Teljesen igazad van. Érdekes módon a modern ipar kialakulásának időszakában a nyugati államok is a merkantilista gazdaságpolitikára támaszkodtak, és csak azóta szorgalmazzák annyira a szabad versenyt, amióta a gazdasági fölényükkel pusztán gazdasági eszközökkel a többi piaci szereplő már úgysem képes szembeszállni.
Egyébként ez is elég kétarcú dolog, hiszen mint mondjuk az USA acéliparának esetében láttunk, a Nyugat ma sem habozik protekcionista védővámokat bevezetni, ha egy-egy iparág érdekei úgy kívánják.
Már vártam valami hasonlóan alacsony szintű ellenvetést. Hongkong és Szingapúr városállamokként nem tekinthetők tipikus gyarmatnak.
No de mindegy, egyébként sem a gyarmatok szerepén van a hangsúly, hanem azon, hogy a nyugati országok 300 évvel ezelőtt is sokkal gazdagabbak és infrastrukturálisan, technológiailag fejlettebbek voltak, mint a mai szegény és fejlődő országok. A gazdagságuk tehát egy sok száz éves fejlődés és tőkefelhalmozás eredménye. Akkor meg minek alapján tulajdonítják a gazdagságbeli, társadalombeli különbségeket a mindössze 20-30 éve regnáló neoliberális kurzusnak?
A "minél szabadabb, annál gazdagabb" megallapitassal egyetertek. Valoban ha _a gazdasagpolitika_ szabad, akkor valoszinuleg, az orszag gazdagabb.
Csakhogy a masodik az ok, az elso a kovetkezmeny. Egy "gazdag orszagnak" nem kell (annyira) vedeni sajat gyarai, munkasai, piaca erdekeit a multiktol, mint egy szegenyebbnek. De attol, hogy egy fejletlen, tokeszegeny orszag szabadjara ereszti a fektelen multikat, nem fog meggazdagodni.
Ezert tartom megtevesztonek a fenti idezetet, ezenkivul az is zavaro, hogy szabadsagrol beszelnek, pedig csak a szabad versenyrol van szo, nem pl. a szemelyes szabadsagjogokrol. Igy osszemosnak egy olyan fogalmat, ami (szinte) mindenki szamara egyertelmuen fontos, egy olyan dologgal, amit csak ok probalnak meg sujkolni a fejekbe.
Mert marhaság. A listavezető Hongkong és Szingapúr maga is gyarmat volt, de pl. ha nem is a klasszikus értelemben, de Kanada és Norvégia is. Az USA-nak nem voltak gyarmatai, Németországnak rövid ideig és nem jelentősek, a Skandináv államoknak soha, pl. Spanyolország viszont koldusszegény ország volt úgy, hogy a fél világot uralta, és jóval gyarmatai elvesztése után kezdett fejlődni. A brit gyarmatbirodalom hasznát pedig mindenestül elvitte az I. és II. világháború.
A fejlődés valóban a piaci viszonyok függvénye, kiegészítve az olyan dolgokkal, mint a politikai stabilitás, a lakosság képzettsége, munkaszeretete, stb.
Szvsz egy orszag gazdasagpolitikaja addig lehet liberalis, amig versenykepesek es tokeerosek a honi cegek. Kulonben az adott orszag csak a multik fejosteheneve valik, amig mar nincs tobb fejnivalo...
„Minél szabadabb, annál gazdagabb” mondja a propagandacikk címe is. A linkre kattintva olvasható ennek a liberális gazdaságpolitikát az üdvösség útjaként előíró intézetnek a jelentése. Nektek mi a véleményetek róla?
Vitaindítóként csak egy megjegyzést tennék.
„A listát szemügyre véve az adott ország gazdaságának liberalizáltsága és tehetőssége között tényleg határozott összefüggés fedezhető fel, felső részén rendre gazdagabb európai és észak-amerikai országokkal, lejjebb pedig a fejlődő világ képviselőivel.”
Ezt mondja a tanulmány (mi mást is mondana, ha egyszer az a célja, hogy a gazdagság és a szabadversenyes kapitalizmus között kimutassa az összefüggést). Na most az én kérdésem az, hogy ezek a „szakértők” miért hagynak ki a számításból olyan alapvető és teljesen nyilvánvaló tényezőket, mint hogy a gazdagabb országok azok a gyarmattartók, akik az évszázadok során óriási tőkét halmoztak fel a most szegény és „nem szabad gazdaságú”-ként aposztrofált gyengébb társaik rovására?