Mo-n ma a keresztény, nemzeti és nagy általánosságban a jobboldalt az a párt képviseli, amely nem is olyan rég még effektive az SZDSZ ifjúsági tagozatoként működött, radikális liberalizmusáról volt ismert és amikor az első szabadon választott országgyűlés 5 perc néma csenddel emlékezett meg Trianonról, a Fidesz képviselők kivonultak a teremből, merthogy ők ilyen fasiszta dologban nem vesznek részt. Ugyanakkor az a párt, mely eredendően a jobb és nemzeti oldalt volt hivatva képviselni - az MDF - ma egy karikatúra. És gyakorlatilag megemésztette a Fidesz. Felszippantotta, lenyelte, megemésztette - ki még nem köpte. Azok a pártok pedig, melyek hagyományos jobboldali és keresztény érdekeket képviseltek és komoly hagyományokkal rendelkeztek Mo-n - a kisgazdák és kereszténydemokraták - azokat megszállták az ügynökök, azután lejáratták és belülről felrobbantották őket. A magyar poltikai élet kezd amerikanizálódni, amennyiben gyakorlatilag kialakult egy kétpártrendszer, melyben két párt vetélkedik a hatalomért, de nincs komolyabb különbség a két párt céljai között. Az egész csak szemfényvesztés. Csak a retorika más. Hülyitik a polgárokat, az egyik ilyen, a másik olyan szólamokkal, de a valóságban mindkét párt ugyanabba az irányba viszi az országot. Ha pedig akadna egy párt, vagy politikai erő, mely megpróbálna egy másik utat ajánlani, azt azonnal ellehetetlenitik. Szóval én nem látom, hogy lenne igazi jobboldali párt Mo-n.
Kedves Venyerin polgártárs, az IBD egy bizonyára jobboldali hírfórum, a Brian Mitchel pedig aki ezt a cikket költötte, sok egyebet is publikál. Van e mellett egy elemzői attitűdje.
Feltünt neki, hogy akik ellen a nagy amerikai demokrácia idáig (1992) harcolt, azok most mind haverok, akikért meg a szólamaiban harcolt, azok most kissé mellőzöttek. Ce la vie...
A gazdaságpolitikát légyszíves kifejteni, mert nem értem, hogy jön ez ide. Bush az energetikai cégeket szereti, Clinton pedig a szaxofont és a büroszexet,de ettől én még jó srácnak tartottam.
De mi a véleményed zum beispiel a GEC-ről, meg arról hogy ma már nem igazán tudjuk, kik egy cég valódi tulajdonosai, azért hívják sokukat multinak, azaz multinacionálisnak. Hogy hol van bejegyezve, kit érdekel.
Egy amerikai elnöknek nem szokott olyan értelemben gazdaságpolitikája lenni, mint mondjuk a volt szocialista gazdaságoknak, ott az állam csak egy szereplő a többi között.
Tegyük fel, hogy amerikai befektető vagyok, aki érdeklődik a térség iránt.
- Melyik országok érdekelnek elsősorban? Természetesen Magyarország mellett Csehország és Lengyelország is előkelő helyen vannak a listámon. De róluk a cikkben egyetlen szó se esik.
- Csípőből hülyének nézek mindenkit, aki szerint Clinton és Bush azonos gazdaságpolitikát folytat.
- Ha mégis befektetnék Magyarországon és jó amerikaiként keresném a kapcsolatot az itt privatizáló/befektető amcsi cégekkel, azt kéne látnom, hogy (néhány ágazatot leszámítva) alig vannak. Viszont telálnék helyettük németeket, franciákat... és nem érteném, miért segítette volna őket az én kormányom kedvenc amerikai partnereimmel szemben.
Meine liebe Makk3,
engedd meg, hogy a fordítást megköszönjem, amire nekem nem volt idöm. Egy Volt kommunisták mai hatalma (cikk) címü topickban tettem föl 07.11-én, de örülök, hogy más is megtalálta.
Az én olvasatom az, hogy a nyugatot csak a katonai ügyek érdekelték, amint a keleti szövetség összedölt, bárki jó nekik, aki a számukra kivánatos stabilitást megteremti. És lehet, hogy a volt kommunisták tudják ezt a legjobban csinyálni. Van benne tapasztalatuk.
Emberi jogok, meg kommunista elnyomás, az egy ember egy szavazat elve mind lózung (volt is, lesz is).
