Én nem környezetórán, hanem kb 8-9 évesen, fürdés közben foglalkoztam ilyesmivel :) Azt tapasztaltam, hogy magától a víz szinte mindig egy irányba forog be, ugyanakkor ha ezzel ellentétes irányba kavarom meg a lefolyó körül, akkor másik irányba is beforgatható, viszont ekkor a forgás instabilabb lesz.
Vettem egy üveget és eljátszottam a feltöltős-kiöntős kísérletet. 10-ből 3-szor nem tudtam megállapítani, merre is forog a kifolyó víz. 4-szer egyező, 3-szor ellentétes irányba forgott.
A mosdónál jobb volt az arány mert jobban megfigyelhető volt. 10-ből 2-szer megegyező 7-szer ellentétes volt az irány! Egyszer nem forgott!
A mosogatóban 10-ből 8-szor megegyező 2-szer ellentétes volt az irány.
A másodikos(ált.) koromban 35 gyerekből a túlnyomó többség azt válaszolta a környezet-ismeret órán, hogy többnyire megegyező forgást tapasztaltak!
Biztos csak mosogatójuk volt.
Dr Lecter, Silan igazatok van!
Van aki az üveget alúlról, van aki felűlről nézi. Lusta disznó vagyok, majd holnap megismétlen a játékot, mert én úgy emlékszem a suliból, hogy 95% feletti az eredmény.
A suliban minden évben elő szokott fordulni ez a kérdés, ráadásul azzal, hogy az északi meg a déli félgömbön pont fordítva van. Akkor mindig házi feladat, hogy este otthon mindenki figyelje meg és jegyezze fel a forgásirányt. Aztán másnap nagy a csodálkozás, mert mindig fele-fele körüli eredmény jön ki. Pedig mindenki az északi féltekén lakik.
Sia Doki!
Tegnap megnéztem a névadódról szóló filmet(szar a TV műsor, videóztam), most is megrázó alakítás!
Ha fogadnék tisztességtelen lenne, de jó játék, ha kezedbe kapsz egy üres üveget, és egy kis vízzel kipróbálod! rajta!
Hát azért van valami oka annak, hogy tipikusan az óramutató járásával megegyezően forognak a függőlegesen gerjesztett örvények.Ha a forgó szél tonnáinak forgási irányát meghatározzák a fürdővizemre mért ne hatnának?
A Coriolis-erot a Fold forgasa adja.
A folyomedrekrol es a sinekrol nem igazan tudnek nyilatkozni, de a furdokaddal az a helyzet, hogy a Coriolis-ero tulsagosan gyenge ahhoz, hogy a kadban folydogalo vizre megfigyelheto hatast fejtsen ki. Ahhoz, hogy eszlelheto legyen a hatasa, a viznek max. 20 mikrometer/masodperc sebesseggel kene folyni egy geometriailag tokeletes es surlodasmentes kadban.
Viszont a ciklonok es a hurrikanok forgasiranyaban valoban nagy szerepe van a Coriolis-eronek.
Az árapály jelenség azért következik be, mert inhomogén gravitációs térben FOROG a saját tengelye körül egy nem (teljesen) gömbszimmetrikus tömegeloszlású test. (Hogy az anyageloszlás miért tér el a gömszimmetrikustól, az másodlagos.)
A keringési időben beálló változás minimális, ugyanis az égitestek pályaimpulzusmomentuma általában, és az adott esetben is, sokkkkkalta nagyobb, mint a saját impulzusmomentuma.
Tudomásom szerint a Hold tengelyforgásának szinkronizálását, nem az ár-apály, hanem a Hold "körte" alakja adta. Az ár-apály a keringését lassítja, és ezen keresztül a forgását!
A Holdnak a Föld körüli keringési és forgási idejének a szinkronizálódására a Föld által a Holdra gyakorolt árapály erők a felelősek. A szinkronizálódás során a Hold tengelyforgási ideje módosult (valószínűleg lassult) fokozatosan, míg a keringési idő csak kevéssé változott. Valószínűsíthető, hogy a szinkronizáció réges-régen következett be, amikor még a Hold sem volt olyan merev "golyó", mint mostanság. (Ti. akkor végezhettek több munkát az árapály erők.)
