Kicsit leült a topic. :)
Ebben a témában még nagyon jó volt számomra a Vampire Masquerade Redemption nevű PC játék, ami az eredeti játékszabályok szeint készült. Aki még nem nem próbálta, annak kötelezô darab.
Egyetértek az itt leírtakkal. Élvezetes öreg vámpírral is játszani, csak sok tapasztalat és sok munka kell hozzá, hogy meg tudj formálni egy ilyen karaktert.
Angel/Buffy kicsit gyengébbek a Penge 2-nél.
Nevetséges. Mikor Buffy pusztakézzel kinyír egy vámpírt. A hasamat fogtam a röhögéstől. Ha egy vámpír látta ő is örült. Egy-két hülye talán elhiszi, és azt hiszi bármi esélye egy vámpírral szemben. Hahaha...
Szerintem Fehér Farkaska egész jól eltalálta a vámpír létet. Vagy legalább elég hihetőre csinálta.
Persze felvetődik, hogy egy huszonéves nem tudja elképzelni se hogy gondolkozik egy 6 ezer éves. Bár Plus ca change, plus ce la memo choose.
Mondjuk az RPG-ben főként kezdőket játszol, és nehézsége miatt csak veteránabb játékosnak ajánlott, plusz olyannak aki nem kockákat dobálgatni és gyilkolászni akar. Hence Storytelling game.
Bár persze, hogy báb vagy nem. Ha rossz hangulatban vagy, feldühítenek, becsúszik egy két ölés. :)
A harc rendszer elnagyolt, de egész élethű. Ez pedig azt jelenti halálos. Azaz nem érdemes harcolni, mert minden harcban benne van hogy kinyúlsz.:)
Néha olvasok vámpiros regényeket is, de nem ez a fő irányvonalam.
Az Anne Rice könyvek "romantikus" vámpirjait kedvelem a legjobban. A könyvek: Lestat, Kárhozottak Királynője nagyon bejött, zseniális ahogy a különböző nézőpontok helyességét, és az ok-okozatot levezeti. A filmek közül Az Interjú nagyon tetszett, főleg a hangulata miatt, de a Kárhozottak Királynője filmet csak a Dracula 2000 popcornmozihoz tudnám hasonlitani (ha valakit megsértettem ezzel, akkor bocs, de ez a véleményem), a Bram Stoker Drakulája szintén bejött anno. A többi AR regényt még nem volt alkalmam olvasni, de a közeljövőben szeretnék időt szakitani rá. Vannak olyan jók, mint a fent emlitettek?
Ha valakit érdekel a Kárhozottak Királynője CD-n DVD rip/feliratos, akkor dobjon mailt.
Az Angel/Buffy közül talán az előbbi tetszik jobban, bár egyik sem jön be igazán. Bár az Angel zenéje egyszerűen istenölés, olyan jó.
A Blade dolog meg szvsz szimpla vicc akciófilm, melyben csak ürügy a vámpir-erő a gyakáshoz.
Üdv : rozsoma
A vámpírok elvileg örökéletűek, ennélfogva lehetnek többezer évesek is. A származásukat általában valami porhontéssel elintézik, ez a dolog kényes része, ugyanúgy mint a teremtéstörténeteknél a semmiből valamivé válás közti pillanat, amit gyorsan elkennek valami maszlaggal, hogy az izgibb témákra lehessen rátérni.
A szerepjátékos vámpírokban elvileg külön hangsúlyt fektetnek az általad hiányolt dologra is csak azt nagyon nehéz kimesélni és kijátszani, sokkal könnyebb vérivó szuperlényként ábrázolni a figurát és tobzódni. Ez nem a játék, hanem az azt játszók hibája... de nem is hiba, mert játék. A lehetőség benne van, nem mindenki él vele.
