Mmmmm, Commodore Világ. Gyerekkori jóbarátom ismertetett meg vele - nála láttam először a görbe lábú nindzsás újságot :)
Emlékszem, akkor kezdtünk ismerkedni a számítástechnikával, s mivel nekem amúgy is azonnal szerelem szövődött a C64-gyel, édesanyám beíratott az újpesten akkor frissiben átadott Faipari Szakközépiskolában elindított C64-es programozói tanfolyamra. Mindenki - én legalábbis biztosan - megszeppenten érkezett az első órára, sokunkat anyuka hozott (akkor kb 10-12 évesek lehettünk). Az egyik srácnál megláttam a batmanes fedelű CoV-ot - azonnal volt miről beszélgetni :)
A CoV számomra nagyon sokat adott, és én is a CoVboy levelezését szerettem a legjobban. Bár én mindig a végére hagytam, had fokozódjon a hangulat :) Előtte minden leírást elolvastam, már csak a stílus miatt is. No meg CoVboy beszurkálásait sem lehetett kihagyni :) Az életérzés már elkísér engem, amíg élek. De szerintem mást is - aki ezt átélte, az tudja, miről beszélek.
Nagy kedvencem volt például a magnós mese :) Valamelyik CoV hátoldalán volt a királyfiról meg a magnófejállítás rejtelmeiről :) Jókat röhögtem rajta, pedig nekem sosem volt kazettás egységem (rögtön floppy-val kezdtem).
Emlékszem, a Secret of the Monkey Island leírását csak a stílusa miatt vagy 5-ször (!!) elolvastam. Azt a játékot pusztán aztért töltöttem le kb másfél éve valahonnan, mert olvastam a CoV-ban, és át akartam élni ténylegesen is azt az érzést, amit anno az újság adott (elég sokminden ment fejből is, még mindig emlékeztem a szöveg nagy részére a CoV-ból :) ).
Ez sajnos visszahozhatatlan, de ez az élet rendje. Édesanyám is szokta néha emlegetni a kommunista építőtáborok hangulatát... :) Mindenesetre amikor meghallom vagy meglátom hoszú idő után azt, hogy CoV, mindig végigráz a hideg :) Egyszerűen átadhatatlan, mit adott az újság; hiába olvassa már el bárki most a régi számokat, aki nem élte át...
Ugyan még nem került ki, hogy idén lesz-e BiT 5, de ha igen, minden bizonnyal az összes BIT CD-t meg lehet venni. 2002-ben megvettem a 2,3-as CD-t, az elsőt itthon, Jot Foster/STA volt olyan rendes, hogy beszerezte, azt hiszem Jean-tól.
Szóval ha idén lesz, megint "bevásárlok" az már biztos. Ha lesz, jössz? Kik jönnének még? Meg ként nézni az autós múzeumot Keswick-ben, ahol a Mad Max kocsija is ki van állítva... Meg egy meccsre is be szeretnék ülni! :)
Az első CoV ami a kezembe került stílszerűen a második volt.Erről már volt szó,arról viszont nem,hogy innen tudtam meg,hogy,hát igen,ezzel a James Bond-i kütyüvel bezony jáccani is lehet (Meg a villanyvonatot irányítani,legalábbis egy korabeli szakkönyv szerint,hehe)...és így mindjárt világossá vált,hogy a kresz-oktatóm mért közölte velem mérhetetlen fensőbbséggel néhány hónapja,hogyaszongya "hétvégén kiugrok Bécsbe egy komondorért".(Nem vicc,egyébként tényleg azt hitte-nem volt egyedül-ez a profi típusjelölés,bár kicsit csodálkozott.Ne felejtsük azonban,hogy ebben az időben egy menőbb kocsit úgy hirdetnek,hogy "metálkék,bőrülés,ABS,ASR,borkomputer".A hi-tech és a magyar(lakótelepi) folklór szép keveréke.)
