Most fejeztem be a "Visszafelé Világ"-ot (Counter Clock World, 1967), és - minden logikátlansága ellenére - ez tetszett a legjobban az utóbbi megjelenések közül (az Albemuth..-ot nem olvastam). Gyakorlatilag egy hangulatos, szórakoztató, izgalmas kémsztorit-krimit kaptam, ami Dick-től ebben a tiszta formában szokatlan.
A "Galaktikus Cserépgyógyász" (Galactic Pot Healer, 1969) olyan volt, mintha egy Wagner-opera szinopszisa lenne, amit Lovecraft irt legnyomorultabb állapotában.
Aki ezzel kezdi PKD-t, itt is fejezi be..
Az "Istenek Inváziója" (The Divine Invasion 1981) a hangzatos cim ellenére sem indult be, a nagyrészét meg már megirta máshol, jobban.
A "Várjuk a Tavalyi Évet" tetszett, bár az alapötlet (időugrás drogokkal) a későbbi "Palmer Eldritch.."-ben jobban kijön, ez csak amolyan vázlatféle ahhoz képest.
Pár hónappal és könyvvel lemaradtam sajna, így egyszerre szereztem be a Galaktikus cserépgyógyászt, a Várjuk a tavalyi évet-et, az Istenek invázióját és a Szabad Albemuth Rádiót. A Galaktikus... elég átlagos, viszont a Várjuk a tavalyi évet, annak ellenére, hogy elég nehézkesen indul (még Dick szintjén is) egész szépen alakul és a végére bizony úgy fejeztem be, hogy az egyik kedvencem PKD-től. Most az Istenekkel birkózom... hát, nem mondom, hogy nem tekereg rendesen; a 74-2-3 már nagyon benne van... azért jó lesz a végére talán...
kb a feleig jutottam a fimnek, es valoszinuleg nem is fogom folytatni. valahogy semmire nem alakul az egesz, es meg csak nem is olyan fejtoro-fele, hogy lehetne talalgatni, hogy most eppen kinek a valosagaban vagyunk, vagy hasonlo.
Dick-rajongóknak ajánlanám a "Southland Tales" filmet (magyarul: A Káosz Birodalma) - elég konkrét utalások is vannak benne (Dick-idézet, valamint Roland Taverner rendőr figurája, plusz a világvég-káosz-hangulat). Kicsit túl sok elsőre, nagyon odafigyelős - de megéri
Köszönöm szépen! :-) Semmi adatot nem tudtam. Azért itt tettem fel a kérdést, mert a rengeteg sci-fi és fantasy topic közül itt voltak a legfrissebb hozzászólások. Egyébként itt is (Nem tudom, ismeritek-e az oldalt?) kíváncsiskodtam, de Te gyorsabb voltál. Még egyszer: Köszi! :-)))
A kérdéses novella nem Dick: Fredric Brown és Mack Reynolds Füles meg én meg a Mars-lakók című írásáról lehet szó, ami a Galaktika 13-as számában jelent meg anno.
Igen, ez valószínű. Bár az előbb emlegetett Elhagyott bolygó szintén kisköltségvetésű film volt, elég jól áthozta a lényeget, a nagyköltségvetésű Különvélemény pedig szerintem pontosan megfordította az erkölcsi mondanivalót.
"Rajzfilm=gyerekfilm" Aki ilyen nézeteket vall, annak nem érdekel a véleménye a filmművészetről.
"Animáció tompította a filmet" Lehet, de egyrészt újszerű megoldás volt, nekem pl. nagyon bejött. Az a bizonyos skizofrén vibráció ami a könyvekben is megtalálható, tökjól meg lett jelenítve. Másrészt meg nem kellett a Keanu faarcát bámulni, mert kiszínezték, hahaha.
