Ha megismerjük Isten szeretetét az megváltoztat minket (Ján. 8,32) és akkor már "... nem erővel, sem hatalommal, hanem az én (Isten) lelkemmel!..." (Zak. 4,6)
Sokat gondolkoztam, hogy mit is jelent Isten szeretete (az agapé, teljesen önzetlen szeretet). Azt mondja az ige,
hogy Isten maga a szeretet. Sok mindent mond róla, több tulajdonságot is (pl. jóságos, irgalmas vagy néhol haragvó), de egy
jellemzőt mond, ami nagyon fontos sajátossága, ami Ő maga: a szeretet. Ezt János írja az Úrról, aki igen csak közeli
kapcsolatban volt vele. Hallottam egy érdekes kifejezést: "A ... tulajdonságod hozzád tartozik, de nem határoz meg téged."
Azt hiszem Istennek ez az igazi tulajdonsága, ami valóban meghatározza Őt. Ahhoz, hogy a "földhözragadt" ember fel tudja
fogni ezt a nagyon fontos, ám végtelen dolgot (hiszen Isten is végtelen) muszály volt Istennek az elvont, szellemi
szeretetét lelki síkra helyeznie. Hiszen az ember is 3 részből áll: szellem (ez halt meg az emberben, amikor kiüzetett a
paradicsomból, ez biztosított az azóta tönkrement kapcsolatot Isten és ember között), lélek (értelem, érzelem, akarat), test
(fizikai valónk). Istentől elidegenedett, testies gondolkodású lényünknek Isten az Ő legfontosabb jellemvonását lelki síkon
a kegyelem által mutatta meg. Hiszen a szeretet csak tettetkben létezik, a törődésben mutatkozik meg. Így a
legnagyobb kegyelem lelki megnyilvánulása az Ő kereszthalála volt. Ez jól példázta Őt, hiszen semmi jót sem tettünk Ő már
akkor gondoskodott a szabadulsáról (Róm. 5,8). Talán lehetne még fokozni :) ennek a testi vetülete a mosoly: egy Isten
iránti hálából fakadó mosoly úgy gondolom többet ér mint akármilyen evangélizáció (olvassátok el a
Isten dicsőségének a hiányában szenved Róm. 8,19-21 (ez az oka az ember féktelen nagyravágyásának, ami tulajdonképpen
pótcselekvés). Pascal szerint minden emberben van egy "Isten alakú űr", amit logikus, hogy csak Istennel lehet betölteni.
Úgy is mondhatnánk, hogy Isten és az Ő dicsősége hiányzik. Ha hallunk egy szép, önzetlen történetet - kinek jobban, kinek
kevésbé - összeszorul a torkunk; ha megvilágosodik előttünk, hogy Isten mit tett és tesz értünk megtelik a szívünk, mintha
valami fel akarna bennünk törni, öröm jár át bennünket: betelik az űr. Tehát az szeretet és a dicsőség szorosan
összekapcsolódnak. Az embereknél is, amivel tud a leginkább valaki azonosulni, ami érdekli, amiben sikeres, azaz ő
dicsősége, amiatt néznek fel rá az emberek (pl. egy orvos az ő szakterületén). Ez az utolsó kulcs, az öröm, nemhiába
helyezkedik el a szeret után a "lélek gyümölcseinek" felsorolásában (Gal. 5,22), ez is nagy fontos, sokan ezért élünk, de a
legtöbben sajnos csak öröm nélküli élvezeteket találják.
Mindezek ellenére mégis annyi sok problémával lehet találkozni, amelyek elbizonytalanítják a hitetlen embereket, sokszor a
hívőket is.
Nekünk is kijutott a "jóból": szakadás, pletyka, pásztor eltávolodása a gyülitől stb.