Aki korábban ellenség volt az ma jó barát, lásd a hivatkozott volt és egyszerre jelenlegi vezetök. Akit korábban támogatni akartak, keresztényeket, nemzetieket, nem kommunistákat, mindenféle demokratákat, azok ma a nem szalonképes kategóriába tartoznak a legtöbben. De hát a cikk is ezt írja. A Szabad Európa rádió sem szól már nekünk. Amit akartak, elérték. A többi az üzlet.
De hát, támogattak már az amcsik is sok rohadt rezsimet, mikor az érdekeik úgy kivánták, miért ne támogathatnák kelet-európa volt, de mára már demokratává megtért kommunistáit.
Látott már a történelem sok furcsa szövetséget.
Hol van már a régi nyár...
Régi ismerősömtől, médiavilágban dolgozó emeszpés kötődésű tagtól hallottam az örökérvényű aranymondást: "Mindig tarts bestokizva és lezsírozva egy zs*dót és egy nácit a padláson: egyszer még jól fognak jönni". Ezért.
Én például se a múlt héten, sem most nem tudtam még meg, hogy Megyó a KGB ügynöke lett volna. Látszik a fickón, hogy marhára elmélyült szakemberről van szó.
"Az Investor's Business Daily szerint Medgyessy Péter D-209-es fedőnéven "a KGB értékes embere volt". A lap szerint a liberális nyugati újságírók szemében a "jó fiúk" a fiatal radikálisok, a régi kommunisták és a kisebbségiek. ..."
Ugyanakkor ez az anyag/hír MTI-n sehol sem található!
Tudja valaki, hogy ki ez a Jonathan Sunley, ée mennyijjé látja így a problémát?
Lya igen...
Tudna valaki esetleg egy működő linket adni az eredeti Investor's Business Dailycikkhez, mert amit én találtam az csak 3 $-ért műx., nekem viszont ennyit nem ér meg az egész "ügy"... ;-))
Elég kemény szöveg, és nem is tudok elég jól angolul ahhoz, hogy rendesen lefordíthassam. Ezért ez egy elég gyenge fordítás, mindenesetre a lényeg ebből is kijön.
------------------------------
Az Investor's Business Daily egy országos gazdasági napilap 300000 körüli eladott példányszámmal. Az alapító William J. O'Neil, számos befektetési bestseller szerzőjének magántulajdona. Központja Los Angeles és Kalifornia, de vannak irodái New Yorkban, Washingtonban, San Diegoban, Sunnyvale-ben és Seattle-ben is. Brian Mitchell a washingtoni IBD vezetője.
"Miért az exkommunistáké a hatalom Kelet-Európában?"
Brian Mitchell
IBD
Június 25, 2002
A-16
A Nyugat tartott a legjobban attól, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök megállítja a reformokat és újrakezdi a hidegháborút. Emellett Putyin a kommunista párt tagja, apparatcsik és kém volt.
De kiket is akar a Nyugat manapság Kelet-Európa irányítóiként látni? Párttagokat, apparatcsikokat és kémeket.
Ma az exkommunisták a volt Varsói Szerződés leginkább előnyben részesített szereplői. Az új ellenség pedig a volt antikommunisták.
"A probléma az," - mondta Jonathan Sunley, egy budapesti brit üzleti tanácsadó - "hogy a világnak ezen a részén nagyszámú kommunista változtatta meg nézeteit, és került ki megerősödve a rendszerváltásból. És mindezt a Nyugat áldásával tették!"
Országról országra az USA és európai szövetségesei dolgoztak azon, hogy a népszerű középjobb kormányokat leváltsák és bal, középbal kormányokra cseréljék.
Ennek célja az volt, hogy olyan kormányzatokat válasszanak, amelyek lojálisak a NATO-hoz és buzgón külföldi befektetőknek adják el a közvagyont.
Emiatt a hatalom a szovjet éra korábbi vezetőinek kezébe került - olyanokéba, mint például Medgyessy Péter, Magyarország új szocialista miniszterelnöke.
A választópolgárok már az áprilisi választások előtt is tudták, hogy Medgyessy életét a kommunista rezsim pénzügyminisztériumában töltötte. Azt azonban, hogy D-209 fedőnév alatt a KGB ügynöke volt, csak a múlt héten tudták meg.