Azért az is megfontolandó, hogy a Föld-Hold objektum, közös pont körül kering, és ez befolyásolja a Föld forgását, mint ahogy a Holdét is befolyásolta. Ismereteim szerint ezért azonos a Hold Földkörüli keringési ideje a forgási idejével!
Ha tévednék javíts ki, de kérlek egy kis magyarázatot is adj!
Jön a Leonidák meteorraj, a legerősebb "csillaghullásra" a 17-18 (szombatról vasárnapra virradó) éjszaka lehet számítani, hajnali 3 és 5 óra között. A NASA honlapján még ki is számolhatjuk, hogy mi várható különböző helyeken és időkben:
LEONID FLUX ESTIMATOR
A Leonidák meteorraj egyébként a
55P/Tempel-Tuttle nevű aszteroida (üstökös) által kiszórt törmelékekből áll. Az aszteroida pályájából látható, hogy valamikor igen közeli kapcsolatba kerülhetett a Földdel (ütközhetett a Föld légkörével), akkor robbanhattak ki belőle azok a darabok, amelyek most a Leonidák meteorrajt alkotják. Adott esetben tudjuk is, hogy i.sz. 868-ban történt a nagy találkozás, ami után 33 évvel, pontosabban 902-ben jelent meg az első nagy meteorzápor. Azóta az aszteroida pályája mentén meglehetősen szétszóródtak a törmelékek, így nemcsak akkor észlelhetjük a csillaghullást, amikor az aszteroida kerül a közelünkben, hanem minden évben, amikor érintjük a pályáját. (A legutóbbi maximális intenzitás egyébként 1997-98-ban volt.)
Az 55P/Tempel-Tuttle aszteroidáról ITT lehet bővebben olvasni.
Akkor ezt is rosszul tudom. A korioliszi erővel van magyarázva több hasonló jelenség rendezettsége, kialakulása!
Az észak-dél irányú folyómedrek alakja, a vasúti sinek keleti párjának erősebb kopása. Ezt az erőt a Föld forgása, a Hold tömege, és keringése adják. (tudtommal!)
Lehetne építeni egy jó nagy pörgettyűt, ami is egyirányban tartaná, a tengelyét(megfelelő szögben), erről a földforgásához képest energiát lehetne kicsatolni, ami is elegendő lenne a pórgettyű forgásának fentartásához! (na milyen jó kis kvázi örökmozgót találtam ki?)
Kérdezed:
"Ha jól gondolom, a gravitációs zavarásra is érvényes az energia, és impulzusmegmaradás, tehát nemcsak a megzavart égitest pályálya változik, hanem a megzavaróé is. "
Természetesen. Viszont ha a zavaró égitest sokkal nagyobb tömegű, akkor elsősorban a megzavartaknak fog megváltozni a pályájuk.
Kilépés az ekliptikából:
Elsősorban a kisebb tömegű égitestek kilépése várható, miközben a viszonylag nagyobb tömegűek pályasíkja alig dől meg a szabályoshoz képest.
"Az egy érdekes gondolat, hogy nagyobb égitestek kialakulhatnak -e a Naptól viszonylag távol, hiszen a képződésükhöz szükséges gáz, és porfelhő viszonylag ritka. "
Szerintem a Nap egykori helyén is viszonylag ritka lehetett. Csak éppen a Nap szerencséjére nem volt egy másik nap, amelyik elfújta volna a gázt, és nem volt túl nagy impulzusmomentum, amely megakadályozta volna a tömörülést, így a versenyben ő "győzött".
"A keringés, a napszél , és a gravitáció kialakíthat egy egyensúlyi zónát, ahol viszonylag sok gáz gyűlhet össze, egy gyűrű formájában. Ebből kialakulhat égitest is (gázóriás, vagy üstökösök halmaza) ... "
Igen, így vélem magam is.
