elnézést, enterre állt a kisujjam szóval folytatom:
borítója is, de elveszett már.
A másik az Egri csillagok volt, amire azért emlékszem, mert születésnapomra kaptam, kb. 3. osztályos koromban és elolvastam. Az első könyv, amiben nem voltak képek és jóóóóó vastag volt.
A mesék után, amelyek közül a legjobban anyukám régi Grimm kötetét szerettem, mert abba szebb rajzok voltak, két nagy élményre emlékszem.
Az egyik Eric Kästner : Két Lotti utána még vagy 15x elolvastam. Szintén anyu könyvei közt találtam, régi kiadás, zöld borítóval, eredeti rajzokkal, sárgálló papírral. Később megkaptam pöttyös könyvben is, de azt sose bírtam megszeretni. Maradtam a régi zöldnél, aminek valószinűleg valamikor volt bor
Én öt éves lehettem, amikor az első feliratot elolvastam (hús-hentesárú) és onnan nem volt megállás...
Azt hiszem, hogy a Grimm meséket olvastam el először (nem teljesen, csak azokat a meséket amelyeknek tetszett a címük)
De az első igazi könyvem Timur és csapata vagy a Keménykalap és krumpliorr volt.
a Rémusz bácsi meséit olvastam először, közel két éve már.
nem minden részt értettem meg belőle (hogyan tudtak beszélni az állatok??? először el sem hittem) de élvezetes könyv nagyon!
Apukamnak volt ket osregi Benedek Elek mesekonyve (Tobbsincs kiralyfi, A vilagszep nadszalkisasszony), vmikor az otvenes evek elejen adhattak ki, gyonyoru rajzokkal.
A legelso "onallo" konyvem pedig Muskat Zsuzsa: A holdjaro volt, egy Cintula nevu cicarol, meg egy Andris nevu kisfiurol szolt.
Nagyon bejott meg akkoriban a Kinizsi Pal Tatay Sandortol, es a Fortelyos mester kiralysaga. Ez utobbit nagyon tudom ajanlani mindenkinek, az osszes rokameset osszeszedte a szerzo (Vazsonyi Endre)
Winnetou - egyáltalán így kell írni? - négyrészes Karl May tollából. Aztán rögtön el akartam olvasni az összes többi Karl Mayt is, de egyik sem tetszett már annyira. De az olvasást megszerettem. Gyakorlatilag egyebet sem csinálok azóta: vagy írok, vagy olvasok. A magyar nemes tipikus ellentéte...
Nem halt ki. Remélem, tán nem is fog. De nem egyet, nem kettőt, nem is hármat ismerek, akinek nagy-nagy örömöt okoz. Hja, a gyermeki lélek tán mindig ugyanaz marad. És ez így van jól!
Azt sajna nem ismertem, nekem az Utolsó mohikán volt a kedvencem, a többi párszáz mellett:-)
Köszönöm, hogy felhoztad, de reménytelen. A többség életéből valószínüleg kimaradt az első könyv, és rögtön a másodikkal, esetleg a harmadikkal kezdett...
Amúgy megjegyzem, hogy a mostani, gyorsabb, meg másabb dolgokhoz szokott srácok is előnyben részesítik a diafilm vetítést. Mikor kérdeztem, hogy miért is ilyen frankó ez, azt mondták, hogy a hangulata miatt, és akkor is, ha olvasni tudnak, várják egy felnőttől, hogy olvassa a szöveget, és ott kuksolnak a sötétben, és hát nem igazán tudják mihez hasonlítani. Hát így.
Igen, a diafilmek! Valami egészen sajátos, utánozhatatlan hangulata volt a vetítéseknek, amire még így, sok év távlatából is szívesen gondolok vissza. Azt hiszem ezt se tv, se mozi, a net meg aztán főleg nem tudja pótolni. Egyébként én az Öreg néne őzikéjét is diafilmen láttam először.
Vagy a Tűrhető Lajos vagy a Nemtudomka Napvárosban. Nem emlékszem ,hogy melyik volt előbb. Valószinű a Nemtudomka, mert a Tűrhető Lajost első év végén kaptam a sulitól.
Azt nem tudom, más családokban hogy szokás, én a mai napig kívülről fújom, így az unokaöcséim is, akiknek az első verseik között volt, amit hallhattak tőlem:-)) Viszont asszem, hogy kiadták mostanság is, a rajzok úgyanúgy F. Győrffy Annáé (ha jól emléxem, ő rajzolta a sötétzöld borítóst is), aki rengeteg diafilmét is színesítette. Ajaj, itt a nosztalgia...:-))))
De arra emlékszem egészen pontosan, hogy Zelk Zoltán: Békabánat c. szösszenetét játék közben is megtanultam, a nővérem vlami szavalóversenyre készült vele. Most is el tudom mondani:-)
Ez ugyan nem tartozott ide, de úgy eszembe jutott:-) bocsi.
Szerintem tutira nem hagyják ki, hogy még egy adag pénzt akasszanak le, és valami csilivili-műnyomón, nagy formátumban, kemény fedéllel, és qvadrágán kiadják! Csak nem minden szülő fogja így megvenni porontyának pont eme könyvet, pedig...
Úgy veszem észre, hogy az "Öreg néne őzikéje" elég gyakran szerepel az első könyvek között. Arra viszont kíváncsi lennék, a mai gyerekek is ismerik-e még...
Az a baj, hogy nem emlékszem, hogy melyik is volt az első, csak rémlik néhány, amit szerintem először önállóan olvastam, de az időrend...
Szóval volt egy mesekönyv, ami "A Napkirályról és négy lányáról" címet viselte. Aztán az"Öreg néne őzikéje" is abban az időszakban volt. És még egy, kutyás volt, az bizti, de hogy az "Egy kis foxi élete" volt-e, arra már nem mernék megesküdni. Persze az is lehetett.
Egy őzikés mesekönyv volt, még nem jártam első osztályba. Be se' akartak írni a könyvtárba, mert kis falu volt, ismertek, mit akarsz te itt, stb
Kikölcsönöztem, elolvastam, másnap mentem a köv. adagért. Így megy ez azóta, a könyvtárat felváltotta a könyvesbolt...
No, azért nem voltam én annyira a kötelező könyvek ellen, csak jobban szerettem azt olvasni, amihez éppen kedvem volt. Egyébként a kötelezők közül egyetlen mű fogott ki rajtam hosszú iskolaéveim alatt: a Vörös és fekete. Szégyen ide, szégyen oda, ezt a mai napig nem voltam képes elolvasni.