Aztán itt van Rudolph Schuster, Szlovákia elnöke. Ő 20 évig, egészen 1989-ig a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja volt.
Schuster utoljára 2000-ben volt a Kommunista Párt gyűlésén. A vén küldöttek egy üveg "Sztálin Könnyei" vodkával jutalmazták. "Büszke vagyok arra, amit az előző rendszerben tettem" - mondta nekik.
Azok a vélekedések, miszerint az ilyen embereknek nincs helye a modern Nyugaton, átgondolásra szorulnak. A mai teljes politikai elit a múlt radikálisaiból áll.
Lionel Jospin, aki a közelmúltban Franciaország szocialista miniszterelnöke lett, valamikor egy (...) trockista volt. (was once a card-carrying Trotskyite with the nom de guerre "Comrade Michel.") . Joschka Fischernek, a németországi zöldek külügyminiszterének barátai is akadtak a gyilkosságokat is elkövető Baader-Meinhof-Csoportban.
Ilyen gyökerek segítenek megérteni, hogy miért szeretik ezek a hivatalos személyek az olyan embereket, mint Yoran Djindjic, Szerbia miniszterelnöke.
Korábbi éveiben Djindjic egy radikális csoport tagja volt, amely ellenezte Jugoszlávia nyugat-barát szocialista vonalát. Doktori disszertációját a korai Marxból írta - nem Marx közgazdasági elméletéből, hanem a kulturális forradalomból. Djindjic az úgynevezett Frankfurti Iskola egy nyugatellenes "kulturális marxistája" volt.
Ezzel ellentétben áll Vojislav Kostunica, Szerbia elnöke, egy konzervatív, keresztény, nyugatbarát antikommunista múltja. Alkotmányos ösztöndíjasként ő fordította szerbre a "A szövetségi irat"-okat. (Ezt a mondatot én sem értem)
Kostunica a NATO bombázásait is elítélte, ezért nyugati diplomaták és újságírók nacionalistának bélyegezték.
"Akit nacionalistának neveznek, az a halál csókja", mondta Srdja Trifkovic, egykori tanácsadója (most az Illinois-i Rockfort Intézetnél van). "Azt a személyt többé nem hívják diplomáciai koktél-partikra, és az USA megvonja tőle a politikai célzatú pénzügyi támogatásokat."
Clinton alatt az USA távol tartotta magát Kostunicától, amíg ő és Djindjic 2000-ben nem egyesítették erejüket Szlobodan Milosevics legyőzésére. Azóta Djindjic bármit megadott a nyugatnak, amit az csak akart - leginkább Milosevicset, akit ő kerített kézre.
Kostunica ellenezte az alkotmányos alapokra helyezést valamivel a törvény szerepéről.(ezt se)
Ez nem csak Szerbia. A NATO-tag Magyarország 1990 óta két közép-jobb kormányt választott meg. Az USA mindkettőt ellenezte, 1994-ben és 2002-ben is hatalomra segítve a szocialistákat.
Bush alatt kevés változott. Magyarországi nagykövete, Nancy Goodman Brinker, előbb találkozott baloldali vezetőkkel, mint a múlt őszi középjobb kormánnyal. Ő hetekkel később a magyar idegengyűlölet és antiszemitizmus miatt panaszkodott.
"Az amerikaiak és európai szövetségeseik nagyon gyakran használják fel eszközül a kisebbségi kérdéseket az országok aláaknázására" - mondta John Laughland, a British Helsinki Emberi Jogi Csoport egyik megbízottja.
"Egy ország legyengítéséhez a kisebbségeivel kapcsolatos aggodalom-spirálját kell beindítani", mondta. "Amint a kívánt kormány a helyére került, a spirált le lehet állítani."
Ez liberális nyugati újságírókkal történik. Különös vidékeken az újságírók a saját sztereotípiáiknak hisznek, melyekben a jók a fiatal radikálisok, az öreg kommunisták és a kisebbségek, a rosszak pedig a konzervatívok, a nacionalisták és a katolikus vagy ortodox egyház.
Emiatt számos kelet-európai is rosszfiú lesz. 50 év hivatalos ateizmus után sokan tértek vissza keresztény örökségükhöz. 50 év orosz uralom után pedig sokan félnek a külföldi befolyásoktól.
Mindamellett a nyugat a gyors privatizációt is erőltette - az állami tulajdon külföldieknek eladását. Eközben arra sürgette az országokat, hogy fegyvereket vegyenek a NATO-tól, melyekre nem volt szükségük.
