2009. karácsonya táján minden magyar emberhez elérkezett a változás szele! A gleccserek, jégmezők olvadása már nem színes dokumentumfilm többé. Emlékezünk az egész napos hóviharra, a mínusz 18 fokra. Majd a négy nappal későbbi plussz 20 fokos nyárelőre.
Ideje felismernünk, hogy a közös jövőnkért itt kell tenni a mában, most. A környezettudatosságot nem lehet levenni a polcról, betenni a kosárba és kifizetni. Azt magunkban kell kialakítani!
Most nem szólunk a madarakról, az erdőkről, a kipufogó gázokról, az elpocsékolt energiafelhasználásunkról, a csomagolóanyagokról, a kommunális hulladékainkról, a felesleges vásárlásainkról.
Most a kutyákról szólunk! Több tízezrük él menhelyeken, ketrecben, a szerencsésebbje némi jó szóval, némi törődéssel. Több ezrük él utcákon, az éhhalál küszöbén, autók, kamionok, vonatok között állandó életveszélyben. Több tízezren élnek láncon, udvari portákon, elhanyagolva, élelem, orvosi ellátás, szeretet szűkében. Rettegésben, félelemben, bizonytalanságban, agresszivitásban, vagy teljes közönyben, méltatlan szerepben.
Ma elérkezett az idő, hogy észrevegyük, erről nem mások tehetnek, hanem mi magunk. Itt az ideje, hogy ma, gondolkodást váltsunk. Képesek legyünk egymással beszélni és megvizsgálni, én mit tehetek értük.
Be kell látnunk, hogy a kutyák tenyésztése tanulmányokat, pénzt, időt, szelektálást és minőségi követelményeket igényel. Meg kell értsük, hogy ők érző lények, akik ki vannak szolgáltatva nekünk embereknek. Mi hoztuk létre őket, nekünk is kell értük felelősséget vállalni.
Itt az ideje, hogy elfogadjuk a problémát és kitaláljunk különböző megoldásokat. A törvények, rendeletek és szabályok csupán időt húznak és altatnak. Eljött az idő, hogy felébredjünk mély álmunkból és megoldásokat keressünk, tettekkel! Ideje, hogy megvizsgáljuk mivel tudunk tenni itt a mában, hogy a sok problémára megoldások szülessenek.
Néhány maroknyi csapat igyekszik erőn felül tenni a kutyákért. Mentik őket, élelemhez, gyógyuláshoz és otthonhoz juttatni őket. Mind emellett szükség lenne tájékoztatásra, megelőzésre, és mindenek előtt gondolkodásmód váltásra. Ideje, hogy valami picit tegyünk értük is, csatlakozzunk hozzájuk. Éppen annyira ami nem erőn felüli, hanem ami jól esik. Nem várhatjuk egymástól, hogy megszakadjon, de jólesően adhatunk bele egy apró dolgot, hogy megszülethessenek a megoldások!
Van, akinek pénze van. Van, akinek ideje. Van, akinek szállítóeszköze, valaki jól tud kommunikálni, valaki ért a számítógéphez, valaki az internetet bújja, valaki szívesen ápol, valaki szívesen gyógyít, sétáltat, nevel. Valaki csak a másik emberhez szól, de a lényeg, hogy tehetünk valamit értük. El kell jutni az állatvédelemmel minden emberhez, hogy megelőzzük a felesleges szaporulatokat, a kóborlást, az utcára dobást, a kutyák ezreinek felesleges létét és halálát.
Szükségünk van nevelőkre, akik a gyerekeknek mutatják a jövő kutyatartásának elveit. Türelmes emberekre akik elmagyarázzák a chipeztetés és az ivartalanítás jelentőségét. Tettre kész emberekre, akik elhárítják a bajt, akik kimentik a rászoruló kutyát a legsanyarúbb körülményből, legnagyobb veszélyből. Szükségünk van egymásra, hogy meghalljuk egymás gondolatait. Még az is segítség, hogy meghallgatjuk az állatvédőket. Kezdetnek elég nézni és hagyni őket ahogyan teszik a dolgukat. Majd meglátva tettük jelentőségét, elismerve munkájukat, jó ha magunkénak érezzük már nézeteiket. A többi jön magától. Lassan megszületnek a cselekedetek, a tettek, a megoldások. Mi emberek, tudunk tenni a kutyákért, jobb sorsukért, európai körülményeikért!
Itt az ideje, hogy változzon a gondolkodásmódunk! A kutyákért, a környezetünkért, az emberiségért és egy új földért!
Boccs az off-ért Gazdit keresünk egy leónak! Sabrina fiatal, életvidám lélekkel megáldott, idősebb testecskébe zárt (7 éves) leonbergi szuka.