Az első játékok beszerzése...na,ezt azóta sem feledem a CoVboynak.Valakinek,aki azt kérdezte,hol lehet játékot VÁSÁROLNI azt felelte,hogy hát ugyi,bemegy az ember az első Novotrade boltba ( látni vélem a legendás kaján vigyort)...hát én,akkor még törvénytisztelő állampolgárként bementem és kértem is egy Impossible Missiont,ha jól emlékszem.Soha nem fogok kigyógyulni az eladó pillantásából,meg a távozásomat kísérő alig fojtott megjegyzésekből.Mindegy,tanul az ember,így hamarosan,cserealap nem lévén tarhálós alapon szert tettem olyan gyöngyszemekre,mint a Donkey Kong,vagy a Wizard of War (Minden Idők Top 10).A lap folyamatossá váló fogyasztása azonban égető problémává emelte a stabil beszerzői forrás felfedezését.(Megjelent a Pirates! leírása)A kincsesbánya egy 4-5 emeletes iskolaépület volt,ahol szombatonként összegyűltek a szekta tagjai és az összes emeleten folyt a csere meg az üzleti tevékenység.Felejthetetlen az a zsivaj,pittyegés,dübörgő C-64 zenekavalkád..
Eleinte tudatlanságom miatt sok megaláztatásban volt részem.Emlékszem,tán a Sunny Shine-t kerestem.Alázatos kérdésemre az eladó fiatalember (olyan hatévesforma lehetett)a messzeségbe révedt,majd egy idő után annyit mormolt:"Stary,jak swiat.."ami hevenyészve annyit tesz,"öreg,mint az országút.." és undorral elfordult.(Amennyiben ezt a programra értette,az az USA-ban kb.3 hete jelent meg,és internet,bármennyire is hihetetlen,nem volt még.)
Rejtőijelenetkövetkezett,térdreborultam,kérleltem,köpjön le,vessen meg,de adjon el nekem egy példányt az áhított softwareből.A fiatalember teljesítette kérésemet,leköpött és eladott egy sunnyshinet.
Mint azonban tudjuk,teher alatt nő a pálma,a CoV már-már mazochizmusba hajló tanulmányozása lassan meghozta gyümölcseit...
Folyt.köv.
Folyt.köv.
Szóval-akkor is kiírom magmból,ha már senkit sem érdekel-miért lett cult a CoV? (mármint szerintem)
A rövid válasz a "nagy idők,nagy emberek" ami angolul annyit tesz,hogy "the right men on the right place",(ezt viszont valami Churchill mondta egykoron.)A hosszú válasz alant.
Az én békaperspektívámból úgy festett a dolog,hogy úgy 1985-6 magasságában egy londoni út során (ezt csak úgy balkézről vetem oda) szert tettem 1 db C64-re mit zwei joystick und ein floppy egység.(akkori,gyurcsányi életszinvonalomon ez nem jelentett gondot,mint ahogyan a germán nyelv láthatóan magas szintű ismerete sem)A beüzemelést az EMG egyik akkori szakmérnöke végezte és hamarosan leülhettem a jellegzetes kék képernyő elé...és most micsinájjak? Miután műszakit végeztem,kisujjamban volt a Basic,tehát jöhetett a Sprite programozás!Alig egy hét után elértem,hogy egy sárga színű,kissé amorf figura egyetlen gombnyomásra átmasírozott (jó,ne túlozzunk,átúszott) a képernyő bal alsó sarkából a jobb felsőbe.O.K.,nem egy Quake 3,de tutira Carmack-nak,sőt,Sid Meiernek éreztem magam,viszont nyomasztott a szakirodalom hiánya.
És ekkor jött a CoV.
Folyt.köv.
Tényleg nem semmi meló színezgetni a képeket. De vannak dolgok amihez már az én elszántságom sem elég. Például a Monkey Island™-ot nincs erőm végignyomni a hiteles screenshotok-ért, így van ahol a képaláírás nem teljesen klappol. Remélem ez azért bocsánatos bűn...
Azért ha valakinek megvannak vagy elkészítí a képeket, elküldhetné ide covhq@freemail.hu
Örülök, hogy megint eggyel gyarapodott - régi-új kollégával - a CoV rajongók tábora.