Úgy gondolom, hogy Isten sokkal vonzóbb mint a világ, tehát a vele való helytelen kapcsolat, a hozzá való hibás viszonyulás
teszi tönkre dolgokat. Mivel a szeretet állítja helyre a életünket (I. Kor. 8,1b), vagy méginkább a számunkra "megrágott"
kegyelem: ez az alap. Sok hívő számára egyik legretegetteb kifejezés a "kegyelemből való kiesés". Sokunk számár ez nehezen
érthető: "teológia egyik legnehezebb és legvitatottabb pontja" (lásd. topic nyitó szövegben). Az egyik utalás a Galata
levélben található (Gal. 5,4), itt Pál dorgálását olvashatjuk, mivel az itteni gyülekezet a kegyelem útjáról a
törvényeskedés útjára tévedt. Történik még 2 utalás: az egyik a Szent Szellem elleni káromlás (Mát. 12,30); a másik a
Zsidókhoz írt levélben található (Zsid. 6,4-6); bár az utóbbi kettő nem egyértelműen sorolja ide. Ezért írtam le a kegyelem
definícióját (szerintem eléggé fedi a valóságot). Mondhatnánk azt, hogy mi már nem esünk ilyen hibába, hogy "véletlenül"
betartjuk az ókori zsidó törvényeket. De, ha nem is ezeket, de más törvényeskedő magatartásokat felvehetünk, amikor azt
hisszük, hogy Isten a különböző cselekedeteink miatt szeret bennünket és nem ingyen kegyelemből (Hós. 14,15). Valójában a
vallásoskodásban is önmegvalósítási szándékunkat fejezzük, pedig csak Istenben tudjuk megtalálni önmagunkat (Mát. 10,39). Ne
értsetek félre nem azt mondom, hogy a cselekedetek eredménytelenek, csak ha a becsvágyunkból fakadnak. Az Isten iránti
hálából fakadó, az a valóban gyümölcsöző (szeretet+hit+hála+öröm->tiszta szívű cselekedetek).
Tehát, amit kívánhatok magunknak: megerősödjünk a kegyelemben (II. Tim. 2,1).
Habár nem ide írtam, de úgy vélem, ide is illik, hát bepasztázom, pár gondolat szvsz idevaló:
"...És nem csak testében, de szívében is megcsalta Istent. Ó, mennyien teszik ezt, Isten meg is mutatta Anániáson ennek ítéletét, ha nem is jár mindenki így! (Ahogy Áron két fián is megmutatta, szentségét, ha nem is mindenki égett meg ezután azonnal.) Sokan szívükből vétkeznek Ellene, nem is véletlenül írta János, van nem halálos bűn is, a halálosért nem kell (nem érdemes szvsz) imádkozni.
De aki nem szívében vétkezik, annak felettébb jó dolga van, ha szíve csakugyan Istené!
Pál ír olyan állapotról, mikor teste vétkezik (Róma levél), ő maga viszont kegyelem alatt van. Szóval, ha az ember örülhet is, jónak is tarthatja a szívében levő isteni törvényt, attól a külső ember még vétkezhet.
Nem gondolom, hogy minden esetben, ha a test vétkezik, ezt az embernek be is tudja Isten.
Sőt, Isten (az Ige) a szív felett is állhat, jóságban is!
[1 Ján. 3.20] Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;
Szóval szerintem Isten jobb, irgalmasabb nálunk.
Nem is nehezet adott nekünk, én afféle önfeszítgető ember sem vagyok, Isten komoly árat adott a mi összes vétkeinkért. Nem igazságtalan ez, hiszen Pál írta, ha egy ember által jött be az összes bűn, egy ember által bejöhet a kegyelem is.
Szóval én beláttam, magamtól nem megy ez a vétek-nélküliség. Holott a mérce magas, hiszen aki vétkezik, nincs Benne.
Akkor hogy megy ez, hogy mégis könnyű?
Én úgy vélem (így is van írva), Isten a szívünket teszi igazságossá, élővé, újjá. A szívünk meg értelmünk, akaratunk, szándékaink helye.
Ha ez megtörténik, akkor a szívünk Istené, igazságos és a törvény szerinti. Akkor szívünk nem is vétkezhet. És tényleg, ezt is írja János, aki Benne, nem vétkezik, egy sem. De a test mégiscsak gyalázatban van! A test még nincs megváltva! És a testről Pál írt a Róma levélben, a testben bizony benne van a bűn (János ezt is írta, hiába születtünk újjá, hiába írta törvényét Isten a szívünkbe, stb.) Mi is van itt? Nem vétkezik, aki vétkezik olykor?
