Hirdesd az igét - így szólította fel Kerényi Imre a polgári körök tagjait, hogy kisebb csoportokban, vállalva nevüket, arcukat, meggyőződésüket, menjenek el a baloldali vagy liberálisnak nevezett rendezvényekre, szálljanak vitába az ottlévőkkel, próbálják meggyőzni őket a polgári oldal értékrendjének igazáról. A színiigazgató a Vasárnapi Újság vendége volt.
Kerényi Imre valósággal berobbant a politikai közéletbe a médiáról írt cikkeivel. A médiáról írott cikksorozata, politikai elkötelezettsége mögött személes meggyőződése áll, mint mondta, azért kezdett bele a munkába mert a média személyesen sértette vérig azzal, hogy frontális támadást indított az ellen az értékrend ellen, amiben ő hisz.
Példaként említette az ominózus esetet, amikor a Horn-kormány kulturális államtitkára, Török András a Millenniumi Emlékbizottság egyik emlékülésén, javasolta, hogy át kellene írni a Himnuszt, mert a régi már múzeumba való. Keréyni ezzel szemben annak az ötmilliónak a tagja, aki nagyon komolyan veszi a Himnuszt, és most fellázadt az ellen, hogy a 6-10 ezer fős pártállami nomenklatúra hatalmi csoportosulása, a médiát "ellopva" gyalázza és pusztítja a konzervatív értékrendet.
A toll és a mobiltelefon fegyverével, a polgári körök "nagyon helyes, szerelmes, jókedvű" mozgalmával szabadságharcot fognak folytatni, mindaddig amíg szociálliberális koalíciót kompromisszumra nem kényszerítik - ígérte. A polgári körökkel kapcsolatban, melyeket új magyar polgári arisztokráciának nevezett, Kerényi igen optimista; a rádiónak azt is elmondta, még az ötödik kerületet is kiveszik majd Pető Iván képviselő alól, aki ezután elmehet "a Terror Múzeumába látogatónak, és megnézheti, hogy mit csinált ott apukája, meg anyukája."
A médiával kappcsolatos elképzeléseit Kerényi a rádiónak négy szó köré csoportosította: média terror, a média bojkott, a média egyensúly és a média vásárlás. Ebből a gondolatmanet a következő:
"Ellenfeleink ellopták a médiát, és azon keresztül terrorizálnak minket. Ez nekünk nem tetszik.
Emiatt elkezdünk a média bojkott eszközeivel élni, ami szintén egy csúnya szó, nem így vagyunk nevelve, nem így vagyunk öltözve, de rákényszerítenek bennünket politikai ellenfeleink, hogy alkalmazzuk ezt a durva módszert, például az Egri Végvár Polgári Körök Fóruma, ami néhány nagyon ügyes nő szervezése, 57 darab polgári kör, úgy döntött, hogy július hónap folyamán nem vásárolják meg a Heves Megyei Hírlapot. Jelen pillanatban bojkott alatt áll a Heves Megyei Hírlap, az Aczél Endre és a Népszabadság. És ha kell, akkor ezt folytatjuk."
"A média egyensúly röviden arról szól, hogy a konzervatív oldalnak szüksége van egy égi-földi sugárzású, közpénzekből finanszírozott közszolgálati csatornára. És elvárjuk a parlamenttől, a szociál-liberális koalíciótól, hogy megadja nekünk azt, ami jár. Remélem, hogy a Fidesznek és az MDF-nek van annyi esze, hogy ezt a törvényjavaslatot ők nem terjesztik be, mert akkor lesöprik. Mi azt szeretnénk, ha a szoc-lib koalíció demokratikus elkötelezettségéből fakadóan a mi jogos igényeinket a parlamenti eszközökkel kielégítené."
Erre a célra Kerényi a legjobbnak a magyar ATV-t tartotta, ahol már így is remek újságírók vannak. Szándékai szilárdságát mutatja, hogy addig akar tüntetni, amíg ezt meg nem kapják
Mert ami ma van, "az egyrész unisono, másrészt média-terrorista, harmadrészt ízléstelen" - jelentette ki Kerényi. A polgári oldal olyan kereskedelmi médiabirodalmat akar, "ízléses, amelyikben nincsen szex, amelyikben nincsen erőszak. Abban is lesznek reklámok, csak egy másik szellem. " Ezt az egyensúlyt azonban csakis média vásárlással lehet elérni. Ennek anyagi részleteiről Kerényi szűkszavúan nyilatkozott: "Annyit elárulhatok, hogy belföldről jön, és külföldről. A nagy pénz külföldről fog jönni."