Egyébként az Interjú a vámpírral-ban Louist Lestat öleli, később nyavajognak is, hogy nem kellett volna vámpírt csinálni egy ilyen szentimentális fickóból de Lestat később Claudiával is bakot lő, szóval ez a vámpírgyártás nem igazán ment neki:). Egyébként Lestatnak Louis pénze kellett, hogy fenntartsa az egzisztenciáját, mert ő maga csak költeni tudta és mindig elfogyott. Csak egy prózai ok, hogy miért teremt egy vámpír társat. A másik, ha unatkozik. Vagy ha a szellemi energiájára van szüksége, lásd Armand viszonyát Louishoz.
És hogy még mindig ennél a könyvnél maradjak, a párizsi vámpíroknak Armand vezetésével egész frankó kis társadalmuk volt. Ez pedig továbbiak léténekl lehetőségét is felvetheti, tehát ez esetben nem tűnik hihetetlennek a dolog. Másrészt meg talán törvényszerű is... valahol emberek voltak ők is, igényük van a hasonlók társaságára, kutatják egymást, ahogy Louis és Claudia is kutatta a többi vámpírt és fajtájuk eredetét... meg is találták a többi vámpírt. Nem biztos, hogy jó nekik, ha kevesen vannak, írtani pedig a szigorú törvényeik miatt írtják egymást. A szerepjátékos világnézet szerint pedig azért, mert a néhány nagy öreg kitalálta ezt a játékot, a kisvámpírok pedig csak bábok a gigantikus sakktáblán. Az egész pedig az öregek szórakozását szolgálja, hogy el bírják viselni az évezredek súlyát. Figyelemelterelés az örök kárhozatról, ami egyre nyomasztóbb teher. Érdekes lenne megtudni, milyen lehet hatezer évesnek lenni bár lehet, hogy nem kellemes.
álom: valóságos volt, félelmetes. Hülye hasonlat, de olyan érzés volt, mint mikor a kisgyerek játszik a késsel, és hiába mondják neki, hogy el fogja vágni a kezét, nem érdekli. Aztán egyszer tényleg elvágja a kezét, és rájön, hogy a szüleinek volt igaza.
Amúgy a vámpírokban az a jó, hogy
a) gyilkosok, akár tetszik ez nekik, akár nem
b) nagyon sokáig élhetnek (halandókhoz képest). A legjobban az a része érdekel, hogy ezt a kettőt hogy dolgozzák fel. Ezért nem szeretem a szerepjátékos vámpírokat, mert az nem ezt domborítja ki. Ott csak vérivó szuperlények, akik egymást meg az embereket gyilkolásszák ezerrel. A vámpírok azért ettől többet képviselnek.
Épp ezért nem bírom az AR könyvek folytatásait sem. Az Interjú még teljesen hihető volt, 200 meg 500 éves vámpírok, az még OK, de mikor bejött a képbe Marius, a 2000 körüli, meg Akasha a 6000 évével, az már egy kicsit sok volt... a boszorkányokról meg ne is beszéljünk.
A vámpírokban hiszek, de ez nem azt jelenti, hogy hiszek a farkasemberekben, ghoulokban meg hasonlókban. És nem hiszem, hogy a vámpíroknak bármilyen társadalma lenne, vagy egyáltalán túl nagy számban élnének. Nekik az a jó, ha minnél kevesebben vannak, miért 'teremtenének' újakat? Ugyanígy, miért irtanák egymást, amikor azzal csak azt kockáztatják, hogy magukra vonják az emberek figyelmét?
hát a nevükre már nem emlékszem, de abban játszott corey haim, feldman és kiefer sutherland, nem? ha az, amire én gondolok és nem én keverem, akkor az a film nem nagyon tetszett. paródiának elég szánalmas, jó pasik voltak benne. igaz, voltak benne vérfagyasztó jelenetek, azok szükségesek egy vámpír filmhez, de voltak benne marhaságok szvsz.
asszem elnézek egy tékába, kedvet kaptam megint néhány vámpírfilmet megnézni.:)
Nb
Hja, de legalább lettek volnak jók a poénok. Ez az erőltetett humortalanság meg az egy percre jutó poénok számolása leginkább egy gúnyos mosolyt csal elő, gondolom nem ezt akarták elérni.
