Kegyesen kell hazudni:magadban pontosan megfogalmazni/meghatározni, aztán _pici_-t jobbitani rajta a kimondásakor /-ez az udvariasság egyik legfinomabb formája...-/
/Asziszem ezt hivják az angolok 'understatement'nek./
válassz magadnak egy gondolatot, és őrülj bele, ezzel semmi gond nincsen. elhatározni kell, meg tán kicsit erőlködni, hogy kiszakadj a megszokottból. meg, ugye, van, amikor ez nem magadtól jön, hanem kívülről, az más tészta.
csakugye volt itt olyan vélemény, hogy ez hülyeség, mert a lelki egyensúly, az szép dolog. az őrültség is szép dolog, csak másképpen szép. tény, hogy a "normálisnak" mondott erkölcsöket meg nézeteket, ha figyelembe vesszük, akkor mindenféle rossz elmondható az őrületről, ha viszont az őrült szemszögéből nézzük, onnan minden rendben van.
na, ezt elmondták előttem mások is szépen, tessék elolvasni Foucault bácsi néhány művét, meg a R.M. Pirsig bácsi A zen meg a motorstb.-t, meg a Lila c. művét. jók nagyon:)
Kamaszkoromban szinte megőrültem attól a lelki problémától, hogy vajon hazudni kell-e vagy igazat mondani. Ugyanis a társadalmi elvárás az, hogy bizonyos esetekben mindenképpen igazat kell mondani, bizonyos esetekben pedig mindenképpen hazudni. Én szerettem volna egzakt módon meghatározni, hogy PONTOSAN hol van a határ a két tartomány között. Persze nem ment.
Aztán kipróbáltam mindkét végletet, azaz mindig igazat mondani, s mindig hazudni.
Az első végletre két esetet írnék le:
- a vendégségben feltett ártalmatlan rutinkérdésre, hogy "ízlett a saláta?", kijelentettem, hogy "a saláta átlagos minőségű volt, se nem jó, se nem rossz", persze erre a hangulat azonnal komorrá változott,
- barátnőnek egy reggel azt mondtam, hogy "úgy érzem, hogy ma kevésbé szeretlek, mint tegnap", minek az eredménye az lett, hogy utána egy hétig nem akart velem szóba állni, majdnem ehagyott.
A másik véglet banális, nem írok példát.
Aztán 18 éves korom környékén kialakítottam a definíciót:
"Mondj mindig igazat, kivéve, ha:
a/ ez túl nagy kényelmetlenséget okoz,
b/ senki sem kiváncsi arra, amit mondasz,
c/ ellenkezőjéből jelentős anyagi vagy más jellegű előnyöd származik, s másnak ezzel nem okozol jelentősebb kárt."
A lelki egyensúly megteremtése és megtartása nem is olyan nehéz. Az érzelmek leépítése kell hozzá csupán. A káosz teljes kiiktatása, bátrabbaknak akár a káosz kaján szemlélése, szigorúan üvegbúra alól. Mindenképp passzív, befogadó, rezignált személyiség kiépítése. Joviáis hetvenéves, aki tudja: trains come, trains go, de a farka már nem áll. Ez, ugye, nem te vagy.
ha elképzelek egy világot, és nem találok rajta logikai rést (vagy találok, de elkerülöm), akkor onnantól az a valóság..
az emberek számára fárasztó és kockázatos, hogy saját értékítéletet kelljen mondani.. sokkal egyszerűbb meghallgatni a többieket vagy elolvasni a szakértőket..
habár, kölyökkoromban még tetszett a starwars.. nem azon múlik, hogy mennyire népszerű, hanem azon, hogy adott helyzetben mit tudsz kezdeni vele..
Már lekapták. A múlt héten történt.
Az, hogy ide írsz és közben lélegzel, nem a valóság, hanem oxigénhiányos agonizáló vergődésed közben tapasztalt irreálisan valóságos mentális halálsikoly.
Szerintem a StarWarstól is be lehet kattanni, elég, ha arra gondolsz, hogy hány ember van, aki megnézte és összekeverte egy filmmel. Ekkora tömeg esetén már biztos, hogy szándékosan kikísérletezett hatásról van szó, és a sérülés is egyértelmű, mert ha pl. a pöcegödör mellett horgésznék, és megenném, amit kifogok, akkor már közelítenék egy, a fentivel párhuzamba állítható állapothoz.
(ha nem vagy ügynök, akkor jó.. amit ott árulnak, annál még a mandulásbogyó is jobb..)
nos, láttam már esettanulmányokat, mert egy ilyen népszerű vallás aligha kerülheti el az ember ismeretségét.. a legjobban az 'irreális' ijesztegetések tetszenek.. pl amikor hipp-hopp lekapják a föld légkörét az ártányok, de ők majd megvédenek..
Nem volt vicc. Teljesen komoly.
Azt irtad, szeretned tudni, mi az, amitol be lehet kattani. Nos, az Onelemzes ilyen.
