Én igazán jókor váltottam
Fejlődéstörténeti példatár
NSZ 2002. április 17. Szerző: Rab László, Összeállította:
Lámpavas I.
Bayer Zsolt, a Fidesz egykori szóvivője, lapunk publicistája (1993 szeptemberétől 1994 decemberéig) Hetedíziglen című vezércikke a Népszabadságban, 1993. október 13-án:
Mert úgy is lehetett volna, hogy 1989-ben akasztunk. Itt volt, kéznél volt és kézreesett mindenki. Valódi gazember, gyilkos, kollaboráns és ťki csak gyáva volt, és lelkesedni restŤ. Ők mind lámpavason szokták végezni. Ugyan, ki szólt volna? Néhány könyvmoly talán. Ki figyel oda rájuk, mikor indulatok hát még, ha jogos indulatok! ideje van. Úgy is lehetett volna.
Akkor túl lennénk az igazságtételen. S akkor el lennénk borítva megint rossz, üszkös, nehezen vagy soha nem gyó-gyuló sebekkel. Nem lehet elégszer elmondani: a történelem legszebb lapjaira kívánkozik, hogy nem így történt.
Kicsinyég
Bayer Zsolt publicista az Adalékok a nagy Fidesz-leleplezéshez című cikke, 1994. október 21-én a Népszabadságban:
Most biztosan nem kéne megszólalni. Mert hát kit érdekel az egész? Kaptak öt százalékot, éppenhogy becsúsztak a parlamentbe... Fidesz? Ugyan kérem!
Azután meg, én igazán jókor váltottam.
Éppen jókor. Botrányok voltak már, de még potenciális esélyes volt a párt, sötét ló, akármi is lehetett volna belőle, így nem érhetett az a vád, hogy a végső bukás után menekültem el. Hja, kérem, fontos a jó ritmusérzék... Arról nem is beszélve, hogy milyen elegánsan tudtam hallgatni. Az ťigaziŤ okokról... Semmi árulás, semmi fecsegés, diszkréció, pókerarc mindjárt ťcsókos gyerekŤ lettem.
Most itt az idő az árulásra: igen, én, az alapító atyák egyike dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot.
Ugyanis nem szerettem őket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón. Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek, akikkel nem lehetett emberi szavakat váltani nőről, kajáról, piáról.
Na, a Tóth Bélát pedig a Bécsi Kávézóban mutatták be nekem, rizsfelfújtat evett a picim, málnaöntettel, aztán kért egy leveseskanalat, hogy rendesen ki tudja hörpölni a jó szaftját neki na most, én igazán nem vagyok megjátszós, de ez mégiscsak zsenánt volt kicsinyég...
Hát így.
Ki hitte volna, hogy lassan majd megszeretem őket.
Lámpavas II.
Bayer Zsolt, a Duna TV kulturális igazgatóhelyettese az ATV Sajtóklub című műsorában, 2001. november 9-én:
Akkor azért mégiscsak mondjuk ki, amit hiszen mindnyájan tudunk, Horn Gyula egy büdös bunkó, egy legutolsó büdös bunkó, ha úgy tetszik, egy angyalföldi proli, ahogy ő önmagát meghatározta. Az egész történetben csak az a szomorú nem Horn Gyula, kit érdekelne Horn Gyula , de Horn Gyula ebben az országban szabad választásokon is tudott miniszterelnök lenni. Ez a büdös bunkó, ez a baj vele...
...Na, de kicsodák ők? Miközben mondjuk egy Biszku Béla a mai napig remek nyugdíjjal él ebben az országban, ugye, jól mondom? Ezek között egyetlen némileg tisztességes ember volt, egy bizonyos Pap János, aki, nem tudom, milyen megfontolásból, mint Veszprém megyei titkár, legalább volt benne annyi kurázsi, hogy valamikor a 90-es évek elején fejbe lőtte saját magát. Előtte a feleségét, aztán magát. Ez legalább egy becsületes dolog, mert egyébként mindegyik ezt érdemelné, tegyem mindjárt hozzá, hogy jövő héten legyen miről cikkezni az uraknak. Ha mindegyik fejbe lőtte volna magát, akkor most nem lenne probléma...