De a Lost Boys-ban a két vámpírvadász kölyök tök jó volt (remélem abban voltak és nem keverem:), Edgar és Allen:)
az a jó, hogy aki a "romantikusabb, nyálasabb" vámpírokat kedvelik, és azok, akik a "véresebbeket", azok is találnak maguknak kedvükre valót bőven a könyvek és filmek között is. nekem személy szerint viszont a paródiás vámpír filmek nem tetszettek, főleg a leslie nielsen féle. bár a színész is ellenszenves, de hülyeség volt az egész.
Én meg éppen azt unom. A romantikát. Miért kellene minden vámpírregénynek romantikusnak lennie? sajnos a legtöbb esetben ez nem romantika, hanem valami romantikusnak tűnő nyálas valami. Persze ha jól meg van írva, akkor tényleg nagyon jó egy ilyen történet. Ha meg van írva jól...
A vámpíroknak van nyers erejük, ha akarják. Nem kell, hogy nekik legyen. elég, ha van egy rakat ghouljuk durva fegyverekkel, és ebből mondjuk 30-40 darab.
Ami meg a Matuzsálemeket illeti, vagy a Nictukukat, egy Vörös Halál szintű veszedelem, ami az egész vámpír és halandó létet veszélyezteti, nyílván nem valami kezdő ifjoncot állítanak rá.
Pl az Inconnu, vagy egyéb nagyhatalmú matuzsálemek nyílván való, hogy ősöreg vámpírokat, azok szövettségeseit küldik ellene. Ez a Jyhad. Ha valaki túl erős, akkor hozzá mért ellenfél kerül elő előbb-utóbb.
Szerintem ezt a könyvet úgy érdemes olvasni, mint egy jó akció regényt, csak éppen a Sötétség Világában:)))
Semmi probléma nincs, természetesen lehet olyan regényt írni, mint a Weinbergé:) Csupán nekem nagyon nem tetszett és ennek hangot adtam, mert így gondoltam helyesnek. És nem állítom, hogy nem volt benne intrika, sőt elég sok van benne. De én azt az igazi cselszövést, összeesküvést, diplomáciát, szóval a valódi intrikát hiányoltam belőle és az ezt övező stílusos körítést, a vámpíros hangulatot. Ehelyett tömény seregszemlét, hatalmasabbnál hatalmasabb hatalmasokat és mindennél übertápabb őslényeket kaptam és mintha folyton csak rá akarna licitálni és még és még és még... Szóval egy alap kis pár éves vámpírocska számomra több hangulatot áraszt, minthogy azt olvassam, hányszor tízezer éves és hogyan pofozta fel Káint és milyen alap embernek néz ki mégis, miközben fél kézzel el tudja pusztítani a világot. Igazából teljesen úgy éreztem magam a könyv (mindegy melyik) lvasása közben, mintha egy nagyon kezdő és becsvágyó mesélő még kezdőbb és nagyszájúbb csapatába keveredtem volna, ahol mindenki a másikra licitál, a mesélő meg el akarja pusztítani a partit. Közkeletű kifejezéssel élve: Vérpistikéék közé. Szóval ilyen kontárságnak éreztem a dolgot, bár nagyon tetszettek a régi mítoszok a Niktokukról (jól íriom?) meg minden, csak az a fránya hangulat... Ez persze saját vélemény, biztos rossz az ízlésem.
A vámpír természetesen azért intrikázik, mert nincs nyers ereje és így próbál szerezni. A nyers erő a vérfarkasoké, a vámpírok ereje a többségben van. Meg a szervezettségben, ha éppen szervezettek. Épp az egymás közti viszálykodásaik (Jyhad) miatt nem tudták még kiírtani minden ellenségüket.
A Sabbatnál egyébként ugyanúgy megvan az intrika, a nyers erejükkel meg az a baj, hogy hiába van meg, ha fegyelmezetlen.