Rucz Lajos meg nem fog rohanni feljelenteni téged sem, pláne engem meg ezért:
www.muskatli.hu/pettingmaster
- klikk az "újságok" -ra
Emiatt nem kell aggódnod! :) Én sem teszem. Beszéltem vele valamikor és örömmel engedte meg, hogy szabadon felhasználhatóak az anyagik - gondolom a CoV rajongótábor legnagyobb örömére!
Tehát fel a fejjel!
Én volnék aki pdf-be rakosgatta anno a CoV levelezéseket (a link itt: régi covhq). Most megint rámjött az "alkotói láz" és nekikezdtem egy újabb oldalnak: covhq, utána láttam hogy micsoda CoV-ban gazdag élet van itt az indexen.
Gondoltam megosztom veletek a linket, és kiváncsian várom hogy mi a véleményetek, meg mit szól a Lajos merthogy szerzőijogilag meg miegymás... ugye
Jóestét,urak.
Hátnembíromki.Ritkán fórumozok,a gamek hol vannak már,de egy CoV téma..öreg csontjaim ismét bizseregnek (képzavar)!
Rögtön a 2.számmal kezdtem,ha jól emlékszem ebben tűnt fel a Soknevű (CoVBoy,Lákusz,Pivo,Spot és ki tudja még)egy Dr. Obádovicsra történő hivatkozással,(Nekem mondott valamit e név).Egyből megállapítottam,hogy arrogáns a fickó,a lap egy gimnáziumi faliújság szintjén mozog,nem az én világom.Biztos ami biztos alapon megvettem a következőt,az ember rakja értékítéletét szilárd alapokra,és ím,igazolódott a feltevés,Shakespeare marad,Covot nem veszünk.Legalábbis a következő szám megjelenéséig tuti nem.Azért adunk magunkra,vagy?Az azért bosszantott,hogy a negyedik számot marha nehéz volt megszerezni.A dolog később még komplikáltabb lett,mert Lengyelországba mentem dolgozni (nem,nem,Marlborocsempészként,sem titkosügynökként),otthonról hozták jóbarátok,rokonok,válogatott cigánylegények (a két utóbbi kat.nem azonos)már amikor volt idejük megvárni az újságosnál.Ne felejtsük,a 80-as évek második felében járunk,Lengyelországban rendkívüli állapot van,így a lap szamizdat külseje (azok a címlapok...) komoly személyi kockázatot jelent a határon történő motozásnál.
Node most komolyan? : mi a fenétől van meg az első 50 szám nekem máig is,amikor a sekszpírt már helyhiány miatt kidobtam?
Folyt.köv.
Nem az egész újságra gondoltam, ez talán nem volt egyértelmü. Sztem is átlagon felüli mennyiségü benne az idötálló tartalom (pl. Lákusz tévészereplése is zseniális), de olvasd csak el az említett Hancu-féle levelet, asszem a 13-as számban volt, az talán a legjobb példa erre. Másrészt meg egy dolog a humor az újságból, és egy dolog a tartalom maga...
Ez egyáltalán nincs túlmisztifikálva, szerintem Téged elvakít az a mondat, hogy egy kép többet ér, mint 1000 szó.
Vagyis a csili-vili oldalakon található szövegek és képek vizuálisan ugyan lehet, hogy megfogják az embert, azonban az információtartalma kevés az oldalaknak.
Mire is gondolok? A szövegekből pont azt tudjuk meg, amire 5 perc alatt is rá lehet jönni - load/save/quit/stb. Engem nem érdekel, hogy:
- a kvék 41-ben a chain/railgun 2.3mp alatt töltődik és óriásit sebez, szaggat,
- a lövés hangja a 17 hangfalamból úgy jön a fülembe, hogy összecsinálom magam,
- Jones közlegénnyel meg kell találni egy elveszett gyémántnyakéket, de ez már a kedves játékos dolga, maradjon valami öröm neki is
- és még sorol6nám
Nincs információ a játékról! Annak idején az tetszett a CoV-ban, hogy szájbarágós volt a leírás, ezért volt az újság, hogy segítse a magamfajta bénákat, akik nem tudtak végig menni segítség nélkül a Bosszún/Új Vadnyugaton, a Soul Cristal-on, stb.