Megoldás: Pál nem azonosult a vétkeket elkövető testével. Hanem a vétkeket a testében levő bűnnek tulajdonítja, nem magának! És ez nem mentség a szabadságra, sem a vétekre, mert Pál bizony gyűlölte a bűnt, és amire a bűn rávette, hogy (teste) bizony vétkezik.
Szerintem erre van a kegyelem, ettől van módunk megszabadulni, ha testünkben meg is marad a bűn (Pál és János szerint is). És ahogy érünk, kapunk egyre több képességet, lehetőséget, hogy egyre kevésbé uralkodjon a testünk, és benne a bűn. Nem erőlködésből, hanem könnyedén, mert éppen szándékaink lesznek kicserélve, meg amiben gyönyörködünk.
Mert emlékszem rá, kedves NaNe, te is rájöttél erre a szándék, kedves dolgok, stb. lecserélődésére, hogy egyre inkább az Úrnak kedves dolgok lesznek nekünk is egyre kedvesebbek. Nagyon szépen, nagyon nagy szeretettel van ez kimunkálva, Isten nagyon-nagyon jó, és nagyon-nagyon szeret!
Ha pedig van kegyelem, sőt, ha tényleg emberként, akár kisgyermekként szeret minket, a gyermeknek nem támaszt olyan követelményt egy igazságos szülő, amit a gyermek nem tud teljesíteni. Legfeljebb nevet rajta (és örül), ha a gyermek felnőttesdit játszik, ő maga viszont ilyen fogadkozásokat, próbálkozásokat sem kér számon.
A legnagyobb jó az egészben, hogy Ő Maga ad nekünk ehhez mindent, igazságos szívet, szándékot, hitet (méghozzá az apostolokéval egyenlő drága hitet!), sőt, még a saját Maga isteni természetét is!
.
Cserfa"
Elvileg egyetértünk, de.
A baj ez után szokott jönni, ugyanis Isten mindenkinek más feladatokat adott, és ad folyamatosan. Sokan azt gondolják hogy a Megtérés után minden Megtértnek egyformán kell viselkednie. Ha nem így történik, ebből sokan leszűrik: "Á, te nem tértél meg, hiszen még mindig piros zoknit hordasz..." Ez visszatérő jelenség, számtalanszor megtapasztaltam, és nagyon rühellem !
Ezért is tartok egyenlő távolságot minden egyháztól, mert mind a saját képére kíván formálni.
Márpedig Isten MINDEN EMBERt egyszerinek, egyedinek és megismételhetetlennek teremtett. Az egyházak pedig uniformizálni akarnak.
Mielőtt teljesen szétoffolnánk a topicodat, tisztázzunk pár dolgot !
A t.nyitás elméleti kérdések megvitatását célozta, ha jól gondolom.
Ehhez képest az volt az érzésem, hogy egy ponton te átmentél személyes instrukciókba ('Fogadd el mert késő lesz !" "Térj meg Jézus útjára...!" stb. stb.)
Ez olyan szektás stílusnak tűnik számomra, ők szoktak ilyet tenni: ismeretlen emberekhez odavágódnak és azt mondják: TÉRJ MEG...mert...
Ez ellen emeltem fel szavaimat,mert neked fogalmad sem lehet arról, hogy én milyen úton járok, mit gondolok, és milyen közel vagyok Istenhez.
Ráadásul egynéhány dolgot ugyanúgy gondolok mint te, csupán (mint írtam) a keresztény szóhasználatokkal van némi gondom.
Tehát: vitatkozzunk nyugodtan, de személyes irányok nélkül ha lehet.
"Aruld el nekem, mi lattan mondanad azt, hogy 'na ez az, ez mar nem csak ures szo' ? "
Annak a láttán, ha mások kapacitálása helyett arról beszélnél, te hogyan tapasztaltad meg az isteni kegyelem kb.ző megnyilvánulásait. Keresztény frázisok puffogtatása nélkül...