A kereskedelmi tévé fenntartásához szükséges agymosó reklámoktól Kerényi nem tart, szerinte magvan a szellemi tőke ahhoz, hogy a gondolatokat el lehessen adni. Kerényi szerint ugyanis külföldi befektetők is látnak abban fantáziát, hogy divatossá tegyék a konzervatív televíziózást. Ez azonban még a jövő zenéje, ehhez, először egy közszolgálati csatorna kell államköltségen, és csak utána jöhet létre a saját kereskedelmi adó.
A média egyensúlyra visszatérve, Kerényi beszámolt arról, hogy a hatalom most görcsben van, mert a "nyomulást" a polgári oldal erőteljes fellépése megállította. Le kall azonban számolni a függetlenség fals mítoszával. Független újságíró ugyanis nem létezik, de nem is ez a probléma, hanem az, hogy a televízió 95-98 százaléka a szoclib tábor kezében van. Ezért a Madách Színház igazgatója azt tartja helyesnek, hogy Európához forduljunk, kiabáljuk tele a világsajtót, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság, és akkor a koalíciónak muszáj lesz lépnie.
Még a politikára is igaz, hogy minden lehetséges, csak akarni kell - zárta le a beszélgetést Haeffler András."
Szegény Kerényi csak a helyét keresi ebben a bonyolult világban, egyszer majd megtalálja, addig meg csapódik mindenfele. Egy kialakult világnézetű ember mellette nem igazán érezheti magát biztonságban, főleg ha a "Mester" kezében szúrószerszám van nem tanácsos hátat fordítani neki.
Márpedog boszorgányok vannak, esztet a templomban is bemonták, hogy az ördög kösztünk jár, égessük meg a boszorgányokat!
A boszorgány monnyon le!
A zéletről.
Nem is kortalan!
:o)
Van aki 80 évesen is gyerek, van aki 25 évesen már vénhüje.
Aki feledi közelmúltját, megtagadja ifjúságát, azt minek neveznéd?
Ciki, ha néhány év előtti szavait magyarázni újraértelmezni kell az embernek, mint azt ő teszi.
És ha ezek után Kerényit bármivel is bántja a szemét média, akkor azért, mert Kerényi MAGYAR, a sajtó HAZAÁRULÓ, és éppen árulja a hazát, vagyis a MAGYAR emberek ellen van, hogy politikai agymosást hajtson végre a tudatlan és müveletlen tömegek felett, mert ez szolgálja az IDEGEN urak érdekeit és ez hozza vissza a kommunizmust. MAGYAROK!! ÉBREDJETEK 1000 éves álmotokból! Vissza a természetvalláshoz! A papokat meg vessük le a Gellért-hegyr?l! :-DD
"Kedden interjút kértünk Kerényi Imrétől, a Madách Színház igazgatójától, a polgári körök rendezvényein mind gyakrabban felbukkanó, gyújtóhangú beszédeket mondó közszereplőtől. Kerényi úr először azzal utasította el kérésünket, hogy ő és polgári körös ismerősei bojkott alá helyezték a Népszabadságot. Néhány perccel később visszahívta munkatársunkat, s azt közölte, hogy 500 ezer forintért hajlandó nyilatkozni lapunknak. Szorult helyzetünkben olvasóinknak be kell érniük Kerényi Imrének a Népszabadságban, illetve más sajtóorgánumokban korábban (1992–1993) megjelent nyilatkozataiból, írásaiból való szemelvényekkel."
A korosoknek mar keves a fizuja, hogy felmilas interjukat akarnak adni?