Magyarország közép-jobb miniszterelnöke, Orbán Viktor leállított egy nagy harci repülőgép-vásárlást a NATO-tól, valamint a kis- és közepes méretű, lakásépítési befektetések segítésével, autópályaépítéssel és turizmussal megpróbálta felépíteni a középosztályt.
"Orbán a sikerét azokra a dolgokra alapozta, amelyek körülveszik az embereket, - emellett a családjukat és az egész országot - és kormányának vezérelvei mindegyik erősítését szolgálták," mondta Sunley Budapesten.
Ezért amikor a first lady, Laura Bush, a múlt hónapban Magyarországra látogatott, az egyetlen újság, mellyel szóba állt a szocialista-barát, Orbán-ellenes Népszabadság volt, a kommunista párt hajdani szócsöve.
A régi vicc jut eszembe a Jereváni Rádió műsoráról: Igaz-e, hogy Lenin szifiliszes volt? - Igaz, de nem ezért szeretjük. Mar a wiccz se igy wan, hogy a tobbi csacsisagodra ne is terlyunk ki...
A régi vicc jut eszembe a Jereváni Rádió műsoráról: Igaz-e, hogy Lenin szifiliszes volt? - Igaz, de nem ezért szeretjük.
Kedves Hölgyeim & Uraim, Sem a Nyugat, sem a helyi választópolgárok ezen országokban nem a "komcsi múlt" miatt, sem a "bólogatás" miatt szeretik a jelenleg fungáló "baloldali", ha tetszik: utódpárti kormányzatokat.
Ha a magyarországi "jobboldali" pártok, ahelyett, hogy megpróbálnák önmagukat becsapva félremagyarázni bukásuk-népszerűtlenségük okait, igyekeznének szembenézni a valós okokkal, közelebb jutnának ahhoz, hogy esetleg 2006-ban rájuk szavazzak.
Mert most távolabb vannak tőlem, mint a választások előtt, pedig már akkor is...
Hemzseg a durva csúsztatásoktól a cikk (kiemelések tőlem):
"They didn't know until last week that he was a KGB asset , code-named D-209."
Amikor ezt megláttam, nem tudtam sírjak vagy nevessek. Ki az az állat aki ilyet leír???:
"Hungary's center-right prime minister, Viktor Orban, turned down a big buy of NATO fighter planes. He also tried to build up the middle class by helping small and midsize businesses invest in housing, highway construction and tourism."
Ez se rossz:
"So when first lady Laura Bush visited Hungary last month, the only newspaper she talked to was Nepszabadsag, a pro-Socialist, anti-Orban newspaper formerly the mouthpiece of the Communist Party."
Hacsak valaki le nem f orditja... Nekem sajnos nincs annyi időm. Azoknak másoltam be ide, akik tudnak valamennyire angolul. Ha csak egy-két dolog nem világos, azt nagyon szivesen leforditom, de az egész cikket nem vállalom. Egyébként arról van benne szó, hogy megint - vagy még mindig - az egykori kommunistáké a hatalom egy sor kelet-európai országban és érdekes módon az USA és Nyugat Európa pont ezeket a kommunista kormányokat kedveli szemben a jobboldaliakkal, konzervativakkal, mert a kommunisták úgymond szolgálatkészebbek, mig a konzervativak esetleg néha hazájuk érdekeire is odafigyelnek.
Investor's Business Daily is a national daily newspaper for serious investors with a paid circulation of nearly 300,000. IBD is privately owned by founder William J. O'Neil, author of several best-selling books on investing. The paper is based in Los Angeles, California, and has bureaus in New York; Washington, D.C.; San Diego, Calif.; Sunnyvale, Calif. (Silicon Valley); and Seattle, Wash. Brian Mitchell is chief of IBD's Washington, D.C., bureau.
"Why Ex-Communists Hold The Power In East Europe"
by Brian Mitchell
Investor's Business Daily
June 25, 2002
Page A-16
The West worried at first that Russian President Vladimir Putin would kill reform and restart the Cold War. After all, Putin was a Communist Party member, an apparatchik and a spy.
But who does the West want to run Eastern Europe these days? Party members, apparatchiks and spies.
Ex-communists today are the preferred rulers of the former Warsaw Pact. Ex-anti-communists are the new enemy.
