A nagy fal
"Ami ma felépül, holnap megvéd minket" - szól az izraeli kormány szlogenje, amelynek alapján gőzerővel folyik a Ciszjordániát Izraeltől elválasztó biztonsági kerítés felhúzása. A berlini falnál háromszor magasabb és sokszor szélesebb védőrendszer fő eleme a 8 méter magas betonfal, amelyet helyenként két méter mély árok, 3,5 méter magas szögesdrót egészít ki, ezen felül 300 méterenként őrtornyokkal, sok helyütt pedig a kerítésbe vezetett elektromos árammal és mozgásérzékelőkkel látták el. A fal mindkét oldalán úgynevezett nyomsáv húzódik, hogy a járőröző izraeli katonáknak a láb- vagy egyéb nyomok alapján könnyen feltűnjön bármilyen mozgás.
Az első szakasz Ciszjordánia északnyugati csücskétől Kalkílijáig a jövő év közepére épül meg, mintegy 115 kilométer hosszan. Bár a fal nagyjából követi az 1967-es határt, 11 zsidó telepet kikanyarít Ciszjordániából, ami a nyugati part 1,6 százaléka. A fal számos palesztin falut elvág a mezőgazdasági művelés alatt álló területétől, kisebb településeket pedig elszakít nagyobb városoktól. Összességében tízezer ciszjordániai palesztin a kerítés izraeli oldalára kerül. Ôk hivatalosan nem rendelkeznek izraeli tartózkodási engedéllyel, ezért nem részesülhetnek az izraeli szociális ellátásban. Lesz ugyan negyven kapu, amely biztosítja majd az átlépést, de az ellenőrzés a Gázai övezetet elválasztó kerítésnél tapasztaltak alapján lassú, körülményes és megalázó.
A tervek szerint a második szakaszban épülne meg a Kalkílijától Jeruzsálem déli részéig tartó fal, ám miközben az északi részen a védővonal soha nem távolodik el az 1967-es határtól nyolc kilométernél messzebbre, Jeruzsálemnél - zsidó kolóniákat körbekerítve - mélyen benyúlik Ciszjordániába, gyakorlatilag kettévágva azt. Becslések szerint ekkor már a nyugati part 7 százaléka, 39 zsidó telep és 270 ezer palesztin kerül a faltól nyugatra, az utóbbiak közül 70 ezer semmiféle izraeli papírral nem rendelkezik, sokak szerint ők emigrálásra vannak ítélve. Jeruzsálemben a külső kerítéstől befelé is épül fal, hogy az "adoptált" palesztin részeket is leválasszák. Ha a fal Jeruzsálemtől továbbhalad majd dél felé, akkor állítólag Ciszjordánia további 3 százalékát veszik el, ami már összesen 10 százalék.
A kerítés - amelynek építése sérti a nemzetközi jogot és számos ENSZ-határozatot - alapvetően megváltoztatja a térség demográfiai és politikai térképét. A palesztinok nemcsak attól félnek, hogy a kerítés elzárja őket a munkahelyüktől, iskoláiktól, a szociális ellátástól, hanem attól is, hogy a védvonal de facto politikai határt is jelent, azaz az esetleges béketárgyalásokon a határokról már nem lesz mit alkudozni.
Sok esetben az építéshez elkobzott földeket kompenzálni is nehéz lesz, hiszen Ciszjordánia kétharmadát az 1967-es megszállás után Izrael nem telekkönyvezte. A tulajdonjog elismertetéséhez bizonyítani kell, hogy valaki az adott földet tíz egymást követő évben művelte, ami a B'Tselem izraeli emberjogi szervezet szerint gyakran lehetetlen. A Háárec izraeli lap szerint felesleges pénzkidobás a kilométerenként egymillió dollárba kerülő fal felépítése, hiszen szakértők szerint korántsem nyújtja majd a remélt biztonságot
