Van egy ősrégi vicc, amelyben a tanító néni próbálja rávezetni az osztály - hogy is mondjam csak? - nem éppen legokosabb gyermekét arra, hogy milyen hasznot hajt a háziállatok egyike, a lúd. Azoban hiába minden igyekezet, a kérdésre: "Móricka, mit ad a liba?", a válasz mindig ugyanaz: "Tepertőt!".
Nos, a konok embert nem érdeklik a tények, az összefüggések, ő csak a saját rögeszméjét hajtogatja. Így alakulhat ki az a tragikomikus helyzet, hogy néhány ember határozott meggyőződése, hogy a magyar lakosság tekintélyes részét kitevő nyugdíjasoknak nem azt kellene megvetniük és szavazatukkal elítélniük, aki elvett tőlük valamit, hanem pont ellenkezőleg, azt, aki az elvett értéket visszaadja. Visszaadta.
Azért egy jogi-közgazdasági fogalmat csak meg kellene értened: valakit nem lehet megvásárolni azzal, ami az övé: ha valakinek visszaadom a jogos tulajdonát, azzal nem tudom őt megvásárolni.
Ugyanennek a rögeszmének egy másik, szimbolikus megfogalmazása a júdáspénz. Aki ezt elővezeti, az megfeledkezik arról, hogy Júdásnak nem visszaadták a 30 ezüstöt, mert azt nem tőle vette el Jézus.
Az már egy másik vicc, ami ebben a metafórában a sorok között leledzik: A FIDESZ, OVéval az élén volna a Megváltó, a mostani kormány meg a farizeusok hada, Medgyessy-Annással és Kovács-Kajafással az élén. Azt hiszem, az ország demokráciát szerető másik felének most éppen ez volt a megváltás. Sajnálatos, hogy így esett.