...Na, most azért álljunk meg egy pillanatra, kiemelt nyugdíjjal marha jól élni mind a mai napig, és ezek után még azt a jogot is vindikálni, hogy még mindig ők szabjanak zsinórmértéket ahhoz, hogy mi a helyes, hogy politikailag mi a frankó, hogy ők mondják meg, hogy 56 mi is volt, hogy 1956-ban ezek a rohadt gyilkos gazemberek, ezek a mocsadék utolsó állatok most megpróbálják átretusálni 56-ot egy ilyen szocialista forradalommá. Egyébként, ha 56 szocialista forradalom volt, akkor ezek hogy magyarázzák meg: a saját elvtársaikat akasztgatták 56 után!? Igen, a saját elvtársaikat akasztották. Egyébként 56 nem volt szocialista forradalom, mint tudjuk, de ezek azt hiszik, hogy ők még most azt is meg fogják mondani, hogy ki a csőcselék, meg ki a frankó? És ki mit csinált 56-ban, és ők majd eldöntik. És ezek után csodálkoznak, hogy ha van néhány ember, megkeseredett, egész életében testileg, lelkileg nyomorékká tett szerencsétlen, aki kifütyül egy Kovács Lászlót vagy egy Medgyessy Pétert, akik, ne felejtsük el már, kérem szépen, 56 után az élet arról szólt, hogy Kádár rendszerében vezető funkcioná-riusnak lenni egyet jelentett a hazaárulással. A hazaárulás apoteózisa, az eredendő bűn maga Kádár János és november 4-e. Aki ezt végigcsinálta, és akik ezek után ott, abban egzisztált, ezeken a szinteken, az hazaáruló. Tetszik ez vagy nem tetszik, akkor is így van, és bizony a dolgokról kétféleképpen nem nagyon lehet gondolkodni, mint ahogy a hazaárulás is hazaárulás. Na most, ha a polgári oldal azt mondja, hogy a hazaárulás az hazaárulás és bűn, ők pedig azt mondják legjobb esetben, hogy hát olyan kis bocsánatos bűn, ha egyáltalán bűn, de igazából nem is bűn, két ilyen tábor között nincsen vita, mert nincsen miről vitatkozni. Ahhoz, hogy lehessen vitatkozni, azt gondolom, hogy kell legyen valami minimális konszenzus de milyen konszenzust lehet kialakítani gyilkos, hazaáruló, senkiházi rohadékokkal, semmilyet , és ha valaki időnként kifütyüli őket, akkor utána nem megsértődni kell, hanem mélyen elgondolkodni és elmenni örökre a büdös francba, és nagyon örülni, hogy nem lógunk a lámpavason. Ez a véleményem röviden őróluk.
A város peremén
Bayer Zsolt, a Magyar Nemzet publicistája egy budafoki fórumon, 2002. április 15-én (MTI-jelentés):
A szombati rendezvényről szólva Bayer Zsolt újságíró a fórumon kijelentette, hogy 198889-es hangulatot érzett a Kossuth téren. Úgy vélte: a rendezvénynek az volt az üzenete, hogy akik a polgári kormány mellett szavaztak, mélységesen elkötelezettek a polgári Magyarország mellett. Bayer Zsolt szerint a rendezvény résztvevői megmutatták, hogy leküzdötték kisebbrendűségi komplexusukat és kishitűségüket.
Az újságíró megjegyezte: soha többé nem fordulhat elő az, hogy Magyarországon a polgári erőknek ne legyen médiaháttere. Egy hét múlva vasárnap Magyarország nem fogja engedni azt, hogy a vízfejű Budapest, ezen belül Pest lumpenprolijai döntsék el, mi történjék ezzel az országgal fogalmazott Bayer Zsolt.
