Káosz Mágia def.: Olyan mágikus művelet, ahol az adott célt bármilyen módszerrel érjük el. Általában ötletszerű, spontán, performance jellegű rítusokat jelent, ahol mindegy mit tesz az ember, fő hogy elérje vele a kívánt hatást. Jellemzőek az önkívületi állapotok és a transz.
Úgy hírlik, hogy a Grandpierre Attila megtalálta a káoszt.
Nincs is káosz. Vannak kis magánkáoszok, családi káoszok, vállalati káoszok, állami káoszok, nemzeti káoszok, globális káoszok, interplanetáris káoszok, kozmikus káoszok, univerzális káoszok, és egyre elvontabb káoszok, amik a végén már annyira elvontak, mint egy matematikai képlet, és akkor nyakon lehet csípni. A fejben van csak káosz, odakünn nincs. Rend sincs.
meghitt szemérmes óda
bámultalak
a fatiplik vihogtak
és szűzhártyák lebegtek kis áldozati oltárom felett
szemérmesen pislogtunk és szelíden elfingottam magam
árvalányhajat szórtam a tepsikre
mákosnokkedlit és csuszpájzreszeléket
és kéz a kézben fingottunk egyet
a baglyok odaadóan huhogtak
gondoltam szólok: nézd!
de megintcsak elfingottam magam
nem tesz semmit te csak nevettél
mert seholsem láttad ibolyavörös gömbjüket
és az orrunkal is hiába próbáltuk őket bekeríteni
és ezen megintcsak nevettünk
nem tudom mi volt velem de aznap nagyon fingottam
aztán szaladtunk
és körbe az úton szépenfésült fingok ültek
és büszkén vigyorogtak és a hasadat fogtam úgy nevettél
így mentünk viháncolva és ment a hasad is
átfogtam karcsú derekad és durrogtattalak
arra sétált egy csapat ismerős zsiráf és a nyakuk összetöpörödött az ámulattól
és fiatal bársonyhalak úsztak felénk és buborékokat eregettek
isteni szép volt szólni akartál de ekkor megmozdult a fülem és-
úristen!- nagyot fingott
a torkodon akadt az alma-szó te hájas hófehérke
és rögtön megdöglöttél
felkaptalak és vittelek fájdalmasan üvöltöttek nadrágom alól a fingok
az emberek megálltak és megemelték a kalapjukat
főleg akiknek nem volt kalapjuk
de hetvenen felül azok is megemelték akiknek nem volt
hangtalanul potyogtak a könnyeim
de vigyázva hogy senki ne vegye észre megemeltem a seggem
egyszer elejtettelek amikor megkötöttem elszakadt cipőfűzőmet
többször nem mert elszakadt a cipőfűző
határtalan melankólia ömlött el bennem
és fájdalmamban ingva vittelek téged
keresztül az óceánokon a patakzó óceánokon vittelek
vittelek téged messze
már? napja vittelek étlen-szomjan mert nem akartalak ilyen nehéz helyzetben elhagyni
de Te nem voltál tekintettel erre és csendesen rothadni kezdtél
lelkemre nagyon büdös volt körülötted az éghajlat
gondoltam figyelmeztetésül megcsavarom az orrod
a kezemben maradt
ronda ronda orr dacos termés szitává tülkölt fúvócső
szétsajtolt bizonyíték
de én tovább cűgöltelek karjaimmal vigyázva rád
bokám már térdig kopott és meg-megcsukló könnyeim egyre jobban szétzúzták távolodó körvonalaidat
és ismét megmentettelek
fütyörészve de leplezetlen kíváncsisággal otthagytalak egy KUKÁ-ban
és azóta nem jössz el értem te hálátlan dög!
de esténként ha kinézek a szemétdombra biztatóan intek a szememmel
VÁRLAK!
Még kezdő feszegető. Sokat kell pedáloznia, hogy megközelítse Papp Márta esztéta feszegetéselméletét.
A hat vers, melyet Kurtág kiválasztott, a 19-20. századi nagy orosz irodalom fő áramlatába illeszkedik. Bár a versek témája sokrétű, az alapgondolat egy tőről fakad, emberlétünk alapkérdését feszegeti
. Így kell feszegetni. Nem össze-vissza. Papp Márta esztéta egyszer csak megpillantja az orosz költőket, amint ki így, ki úgy, de csapatosan feszegetik az emberlét alapkérdését. Vajon mi lehet az?
modhatni addict lettem egy darab valamitől, aztán úgy maradtam és most a pizza mellé szívesen lenyelnék még vagy öt elefántot, ámbár félek, az agyara megsértené az izlelőbimbóközpontomat.