Élete hirtelen megváltozott, eddig idős gazdájával élt egy vidéki, csendes ház kertjében. Sajnos a gazdi elhunyt, így Sabrina magára maradt. Teltek a napok, hetek, hónapok. Sabrina egy kennelben maradt bezárva. Étel ugyan jutott számára, de simogatás, törődés, az érzés, hogy tartozna valahová az már egyre kevesebb. Sabrina ekkor érkezett a HLT gondozásába. Az elhunyt gazdi emlékének adózva került inkább hozzánk, s nem menhelyre, vagy egyéb helyre végső megoldásnak Sabrina szőrén, külsején látszott a gondos kezek hiánya. De a szívében élő szeretet és bizalom azonnal megmutatkozott. Most ideiglenesen a HLT egyik tagjánál van elhelyezve szintén kennelben, de szokja a törődést, újra jó szót és szeretet kap, melyet hálásan köszön meg a maga nyelvén. Nagyon kedves, folyton üdvözlő ebecske. Korához képest meglepően energikus, mozgékony, de talán inkább a bezártság miatt használ ki minden percet a mozgásra. A kapun előszeretettel kiiramodik, ezért szökés biztos kerítéssel rendelkező otthonba adjuk. Ivartalanítva, szerződéssel kerülhet új gazdájához, akit már Sabrina nagyon vár, hogy megismerhessen. Öreg napjaira keres szerető otthont, gazdát, társat, kinél nyugalomban, jóllakva, hűséggel hajthatja fejét minden este álomra. Sabrina már csak erre vágyik...
Ilyen általánosításokkal Dunát lehet rekeszteni, mint ez a hozzászólásod. Tipikusan olyan kutyatartóktól hallom, akik képtelenek kihúzni orrukat a kutyájuk seggéből. ------------ http://neugass.extra.hu
A kutyáknak erdőn-mezőn lenne helye, nem kontraszelektálással agyontenyésztve, panelben tartva. Jön majd a nagy összeomlás, akkor simán eszünk majd kutyahúst. neugass.at.hu
"Ha családtagként nézel a kutyádra, ha elvesztését közeli hozzátartózó elvesztéseként éled meg, az természetellenes! És egyben ISZONYÚ!!!"
"Gratulálok" te IQ betyár szerencsétlen nyomorék! Az ilyeneket verném láncra mint te meg kötném fel a bitófára! Többet érnek a kutyák mint némely ember!
Most akadtam erre a topicra, és csak egy állásfoglalást engedjetek meg.
(Hozzáteszem, hogy azt látom, hogy a topicnyitási pocskond. óta, egész jó kis kutyás társaság alakult ki)
Szóval: úgy indult a topic, hogy az emberi szeretet ferde pótcselekvése kutyát tartani és majdhogynem hülye az az ember, aki családtagként szereti a kutyáját. Aki nem tette, érdemes az elejébe visszaolvasni, még így 4-5 év távlatából is.
Körülöttünk két db kutya is van, két spániel, akiktől őszintébb szeretetet kap az ember, mint bárki mástól.
Láttam én már olyan kis szellemes táblácskát is, hogy: "Minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a kutyámat" ilyen is van, gondolom nem ok nélkül.
Egy társadalom kulturáltsági szintjét mutatja az is, hogy hogy bánik az állatokkal.
És miért ne lehetne szeretni két kutyát majdnem úgy, mintha saját gyerekek lennének? Hiszen minden napunk együtt telik, együtt sportolunk, együtt töltjük a szabadidőt, a nyaralást, stb stb, akkor mi a probléma? A kutyátlanok jobb emberek lennének a kutyásoknál? Na nekem meg ez a nonszensz....
szvsz lehet rendes ember kutyás és nem kutyás 1aránt.
Na látod,ez egy nagyon jó ötlet:))Azért mondtam a szállító ketrecet,mert én is úgy gondoltam,h egyedül viszi Apukád,akkor azért bármi történhet útközben,egy nyüzsi kutyussal.Egyébként,most ,hogy írod..sztem a veszettségi oltás elött nem is viheted ki..én legalábbis így tudom.
Nekem 2 labim van,mentem már velük repülővel is,elötte kaptak egy enyhe nyugtatót,h ne legyen gond,mert őket nem vihettem fel az utastérbe.
Igen a svájci-német határnál büntettek meg,de a németek...természetesen!
Ma beszéltünk a tenyésztővel. 3-4 hét múlva megyünk a manóért. :oD
Úgy néz ki, hogy mégis mi visszük ki. Apa kimegy előbb, mi a veszettség elleni oltás után egy héttel indulunk a párommal, és együtt jövünk vissza apával. :o)
Igen, ezt néztük, de úgy tűnik mégis marad a kocsi, mert apának más dolgokat is vinnie kell magával. Viszont a ketrec dolog megoldottnak tűnik, ugyanis a munkahelyén van egy nagyobb szállítóketrec. :o)
2 óránként mindig meg szoktunk állni, amikor megyünk ki. Remélem nem lesz gond. Legfeljebb ráveszem a szüleimet, hogy kifelé mi is menjünk a párommal és visszajövünk utána. :o)
Ez egy jó ötlet lenne, csak apu még nem tudja a pontos dátumot, hogy mikor megy ki. :o( Talán árban is jó lenne, csak az a kérdés, hogy Pestről megy -e fapados Zürichbe?
Hali, nem lessz semmi gond meglàtod, én inkàbb azért aggodom jobban, hogy apukad egyedül indul el vele ilyen hosszu utra! Egy ilyen kis kutty elég mozgékony tud lenni. Mi is otthonrol hoztuk a kutyànkat 8 hetesen, egy bevàsàrlo kosàrkàban. De mi többen voltunk, igy a soförnek nem volt zavaro utközben.
Nem lenne ildomosabb a repülö? 1.20 perc és a fapados mar igen olcso, mivel a kutya picike, még felis lehetne vinni az utas térbe.
