Két Fidesz kongresszus Magyarországon.
2002. február:
A miniszterelnök szerint az ország a következő négy évben jelentős fejlődés előtt áll, ám "addig még kell küzdeni a gonosz erőivel, ha az orrom nem csal, akkor utoljára".
2002. június
"...mert a múlt erőivel folytatott utolsó küzdelemben ugyan még nem sikerült döntő áttörést elérnünk, de maradt még elég erőnk a folytatáshoz. Nem csak elég erőnk maradt, hanem úgy tűnik, mintha az erőnk egyre gyarapodna, hiszen egyre többen leszünk.
O. vezér mesterien csűri-csavarja a szót. Februárban még azt szimatolta, hogy az áprilisi választás lesz az utolsó, a győztes küzdelem a gonosz erőivel szemben. Szaglása rossznak bizonyult. Hol van ennek a ténynek a nyoma a kongresszusi beszédben? Hol van a vereség beismerése, az okok feltárása és a felkészülés meghirdetése a négy év múlva esedékes újabb megmérettetésre? Sehol.
O. vezér ötletes retorikai fogással kerüli meg a veszélyes terepet: minden igaz, amit mondott, ez tényleg az utolsó küzdelem volt, de nem zárult le! Az utolsó küzdelemnek csak az eleje konkretizálható: ez a februári kongresszusi beszéd, mert annak van dátuma. Mivel a szimat lebetlizett, az utolsó küzdelem 2002. április 21-én hirtelen határidő nélkülivé vált. Az utolsó küzdelem addig tart, amíg O. vezér azt nem mondja, hogy vége. Az utolsó küzdelem a végső győzelemig tart. Kedves VIK-TOR-VIK-TOR-ozók, örüljetek, mert csakis győzelmekről fogtok hallani. A mostani vereségetek is győzelem volt: "...úgy tűnik, mintha az erőnk egyre gyarapodna, hiszen egyre többen leszünk".
Vannak kóros személyiségek, akik sok-sok apró győzelemmel kárpótolják maguknak az alapvető kudarcokért, az élet igazságtalanságáért.