A fene tudja. Szerintem sem az MN, sem a Sajtóklub nem használt a Fidesznek.
A MIÉP magának köszönheti és kisebbrészben a Fidesznek, hogy nincsen a parlamentben.
No meg a demokratikus érzelmű választóknak.
Szerintem elfelejthetik a parlamentet - örökre.
És ez így is van jól.
Szerintem kevésbé - gondolj a köztv meg a Sajtóklub nézettségi adataira (max. az árthatott, amit a libarális sajtó nyilvánosságra hozott), Kövér sokkal többet ártott, meg az hogy "elfelejtettek" távolodni a Miéptől a szavazatok reményében. (mondjuk a Miép ezzel esett ki)
Szvsz Csurka 100-as bejelentése után nyugodtan le lehetett volna állni a szélsőségesebb retorikával, onnan kezdve minden Miépes tudta, hol a helye.
Olvastam, és igen tetszett (különösen Ungár - nagyon jó a nyelvezete).
Nem hűséges pártkatonákat kell kinevelni, hanem kritikusokat.
Nekem a másik meggyőződésem, hogy az arcátlan acsarkodásnak is - melyet a jobbos médiakommandó csinált - , óriási szerepe volt abban, hogy zakóra fordultak a dolgok.
Valóban de ilyen pártban mint a FIDESZ nem ismerheted el, hogy hibáztál, akkor fejeknek kellene hullani, de vajon kiének?
Pokorninak, aki amíg rá nem osztották Kövér szerepét a valódi konzervatívok számára leginkább megfogható volt?
Kövérnek, aki alapító tag és ölni is képes lenne a Fideszért? (Csak a narancs...)
Viktornak, aki az egésznek a feje és aki a népszerűség záloga?
Ez így nem megy, ennél sokkal könnyebb a tanácsadókat kirúgni és készülni az ellenzéki 4 évre.
Egyébként ha olvastad a Csak a narancsot...(írásod alapján gondolom igen) abból kitűnik honnan ered a Fidesz ellenszenve az értelmiséggel szemben. Kénytelenek megvárni hogy kifejlődjön a mai ifjúságból egy új jobboldali valódi értelmiség (nem a Bayer-Lovas szintre gondolok), aki tűzön-vízen át hűséges a párthoz.
Pedig az önkritika néha többet ér.
Orbán amúgy egyértelműen félt: bebetonoztatta magát az elnökségbe (hiszen a tekintélye még nagy), így akár a párt is szétmehet (lsd. fkgp, kdnp), de ő akkor is elnökségi tag. Ebből következően nem is hiszem, hogy lesz szembenézés, kritika.
Én egy pár embert ismerek, akinek maga Orbán volt sok.
Egészen biztos, hogy teljesen reálisan látják. De azt nem lehet mosolyogva, és főképp bíztatóan-buzdítóan kommunikálni. Fontos a látszat!
Olyas valamihez lehet ezt hasonlítani, mint amit egy filmben láttam egyszer (az egészből erre a pár gondolatra emlékszem). Ha minden reménytelen, ha összecsaptak a hullámok a fejed fölött, ha mindent elveszítettél, vedd elő a legjobb cipődet, fényesítsd ki, és vidáman indulj új lehetőségeket keresni! Fényesítenek és keresnek.
A győzteseket szeretik. A veszteseket legföljebb sajnálják.
Olvasgatva a XV. Fidesz kongresszusról szóló beszámolókat, nekem ez jött le:
-már megint külső okokra vezették vissza a vereség okát (önfelmentő magyarázat),
-Orbán érzi, hogy gáz van Happy End és egyéb korrupciós ügyekben, ezért a "minden idők legkorruptabb korszakáról" beszél,
-Pokorni szerint is csak abban hibáztak, hogy a kampány nem volt eléggé éles (Pokorni Úr! Mi történt a két forduló között?),
Mindez pontosan úgy történt, ahogyan a "Csak a Narancs volt" c. könyvből kiolvashatja az ember.
Vegye már észre a Fidesz, hogy elsősorban azért veszítették el a választásokat:
-mert elhalasztottak egy pár dolgot véghezvinni,
-körüllengte az államot a korrupció bűze,
-maguk ellen fordították a mérvadó értelmiség 95%-át (s ez ellen nem segített a saját udvar kinevelése sem - nem mindenki szereti Loviék ámokfutását, szvsz),
-etc-etc.
Jó lenne, ha reálisabban látnák a dolgokat. Szerintem.
