"(...) Bár többször előfordult, hogy mozaikokból kényszerült összerakni magát - nem volt elveszett ember. Pszichés zavarokkal, túlérzékenységgel küzdött, de nem vesztette hitét a szakmában, a színészetben, az emberekben, és noha folytonos kontrollvesztéstől szenvedett, végső soron nem vesztette el az irányítást maga fölött sem.
Vasember volt. Maratont futó. Keménykötésű. Magas, jóképű, vonzó. Izgalmasan nyugtalan és nyugtalanítóan konfliktusos. Szikrázóan tehetséges. Lehengerlően erőteljes. Első pillantásra figyelemre méltó. Halála nem elkerülhetetlen végzet, a sors beteljesülése vagy magára vont ég haragja. Inkább fatális szerencsétlenség, buta baleset. Bosszantó felelőtlenség.
(...)
Kínlódott, önfelszámolt, épített, átérzett. Igazi érzelmi pepecselő volt. Nem technikából próbált. Nem szégyellt saját üldözöttségérzéséből, depressziójából, haragjából, magányából, fájdalmából, pánikhangulatából színházat csinálni. Szenvedéllyel játszott, egy testtel vetődött rá száz nézőre, de közben egyetlen pillanatra sem feledte a pontosságot, a mondandó tisztaságát, a beszéd természetességét, a mozgás arányosságát.
Az Arany János-i sorokat is úgy tudta mondani, mintha csak a társalgóban beszélne. Azon színészek közé tartozott, akik néha napján eszünkbe juttatják, miért is járunk egyáltalán színházba."
Kővári Orsolya: Bertók Lajos
Premier, 2009/12. p.81-84.
(Itt a kicsi képek nem jól olvashatók. Ha adsz mélcímet, nagyobb méretben elküldöm.)
Nézegettem a Nemzeti vendégkönyvét, úgy látom másnak is feltünt már :
"László Zsoltot csomó darabban láttam már, én nem tudom, hogy lehet, hogy ez a pacák minden darabban ennyire hitelesen játszik. Sosincs rossz napja? Nem lehetne, hogy egyszer úgy tényleg vérlázítóan rossz legyen? ((( : "
Tegnap, jó egy évvel a bemutató után, végre láttam a "Címzett ismeretlen"-t a Spinozában. A darab remek, az előadás is, a témát nem boncolgatnám, mert nincs annyi karakternyi hely a neten, amit erről a témáról le lehetne írni...
LZsnek egy felesleges gesztusa, mozdulata nem volt, nagyon jól adta a szerepét. Kár lett volna kihagyni. Ezt a lehetőséget, hogy láthattam, nagyon köszönöm Zsolt !
Mindenek előtt szeretném elmondani, mennyire csodálatos kis közösség jött itt össze. László Zsolt nagyon büszke lehet rátok!
Nem akarok csak úgy berontani egy jól összeszokott társaságba, de már jó ideje olvasom a topicot, és bizony tetszik az itt folyó diskurzus.
Másrészt egy kis infó:
Múlt szombaton láttam a Amikor minden változik (Then she found me) c. filmet. Semmi különös, kedves, kellemes kis mozi Helen Hunttal, Bette Midlerrel és Colin Firth-szel. Utóbbinak LZS volt a magyar hangja.
November 29. vasárnap 19 óra és 21 óra, Spinoza Ház Címzett ismeretlen
Levéldráma
Írta: Kathrine Kressmann Taylor Fordította: Kiss Marianne/Upor László
A darabot a magyar közönség a Spinoza színpadán láthatja először. Az 1938-ban írt amerikai dráma levélváltás-sorozat két barát között. A levélváltás azt mutatja meg hogyan sodor el egymástól a történelem két embert, hogyan zúz szét egy barátságot a XX. század legsötétebb időszaka. Hitler hatalomra jutása előtt pár hónappal kezdődik a két barát, a zsidó származású amerikai Max Eisenstein és a német Martin Schulse levelezése.
Max – Kulka János Martin – László Zsolt Griselle- Pető Kata Rendező: Groó Diana
Kicsit megkésve (de törve nem)... Köszönet CC-nek a szervezésért, Zsoltnak pedig Az Élmányért!:-)
A lét elviselhetetlen könnyűségei nekem is a favorit kötetek között van. Én épp külföldön olvastam először, és akkor ez a könyv volt az egyetlen magyar kapocs... Nos, így hangoskönyben is meg tudnám szeretni!:-)
Iskolához kapcsolódóan el köll olvasnom A lét elviselhetetlen könnyűsége című Milan Kundera-könyvet. Épp csak belekezdtem, de nem fűlt nagyon hozzá a fogam. Nem tudom, miért.
Aztán ma megtaláltam hangoskönyvben - amúgy utálom a beszélő könyveket -, de ezen derék Elzsé koma olvassa föl a regényt, közel 10 órán keresztül. Jöhet. :o) Hátha így már jobban elviselem.
