Wazze, te még fogaskeréknek se vagy jó. Ne csinálj már erényt abból, hogy a civilizáció megsajnált, és mint életképtelen egyedet etet. Majd ha reggel négytől délután négyig sós stanglikat szállítasz ki, akkor dumálj.
Az jutott eszembe, miközben olvastam, hogy a szabadidőben is az eszelős termelés és agyament fogyasztás fogaskerekei vagyunk, a kikapcsolódásnak álcázott televíziózás közben is a tőke egyre képtelenebb sakkhúzásainak bábjaiként: a reklámokkal már előkészítik, irányítják a másnapi bevásárlást, beosztják hogy mire költsük a pénzünket, vagyis nem egyszerűen manipulálnak, hanem... Ezt alaposabban végig kellene gondoljam. A szabadidőmben árut termelek, pl. egy csokoládégyárnak készítem elő a profitját (bár nincs szükségem csokoládéra, de ez már eszembe se jut). Hogyan kellene ezt végiggondolni? Már régebben a tévé vályúja elé kötözték az embereket, tehát nem korrekt a játék, és a bemutatott (propagált) áruskála sem a racionalitás elveit követi. Nem tudom pontosan megfogalmazni, csak sejtem... És pörög-pörög ez a rendszer egyre képtelenebb agyrémmé, ami a valóság.
Nincs szükségem a fogyasztói társadalomra, hanem annak van szüksége rám. A fordítottját azért akrják csak elhitetni velem, mert így érhetik el, hogy a rendszer része legyek és megvegyem a több azonos dolot tartalmazó csomagot, amiből a legjobb esetben csak egyre, legroszabban pedig egyre sincs szükségem. Nem mint ember kellek, hanem mint szorgalmas kis fogaskerék, aki valamilyen szinten közreműködik abban, hogy a terméket előállítsák, majd pedig az ezért a tevékenységéért kapott pénzzen termékeket vásárol. Ha meggondolom, a folyamat végbemehet úgy is, hogy az emberi tényezőt kiküszöböljük. A számba rágják, hogy akkor, és csakis akkor vagyok egyéniség, ha megveszem azt a terméket, amit rajtam kívül mindenki más is meg kell, hogy vegyen, ahoz, hogy egyéniség lehessen. A termékek egy részének az a furfangos célja, hogy a gondolkodást mint tevékenységet minimális szintre csökkentse. A gondolkodás a rendszer szempontjából haszontal és szükségtelen, esetenként pedig határozottan káros tevékenység. Minek gondolkodni, mikor bármelyik pillanatban kész gondolatokat kaphatok az írott, és elektronikus médiákból?
azért nem, mert a zsebrádióba nem lehet belenyúlni úgy, hogy az még közben szóljon is.különben meg emlékszem, ahogy a nagypapám csak meghatározott idôpontban hallgatta a Sokolját.Napközben töltötte, délután elvonult sziesztázni, és meghallgatta a híreket. este meg a Szabó családot hallgatták Nagymamával.
most már ilyen matatós lett az emberiség, mondhatni, egy aktív globális társadalom van kialakulófélben.ha kell, bele is szarik a dolgok közepébe.
nekem teljesen elegem volt az úgynevezett fejlődésből. miért jó az, hogy a barátnőm vett két ébresztőórát (egyre volt csak szükség, de kettő volt egybecsomagolva) mindösszesen 380 forintért valamelyik hipermaketben? van mobil, internet, szafári park, sífelvonó baleset, minden, amire szükség van. miért nem elég az, hogy a zsebrádiót a fülünkhöz tartva tánclépésben jövünk haza a melóhelyről?
álljunk már meg egy picit.
"Várok a piroslámpánál és a nőt bámulom, aki szintén pirosban van. A fekete jobban állna neki, de én csak ajtókat festek. Nézem a szomszéd kocsiban a fickót aki békésen túrja az orrát, majd elegáns ívben a letekert ablakon az autóm szélvédőjére pöcköli a végterméket. Gondolkozom, jó lenne egy mindenes-negyvenes. Jó lenne egy ezüst kávéskanállal halomra élveboncolni embertársaim véletlenszerű rendben. Haza kellene menni és inni egy sört és vodkát. Vagy mégis, inkább csak vodkát. Vagy inkább csak sört. Eszembe jut, hogy mennyit javítana a lobotómia a téren, a közönség tetszésétől övezve, egy pénztárcán vitatkozó két hajléktalan magatartásán. Eszembe jut, mi történne, ha kiszállnék a kocsiból és otthagynám a francba a kereszteződésben. Egy darabig játszok a gondolattal, hogy meg kéne tenni, leülni egy padra és nézni a csordatársak reakcióják. Aztán piros-sárga, aztán meg zöld."
Jó! elnézést, hogy egy picit belejavítottam. A nyolcvanas évek elején Philadelphiában eltűnt egy professzor. Békés ember volt, szép családi élete, háza, biztos állása, karrierje. Évekig keresték, körözték. Több mint tíz év múltán Kanada északi, erdős területein találtak rá, favágóként dolgozott. Több információ nincs róla, a tévétársaságokat a favágók kergették el.
