Viktor, a szektavezér
Növekvő rémülettel figyeltem, hogy néhány hónap alatt
szinte vallási fanatikusokká váltak az egyik politikai irányzat
hívei. Ennél is ijesztőbb számomra, hogy Orbán Viktor
személyében már-már egy hamisítatlan szektavezér áll
előttünk. A kételkedők számára nem teszek mást, csak
leírom az egymással megegyező ismertetőjegyeket. Nekem
már az föltűnt, amikor Orbán Viktor felszólította híveit, alakítsanak polgári
köröket. Ez pontos megfelelője egyes vallási szekták
"házicsoport-rendszerének", a funkciója is hasonló. Az érzelmileg
felkorbácsolt összejövetelek között pedig semmi különbség nincs.
Néhány évvel korábban szó szerint hallottam egy vallási szektában ezt a
mondatot: "mindenki hozzon magával még egy embert". A feleségem meg
is jegyezte: a következő lépés az adakozásra való felhívás lesz, pénzt
gyűjtenek majd (az a rutintalanság számlájára írható, hogy csak
százforintosokat) és alapítványokat hoznak létre. Majd önálló újságot és
tévéműsort akarnak, ami "nekik jár". Később a vezér zakója szélét illetik,
ő pedig híveire veti a kezét. Azon már csak nevettünk, amikor elhangzott:
mindenki fizessen elő a Magyar Nemzetre, ne csak magának, hanem
azoknak is, akik nem tudják kifizetni, és rendeljék meg a "nem hívő"
rokonoknak, ismerősöknek is. Érdekes eredményre jutnánk, ha most
megkérdezném: vajon hány ember kapott ingyen előfizetést az elmúlt
években egy vallási szekta újságjára?
A választásokat megelőző lejárató röplapok, az óriásplakátok lefújása
láttán csak legyintettünk: hány ilyen szektaakciót láttunk! A pódiumra
kiültetett hírességek, a sportolóval, híres énekesekkel való dicsekvés
tipikus szektás jelenség, a legitimáció egyik forrása: milyen nagy emberek
értenek velünk egyet (azokról a hírességekről nem esik szó, akik
fejvesztve menekültek). A létszámmal való állandó kérkedés (néha
politikai zsarolás vagy fenyegetés) és a támogatói kör állandó felnagyítása
jellemző szektás tünemény. Az önmegtévesztés csodája: ha csökkenünk,
mi akkor is növekszünk.
A vallási szekták tipikus jellemzője a sikerpropaganda, amely soha nem a
valóságot mutatja, hanem a tények helyes értelmezését. Egy szekta soha
nem ismeri el a vereséget, és soha nem tanul belőle. A szektavezér soha
nem jelentheti be, hogy tévedett vagy hibázott, nimbusza soha nem
szenvedhet csorbát. Egy szekta tagjai annak tudatában élnek, hogy
bármihez nyúlnak, sikeresek lesznek, sőt: csak ők sikeresek (de ha valaki
más is, az az ördögtől van). Nem létező veszélyekkel riogatnak, melyeket
diadalmasan elhárítanak. Ez tovább növeli a szektavezér tekintélyét, a
küldetésébe vetett tévhitet. Egy szekta kitermeli a fanatikus
ideológusokat, akik mindig képesek megmagyarázni, hogy a vereség
győzelem. Egy szekta soha nem hagy válasz nélkül semmit, nekik mindig
győzni kell. A tagoknak látniuk kell, hogy lábuk előtt hever a világ, a
gonoszok (akik nem hódolnak be a vezérnek) legyőzettek.
Egy szekta vagy felsőbbrendűségének biztos tudatában, a győzelmi
mámorban úszik (extázisban van), vagy a tehetetlen düh és agresszivitás
állapotában leledzik. A szektavezér ilyenkor gyűlöletet kelt, hazugságokat
terjeszt, majd fogcsikorgatva a szeretetről beszél (hogy az uszítás
következményei miatti felelősséget elhárítsa magáról). A szektavezér
folyton támad, hogy ellenfelét hibára késztesse, majd rámutasson:
mennyire igaza volt neki. Amit nem tud bekebelezni, azt el akarja taposni.