Weinberg könyve egy reklám a szerepjátékhoz, ez nyilvánvaló. Kapott egy megbízást. Ettől fogva pedig érthető, hogy szépirodalom helyett inkább egy erőltetett forgatókönyv lesz a végeredmény, aminek a világ minél teljesebb bemutatása és egy vagy három könyvbe sűrítése a célja. Ez egyébként tényleg jól sikerült, így a pár oldalas gondolatébresztők hatására a kíváncsibbak rohanhatnak is a boltokba Inkvizíciót, Sabbath-ot, különböző klánkönyveket és egyéb kiegészítőket vásárolni és ezzel a könyv el is érte a célját.
A baj csak az, hogy ilyen sztorit én a metrón tíz perc alatt kiagyalok, ha készületlenül megyek mesélni.
A szépséget egyébként nem erre a könyvre és nem is a szerepjátékra értettem (utóbbiban azért sokat fel lehet fedezni), hanem a témában rejlő lehetőségekre, amik szerintem még mindig kiaknázatlanok. Talán Anne Rice közelítette a legjobban meg ezt a részét.
A Romantikát.
Mert ez az egész babonás horrorsztori a vámpírokról tele van romantikával és csak úgy duzzad az igazi giccses de jó kezekben tényleg értékesre formázható lehetőségektől. Csak gondolj bele: egy gyertyaláng, egy szál rózsa és egy csepp vér... Tök giccses de én mégis ezt a hangulatot hiányolom.
Az meg csak apró adalék, hogy tisztában vagy vele, mi folyik odakint. De ezek a kontrasztok akkor is legyenek benne egy sztoriban. Hogy a vámpírban ne a szörnyeteget lásd, hanem a kárhozottat.
Persze ötven szereplő jellemét nem nagyon lehet kiemelni egy könyvben.
A játékban meg igen, pont az a jó, hogy úgy játszod el, ahogy neked tetszik. És úgy mesélsz és azt, ahogy és amit neked tetszik. Interaktív:) Sokszor sokkal jobb, mint amit egy író el tud képzelni, pláne meg is írni.
Miért ne lehetne olyan regényt írni, mint Weinbergé? nehogymár azt mond, hogy a könyvben nem volt intrika? Az meg a másik, hogy ha egy vértestvér valamit intrikával nem ér el, a legtöbb esetben jön a nyers erő. Főleg pl a Sabbatnál. Seker meg eléggé jól intrikált a regényben szerintem.
Egyébként meg ez csak egy kis epizód a vértestvérek végtelen karneváljából. Amúgy meg mi az hogy mélyebb meg szebb? Én pl szemmi szépséget nem látok pl a Giovannik tervében, vagy a Sabbatban, de mondhatnék még egy csomó klánt is. Szerintem pont az az egészben a jó, hogy ilyen is meg olyan is van a világban, és ha játszol, akkor eldöntöd, melyik aspektusát domborítod ki a vámpíroknak.
természetesen ragadozó lennék, semmiképpen sem préda. de mi alapján választ, hogy ki legyen vámpír és ki nem? elég mókás elképzelni, hogy megjelenik, de csak egy feltétellel engedem be: ha belőlem is vámpírt csinál.:)) ha jól tudom, három szívás. de mi van, ha ő nem akarja?
Olvastam a Lestatot is és az Interjút is, meg a többi magyarul megjelentet. Ne feledjétek el, hogy Loius nem akart vámpír lenni, azzá tették! Ez mindenképpen befolyásolja a Lestat-ról alkotott véleményét. A film azért szar, mert nem tudja visszaadni Loius vívódásait, ami a könyvben nagyon jól látható.
Nancy: én nem igazán szeretném, ha valóban léteznének. Nem mindegyik olyan mint pld. Armand és a többi ős-vámpír ugye.
Kérdés, mi akarsz lenni? "Préda" vagy a "ragadozó"? Mert ha ragadozó, akkor még csak-csak értem. Kézeld el, ha valami izomagyú kapná meg a sötét ajándékot? Mit csinálna az? Vérfürdőt.
