Kedves Tiborcsik!
Nekem három barátom volt, egy meghalt, egy meghülyült, egy megmaradt. Aki megmaradt, az utolsó gatyáját is nekem adná. Vele soha nem voltak ilyen meccseim, mert mindketten tanultunk a saját veszteségeinkből. A haverod pedig azétz baszott le, mert magára haragudott, csak ezt rajad akarta levezetni.
békesség: fred
Volt amikor ezt a kérdést én is feltettem magamnak, mármint, hogy nem várok-e túl sokat egy barátságtól. Már attól féltem, hogy túl idealista vagyok.
De szerintem igenis az IGAZI a barát, akire lehet számítani.
Az igazi, közeli barátaimat egy kezemen megtudom számolni.
De szerintem nincs is szükség sok-sok barátra, ha arra a párra, akik tényleg a barátaid, számíthatsz.
Ma reggel meghallgattam a rögzíton hagyott "kedves" üzenetedet. Nem kellene egybol lecseszni a másikat azért neked sem. Gondolhattad volna, hogy valami oka van annak, hogy ki van kapcsolva a telefon (külföldön volt -a szerk-). . Máskülönben meg küldhettél volna SMS-t is, ugyanis minden este beraktam a Pannonos SIM kártyát is, hátha küldött valaki üzenetet Ja, meg ugyebár email is van a világon. ...... Szóval csak annyit, hogy ha én szívességet kérek valakitol, akkor nem szoktam leb@szni, ha nem tud azon nyomban intézkedni. Természetesen beszéltem a sráccal is. Szerinte 10 napra már nincs értelme ....
Említed, hohgy télleg a barátaim-e. Azért is nyitottam ezt a topikot, mert lehet, hogy télleg én vagyok túl követelőző, vagyis az is lehet a téma, mit illik elvárni baráti segítségként.
Mindenesetre előfordult már velem is hasonló, és emlékszem, olyankor nagyon szégyelltem magam és sajnálkoztam, mentegetőztem, vagy tűzön-vízen át megpróbáltam bepótolni-teljesíteni, a feleségem még mondta is, mit töröm magam annyira, de ha megígértem?
A mostani két eset még túl friss, ezért elmesélek egy régebbit.
Meg akartuk hívni a sógornőmet és kisfiát vendégségbe Rigából, de mivel albérletben laktunk, megkértünk egy közeli ismerőst, ő hívja meg, mivel igen szigorú ellenőrzés (tulajdoni lap, helyszíni felmérés - van-e elég szoba, ágy -, stb) a feltétel. Készségesen bele is egyeztek, kifizettük a tulajdoni lap másolat illetékét, elindult a dolog. Ráadásul igen sürgős lett volna, mert volt egy beutalónk a Balatonra nyaralni, őket is vittük volna. Aztán a barátom elutazott egy hétre kiküldetésbe és ahelyett, hogy rábízta volna a feleségére az ügyek végégvitelét, véletlenül magával vitte a paksamétát, a felesége meg nem szólt semmit, csak akkor tudtuk meg, hogy elakadt a dolog, mikor kezdtük sürgetni, mire visszajött a srác az iratokal és befejezte, már késő lett, mivel a sógornőmék nem értek volna ide a beutalóra, el sem jöttek, ugrott a közös nyaralás és a barátom rossz néven vette, hogy nem vagyok elég hálás neki.
Szerintem ha valamit megigérsz, akkor meg is kell tenned; hiszen azzal, hogy a szavadat adtad, a másik számítani fog rád.
Nem szép valakit ilyen helyzetbe hozni!!!
Már bocs, nem szeretnélek megbántani, de ők tényleg a barátaid?
Úgy értem, egy igazi barátra lehet számítani.
Ha "még neki állt feljebb", az nem szép dolog. Látatlanban azt gondolom, hogy a büszkeségük nem engedte, hogy elismerjék, hogy hibáztak, túlvállalták magukat.
Az a baj, hogy ők valahogy úgy fogták fel (szerintem), hogy én szívességet kapok tőlük, ha megkapom örüljek, ha nem, keressek más megoldást, de semmi esetre sincs jogom számon kérni.
Csak azt nem veszik figyelembe, hogy az ígéret után én számítottam rájuk és eszem ágában sem volt más megoldást keresni, és így duplán hoppon maradhattam.
Egyetértek!
Ha az ember valamit megigér, akkor tartsa is be. Ha meg tudja, hogy nem fogja/tudja megtartani, akkor ne igérgessen.
Bár lehet, hogy sokak számára az adott szónak már nincs jelentősége.
Pedig ez is egyfajta hazugság.
Lehet, hogy azért támadtak rád ezek a barátok, mert lelkiismeretfurdalásuk volt, csak sokkal egyszerűbb és kényelmesebb a másikra támadni, mint beismerni a hibát.
Mostanában kétszer, életem során még jónéhányszor előfordult velem, hogy valamely barátom megígért valamit, majd miután a nem teljesítést "számon kértem", még neki állt feljebb.
Szerintem ha egy barát megígér valamit, azt szent kötelessége teljesíteni, vagy nagyon szégyellni és sűrű elnézéseket kérve kimagyarázni.
Mit gondoltok erről? Jöhetnek a konkrtét sztorik és a vélemények.
