Az, hogy nincs értelme, felesleges keresni, egyszerűen élni kell. Ez pontosan olyan mint a boldogság keresése, mind a kettő mögé valam nagy dolgot gondolunk, pedig sok sok kis apró dologból tevődik össze.
Gyakran nevetni,és sokat,elnyerni értelmes emberek tiszteletét és a gyermekek szeretetét,kiérdemelni a tisztességes kritikusok megbecsülését és elviselni a hamis barátok árulását,méltányolni a szépséget,meglátni másokban a legjobbat,egy kicsivel jobb állapotban hagyni hátra a a világot úgy hogy tudni azt ,hogy akár egyetlen élet is jobbá vált azáltal,hogy éltél. Ez jelenti a sikert.
SIKER...
Egy jóbaráttól kaptam ezt az ídézetet, mert nyafogtam a karácsonyi gyülöletem miatt.Ez az értelmi kérdés olyasmi, mint az, vajh honnan jöttünk és miért, van-e élet rajtunk kívűl is..,senki, soha, legalábbis nm mostanában adja meg a válaszokat, ha egyáltalán lesznek valamikor ésszerű válaszok. Az ego kérdése, úgy vélem fontos, hisz az mi vagyunk és annak egyszeri és bíztos elveszitése elfogadhatatlan az emberek többségének. Mind tisztában vagyunk önnön kicsiségével, de mégis, mind fontosak vagyunk. A barátság is érdek..,minden az, és végigkísér mindegyikőnket életünk során.
Nem lehet, hogy az élet egyszerűbb, csak mi emberek tesszük/tettük bonyolulttá a világot, mert túl sokat agyalunk ...? A szeretet, az öröm, a szépség -ezeknek nincs célja, az ész számára értéktelenek, a szív számára fontosak. Az ego, az ész nem lett túlságosan meghatározó az életben? El lehetne mélyülni és gondolkodni, abban , hogy egyáltalán melyik és milyen lehet a jó cselekedet, megértsük a lényegét. Az ember szabad akaratot kapott a cselekvésben ... cselekedhet jót, kevésbé jót, de rosszat is. Lelket is kaptunk ajándékba, hogy észrevegyük, fel tudjuk fogni és meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. De jót tenni valóban nem olyan könnyű ... nem lehet romboló hatása lélekre, anyagra, a világ fejlődésére sem.
Egyet értek. Azért a "jót cselekedni" persze megütötte a fülemet, nemcsak mert "általánosság", hanem így a kifejtése nélkül szinte semmi "jó" nem jut róla az eszembe. Ha pl. annyit jelent, hogy másoknak adunk anyagi javakat, másoknak segítünk, és ezt hosszú távon gyakoroljuk, akkor érdekes módon, ahogy megismer bennünk a környezetünk, egy idő után az úgynevezett "rossz" embereket találjuk magunk körül, akik felismerték a lehetőséget, hogy bátran kérhetnek tőlünk, s mi örömmel adunk. Az még csak a kisebb baj lenne, hogy ilyenkor a kisujjunk nyújtása után szinte rögtön a karunk, majd annál is több kell nekik, de ráadásul a kapott javakat legtöbb esetben becstelen célokra használják fel, aminek köszönhetően gyakorlatilag már mi is ártottunk közvetve. Pedig csak "jók" akartunk lenni. Kár, hogy az élet nem egyszerűbb, hiszen talán lehetőség lenne valóban "jót" tenni.
A Simon András idézettel nem állt szándékomban megválaszolni a topikkérdést, hiszen az nem válaszolható meg általánosságban. Azt hiszem talán nem is szükséges tudnunk, vagy nem szabad? ... vagy a válaszok, magyarázatok mégis bennünk vannak, csak nem emlékszünk rá, de kellő időben előjönnek? Mi emberek nem vagyunk tökéletesek, disszonáns az életünk ... A Föld számunkra egy tanulóbolygó, egyfajta iskola, amelyben mind felfedezők vagyunk ... Talán személyes életünk értelme maga a létezés megélése, végigmenni az úton, a tapasztalatszerzés, a tanulás, a fejlődés, ... a tökéletességre vágyás , jót cselekedni, jobbá válni , nem bántani másokat, örülni ennek az életnek nevezett Ajándéknak, megtanulni szeretetben élni.
