sajnos a magyar autósok szinte kivétel nélkül emeletes tahó bunkók. az elmúlt 1-1,5 évben csak nyugati külföldi rendszámú autós engedett át a zebrán. annyira nem engednek át a magyarok és annyira hozzá kellett szokni ahhoz, hogy elengedjem őket (ha élni akarok), hogy a napokban egy sofőrrel, aki megadta a zebrán az elsőbséget, majdnem összevesztem, mert elengedett - ezzel a képtelen szituációval ugyanis már nem tudtam mit kezdeni, annyira elüt a megszokottól.
Én a killer trabi helyett ilyenkor leharcolt IFÁ-t képzelek magam alá, bár felmérve a várható reakciókat a kopasz fél irányából az eredmény beláthatóan ugyanaz lenne : Tompa tárgy okozta koponyasérülés.
Először is nekem is skodám van (bár sapkában még nem ültem benne). mondjuk inkább hogy sapkás wartburgosok:)))
Nem félnél, hogy kiszáll a dzsipjéből és kiszed a trabiból?
egyébként érdekes dolog ez a bosszúállás. én pl nem bírom megállni hogy ráfékezzek vagy ledudáljam azt aki bepofátlankodja magát.
egyébként egy dolog az hogy valaki erőszakos de képben van, és más az, amikor valaki egyszerűen nem méri fel a helyzetet, úgy teremt veszélyt, hogy észre sem veszi. nemtom melyik a veszélyesebb. talán az utóbbinak jobb esélyei vannak a fejlődésre (azért én mindkettőt próbálom nevelni:)
udvarias vagyok mindenkivel, aki kéri, vagyis aki valamilyen minimális mértékben tekintettel van rám, vagy legalább látom hogy figyel.
egyébként autóban valahogy sokkal jobban érzékelhető a szituációk erkölcsi vonatkozása, és ezért sokkal érzékenyebben reagálnak rá az emberek. meg persze ezért is hevesebb a reakció, mert nincs közvetlen kontaktus.
Szerintem az a lényeg, hogy hosszú távon nettó "rendes srác" legyen az ember. Mindenkinek van rossz napja, amikor úgy dönt, hogy most nem lesz empatikus, de alapból illik jószándékúnak lenni. A tököm azokkal van ki, akik láthatóan teljesen természetesnek veszik, hogy a bazi terepjárójukat be kell engedni. A szerencsétlen szőke nőkre, meg a sapkás skodásokra szerintem nem lehet haragudni, ők a lehető legjobbat igyekeznek kihozni magukból.
OFF: Arra gondoltam, hogy kellene tuningolni egy vasalt trabit, extra fogazott ütközőkkel, mert az ilyen kisautók elé előszeretettel vágódnak be drága meg nagy kocsikkal. Az egész trabi nem érne többet mongyuk 100k forintnál, az ember rögtön nem féltené annyira. Tényleg tud idegesíteni, amikor jön a Grand Cherokee, nyit egy új sávot magának (mert szembe épp nem jönnek), vagy csak előzni kezd 0 helyen, majd egy hirtelen kormánymozdulattal vált 1-2 sávot: a környékén mindenki azzal van elfoglalva, hogy az ő balfaszságát korrigálja, gyorsítson/fékezzen/sávot váltson, hogy ő még visszaférjen. És ráadásul meg se köszöni, hogy 2-3 ember feszült kooperációval megmenti az életét. Szóval egy ilyen elémvágáskor szoktam arra gondolni, hogy a fent említett killer-trabival ilyenkor nem kellene izomból fékezni, hanem teljes lelki nyugalommal bele lehetne csúszni, totál ő lenne a hibás. Az meg biztos, hogy neki többe lenne a dukkózás, mint nekem az egész trabi (ha dühében szétverné :))
Ezzel én is így vagyok, van olyan napom, hogy mindenki mehet felőlem, amerre akar, gyalogos még le se lép, már megállok neki. Ez a jobbik eset. Aztán van amikor inkább ne jöjjenek elém, mert 0 embert fogok át/be/ki engedni.
arra lennék kíváncsi, hogy vajon mi határozza meg a viszonyodat a többi autóshoz. Én pl. minden reggel úgy indulok el otthonról, hogy bárkit beengedek magam elé ha be akar kéredzkedni, de ha azt látom, hogy már a harmadik autós felejti el ezt megköszönni, vagy hogy énnekem perceket kell indexelnem egy sávváltáshoz, akkor felmegy bennem a pumpa és aznapra lőttek az udvariasságnak.
A gond csak az, hogy így többnyire más issza meg a levét a többiek bunkóságának, de kellően nagy számú eset után előbb-utóbb csak visszajut hozzájuk is, nem?