De a nagy, pillangószárny füle kedélyesen símítaná el a torkomon esetlegesen akadó napi igen-nagy-meleget.
Körülbelül.
Igen, Mészöly Miklós - talán nem kell bemutatni - kreálta azt a szállóigévé vált böffenetet, hogy Magyarországon leginkább úgy lehet ép elmével élni, hogy fejjel a falnak, aztán tovább.
Attila egyszer azt mondta: ...minden sablontol meg kell szabadulni, csak a természeti erők műkődése az érdekes...
itt van kérem: vágy-indulat-agresszio az ösztöneidnek élni; ösztönkőrzés...inneni-onnaniság.
firmware downgrade, zéró éntudat, őrület. fejjel rohanni a falaknak. Jöhetsz, ó Édes Káosz!
roppant érdekesen hangzik. ezt leginkább valamiféle betonba ágyazott szempillával lehetne elérni.de nem is töröm rajta a fejem,meg az úgysem lenne nagyon látványos, különben is magáé a dolog technikai kivitelezésének megoldása.
remélem, akkor fogja elkövetni, amikor kitör a káosz.
Alakításaim nüanszolása nekem nem gilt. Nem vagyok én posztumusznős, bemondom én svarcundvejsz. Törtetésem hiányával borzasztom el a civilizációt, antiteremtésképp a goldberg-variációkat kínzom. Talán egyszer sikerül majd magamat megrezzentenem, egy szempillám kivételével, az lesz ám a mutatvány. Megtisztelne a véleménye ezzel kapcsolatban kisasszon.
Ezek trivialitások. Persze, hogy hazudnak. Mindenki csúszik-mászik a paranoiás ipar és az állam stb. előtt, az állam is önmaga előtt, és mindenki csúszik mindenki előtt. Ha egy kis csúszás-mászást megúszik, már öntudatos polgárnak hiszi magát, sőt világpolgárnak. Épp ez a mechanizmus lényege, vagy ha neked úgy tetszik, ez benne az ördögi. Persze, hogy kilopják a szavakat a szádból, ha vannak saját szavaid. Mindent ellopnak. Ezt nem tudtad? Ilyenek ezek. Csúszol-mászol önmagad sátánja előtt? A lényeget tekintve ezt már Goethe leírta. Az az angyalos-szabotálós-ketyegőórás pedig egy képzavar. Mi az, hogy a káosz angyala? Pierre Bourdieau megidézése jó (az tényleg úgy van), ha kissé szabados is, nála személyes mítoszhorizontról nincs szó, vagyis én nem emlékszem ilyesmire.
Mi az a mágikus baszószentély? Az érdekel.
Hazudtak neked! Rejtegették és rejtegetik a káoszt, és téged is részesévé tettek ennek a démoni bűnszövetkezetnek, már magadnak is hazudsz. Nem mersz érzékien megháborodni, hogy magadhoz térj, csúszol-mászol a paranoiás ipar, állam, az érzéketlenség, az agykocsonyásítás, a cenzúra és önmagad sátánja előtt.
Még a szavaid is kilopták a szádból, és tolvajjá tettek, te is másokét árulod. Az angyalok széttárt szárnyakkal várnak, meglepve figyelik a ketyegő órát, nem értik, hogy miért nem szabotálsz, amikor a romlatlan, barbár káoszt kínálják tálcán, a pucér anarchiát, az érzékiség és a szellem panteonját, és te mégse velük konspirálsz. Miért nem leszel a káosz angyala? Jobbak az előre gyártott, műanyag, mucsainak álcázott globális dimenziók?
Pierre Bourdieau leírta neked: az állam azért iskoláz, hogy használati tárggyá tegyen, kisikálja agyadból a képzeletet, hogy örülj, ha a metamorfózisod legókká passzíthatod, hogy már gyermekként hullj le a személyes mítoszhorizontodról, és zúzd szét magad.
Ha még élsz, a lényedből anarchizmus és káosz fakad, mely jelkép-könyvekbe, mágikus baszószentélyekbe, eretnek gerillák búvóhelyére vezet. Utadon megpillantod a poros és lakhatatlan várost, ahol a jólét utcáin dezodorfelhőbe bújt bőrlebernyegek siklanak a fojtó dunsztban.
Vagy lehet, hogy valamit rosszul gondoltam végig? Kissé zavarban vagyok.