„...Nem lehet mindennap tüntetni vagy megemlékezni... A karácsony és az augusztus 20-a is egy-egy nagy közös többszörös. Szerintem a Tégy a gyűlölet ellen! mozgalomban sok ember megtalálhatja önmagát. Hogy kik szítják a gyűlöletet? Azt hiszem, hogy minden pártnak megvan a maga Csurkája. ...Az egészséges hétköznapi társadalomnak és a profi politikának, mind a hat parlamenti pártnak az a közös célja, hogy a radikálisok a margóra szoruljanak... A hatalom birtoklását ugyanis meg kell tanulni. Sok embernek elsődleges élménye a hatalom, amelyről nem tud lemondani, nem akarja tudomásul venni, hogy egy parlamenti ciklus négy évig tart... Számomra a hatalom – ellentétben nagyon sok politikussal – nem új. A hatalom olyan drog, amelyet úgy hívnak, hogy endomorfim. Ez egy belső morfium, amelyet az idegrendszer termel ki, s ilyenkor az embert a saját teljesítménye dobja fel... A teljesítmény különleges állapot, eufóriát hoz létre, és a politikai létezés euforisztikus pillanatokkal jár. Állni a fényben, szólni ezrekhez, tűrni a klientúra udvarlását, ez egyfajta mákony, amelyet meg lehet szokni... ha pedig valaki ennek a mákonynak az elvesztésétől fél, akkor jönnek a nemtelen eszközök, hiszterizálják a közvéleményt... Minden szerkesztőségnek, színháznak megvan a maga hisztérikusa, és össztársadalmi érdek, hogy az ország ne őket kövesse, hanem az alkuk, a paktumok, a kompromisszumok, a kiegyezések vegyék át a prímet. Még nagyon sok paktumot kell kötni. Azokat a politikusokat kell támogatni, akik hajlandók és képesek az ilyen paktumok megkötésére. Én igenis a paktumok híve vagyok. Széthasított fa az ország, a két résznek meg kell egymással állapodnia, vagy ha nem illenének össze, akkor is legalább tolerálják egymást. Nem szeretem, amikor például parlamenti fogadásokon a különböző pártállású emberek szigetekbe tömörülnek. Nem európai. Nem lehet abból kiindulni, hogy én vagyok a kincs, és mindenki más kutya. Nem szeretem, ha egy ellenzéki gyűlésen, amikor kormánypárti felszólaló következik, mindenki röhögni kezd... Az ellenfelek egyre inkább ellenségnek, démonnak, ördögnek élik meg egymást. Ez már nem politika, hanem rossz mítosz... A radikális politikai „főpapok”, ha nem is időben, de eltűntek... Önnek tudnia kell, hogy az MDF-es gyűléseken ideológiailag megfertőzött emberek ültek, s igaza van annak a politikusnak, aki azt mondta, hogy minden MDF-esben ott lakozik egy kis Csurka. A méregtelenítés elkezdődött, a folyamat gyorsaságáról lehet vitatkozni.”
2.
(Nyílt levél Csurka Istvánnak,
1992. augusztus 27., Népszabadság.)
„Te vagy most a főszereplő. Kérlek, egyszerű szóval kérlek, ne lépd át a Rubicont. A másik főszereplő a miniszterelnök. Ha ő annak rendje-módja szerint előre bejelentett időpontban szól a televízióban, magát és pártját Tőled elhatárolja, nyugodtan alhatunk megint... akciódról akciódra egyre több kárt okoztál pártodnak, kormányodnak, s az országnak, melyet nagyobb nemzetközi bizalom övezne, és több befektető keresne Nélküled. Hogy annyi udvarias megmentésed után meglépi-e a miniszterelnök Veled szemben azt, amit már meg kell lépnie? Bizonyára igen, de mi lenne, ha nem kényszerítenéd erre az ízlése ellen való lépésre? ...Borzadva köszöntelek, köszönöm, amit az országért korábban tettél, mégis, ma úgy imádkozom, hogy ne jöjjön el a Te országod, és ne legyen meg a Te akaratod, és ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket gonosz eszméidtől. Ámen.”
3.
Kerényi Imre, az MDF alapító tagja a Demokratikus Charta felvonulásának másnapján, 1992. szeptember 26-án nyílt levéllel fordult a sajtó munkatársaihoz, tisztázzák a közelmúlt eseményeit, és ennek kapcsán bírják szóra Csoóri Sándort és Lezsák Sándort. A levélben egyebek között a következőket írja:
„Tisztelt Barátaim az elektronikus és nyomtatott sajtóban, Csurka-ügyben ma már minden világos, az analízist a hazai és nemzetközi értékelők elvégezték, az ítélet kimondatott, az alelnök azonban az adófizetők pénzét költve még mindig helyén van, és rendületlenül folytatja tevékenységét, mellyel az adófizetőknek napról napra nagyobb politikai, erkölcsi és anyagi kárt okoz... Tisztelettel kérem önöket, faggassák meg a vezér legközvetlenebb környezetéhez tartozó személyeket, családjának tagjait, színész testvérét, annak fiát, a régi és új író-barátokat, szőke hajú titkárnőjét, akivel a Magyar Dráma Napján a Nemzeti Színházban megjelent, gépkocsivezetőjét, gépírónőjét, gyermekkori osztálytársait, volt tanárait, orvosát, takarítónőjét. Kérdezzenek mindaddig, míg a mamut össze nem omlik. Vizsgálják meg a hozzá húzó politikusok és képviselők személyiségét is, azok szavahihetőségét, előéletét, iskolai végzettségét, és újra kérem önöket, bírják szóra Csoóri Sándort és Lezsák Sándort. Tudnunk kell pontosan, hogy a sárkánynak hány feje van.”
A nyílt levelet annak idején etikai megfontolásból a Népszabadságban nem közöltük, és a döntést szeptember 28-án publicisztikában indokoltuk meg. (A szerk. megj.)
