tudta, mit beszél, miközben egyszerre volt barátságos és fenyegető: azt gondolta talán, hogy tudományfilozófiából írt doktori értekezésem vagy a kortárs filozófia olyan eredményeket produkál, amelyekből itthon bárkinek is konkrét haszna lehetne?
Édesapám védelmében aláírtam egy papírt, majd azonnal találkozót és pontos információt kértem az akkori pécsi rendőrfőkapitánytól, Vida/Vajda (?) őrnagy szolgálati elöljárójától, Lusztig Pétertől. Lusztig Péter (ha jól értesültem, jelenleg Lamperth Mónika belügyminiszter tanácsadója) rövid időn belül fogadott, érdeklődésemre rendkívül barátságos módon közölte, hogy semmiféle vizsgálat, letartóztatás és börtön nem fenyegeti édesapámat. Természetesen azon nyomban visszavontam aláírásomat, és azóta sem mentem még csak az épület közelébe sem. Így működött a rendszer még 1987-ben is, amikor pedig már felvilágosodás, nyitottság és nyugatosság volt a kor szava.
Epilógus
A demokrácia csak beszélgetéssel kezdődhet és csak folyamatos beszélgetésben és beszélgetés által maradhat fönn. Örülnék természetesen, bár nem hiszem, hogy megtörténik, ha az érintettek, Vince László, Szekeres Imre, Lusztig Péter vagy Vida/Vajda (?) őrnagy nyilatkoznának. Nem feltétlenül az én esetemről, hiszen ez nem nagy poén, valószínűleg nem is emlékeznek, hiszen velem semmit sem sikerült elérniük, de nyilatkoznának egyáltalán arról, milyen demokráciát szeretnének, megbocsátottak-e azoknak, akikkel dolguk volt, akik miatt, miattunk, maguk sem lehettek szabadok, hogyan kerültek a barikád - ma inkább ároknak nevezik - túlsó oldalára, és vajon a rendszerváltás óta immár velem egy oldalon érzik-e magukat, avagy maradtak, ahol voltak, tehát van-e köztünk még árok stb. És persze jó lenne, ha ők is megneveznének embereket, akikkel maguk is szeretnének beszélgetni, és ha mások, sokan jelentkeznének, és elkezdenénk beszélgetni.
Kezdjük ártatlan, könnyen elmondható történetekkel, később keményedhet is a beszélgetés. De legyen mindig őszinte, és határozzuk el, hogy kibeszéljük, jóvá tesszük és ezáltal zárjuk le a múltat, mert demokráciát akarunk. A demokratikus kommunikáció olyan módjaira gondolok például, hogy Medgyessy Péter, miután kibeszélte magát és bocsánatot kért, mi, magyarországi emberek, a magyar társadalom, megbocsátunk.
Elmondja, hogy mi kényszerítette arra, hogy a titkos ügyosztályon keresztül keresse társadalmi, politikai és gazdasági fölemelkedését, és egyáltalán mit gondolt magáról és rólunk, magyarországi emberekről, ahogy haladt előre a ranglétrán. Hogyan reagált magában, amikor először hallott a gulagról, megbeszélte-e barátaival vagy családtagjaival, és gondolt-e valaha a kiszállásra. Mi magunk is elmondjuk történeteinket, elmondjuk, hogy a Gulag szigetcsoportot már a hetvenes években olvastuk német fordításban (franciául is megvolt), és ő is megbocsát nekünk, főként azoknak, akik ellene vétettek. Ő bocsánatkérési aktusának komolyságát azzal bizonyítja, hogy jóvá teszi, amit elrontott, megvizsgálja, vagyonának mekkora részét köszönheti a társadalom ellen elkövetett, immár beismert és általunk megbocsátott vétkének, annak, hogy a BM alkalmazásában állt, ezáltal pénzügyminisztériumi vezető lett, és ennek révén kapcsolati tőkére tett szert, amit a rendszerváltás után "kamatoztatott". Egyszóval hogy "cinkelt" kártyával játszott. Vagyona így kiszámított hányadát (amiről már ő is belátta, hogy jogtalan, a társadalommal, a többi emberrel szemben igazságtalan szerzés) átadja a szegény gyermekeket étkeztető alapba. És ezzel megszületett benne a demokrácia, és mint az ország első embere, példaképpé és első morális instanciává válva segít mindannyiunknak, hogy bennünk is, további tízmillió emberben, megszülethessen a demokrácia. Hogy megszülessék végre a magyarországi demokrácia. Ez és lelki nyugalma nyilván magának Medgyessy Péternek is többet ér, mint egész vagyona. Ha tegeződnénk, azt mondanám, kérlek, Péter, neked is jobb lesz, te fogod megalapítani az új, beszélgetésre épülő, kommunikatív magyar demokráciát, nem hamiskártyásként, hanem hősként mész be a magyar történelembe, megismered a lelki nyugalmat, kérlek, ne habozz! De hát, egyelőre, nem tegeződünk.