Tehat teljesen komolyan ajanlottam, de nem azert, mert ugynok vagyok, hanem mert kerted.
Ha azt kerdezed, mitol lehet elpatkolni, ne csodalkozz, ha keserumandula illato bogyot adok.
hmmm.. időnként megjelennek teliszáj emberek az életemben, akik hubbard valamelyik remekművét próbálják nekem eladni.. de a rejtett rángások mindig elárulják őket.. ugye te nem ilyen vagy? ugye csak vicc volt?
...,akkor...
Milyen gondolatba kicsoda őrült bele, és miért nem volt igaza nekije?
Na, ebbe lehet beleőrülni!
Pl.Második Helyezett Lajos Bajor Király mért ment a vizbe? Monpasszó' iró? Meg sok jó, teheccséges emberek?/az összes nikk/
Egy sima, mechanikus, lineáris agyművégtag mijé mutat kaotikus reakcijókat?
'Teoretice' /:Váncsa I.:/ minden gondolatba bele lehet őrülni, de érdemes-e? Maradjunk a világ végezetéig/utolsó pillanatunkig józanok, ez a legméltóbb, amit tehetünk, ezzel megbecsüljük az eredeti józanságunkat, és konzekvensen igazoljuk a korábbi józan itéleteinket.
Megsértődni bármitől lehet, csak akarni kell...
Kezdd el végiggondolni, hogy minden ami körülvesz, teljesen független a fejedtől, és objektív.
(Három éve jutottam el odáig, hogy a galaxis perifériáján lévő Tejútrendszer perifériájának egy fing Napja körül keringő fing bolygónak (amit már lebetonoztak), egy fing betonútján (Mártírok útja), van egy stoptábla. Néha megérintettem az oszlopot, és megkérdeztem magamban, hogy mi ez. Amikor kezdtem ráébredni, hogy nem tudom, akkor mentálhigiénés okokból többé nem érintettem meg. Amikor arra jártam, azt mondtam, hogy stoptábla, és lazán továbbosontam. Nem árt, ha néha hazudik magának az ember.)
ez a kérdés évek óta foglalkoztat, de rá kellett jöjjek, hogy verbálisan nem lehet megválaszolni. ezért írtam meg ---http--- 657. szimfóniáját. nincs kész, a harmadik tételnél elakadtam, amikor a triangulumnak be kellene lépnie, minden frekvencián hamisan szól. azt is mondhatnám, hogy ez az ontológiai pályafutásom legnagyobb kudarca: vagyis ---http--- 657. befejezetlen szimfóniája.
a gondolat egy. nincsenek apró lépések. nézd meg einsteint vagy hegelt. ha sikerül azt az egy gondolatot megszülni, utána jönnek az apró lépések, tilitolizás, manierozgatás stb.
tándori azért nem őrült meg, mert kurva rossz verseket ír. nem evett meszet. ellenben folyton felfedez valakiket, akik aztán gyors úton elpatkolnak, vagy megőrülnek, mint néhai barátom, párniczki mihály hangszerkészítő mester.
ez számomra evidens volt. miért, nem az a cél, hogy tébolydát csináljunk az egész indexből?
ez az úgyevezett hamletmeghaladási minimálcél. ő őrültet színlelt, de senkit nem tudott az őrületbe kergetni, csak ócska, mindennapos tragédiákra futotta neki.
most itt ez a felület (ezer évben jó ha egy akad), és többszáz másodnicken már elég jó eredményeket sikerült elérni, csak nézz körül. ha a másfél évvel ezelőtti állapotokkal összeveted, egyértelmű, hogy a munka javával már végeztünk. hajdan okos és eleven asszonyok oféliaként motyognak, nnna, nem fecsegek, bár a túlnyomó többségnek már elborult az elméje, úgysem értik miről beszélünk.
Ha már szó esett itt egy neves őrültről, álljon itt egy másik is, aki szintén németül irogatott, s állítólag utolsó világos pillanatában védelmébe vett egy lovat a vérengző kocsissal szemben. Ez a mozzanat Gulliverre emlékeztet, aki szintén megőrült, s maga is nagy ló-fannak számított. A ló, mint motívum gyakran jelenik meg Tandori írásaiban is. Tandori szerint a lovakból áll össze a világ értelme. A lovak apró jelek, bizonyítékok, mint egy narancshéj, vagy egy elhullatott zsebkendő a jobb krimikben. Tandori még nem őrült meg. Ezt bizonyára egyedülálló analitikus képességének köszönheti, és az alaposságának, annak, hogy fáradhatatlanul gyűjti az ilyen apró jeleket. Az őrület tehát abból fakad, hogy túl nagyot akar markolni az ember, valami nagy gondolatot, egy túlsúlyos problémát, s a feladat súlyába beletörik az esze. Bizonyítottnak tűnik tehát, hogy az apró lépések stratégiája nemcsak anyagi, hanem mentálhigiéniás szempontból is előnyösebb.