Aki meg úgy érezte, csukodt szemmel végig nyomja ezeket, annak nem kellett (volna) elolvasni a leírásokat és szitkozódni, hogy miért közlik a leírásokat végig?
Ma mi van? Nincs egyetlen olyan játék, amiről precíz leírást kéne csinálni, hiszen a mai játékokban, vagy:
- lőni kell és keresni egy ajtót,
- vagy tövig nyomni a gázt és elgázolni a gyalogosokat
Mondj a Lost Files of the Sherlock Holmes-hoz hasonló szintű kalandjátékot most! Na ugye!
(Azért a Tir Na Nog-ot leírhattátok volna végig, mert még most sem tudtam elvergődni a végére.)
És miből tud megélni az újság manapság? Elég, ha veszel egyet és kiderül számodra is. Egyszerűen nincs rendes játék, helyette a léggömböt kell fényezni, csakhát a mi korosztályunk szívébe zárt egy újságot, melynek színvonala fényévekre van a mostaniaktól - vagy akkor voltunk fiatalok.
Az online sajtó térnyerését egyre többet hangoztatják manapság, de kissé felületesen szokták kezelni a témát. Nincs szó pl. arról, hogy az emberkék többsége olyan weboldalakra gondol, amelyekért az újságokkal ellentétben nem kell fizetnie; se arról, hogy az igényesebb, tartalmasabb online lapok egyre inkább mennek át fizetösbe, vagy részben fizetösbe. Na meg ezek az oldalak is igen kemény nyomás alatt vannak, gondolok itt pl. a Gamespot emlékezetes Savage-botrányára (közöltek egy lehúzós rivjút az online-only játékról, mire a fejlesztök bekontráztak és logokkal igazolták hogy a T. cikkíró valami 5-10 órát nyomult összesen a stuffal - erre a Gamespot betojt, levette a cikket meg minden...).
A hazai online kínálatot nemigen ismerem idöhiány okán, de amit láttam belöle az vagy kimerül a newz + letöltés rovatokban, vagy rémesen amatör írásokat közölnek. SZVSZ akkor se dölne be a nyomtatott sajtó, ha egyszeriben minden gamernek lenne internet elérése (sztem egyébként is sokkal nagyobb ebben a körben a lefedettség, pl. honnan is szerzik a stuffokat az olvasók?)
A nagy nosztalgiafíling meg elvakít :) Kicsit is objektíven olvasva a régi CoV-okat egyböl kilóg a lóláb, szerintem Lákusz is sírva fakadna, ha manapság ilyen írásokat adna ki a kezéböl. Nekem egy régi Hancu-levél elolvasása volt különösen kiábrándító a minap, annak idején végigröhögtem, ma meg csak a fejemet fogtam az "Elite Boyz" és hasonló szövegek láttán (bocs Hancu :). Itt lehetne most elpuffogtatni egy csomó közhelyet, de inkább megkímélek töle mindenkit... Élmény volt a kora 90-es években ez a kis szubkultúra, egyszer talán visszatekintö írás is készülhet róla a fiatalságnak (vagyis inkább a mi öregedö korosztályunknak ;), de azért nem kell túlmisztifikálni.
Chris azt mondta, hogy lesz 4 ("keleti harcművészetes" zenékkel), de még nem 100.
Ha mész BIT-re ki, szóljál kérlek, mert becsatlakoznék. Csomó ismerősöm van ott, akikkel csak emailen tartom a kapcsolatot és mindig hivtak, de egyedül nem tudtam rávenni magam.
Minden pénzt megér .)
A 2002 június 21-i BIT3-ra kimentem Londonba. Elmentem a Gossips-ba, hogy élőben hallgathassam Ben Daglish-t - Last Ninja rúúúúlz! - és Chris Abbot-tal is találkozzak.
Fantasztikus élmény volt. Ha idén is lesz, és sikerül kimennem, tutira megveszem az összes CD-t! (A BIT1,2,3 már megvan.)