Üdv kedves topiklakók! :-) Bocs, hogy zavarok, de itt láttam legfrissebb hsz-okat! Marha rég olvastam egy novellát, de se a címe, se az írója nem jut eszembe. Az a lényege, hogy leszáll egy idegen "hajó", és utasai az éppen ott legelésző szamárra hangolják a fordító gépet. Javában cseverésznek, amikor a bokorból (vagy honnét) előkerül a gazdája. Kérdik az idegenek, hogy miféle állat ordibál ott - merugye, egy szót se értenek. Már lelőnék, mikor a szamár kegyeskedik szólni, hogy "Hagyják, velem van!" stb., stb. Lécci, ha tudjátok....! :-)
Véleményem szerint teljesen felesleges volt ezzel a szereplőgárdával animációs filmet készíteni. Akár tetszik kár nem, a film ütősségét jelentősen tompította a dolog...
Ez nyilvánvalóan igaz, viszont az animáció rengeteget tompított a filmen. Nagyon sokan úgy állnak hozzá, hogy "ááá rajzfilm, gyerekeknek való" - ebből persze jönnek olyan félreértések is, hogy a felnőtteknek szánt animékat nézik az ifjoncok. Tehát ezzel a színészgárdával sokkal több embert lehetett volna bevinni a mozikba.
Ugyanakkor akit rá tudtam venni a megnézésére, annak ellenére, hogy nem szeretik a rajzfilmeket, mindenki elismertre.
Így-így... Bocs, nem kötözködni akartam, csak megosztottam pár infót. Ctrl-Del/Ctrl-Ins volt egy másik fórumból; odaírhattam volna a Huntinghoz, hogy 2... Sajna, azt hiszem, nem csak én leszek ily felületes, hanem a filmek készítői is... legalábbis az egy A Scanner Darkly (épp most olvasom kitudjahanyadszormegint) filmverziójától eltekintve igazi Dick adaptációt csak csíráiban láthattunk eddig.
4 film készül egyenlőre Dick írásai alapján. 2008: Radio Free Albemuth (eredeti 1976; cast: Jonathan Scarfe, Shea Wingham, Alannis Morrisett; rendező: John Alan Simon {a Szökésben producere}) 2009: The Owl In Daylight (érdekes lehet, mert ugye ezt csak elkezdte megírni Dick; plusz eléggé önéletrajz-ihletésű - cast: P.K. Dick=Paul Giamatti) 2009: Screamers: The Hunting (eredeti Second Variety 1953; cast: Gina Holden {AVP2}; rendező: Sheldon Wilson {Gyémántok, tűz, szerelem}) 2012: King Of The Elves - animációs (eredeti 1953; rendező: Aaron Blaise/Robert Walker {Mackótestvér})
Sajnálatos, hogy nem tudok semmit sem eredetiben olvasni, még angolul sem tudok annyira... Viszont nagyra értékelem, ha valaki ragyogóan képes átültetni az általam értett egyetlen nyelvre egy jó könyvet. Az új Dicket még nem olvastam - csak feltettem a polcra a többi közé.
A fordításoknál nehéz megállapítani, hogy a hiba abban van-e, hogy a fordító túl hű akart-e maradni a szöveghez, vagy éppen nem jól dolgozott. Bármelyik agyoncsaphatja a könyvet, a magyartalan tükörfordítást az fizikai fájdalmat is bír okozni. Pl. a Balek c. bestseller az irodalmi értékét nem érintve egyszerűen rosszul fordított.
De inkább azt akarnám mondani, hogy igenis van olyan író, aki eredetiben jobb, mint fordításban, mert az agya a saját nyelvi logikájára állt rá (természetszerűleg) és saját nyelvének az irodalmi eszközeit, hatásszüneteit, vagy szűkszavúságát-bőbeszédűségét, nyelvi poénjait, logikai nyaktörőit használja ki, ez pedig nem feltétlenül jön, vagy jöhet adott esetben át. Emlékszem John Grisham The Firm c. könyvére, ami angolul ritka élvezetes, amikor kell szükszavú, amikor pedig az kell, akkor képies és kifejező. Magyarul viszont dögunalom, majdhogynem ponyva. Egyszerűen ennyi, vagy működik a mű más nyelven, vagy nem. Egy fordító nagyon sokat tud dobni valamin azzal is, ha pluszt ad hozzá, ami az eredetiben nincs, vagy nem így van. Nem könyv, tévé. South Park. Hatalmas a különbség az eredeti meg a magyar szöveg közt. Francois Villon magyarra fordított versei magyarítások vagy önálló versek? Érdekes téma ez... Érdekes ellenpélda a Harcosok Klubja vagy a Halálkultusz Palahniuktól, ami szerintem jól sikerült, ütős magyar szöveget kapott, ami meg azért paradox, mert Palahniuk írói stílusa alapján a magyar fordítás inkább száraz, élvezhetetlen lehetett volna... nem az lett, örüljünk neki.