Más: eddig még nem volt szó Roman Polanski Vámpírok báljáról. Az aztán paródia volt. Főleg az, amikor Polanskit kergeti az ifjú gróf és az ráharaptatja a könyvre.(Jó, jó bocsánat a tiszteletlenségért!:-))
Meg egy másik paródia, Leslie Nilesen főszereplésével a Drakula halott és élvezi. Az is egy jó kis paródia. "Renfield életet adok neked, sok-sok életet" - ezután Renfield bogarakat eszik.
A Vörös karnevál trilógiát olvastam, az is nagyon tetszett.
Volt egy sorozat régebben valamelyik néemt adón, azt hiszem Damon Knight volt a címe. Egy jó vámpírról szólt, aki nem akart vért szívni, ezért a haverja valamilyen spec. koktált készített neki, amivel eléldegélt, meg várbankokból szerzett neki vért. A vámpír zsaru volt, éjszaka dolgozott.
Hát én is elvből nem olvasok fantasy és szerepjátékos ponyvákat de néha mégis becsúszik egy-egy. Ilyen a Weinberg féle Vörös Halál meg a Vérháború (azt is ő követte el, ugye? Ez valami trilógia). Hát tragikus. Az egy dolog, hogy ezek promóciós céllal íródnak, de ez a Weinberg gyerek minden finom motívumot és sejtelmet letarolt a brutális megalomániájával, vérgőzös pusztítássá degradálva az egész vámpírtársadalmat és a rájuk jellemző finom de kegyetlenül aljas intrikát.
Pedig a dolog ennél sokkal mélyebb és szebb.
Sajnos én még igazán jó vámpírtörténettel nem találkoztam (azért olyan sokat nem is olvastam) de ez biztosan ízlés dolga. Talán majd írok egyet:)
Serendipity: Tetszik az álmod, főleg ha tényleg így volt! Tudod, hogy miért. Mert az álomban benne a van a valóság, a valódi félelem, az igazi átélés. Ami egy jó horrorban igazán ott van, csak ez nagyon ritka.
A vámpír sztorikban pont ez a lényeg, hogy végülis miért ne! Miért ne lehetne valóság?! Hát ez az! És ennek hiányzik a szikrája is a Weinberg-féle mészárlásokból. Ez olyan, mintha a szerelmes regényt egy tömegorgiát bemutató pornóval próbálnád helyettesíteni.
dina33: Bram Stoker Drakulájában nekem úgy tűnt, hogy a csaj fokozatosan vált vámpírrá (a nevére én sem emlékszem). Eleinte csak álmatag lett, aztán alvajáró, a végén már bántotta a szemét a fény és gyűlölte a fokhagymát és közben lassan elszállt belőle az élet. Mindez persze azért, mert a vámpír minden éjjel meglátogatta. Nem itatta, csak szívta a vérét rendszeresen. És amikor a csaj meghalt, eltemették... éjjel pedig feltámadt és attól fogva végleg vámprrá vált, amit a professor Nosferatu-nak nevezett.
A White Wolf féle Vampire szerepjátékban a vámpír úgy születik, hogy a nemzúő kiszívja az áldozat vérét, aztán a halál pillanatában vámpírvért (a sajátját persze) juttat a haldokló szervezetébe. Luis pontosan így változott át az Interjú a vámpírralban, ezt tekintheted etalonnak is. Meg az egész átváltozást, főleg ahogy a szobor felpillant, aztán lesüti a szemét. Mert igen, a vámpír másképp lát, mint az ember, mert felébred (szerepjátékos szóhasználat), látóvá válik, bepillant a kulisszák mögé, a "való világba". És nincs egyedül.
A másik vámpírrá válási mód (szintén White Wolf, a Sabbath nevű szekta) több nemzős. A delikvens vérét veszik, aztán a haldoklót (többeket) tömegsírba vetik és elássák. Amelyik képes ilyen állapotában felszínre jutni (és jófelé indul), megkapja a nemzők vérét és vámírrá válik (a metódus nem sokban különbözik, csak a rituálé betegesebb). Ha szerencséje van, nem őrül bele az élménybe, de jó sansza van igazi szörnyeteggé válni.