Üdv: tr
Szerintem sincs mindenben Isten keze.
De gondolom egy olyan keresztény akinek kapcsolata van Istennel, az tudja mi van tőle és mi az ami természetes szintű. Az ember képes Isten nélkül is cselekedni, dolgozni, vannak azonban olyan dolgok amikor Isten segítségéhez folyamodik a hívő (Anélkül persze hogy Istent a szolgájának tartaná, hisz a dolog fordítva áll)
Nos , ha valami jó dolog történik veled...., ami igen nagy örömöt , avagy eufórikus érzést vált ki belőled......, esteleg egy nagy kő esik le a szívedről, mert megoldódtak a dolgaid..., azt Isten kegyelmének tulajdonítod, mondjuk a hited által, netán éppen ez miat hiszed azt....., akkor ez egy isteni megtapasztalás a számodra......., mert mi más is lehetne...., mint az Isten kegyelme....????????
Nem túlzás belekeverni mindig Istent a saját sorstörténéseidbe::::???? Minha te ember nem vagy képes semmit sem tenni Isten nélkül..., aki éppen úgy teremtette meg és alkotta az emberi szerkezetet, hogy önnálóan tegye a dolgát és összekapcsolja azt az emberi társadalommal....!
Bocs, elfelejtettem írni a topic nyitásnál, hogy kinek is szánom és milyen céllal. Szóval elsősorban azoknak, akik valamilyen szinten megtapasztalták már Isten kegyelmét, akik átadott életű emberek, akik átérezték már Isten kegyelmét, szeretetét, dicsőségét valamilyen szinten.
Akik járnak már egy ideje gyülibe és megtapasztalták annak pozitív és "negatív"(?) (értem itt próbák, nehézségek, kísértések) oldalát.
Akik úgy érzik, hogy mindez szép és jó, de szeretnének valami többet, vágynak arra, hogy tovább fejlődjenek.
Akik a növekedésen nem a törvényeskedésben való egyre jobban való elmélyülést látják ("hajnal 5 helyet 4-kor kell felkelned és egészen pontosan 2 perccel többet kell imádkoznod" :) - na persze több esetben ez is lehet esetleg megoldás, de itt értsétek jól.)
Akik úgy érzik, hogy az esetleges "eredménytelenségükre" a gyógyírt a szellemük megújjulásában az Isteni kegyelem (és nem bírósági!) újból megtalálásában kell keresniük (Lukács 10,41-42).
De írhat bátran az a jószándékú(!) "útkereső" is, akinek semmiféle hívő múltja nincs, csak egyszerűen keresi az élet értelmét (higgyétek el, Isten szeretetében - az agapéban - ott van).
Azok, akik csak vitatkozni szeretnének kérlek: ne írjatok. Ne vegyétek sértésnek, de a fórumoknak egy sajnálatos velejárója valóban a - sokszor eldúrvuló - vita, aki ezt szereti az számos fórumon megteheti. Köszi
Felekezetbe lehet születni, meg is lehet térni, az igazi kérdés csak az, hogy mi a megtérés?
Szerintem aki észleli Isten kegyelmét az életén, Jézus Krisztussal élő kapcsolata van, az megtért Istenhez, és nincs is kétsége efelől.
Nagyon nem felekezetfüggő ez, és nem a szekták kitalációja, hanem bibliai tanítás, amely a gyakorlatban is megvalósul legyen a helyszín akár a katolikus egyház, akár valamely kis "amerikai szekta".
* nem tértem meg;
* nem élek az isteni kegyelemmel;
* nem járok Jézus utján ?
Ez lerí rólam, vagy csak úgy eldöntötted ?
Honnan tudod, hogy nem vagyok isten legodaadóbb híve ? Ismered a teljes pályafutásomat ?
Vagy csak úgy, látatlanban itélsz ?
. . . . .
Apropos: TE, megtértél ?
Mihez képest ?
Élsz a kegyelemmel ?
Hány apostolod van ? Mikor szaporítottál utoljára kenyeret ?