Dick utolsó magyarul megjelent könyvéről a Lilicsillagos paráról nem nagyon írt senki, pedig szerintem nagyon jó, kifejezetten élveztem, kicsit az Alfa Hold Klánjaira emlékeztetett a hangulata, bejött.
Csak annyiban árnyalnám a leírtakat, hogy az évszázados tapasztalat szerint "mindenhogy" lehet jó filmet csinálni: mindenféle módszerre és megoldásra volt már példa. Elég csak arra gondolni, hogy számos halhatatlan legenda készítését akkora problémák kísérték, hogy majdnem félbeszakadt a forgatás, vagy az utolsó pillanatban kapkodva dobták össze a forgatókönyvet, a színészeket, mindent. (Csillagok háborájától a Keresztapáig, Van aki forrón szeretitől a Casablancáig.) Néha már-már az tűnik mozitörtneti törvényszerűségnek, hogy a sikerhez elengedhetetlen, hogy a díszletet elvigye a vihar, a rendezőt ki akarja rúgni a stúdió vagy ilyesmi. Pedig, ismétlem, a "statisztika" azt mutatja, mindenhogy készültek már ragyogó alkotások.
Üdv! Az alant leírtak természetesen csak a saját, személyes véleményem, amely - mint kiderült - nem feltétlenül egyezik a közvélekedéssel. Erre jó példa a Szárnyas fejvadász kontra Álmodnak-e... A film jó, sőt kíváló, de épp azért nem tudom jobbra értékelni, mert a könyv valami egész más érzést kelt bennem, mint a film; például a Paycheck esetében ez nem így van (annak ellenére, hogy a film elég sekélyes lett). A Next, aminek csak az alapötletét vették Dicktől, pedig önálló filmként valami olyan brutál gyenge, hogy csak na! Atombombás-sztori 2007-ben, ráadásul így megvalósítva? Röhögnék, de sajnos Dick neve is szerepel a film elején, ergo ha sokan ebből ismerik meg az írót, tökéletesen más kép alakul ki róla a nézőkben, mint amilyennek kellene. Egyébként most végeztem a Sutin-féle életrajzzal: egészen magával ragadó volt; több olyan pontra is rávilágított Dick életében, amely eleddig homályos volt számomra és segíthet művei jobb megértésében is (bár, talán nem nagyképűség kijelenteni, általában ezzel nem volt gondom). Az, hogy általában Dick novelláiból készülnek filmverziók nem meglepő. Ez Hollywoodban azért elég gyakori; egy novellát általában csak alapsztoriként kell felhasználni, nem fog a történet végéig kitartani; míg egy regénynél szembe kell nézni azzal, hogy visszaadjuk a teljes mondanivalót. Nem is sokan válalják be ezt a kihívást, akik mégis, azoknak sem sikerül általában (pl. Szárnyas fejvadász - amely már a címével is teljesen más világot képez le, mint az eredeti). Bár az is igaz, hogy egy nagy költségvetésű filmet el kell valahogy adni; a Szárnyas fejvadász ezt az akadályt sikerrel vette. Igazán jó filmet úgy lehet csinálni, ahogy Cronenberg a Pókot csinálta (mondjuk nekem az tetszett, de közelében sincs pl. az Existenzhez); vagyis szerzett pénzt és gyakorlatilag saját szórakozására, kedvtelésből készítette el (a színészek sem kerestek sokat rajta: Gabriel Byrne, ha jól tudom jelképes összeget kért, Fiennes pedig mindig is híres volt arról, hogy nem sztárgázsiért játszik - a filmben látszik is ez rajtuk, a lassú, gyenge történetből hihetetlen játékot sugároznak). No, de hagyjuk a filmverziók lehúzását; örüljünk az egyre gyarapodó magyar Dick kiadásoknak. Gromna!