Ez az ember idáig jutott.
Állok a piroslámpánál és a nőt bámulom, aki szintén pirosban van. A fekete jobban állna neki, de én csak ajtókat festek. Nézem a szomszéd kocsiban a fickót aki békésen túrja az orrát, majd elegáns ívben a letekert ablakon keresztül az autóm szélvédőjére pöcköli a végterméket. Azon gondolkozok, hogy jó lenne egy mindenes-negyvenes. Meg azon is, hogy jó lenne egy ezüst kávéskanállal halomra élveboncolni embertársaimat véletlenszerű sorrendben. Haza kellene menni és inni egy sört és vodkát. Vagy mégis inkább csak vodkát. Eszembe jut, hogy mennyit javítana a lobotómia a téren, a közönség tetszésétől övezve, egy pénztárcán vitatkozó két hajléktalan magatartásán. Eszembe jut, hogy mitörténne, ha kiszállnék a kocsiból és otthagynám a francba a kereszteződésben. Egy darabig játszok a gondolattal, hogy meg kéne tenni, leülni egy padra és nézni a csordatársak reakcióják. Aztán piros-sárga, aztán meg zöld.
jó, akkor még elmélkedem, hogy a piti cicisnek, vagy a bazi cicisnek higgyek.
én is megyek aludni, mert egy órával
korábban kelek, mint te ,és az csakis egy egészségtelen dolog lehet. nem mintha különösképpen óvatos lennék, de akkor is.
Nem tudom. De remélem, hogy nem vagy tesznyélkedő. Csak bele akarnak rántani ebbe a fertőbe, amit ők tesznyélkedésnek hívnak, én pedig közönséges devianciának, őrületnek, társadalomba való beilleszkedés-képtelenségnek, céltalan kóválygásnak. A céloktól menekülnek?Tesznyélkedjenek csak a topiknyitóval és a piti ciciskígyóval együtt. Kiveti őket majd a lét, mint életképtelen fehérbálnát a dagály a hamburgi fövenyre.
(Mennem kell, szerencsére hatkor kelhetek, kocoghatok, szobabiciklizhetek, és folytatom a nagy tervemet: sok-sok kis terv létrehozását. Óvakodj a tesznyélkedőktől!)
ne hallgass erre a kis 'c'-sre. jól beszélsz. a kauzalitásra és a transzcendenciára egyaránt szükség van. egy nagy cél, sok kis cél. az okok és okozatok meg úgyis gördülnek, miért ne rúgdalhatnál néha egy-egy lábad elé kerülőbe bele.
ne tesznyélkedj!
mindig is utáltam a rolling stone-koncepciót, mert ott gyanítottam mögötte a lábat. ugyanakkor ebben a kontextusban kifejezetten szerethetô dolog, mert a fizika törvényei ugyan jócskán belejátszanak, de azért sose tudni, hová lesz a megérkezés.
nincs kázus, csak kazualizmus. szar ügy, de meg lehet lovagolni.
figyelj ide. most segítek. a célt nem tudod lerúgni. az nem egy piros, vagy mit tudom én, fekete cipő. hogy ne kebelezzen be a cél, az csak az akaratod szabadságán múlik. nem könnyű. az akaratod szabadságát a tapasztalaton túli világból merítheted csak, vagyis az intelligibilis világgal kell szövetséget kössél, magával a transzcendenciával. csak semmi kazuzalitás, mint pl. lerúgás, lerúgási nyomaték, lerúgás okozata. ha ezt így folytatod a cél, mielőtt bekebelez, el fog mosolyodni.
ezt meg honnan veszed?honnan veszed, hogy nem menekülök, viszont nem veszed, hogy csakis a legutolsó pillanatban (mikor már tutira célozhatok) rúgom le? he?
asszem egyszer itthagyott (felejtett?) valaki egy tesznyét a dohányzóasztalon.biztosan szakadt, vagy egyéb hibás lehet, mert az illetô csak legyintett, mikor telefonban rákérdeztem hogy nem-e kell-e neki-e vissza.úgyhogy ettôl kezdve nekem is van.
Naná.
te nem is vagy igazi tesznyélkedő. minden szavadból csak úgy sugárzik. az igazi tesznyélkedő a cél elől menekül, de nem tud, mert a cél a világ végén is megtalálja, és kéjes vigyorral elveszi tőle a tesznyét.
Neked van még tesznyéd?
örülj az életednek, hogy még nem készült el. így még akárki is lehet belôle, akár jobb is, mint a vudielen.
mi a cél?
szvsz gyalogolj ki a Csalogány utcából.
Mennyi benne a vudu-elem?
Az életed éld úgy, hogy ne tudják eldönteni, hogy akció-,horror- vagy pornófilm volt...hehe./esetleg művészfilm...///:rétegfilm://
