"csupa szépség közt és gyönyörben járván mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: ez a sok szépség mind mire való? mégis arra fogsz gondolni árván: minek a selymes víz, a tarka márvány? minek az est, e szárnyas takaró? miért a dombok és miért a lombok s a tenger, melybe nem vet magvető? minek az árok, minek az apályok s a felhők, e bús Danaida-lányok s a nap, ez égő szizifuszi kő? miért az emlékek, miért a multak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelő idő? vagy vedd példának a piciny füszálat: miért nő a fü, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?"
Az életnek nm sok értelmét látom.Csupán köztes állapot két semmi közt,és mi emberek ebben a sehonnan jövő,sehova vívő utazásban képesek vagyunk harcolni,hogy még több pénzt harácsoljunk össze,irigykedünk,ha a másiknak valamiből is több van.Aztán az egésznek az a vége,hogy a halál elvisz mindannyónkat.
"Összetartozik-e két ember? Ezt az összetartozást nem az dönti el, hogy miféle veszedelmes drámákat élnek át, nem is a templomi örök hűség Isten előtt - hanem az, hogy minden viszály ellenére a fejlettebb, érzékenyebb lélek felemeli-e boldogtalan, elvadult társát, avagy az húzza le őt a saját poklának színvonalára. Ha az utóbbi: azonnal válni kell. Ha az előbbi: maradni, s vállalni minden keserves áldozatot. Minden út "erkölcsös", amelyik fölfelé vezet. S "erkölcstelen", ha a mélységbe visz."
"lassan meghal az, aki soha nem megy útra, aki nem olvas, aki nem hallgat zenét, aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát
lassan meghal az, aki elvesztette önszeretetét, aki nem fogadja más segítségét
lassan szokásainak rabja lett, aki mindig ugyanazt az utat járja, aki soha nem változtat támaszpontot, aki nem meri öltözete színét cserélni vagy soha sem beszél ismeretlenekkel
lassan meghal az, aki elkerüli a szenvedélyt és az izgalom örvénylését, amely a szeme fényét gyújtja és gyógyítja a szív sebeit
lassan meghal az, aki nem tudja célpontját változtatni mikor boldogtalan a munkában vagy szerelmében, aki nem mer veszélyt vállalni az álmai megvalósítására..."
Aki tud, és tudja, hogy tud az veszélyes. Tőle óvakodjatok. Aki tud, de nem tudja, hogy tud az bölcs. Tőle tanuljatok. Aki nem tud, és tudja, hogy nem tud, az okos. Őt tanítsátok. Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, az hülye. Azt hagyjátok.
Mindenki tudja, hogy ennyi az egész. Az élet csak arasznyi repülés a földtől a földig. A világnak mindegy, hogy meddig érsz. De neked és nekem, ez most az egyetlen, az első és utolsó bevetés.
Remélem, megjelenik a kép, mert nagyon édes..,mindenesetre, sok szeretettel puszillak!:-)
menni a fény felé