Huuhhaa... Te olaszul is tucc ? ... tök YoOo... azt, hogy mijj fegyház azt nem értettem, hogy kaotikus -e, chak annyit, hogy fegyház. Aztán gondolkodóba estem, hogy tényleg... lehet az Egyház Fegyház ? ...meg hogy mijen mókus... ööömókás... ihihi... mármint érted... öööfegyház meg egyház hihihi... uhuhu...
Tiwadar, ha nincs tüdőzés, akkor nem szóztam.... biztosithatlak vala vele, hogy nekem nem kell kanál is... egyébként velem se lehet normálisabban beszélgetni... pl. miko Nemoval találkoztam, akkor elkezdett beszélni Ferivel az Egyházról... szal össze-vissza egyházazott, én meg el voltam merülve a gondolataimba (cáfoláson járt az agyam... ha valaki mond valamit, nekem az ellenkezőjét kell mondani, igy vagyok programozva), és félfüllel figyeltem, majd mikor megütötte vala vele a fülemet egy-két szó, visszakérdeztem, hogy mijjen fegyház... mert úgy értettem vala, hogy vajmijjen fegyházról beszél... szal, ha kanális normális, én se vagyok normálisabb, ne legyenek illuzióid velem kapcsolatban se. Szela.
A két kegyelem meg valahol "összemosható", valahol nem... szerintem. Kérdés: mennyire mosott a topic ? - attól függ, mennyire mosható össze a kettő...
A kegyelemmel és a törvénnyel ugyanaz a helyzet (szvsz !) mint a sok hasonlóval: A LÉNYEG IGAZ.
Ám a katolikus (keresztény) szóhasználat végtelenül fölényes és lekezelő az emberrel szemben, ezért evidens, hogy nagyon sokan elhárítják maguktól, s ezzel kiöntik a gyereket a fürdővízzel együtt.
Istennek valóban megvannak a törvényei, s azoktól nem is kiván eltérni, azok működnek és jók. A kegyelem pedig nem az, hogy Isten helyenként "szemet húny" és nem alkalmazza a törvény megfelelő passzusát (pedig az illető hogy' megérdemelné" - teszi hozzá az egyszerű ember...)
A kegyelem az az örök és végtelen Isten szeretete, aki senkit sem itél el véglegesen, csupán mindig egy új lehetőséget ad ott is, ahol az ember toleranciája már régen véget érne.
Ugyanakkor bizony vannak emberek akik keményen szenvednek, s mi nem értjük miért. Pedig "csak annyi" történik, hogy most tölti "büntetését" (=most tanul) egy (több) korábbi "bűnéért" (=hibás cselekedetéért).
Ezeket persze kemény vallásosság, egyházhűség mellett nehéz elfogadni, belátom.
Egy ex-r.kat.
Dehát: gondold el, mongyuk a csatornázásról beszélünk és elhangzik: kanális. Erre valaki beszól, hogy neki nem kell kanál is, elég neki a villa...
Eléggé zavaró, nem ?
Isteni kegyelmet keverni a bírósági kegyelemmel::: shújosh, nemde ?
tr
Én tisztában vagyok azzal, hogy ez egy nyilvános fórum, ahová bárki bármit beírhat, mégis; elkeserítő, hogy a legjobb témák is pillanatok alatt összerogynak néhány baromi primitív hozzászólás miatt.
Ez is egy ilyen; izgalmas kezdet után iszonyatos mélyrepülés, már a 8-10-dik beírás után elmegy az ember kedve a beszélgetéstől...
Sajnálom...
Elítélik? Nem ítélik?
A baj csak az, hogy azt hogy feltámadsz -e, vagy nem, azt ugyanúgy nem te döntöd el, mint azt hogy megszületsz -e.
Úgyhogy elítélni nem csak azt lehet akit életében elkapnak a zsaruk.
tévedés. nem áll itélőszék elé mindenki. csak az áll, aki feladja magát. vagy önként, vagy olymód, hogy feladja a küzdelmet szabadságáért, és így elkapják.
aki nem adja fel magát, azt nem itéli el senki. legfeljebb lelövik üldözés közben, ha pechje van. :-)