Egy szekta esetében elképzelhetetlen a békés egymás mellett élés, az
egyenrangú partneri viszony, a másik értékeinek elismerése, akaratának
tiszteletben tartása. Egy szekta totalitárius szervezet, vezetője diktátor:
beszél a pluralizmusról, de összeegyeztethetetlen vele. Ezért ha politikus
szektavezér lesz, az a demokráciát veszélyezteti. Ugyanez a helyzet, ha
egy szektavezér politizál.
A szekták legfontosabb jellemzője az állandó ellenségkép. Egy szektában
soha nincs nyugalom és békesség, mert az ellenségre szükség van, amely
ellen küzdeni és harcolni lehet.
A szektavezér sokkolja híveit: ha valaki stresszben van, miközben valakit
követ, biztos lehet abban, hogy szektavezér uralkodik a lelkén. A
szektavezér akarnoksága megtévesztő, mert magabiztosságnak látszik,
holott lelkében a pánik lett úrrá: a hatalom elvesztésétől való félelem.
Belső rettegését vetíti ki, és ezzel félemlíti meg a hallgatóságát is.
Számomra a családok és a baráti kapcsolatok szétszakítása is bizonyíték
arra, hogy Orbán Viktor szektát alapított és szektavezér lett. A
legfontosabb személyes kapcsolatok megromlása ott következik be, ahol
a családi köteléknél erősebb lojalitás fűzi az embereket a szellemi
vezetőhöz. Ezt csak egy szektavezér várja el (sőt: követeli meg). Csak
szektákban történik meg, hogy a "kényes témáról" nem szabad beszélni,
különben a családtagok nem tárgyalnak többé egymással. Csak
szektatagok állítják döntés elé szeretteiket: vagy egyetértesz velem
(elfogadod a vezért), vagy nem ismerjük egymást.
A szektát és a szektavezért túlfűtött küldetéstudat keríti hatalmába:
kizárólag ők az igazság autentikus képviselői, ők a nagy álmok álmodói,
akik megmutatják a világnak. A szektavezér iránti fanatikus kötődés arra
épül, hogy a követői előtt kultikus személlyé válik: hívei a valóságos
ember tulajdonságaitól elszakadnak, a vezért misztikus adottságokkal,
kivételes képességekkel ruházzák fel. A szektavezér ezt úgy éri el, hogy a
felmagasztalt énjéhez képest kiábrándító, hétköznapi emberi arcát elrejti
követői elől (legalább egy protokollszobába). Csak ünnepélyes
pillanatokban, vezéri minőségében (szónoklatai alkalmával) lép hívei elé.
Nem vállal pártfunkciót vagy frakcióvezetést, éteri magasságokba
emelkedik, a háttérből manipulál. Maga mellé olyan embereket válogat,
akik misztikus énjét ismerik, és így tekintenek rá. Akik a pénzügyeibe
nem látnak bele: a szektavezér véletlenül sem feledkezik meg arról, hogy
az ideológia mennyit hoz a konyhára.
Az uniópárt gondolatát motiválhatta, hogy a csatlakozók ne érezzék: be
kellett olvadniuk a Fideszbe. De elhangzott, hogy azok számíthatnak
vezető pozícióra, akik Orbán Viktor új szerepét elfogadják, és ők nem
feltétlenül a régi társak. Ez is tipikus szektás vonás: a szektavezérhez való
lojalitás alakítja ki a szervezeti struktúrát, az alá-fölé rendeltségi
viszonyokat. A lojalitás hiánya kiközösítéshez vezet. A diktátor
ügynöknek, árulónak bélyegzi a (másképp) gondolkodókat. A vallási
vagy politikai szektavezér eggyé válik az eszmével: nélküle nem lehet
Istenhez jutni, nélküle nincs Magyarország. Az egyik a legnagyobb
szolgálati ajándéknak (magyar Pál apostolnak), a másik új
államalapítónak (kis Szent Istvánnak) hiszi magát. Az egyik új
reformációt, a másik új honfoglalást emleget.
A Fidesz újabb stílusváltása dönti el, hogy egykori elnöke inkább pártot
vagy szektát akar-e építeni. Addig is legyen gyanús, ha valaki misztikus
tekintélyt követel magának, aztán a lelkünkbe kíván költözni, és
megváltója akar lenni a világnak.
Bartus László
újságíró