"Amúgy nekem nem tiszta, hogy mitől alakul ki a galaxisokra, és a naprendszerek keletkezésekor is jellemző spirális, sík elrendeződés. "
A sík elrendeződés egyértelműen az impulzusmomentum megmaradás következménye, ti. ez az, ami nem engedi a keringő objektumok számára a síkon belüli korlátlan tömörülést.
De a síkon belül mégsem egyenletes a tömegeloszlás, mert a keringő testek NEM csak a központ gravitációs terét észlelik, hanem egymásét is. Ezért a nagyjából közös pályán keringő testek mozgása szinkronizálódhat, illetve a tömörülésa pálya mentén még folyhat tovább - feltéve, hogy elég gáz van még jelen, ahogy korábban írtam.
Van itt egy jópofa Naprendszer nézegető program, aki még nem látta:
Solar System Viewer Ezzel megtekinthetjük a belső, és a külső kisbolygó övezetet is, üstökösökkel együtt is.
A NEO Program honlapján pedig 3D-ben, forgatásokkal és zoommal is megszemlélhetjük a bolygók, illetve a Földre nézve legveszélyesebb aszteroidák pályáját.
Látható az is, hogy a Pluto kilóg az ekliptikából, és hogy a Neptunusszal valaha szoros kölcsönhatásba kerülhetett (most is rezonanciában van vele).
Ha jól gondolom, a gravitációs zavarásra is érvényes az energia, és impulzusmegmaradás, tehát nemcsak a megzavart égitest pályálya változik, hanem a megzavaróé is.
Namost, én legalábbis amatőrként úgy gondoltam, hogy a naprendszerben jelenlévő perdületmennyiség -impulzus az ekliptikára koncentrálódik. Ha a megzavart, és a megzavaró égitest között efféle impulzus-átvitel valósul meg, akkor "párosával" léphetnek ki az ekliptikából (egyik fel, a másik le), vagy az egyik, nyilván a zavaró égitest eleve nem volt az ekliptikában.Esetleg eleve nem része a naprendszernek.
Az egy érdekes gondolat, hogy nagyobb égitestek kialakulhatnak -e a Naptól viszonylag távol, hiszen a képződésükhöz szükséges gáz, és porfelhő viszonylag ritka.
A keringés, a napszél , és a gravitáció kialakíthat egy egyensúlyi zónát, ahol viszonylag sok gáz gyűlhet össze, egy gyűrű formájában. Ebből kialakulhat égitest is (gázóriás, vagy üstökösök halmaza) ...
Amúgy nekem nem tiszta, hogy mitől alakul ki a galaxisokra, és a naprendszerek keletkezésekor is jellemző spirális, sík elrendeződés.
Ezt valamilyen árapály jelenség idézi elő ?
A Földön a kádban mindenki számára megfigyelhető örvényt a Föld tengelyforgása idézi elő, szóval ez a naprendszer(ek) esetében a tejút körüli keringéssel magyarázható?
Kérdezed:
"Szóval (te is) úgy gondolod, hogy a "csillagközi" űr nem is olyan üres."
Határozottan. A Nap és a Naprendszer inkább csak az a rész lehet, ahol a relatíve kicsi impulzusmomentum lehetővé tette az anyag (elsősorban a hidrogén) olymértékű tömörülését, hogy beindulhasson a magfúzió. Ugyanakkor a Nap beindulása "kifújta" a belső területekről a gázokat. Eszerint az várható, hogy egy bizonyos távolságon túl (ahol már a Napnak nincs számottevő hatása), vannak gázok is és mindenféle kisebb-nagyobb égitestek is dögivel. Ezért a napsugárzás hatókörén belül gázok csak a bolygók körül maradhattak meg.