És mindenki így, a maga helyén. Függöny nem kell, nem színpadon vagyunk. Ez lesz, ha lesz működő, élettel teli demokrácia.
A demokrácia talán nálunk is közös felszabadulás, együttes öröm lehet.
Úgy fogunk örülni és megkönynyebbülni, hogy, mint Pilinszky mondja, almákat dobálunk a levegőbe, ugrálunk, énekelünk és nem haragszunk egymásra. Nem gyilkolunk többé. Szimbolikus értelemben sem. Elkezdhetnénk? A személyekből kiinduló, kommunikatív demokráciát?
nekem van egy csomó papírom itthon (régen tartogatom már azokat, spájzban van befőttes üvegben, legumizva, hogy ne lepje a légy), még régen írtam őket (meg mindenkitől elloptam, hadd legyenek szomorúak), van rajtuk mindnféle írás és még egyik sincs aláírva
gondoltam majd egyszer ráírom valakinek a nevét vagy csak írok majd másikat és akkor megmarad az eredeti is, mintának
ezzel nem akrtam mintát adni sőt remélem nem sértettem meg a legyeket se, tehát mm-t se (s)értek
kepzeld el ha a nevek sem lettek volna valosak. vagy odaraktak volna mongyuk ormai helyere a konrad adenauer nevet. a szirmai helyett meg a richard nixont. tok jo lett volna. senkinek nem lett volna gyanus.
a nevek valosak. csak esetleg nem akkor es nem ott. az alairas meg hamis. de hat kit erdekel hogy egy nimand ketfelekeppen ir ala. vagy akar 5 felekeppen. de lehet 100 felekeppen is alairni. ahogy eppen sikerul...
Azért foglalkoztak vele.
"Dr. Villányi Miklós Simicskó István (Fidesz) felvetésére kijelentette: a Magyar Nemzet által közölt, ún. második dokumentumban említett személynevek - azaz Szegedi József, Ormai Olivér és Kenyér István is valósak. Azt azonban megjegyezte: az irat több "logikai bukfencet" is tartalmaz, s számára úgy tűnik, nem valóságos.
Arra a kérdésre, hogy akkor kinek állt érdekében ilyen dokumentumot hamisítani, Villányi így válaszolt: "A hamisítások mindig később készülnek." "
Ha nem hamis, akkor már régen előállnak vele, mert így tényleg el lehet takarítani MPt, nagyon sokan a balosok közül is azt mondanák, hogy ebben az esetben takarodjon. Én is.
A hamisra gondolsz? Egyébként biztos vannak kilopott doksik, mind a két oldalon. Ezekkel kellene játszadozni a következő 50 évben? Polt Pétrnek már csak a kialakult helyzet miatt is nyomoztatnia kellene az MN doksik ügyében.
A kedves Fideszes és egyéb jobboldali ügynököknek, III/xx-esknek, a saját magasra állított erkölcsi mércéjük jegyében, és önként kellene felfedni múltjukat és nyilvánosan, azért hogy mi a választók dönthessünk róluk is.
Ezt követeli tőlük a saját kampányban tanúsított, a vesztésük után tanúsított, nyilvános kijelentéseik, szebben mondva a tetemre hívásra való felszólításaik. Akkor mostan ők hívatnak tetemre!