"The problem," said Johnathan Sunley, a British business consultant based in Budapest, "is that in this part of the world a large number of communists have, by changing their colors marginally, ended up even more powerful. And all with the blessing if not the active connivance of the West!"
In country after country, the U.S. and its European allies have worked to defeat popular center-right governments and replace them with left and center-left governments.
The aim is to elect governments that are gung-ho for NATO and eager to sell public assets to foreign investors.
The result has returned power to the very men who ran things in the Soviet era - men like Peter Medgyessy, Hungary's new Socialist prime minister.
Voters knew before April's election that Medgyessy had spent his life in the finance ministry of the communist regime. They didn't know until last week that he was a KGB asset, code-named D-209.
Then there's Rudolph Schuster, president of Slovakia. He was a member of the Central Committee of Czechoslovakia's Communist Party for 20 years, right up until the end in 1989.
Schuster attended his last Communist Party meeting in 2000. The die-hard delegates honored him with a bottle of Stalin's Tears vodka. "I am proud of what I did under the former regime," he told them.
If you think such men are out of place in the modern West, think again. Today's ruling class is full of yesterday's radicals.
Lionel Jospin, until recently France's Socialist prime minister, was once a card-carrying Trotskyite with the nom de guerre "Comrade Michel." Joschka Fischer, Germany's Green foreign minister, had friends in the murderous Baader-Meinhof Gang.
Such roots help explain the fondness of Western officials for people like Zoran Djindjic, prime minister of Serbia.
In his younger years, Djindjic ran with a radical crowd that hated Yugoslavia's pro-Western brand of socialism. His doctoral dissertation was on the early Karl Marx - not the Marx of economic theory, but the Marx of cultural revolution. Djindjic was an anti-Western "cultural Marxist" of the so-called Frankfurt School.
By contrast, Vojislav Kostunica, Serbia's president, was a conservative, Christian, pro-Western anti-communist. A constitutional scholar, he translated "The Federalist Papers" into Serbian.
Kostunica also condemned NATO's bombing of Serbia, so Western diplomats and journalists tagged him a nationalist.
"When they call someone a nationalist, it's the kiss of death," said Srdja Trifkovic, once an adviser to Kostunica, now at the Rockford Institute in Illinois. "That person is no longer invited to diplomatic cocktail parties, and U.S. money for political purposes will go elsewhere."
Under Clinton, the U.S. kept its distance from Kostunica until he and Djindjic joined forces to defeat Slobodan Milosevic in 2000. Since then, Djindjic has given the West whatever it wants - most of all, Milosevic, whom he handed over.
Kostunica opposed the move on constitutional grounds. Something about the rule of law.
It isn't just Serbia. NATO member Hungary elected two center-right governments in the 1990s. The U.S. opposed both, helping the Socialists to power in 1994 and 2002.
Little has changed under President Bush. His ambassador to Hungary, Nancy Goodman Brinker, met with leftist leaders before presenting her credentials to the center-right government last fall. Within weeks she was complaining about Hungary's xenophobia and anti-Semitism.
"The question of minorities is very often instrumentalized by the Americans and their European allies as a way of undermining countries," said John Laughland, a trustee of the British Helsinki Human Rights Group.
"When you want to do a country down, you turn on the tap of concerns about their minorities," he said. "When you've got the government in place that you want, you turn the tap off again."
This works with liberal Western journalists. In strange lands, journalists trust their own stereotypes. The good guys are young radicals, old communists and minorities. The bad guys are conservatives, nationalists and the Catholic or Orthodox Church.
That makes bad guys of many East Europeans. After 50 years of official atheism, many are harking back to their Christian heritage. After 50 years under Russia's thumb, many are also wary of foreign influence.
The West, however, has pushed hasty privatization of state-owned assets - a fire sale to foreigners. It also has urged countries to buy NATO arms they don't need.
Hungary's center-right prime minister, Viktor Orban, turned down a big buy of NATO fighter planes. He also tried to build up the middle class by helping small and midsize businesses invest in housing, highway construction and tourism.
"Orban put his faith in the things that people have around them - above all their family and their nation - and the policies of his government gave priority to strengthening both," said Sunley in Budapest.
So when first lady Laura Bush visited Hungary last month, the only newspaper she talked to was Nepszabadsag, a pro-Socialist, anti-Orban newspaper formerly the mouthpiece of the Communist Party.