A szenteltvíz, fokhagyma, kereszt, koporsó, tükör, folyóvízen áthaladás, földben alvás, napfáény tűrése, tűz elviselése, ezüst és fakaró sztoriról sztorira, íróról íróra változik. Mindegyikre lehet kivételeket mondani és részletezni ezeket. Például a szent szimbólumok nem hatnak, vagy hatnak, vagy csak hívő ember kezében hatásosak, szerzőtől függ. A harapásnyom, a vér minősége, a különböző testtájakból vett vér íze megintcsak olyan részletkérdések, amikkel sokszor nem is foglalkoznak. A hosszú fog hol helyezkedik el (ha megnézed a filmeket, egész röhelyes fogak is vannak), maga a vérivás hogyan működik és halálakor mi történik a vámpír testével, hogyan pusztul el, ezek is filmről filmre, könyvről könyvre változnak.
Meg azt sem nagyon emelik ki, hogy a vámpírrá válás pillanata milyen traumát jelent, hogyan változik meg az alany személyisége, egyáltalán ember marad-e (Anne Rice-nál egyértelműen).
A vérivás pedig (saját olvasatomban) azért fontos, mert a vámpír egy cselekvő holttest, a vér pedig az életenergia szimbóluma. Logikusnak tűnik tehát, hogy ezzel táplálkozzon a tényleges halál ellen küzdő, de az életenergiát magától megteremteni képtelen vámpír. Az oxigén és tápanyagtartalomnak pedig szerintem nincs jelentősége, kizárólag az íz szempontjából. Az alkohol, drog vagy kórokozótartalom pedig megint külön fejezetet érdemel.
Ahogy olvasgattama topicot, kedvem szottyant egy kis vámpíros olvasmányhoz. Gyorsan ki is olvastam a Vörös Halál Karneválját. Megint lenyűgözött, szerintem nagyon jó.
Hát persze, és hogy honnan erednek (a történetek)? Ott vannak pl. a szúnyogok. Sötétben jönnek és vért szívnak. :-))
Más: még kislány koromban nagyon sokat gondolkoztam a vámpírokról, meg hasonlók és egyszer valami szörnyűségesen furcsát álmodtam. Találkoztam egy csomó vámpírral és persze elvittek valami nyavalyás pincébe és ittak belőlem, aztán valahogy elszaladtam, nem emlékszem pontosan. De mikor felébredtem halálra rémültem, annyira valóságosnak tűnt. És csak attól fogva tudom elhinni hogy tényleg gonoszak.
Más kérdés, hogy már egy ideje nem izgat, gonoszak-e.
Nagyon jo, hogy felhoztatok a kulonbsegeket! Eppen nemregiben gondolkodtam, hogy az alap szinte mindenhol egyezik ami a vampirok letet jellemzi!
1. ugye az elozoekben Mentol frász frankon leirta, hogyan "szultenek" a vampirok.
2.A Bram Stoker fele storyban igazabol nem ertettem a fohosno baratnoje-elnezest, a nevere mar nem emlekszem!:((- hogyan lett vampir? Igazabol ott nem tert ki ra az alkoto, hogy csak szivja a veret, vagy itatja is?! Ha nem itatja, akkor mindenki akit szivogat naponta-ketnaponta, az vampirra valik? Vagy itatta is a csajszit, csak nem tudok rola...:))
3.A halal, es a sebzes. Nos a halal lehetseges modozatait is ismerjuk...karo a szivbe, fej levag, de legjobb a napfenyen valo "tuzelesi" technika. Van ahol lehet sebezni szenteltvizzel, es ha nem is szunyog-de vampirriasztonak es sex ellen is bevalik a fokhagymaval teleaggatott szoba..:)
4. Az oreg tapasztalt verszivokra jellemzo a visszavonulas a vilagtol.-Fokent, ha Lestatnak hivjak, es megprobalja megolni a kicsi Claudia.:))
5. A lelek! Van akinek viszonylag, vagy teljesen megmarad a lelke! De talan itt is az ervenyesul, hogy aki emberkent goreny volt, vampirnak is az marad?:))
Hm, most tobb dolog nem jut eszembe...sziasztok!