Persze, hoyg már nem érdekes a dokumentum. Naná, miután kiderült, hogy öt érintett volt a fidesz-orrmányban!
Azért furcsán relativizálódnak a dolgok, nem? Most már, kedves polgár-elvtársaim, az érintettek hozzájárulása szükséges, hogy nyilvánosságra hozzák a nevüket. Bátorkodnék megkérdezni, Medgyessy vagy a Pokorni-apuka hozzájárulását ki kérte ki?
És amikor a D-201 vgy a D214 ügynök polelvtárs rólam jelentett, akkor ki kérdezte az én hozzájárulásomat?
Nemsokára ott leszünk, hogy nekünk kell a fejünket lehajtva menni az utcán, nehogy felismerjenek, hogy nini, ott egy rohadt nem-ügynök, nosza, verjük csak jól meg!
Hogy' is mondta szegény Hofi anyósa? "Gézám, a végén még megérjük, hogy a sz@r húzza le a vécét!"
Szégyelld magad, hogy olyan embernek diktálsz, aki nem ismeri a helyesírást!
olyan szó nincs, hogy
megvalósízsát, és olyan se, hogy elolavsni.
Tulajdonnév előtt a magyar nyelv (a turbómagyar se) nem használ névelőt. (a Kádárt.)
Az "olyan - amellyel" szópárosítás helytelen, javaslom, hogy egyeztetés ügyében keresse fel magyartanárát, anyukáját.
Az erösebb szóban célszerűbb ő betűt használni az ö helyett, már csak azért is, hogy ne tedd magad nevetségessé, amikor az elütések miatt topikok százain üldözöd keresztül szegény olvtársunkat.
voltak kénytelenek dolgozni mert a terméket az oroszok Szeretettel javaslom, hogy az egyes mellékmondatok közé helyezz vesszőket, nem csak azért, mert az olyan frappáns megoldás, hanem azért is, mert így szól a szabály.
"Mit tehetett volna?" Hát ez az. Mondjuk lemondhatott volna (szerinted) és akkor jött volna valaki más. Ő meg szervezhetett volna forradalmat, akkor valszleg jól felkötötték volna és akkor most nem lenne vele gond. A helyébe meg jött volna egy más, lehetőleg 5ös matekkal.
OK, azt már tudom, hogy ő mit tett, amit Te nyílván elitélsz. Te mit tettél volna? Azért Tőled kérdezem, mert Veled beszélgetek.
az akkori magamnal vagyok 30 evvel idosebb. ez nem jo, nem baj hanem teny.
a szovjetek meg nem zsakmanyoltak akkor ki minket. hanem mi vertuk at oket. es azokban a korokben, berkekben erre kurvara buszkek voltunk. maximum annyi hasznot tudtak kihuzni belolunk hogy az embargos dolgokbol mi tobbet megkaptunk. es azt at kellett adni. vagy egy reszet.
a cserearanyunk meg jo volt. es azokat a dolgokat amiket a szovjeteknek eladtunk sehova nem lehetett eladni. az arab vilagba sem lehetett ingyert eladni. hitelbe. mert nem vettek meg. mert a dezodortol az arabok kiutest kaptak. ciki volt de kiutest kaptak. azt bizony csak a szovjeteknek lehetett eladni. es az osszes csodatermek remekunket. a kreppet. amit szovjeten kivul csak az irakiak vettek valami istentelen csoda folytan. mas vevoje nem is volt. tehat ezt a kizsakmanyolast hagyhatjuk.
a buzat meg eladtuk nyugatra dollarert. az oroszok meg vettek a buzankat nyugatrol dollarert. de rubelert nem kaptak. es titkoltuk eloluk a termest. ALLAMTITOK volt. errol volt is szo mostananaban a radioban. hogy nem a nyugati kemektol titkoltak hanem a szovjetek elol. mert vittek volna rubelert. meg furogepekert. es mi nem akartuk adni. hanem dollarert. tehat lehet hogy medgyessy nem is hazudott akkorat.