Nos, nem folyik nagy élet mostanában ebben a topikban, íme, az alkalom, hogy megélénküljön. A magam részéről ezért adok hozzá az alant leírtakhoz néhány megjegyzést - amik ugyan már elhagzottak itt nem is egyszer. Az Agave könyvsorozatának nagyon örülök, szeretem is, progragálom is - de a magyar fordításokkal egy percig sem voltam elégedett. Nem értek ehhez a szakmához, ezért nem tudom megmondani, pontosan mi a bajom velük, főleg a novellásköteteknél jön ki, hogy míg az egykori 51-es Galaktika hasonló Dick-gyűjteménye óriási hatással volt rám, a mostani agavások nem. S nem tudok másra kilyukadni, mint hogy ezek a fordítások nem szolgálnak olyan gördülékeny olvasnivalóként, mint azok a régiek. Márpedig itt az olvasmányosság nem a szórakoztatás fokmérője, hanem a megértés esélyét adja meg. Mert Dick önmagában is bonyolult, és ha még az olvasással magával is vesződnie kell az embernek, reménytelen.
Volt szó a topikban anno a Kizökkent idő hazai kiadásáról, ami számomra mindkét felvetett problémára jó (azaz rossz) példaul szolgált. Előzetesen hallomásból ismertem, s nagyon vártam - évtizedek óta -, hogy olvashassam. Ehhez képest a befejezése, különösen az utolsó bekezedése olyan volt, hogy nekem teljesen agyoncsapta az egész sztori nyújtotta élményt. És ebben a fodítást is ludasnak éreztem, beszélgettünk is akkoriban, hogy minek tudható ez be. Tudom ugyanakkor, biztos forrásból, hogy Agavénál sem keveset vesződnek egy-egy Dick-regény, annak valamely mondata vagy akár egyetlen szavának magyarításával. Valamiért a végeredmény engem mégsem nyugtat meg.
A végére egy jó hír: e-mailben gratuláltam a kitűnő kiadónak a mostanában elért 100-dik kiadott kötetéhez, s válaszában a cégvezető megnyugtatott, Dickben a továbbiakban sem lesz hiány.
Ps: A filmelemzésekkel nem akarok, nem tudok vitatkozni. Az biztos, hogy 1982-ben, azaz a nyolcvanas évek miliőjében a Blade Runner elképesztő erejű filmnek bizonyult, szerintem PKD ismertségéhez és elismertségéhez minden másnál jobban hozzájárult, attól tartok, Ridley Scott sajátos hangulatú adaptációja nélkül legtöbbünk - magamat is hangsúlyosan beleértve - nem is igazán értenénk az Álmodnak-e az andoridok..., sem a legtöbb más Dick-történet lényegét. Az összes többi megflmesítésnél azóta is azt éreztem, hogy vagy en bloc gyenge, vagy ha jó is, az eredeti sztorinak - ami a pozitív esetekben zömmel novella! - nem ér a nyomába. A Betolakodó, A kettes változat vagy az Emlékárusítás kicsiben és nagyban életem legemlékezetesebb novellái közé tartoznak - filmváltozatuk ellenben gyenge vagy legfeljebb közepes.
(Egy barátom mondását tudom megint csak idézni: szerinte a legjobb Dick-moziadaptáció - a Blade Runnert kivéve - Cronenbergtől az Existenz. Dacára annak, hogy az a sztori egyáltalán nem is Dicktől ered. Szerintem is van ebben a paradoxonban igazság.)