Szerintem azon nagyobb tömegű égitestek, amelyek eredetileg nem az ekliptika síkjában voltak, a Naprendszer keletkezésekor fokozatosan (a gázokkal való súrlódás révén) beletömörödtek a Napba (amely akkor még nem sugárzott). Amikor viszont a Nap sugározni kezdett, kifújta a gázokat, és így lényegében leállította a tömörödési folyamatot, ezért az újonnan oda kerülő égitestek ott is maradnak. Ha tehát mondjuk az Oort-felhőből egy viszonylag nagy égitest gravitációs zavarása nagyjából a Nap felé irányít egyes objektumokat, azok igen sokáig megmaradhatnak ellipszis pályájukon. Gyakorlatilag csak azok számíthatnak rövid élettartamra, amelyek kimondottan a Nap felé tartó pályára jutottak.
Kérdezed:
"Az Oort -felhő üstökösein kívül lehetnek ott nagyobb égitestek is? "
Miért ne? Ha van megfelelő anyagmennyiség, akkor a tömörödéshez gázok és lokálisan kicsi impulzusmomentum kell. Ez adott lehet.
Szóval (te is) úgy gondolod, hogy a "csillagközi" űr nem is olyan üres.
Az Oort -felhő üstökösein kívül lehetnek ott nagyobb égitestek is?
Mindenesetre, ha a becsapódási hullámok között van periodicitás, akkor az inkább 1 égitestre utal. A tényleges becsapódás meg a zápor megérkezte között több millió év is eltelhet, tehát pontos illeszkedésre ne is számítsunk.
A Hold a krátereinek a vizsgálatát a könyv is említette. Ezt előbb utóbb "muszály" lesz ...
Kedves DcsabaS_, ismerek nehany magyar fickot, akik billiardoznak es osszevetve az amerikai professzori fizeteseket a hazaiakkal azt kell modanom, hogy nagyon is gyumolcsozok ezek az elmeleti vizsgalatok. ;-))
A kinetikusus gázmodellnek nem csak az az egyszerű verziója létezik, amelyik nem számol a részecskék közötti kölcsönhatással (az ütközéseket leszámítva persze).
Írod:
"meg kéne nézni a Hold krátereinek korát illetve statisztikai eloszlását a becsapódott test mérete illetve a becsapódás óta eltelt idő szerint."
Tényleg meg kéne, de eddig még nem végeztek módszeres kutatást. A helyenkénti mintavételezés mindenesetre azt mutatja, hogy gyanúsan sokfelé találhatók kb. 3.6 milliárd éves kőzetek. Úgy tűnik, akkortájt nagy tüzijáték lehetett a Naprendszerben...
*******
Kedves padisah(69)!
Azt nagyon jó feltevésnek tartom, hogy az üstökösök voltaképpen az Oort-felhő gravitációsan megzavart, és ezért a Naprendszer belseje felé irányult égitestjei.
A vörös törpe helyett viszont ésszerűbbnek tartom több, relatíve kisebb és távoli, esetleg a Naprendszerhez nem is kötött égitest zavaró hatását.
Mindenesetre, a gravitációs zavarás révén nyilván nem csak egyenesen a Nap felé történhettek eltérítések. Sőt, azok az eltérített objektumok, amelyek megmaradtak a Naprendszer síkjában, és pont a Nap felé mentek, várhatóan kisebb élettartamúak, ezért én úgy tippelem, hogy az Oort-felhőtől közelebb, de az ekliptika síkjából kiemelkedően relatíve több eltérített égitest lehet.
A becsapódási hullámok periodicitását valószínűleg pontosabban lehetne mérni a Holdon, mivel ott egysíkúbb az erózió.
*******
Kedves sashimi(70)!
Zárt képleteket célzó elméleti számítások helyett valószínűlegg sokkal gyümölcsözőbb számítógépes szimulációkat végezni.
Kedves Makkos, nagyon nehez itt szamolni. Ha jol emlekszem Boltzman sejtesnek hivtak azt a feltevest, hogy egy adott tartalyban a gazmolekulak mozgasa ergodikus (ami empirikusan trivialisan igaz). Emlekeim szerint ezt ketto (2) mulekulara (azaz nem nulla meretu billiard golyora) Sinai csinalta meg talan a nyolcvanas evekben , aztan oldottak meg csak altalaban.