Edina.
Külsőleg emberek. Egyébként élő halottak. Azaz, nincs szükségük oxigénre(legalábbis az "életben"maradáshoz).
Ha a WorldofDarkness-t vesszük alapul, akkor a következő módszerrel lehet vámpírt "csinálni":
1. szívd ki az áldozat összes vérét (ezzel jóllaksz) - az áldozat meghal
2. egy bizonyos időn belül itasd meg a véreddel - az áldozat újra "él".
Ghoul(olyan ember, mint mi csak bizonyos vámpírképességekkel-többnyire erősebb, gyorsabb):
1. NE szívd ki az összes vérét
2. itasd meg a saját véreddel.
dina33: Pont ugyanezen gondolkodtam én is, és teljesen egyetértek veled. Egy ilyen történetet nem talál ki csak úgy magától az ember.
A vér pedig elég nekik, mert ők már nem emberek, de mivel 'testük' van, annak szüksége van oxigénre, azt viszont a friss vérből kapják, amit isznak.
Érdemes nézni a "Buffy"-t és az "Angel"-t, mert ott rengeteg mindent meg lehet tudni róluk.
na jó, de a vér tartalmaz annyi tápanyagot, hogy csak azon éljenek? vagy esznek is? tudomásom szerint egy "jó" vámpír nem eszik, csak vért. a többi elmélet elfogadható, végül is éjjel mászkál, akkor nagyon sok ember nyomtalanul tűnik el. viszont akkor tényleg át tud változni denevérré, néha farkassá? akkor nem lehet ember, csak valami földönkívüli, vagy ember-állat átmenet? nem akarom azt mondani, hogy nem léteznek, mert szívesen látnám őket, de valahogy nehéz elképzelni. vagy már enynire a realitások talaján vagyok?:))
egyébként most olvastam bram stoker: drakula gróf és válogatott rémtettei-t, nagyon jó. nagyon jól taglalja, milyen a denevér, mit, mikor csinál, hogyan lehet elpusztítani. azért nem fogok kihegyezett karóval és fokhagyma-koszorúval járkálni az éjszakai bulikba.:)))
A multkor a kovetkezo jutott az eszembe.
Ha egy tortenet megszuletik, akkor annak valahonnan jonnie kell. Nem hiszem, hogy csak valaki kitalalja...annak multja van, hattere, maximum mi mar nem tudunk rola. Rengeteg regi korokbol fennmaradt dolog van, amirol nem tudunk semmit-akar tortenet, akar targy...Ha csak a szimbolumok vilagat bolygatjuk kicsit,-sajnos itt is elveszett rengeteg sokkal egyertelmubb dolog, mint ami ma letezik-rajohetunk, hogy mennyire egyszeru ez a bonyolultan osszetett vilag. Ha valaki kepekben is tud kicsit gondolkodni erti mire gondolok!
En amondo vagyok, hogy vampirok marpedig igenis leteznek! Nem azokrol az emberekrol beszelek, akik mittomenmilyen betegsegben szenvednek, es nem mehetnek a napra! Ugy, ahogyan meg van irva!
Leteznek es verrel taplalkoznak. Ha valaki jobban odafigyel, es "nyitott szemmel" jar-kel, akkor eszreveszi milyen sok lehetosege van ma is egy vampirnak elni a jelen korban is! Sok az eltunt ember, ki tudja hova kerultek ...akar "ufo", akar valami mas is eltuntethette...:)Taplalkozni tehat verrel annyira konnyeden tudnak, mint korabban barmikor barmelyik korban. A mostani zavaros vilag pedig rejtekhelyek tomkeleget nyujthatja szamukra. Sok az uj fajta eszme,vallas is. Ki ne akarna mas lenni, mint a tomeg?
Ha már szóba került a Buffy és az ANGEL: egy magyar oldal, ha valakit jobban érdekelnek ezek a sorozatok: www.davidboreanaz.hu
És a vámpírokról is van szó.
