Az elmúlt 12 évet én úgy éltem meg, hogy - finoman szólva - egyre kevesebbet tanulunk, egyre több a feldolgozatlan tanulság és az önkéntes tanúságtevő. A közéleti viták egyre alacsonyabb szintre süllyednek, mindinkább postamesterek, választási rohamcsapatvezetők és plakátragasztó aktivisták határozzák meg a közbeszédet, adják a mindennapok tematikáját. És közben "...van egy másik Magyarország, szívem fölött elférő rezervátum...,....amiről a krónikák nem szólnak...".
Számomra is megdöbbentő volt amikor észrevettem magamon hogy félrehúz a fejem. Olyan büszke voltam egész életemben, hogy nekem nem kell sehová igazodnom, remek jó iránytűm van itt belül, fontos értékeket képviselek és - szándékom szerint - soha nem tettem másnak a kárára. Egy karcolást sem éreztem a nemzeti büszkeségemen, de talán elég is az öndicséretből.
És akkor egyszercsak - lássatok csudát - megtudtam, hogy a "polgár" szó foglalt. Azt vettem észre magamon, hogyha beszélek és ha szükségszerűen használom ezt a szót elkezdem magyarázni, hogy én a polgárt az eredeti értelmében és nem FIDESZ-újbeszélül értem.
Megtudtam, hogy aki vele van - mármint Orbánnal - az a nemzethez tartozik, a többi.... a többi nyilván néma csend.
Nem volt világos ez az értelmetlen összezagyválása a napi politikai érdeknek és ennél lényegesen általánosabb jellegű fogalmaknak, mint például a haza, vagy a nemzet. Nyilván versenyezni kellett Togyán Józseffel és Csurka Istvánnal a retorikában, de hát én Orbánt annak idején azért ennél jobban becsültem, mint hogy ezeket tekintse partnernek, versenytársnak.
És aztán ott volt millió és egy dolog - tüzijáték hamburgerrel, vörös csillaggal és ezüst hajóval, korona hurcolás és úsztatás, a demokrácia és a királyság jelképeinek szándékos vagy hozzá nem értő összekeverése.
A választások előtt a minden rétegnek megüzent, elharsogott: féljetek! Miért volt erre szükség? Ez a harc lesz a végső?! vagy aki nincs velünk az ellenünk van?! honnan is ismerősek ezek, honnan?
És a végjátéknál a nemzeti jelképek teljes összekavarása.
Megyek az utcán a választások előtt és azon veszem észre magam számolom a kokárdásokat és a nem kokárdásokat. Mert nincs ennél egyszerűbb dolog, akin van kokárda az a nemzethez tartozik, akin nincs az sehova, de ide biztosan nem.
Elnézek az új Nemzeti Színház felé és én aki örültem minden újnak azt keresgélem az épületben hol is lett ez elszúrva.
Nem nézem meg a Sacra Coronát vagy a Széchenyit, a Bánk Bánról már nem is beszélve, mert olyan visszataszító hírverést csapnak körülötte. (Csak adalékként: a Széchenyi film bemutatójánál elmentem az Uránia filmszínház mellett és rendőrségi rohamkocsi, valamint rohamrendőrök voltak az épület körül.)
Borzongok az Ember Tragédiája színházi próbáiról készült felvételek naponta történő levetítése miatt, mert emlékszem a színház- és társulatcsinálás előzményeire.
Elmennék a Hevesi Sándor utcába és a Magyar Színházzá lett társulatnak lelkesen kiabálnám, hogy "Nemzeti, Nemzeti", mert olyan megalázónak tartom az egész procedúrát. Azt az eljárást, ahol a két évvel korábbi névváltoztatást Várhegyi államtitkár azzal indokolta, hogy a sóderszállító kocsi vezetőjét megzavarná, ha két Nemzeti lenne és véletlenül a Hevesi Sándor térre vinné a rakományt, és ahol Sinkovits Imrének úgy kellett meghalnia, hogy egész életében a Nemzeti Színház szinésze volt csak éppen élete utolsó évében nem volt az.
És nincs magyarázat, semmire nincs magyarázat, de még csak megbánás sem, bűnbánat sem pedig milyen jól illene Orbánnak az új konzervatív viselethez.
Én sajnálom Orbánt, hogy eltékozolja magát, nem tud kiegyensúlyozott értékrendű és szemléletű politikussá válni. Azt én sem vitatom, hogy készség szinten jó adottságokkal rendelkezik.
A nagyobb baj, hogy közben mi is eltékozolódunk, részben mert hagyjuk magunkat tékozolni, részben mert ezt teszik velünk.
Óriási viták vannak a vezér szükségességéről. Látva a vezérek - finoman fogalmazva, mondhatni eufémisztikusan - cselekedeteinek nem egyértelműen pozítiv szerepét, nem tudom szükség van-e egyáltalán vezírre, Orbán vezírre, Torgyán vezírre, stb. vezírre.
Vagy csak tudomásul kellene venni, hogy a politika egy rendkívül sok aprómunkát jelentő sziszifuszi tevékenység, amelyik igazán jól csapatban végezhető és ezeket a csapatokat kellene a jobboldalnak is és a baloldalnak is létrehozni.
Nekem meg valami agy- és gondolatficam kiegyenesítő tréningen résztvenni és nem keresni minden számomra egyébként fontos dolog mögött Orbán, Kövér (Kötél) és egyéb urak ármánykodását.
fromme