Az előző levelemben már utaltam rá, hogy nincs kedvem hitvitázni. Ha Neked Szerencsés és Tőkéczki az etalon, legyen. Nincs kedvem róluk rosszat mondani, szerintem egyébként sem a hibákból, hanem a pozitív teljesítményből kell megítélni a alkotó embereket. (Figyelmedbe ajánlom Füst Milán emlékezetes mondását. Amikor egyszer azt kérdezték tőle, mit tart Adyról, a következőket mondta - persze a szokásos hatáskereső hangsúlyával: Ady? Tíz jó verse ha van! Na de kinek van annyi is?)
Egy szó, mint száz. Mindazok alapján, amit Szerencséstől és Tőkéczkitől hallottam és olvastam, úgy ítélem meg, hogy jóval elmaradnak Romsics mögött. Érd be ennyivel!
Konkrét kérdéseidhez:
1. Romsics nem ferdít az 1947-es választási csalás mértékével kapcsolatban, hanem egy összefoglaló műben illusztrációként idézi Péter Gábort. Most nincs kéznél a "Kékcédulás hadművelet", ott Szerencsés - ha jól emlékszem - a 200 ezres méretű csalást sem zárja ki, de nem is veszi bizonyítottnak. Azt viszont, hogy az MKP ekkora méretű csalásra készült, maga Romsics is leírja. (Nekem a Romsics-könyvnek csak az 1999-es kiadása van meg, arra tudok hivatkozni.)
2. Károlyi nem 1919-ben lett kommunista, hanem az emigrációban. Ez a Jászival folytatott elvelezéséből kiderül. Ha jól emlékszem, a húszas évek közepén nevezte magát először "100 percentes marxistának" - emiatt szakította meg idővel Jászi a barátságukat, a kölcsönös tisztelet azonban megmaradt.
3. Ami a birtokok elkártyázását illeti, nem kell felülni mindenféle szóbeszédnek. Károlyi hazaárulási perében hatalmas vagyon szállt az államra, illetve Károlyi testvérére. Az ő általa folyósított apanázsból éltek Károlyiék a húszas évek végétől Párizsban és Londonban.
És még egy észrevétel. Te többször is büszkén hivatkoztál arra, hogy történész vagy. Ez esetben tartozol annyival a kollégáidnak, hogy nem a(feltételezett) ideológiai rokonszenveik alapján ítéld meg őket. Ez ugyanis minden bizonnyal csak hátráltatja őket a munkájukban. Szekfű Gyula kalandos élete során sokféle irányzat melett és ellen írta műveit: írt 67-es, ellenforradalmi, bethlenista, konzervatív demokrata és "reális szovjetbarát" tónusban. Művei minőségét azonban mindig hatalmas műveltsége, nagyvonalú koncepciója és érvelő, megjelenítő ereje adta, miközben a különböző irányú és mértékű torzítások is könnyen észrevehetőek. Attól Szekfű még nagy történész, akit föltétlenül érdemes olvasni. Azután persze kritika alá venni.
Károlyit vajon milyen meggyőződés hajtotta, amikor be akart lépni a kommunista pártba és csak Rákosi tudta, lebeszélni róla?
"de a kalandoroktól eltérően nem a semmiből jött és a semmiben tűnt el, nem önmagáért kereste az izgalmat és nem a saját zsebére dolgozott. "
Mire gondolsz? 18-ra birtokai jelentős részét elkártyázta. Az, amit elkezdett felosztani már nem volt a tulajdonában. Valóban nem kalandor csak egy egyszerű tolvaj.
"Romsics 20. századi Magyarországról szóló könyve természetesen lehetne jobb. Ám azok a kifogások, amiket felsorolsz (ha jól emlékszem 4-et vagy 5-öt), túlságosan jelentéktelenek ahhoz, hogy megkérdőjelezzék egy 600 oldalas könyv, pláne egy komplett életmű érvényességét. Egy történész - mint írod, Te az vagy – nem attól lesz jó vagy rossz, hogy ismer-e egy-egy adatot. Ha így volna, nem is lehetne összefoglaló műveket írni."
Ha szerinted a 47-es választási csalás szándékos elferdítése jelentéktelen dolog, akkor igazad van.
Kérlek, mutass Szerencséstől vagy Tőkéczkitől ilyen ferdítést.
K. BISMARCK!
Én be-benézek mindenféle topikokba, de csak azokhoz a témákhoz szólok hozzá, amelyekben a mondanivalómhoz van némi előismeretem is. Az említett történészekről is különböző személyes tapasztalataim (pl. előadások, írások) alapján szóltam.
Nekem nem feltétlen szándékom megváltoztatni a nézeteidet vagy a felfogásodat, mindössze elmondtam a véleményemet, s ezzel felkínáltam néhány szempontot a "Romsics-kérdés" és a "Károlyi-probléma" újragondolásához. Ha úgy gondolod, nincs rájuk szükséged, azt sajnálattal tudomásul veszem.
pergelin
Te hallgattál már végi valaha életedben egy Tökéczki vagy Szerencsés előadást? Nekem volt szerencsém hozzájuk is és Romsicshoz is. Alkotói termékenységben valóban van különbség Romsics javára. Na de a többi. Te ezek szerint nem vagy történész de legalábbis nem az ELTE-re jársz/jártál. Különben tudnád, hogy Romsics könyvei-, pl. a xx.sz-ról írt könyve- nem része a jelenkori szigorlat kötelező anyagának. Pedig ha jól tudom Romsics itt tanít. Szerencsés viszont írt egy igen jelentő részt a kötelező tankönyvben.
Ami a fegyverszünetet illeti. Igazad van a szerbeket és a románokat nem érdekelte különösebben. Ugyanakkor ez a támadásuk jogsértő volt, amit Károlyi dilettantizmusa jogszerűvé tett. Gratz is ezt írj (amit tudnál, ha elolvastad volna).
Ez sem teljesen igaz. A szlovákok és ruszinok teljesen a magyar kormány mellett voltak, osztrák és lengyel önkéntes egységek is harcoltak a magyarok mellett. Ugyanakkor a horvátok, szerbek és románok a császáriak mellé álltak, bár a románok esetében komoly kísérletek voltak mindkét oldalról a megegyezésre. A forradalomnak és szabadságharcnak kettős jellege volt, forradalmi demokrata harc volt az önkényuralom ellen, ugyanakkor hazafias magyar jellege is volt.
K. BISMARCK!
Végignéztem a topikot és a másutt e témákban (mérvadó történészek, ill. 1918-1919) elszórt hozzászólásaidat az Indexen. Ha jól értem, pályakezdő diplomás vagy egyetemi oktatói és kutatói ambíciókkal, s azzal a határozott szándékkal, hogy újraírod 1918-1919 és talán az egész 20. századi Magyarország történetét. Ezzel nagy fába vágod a fejszédet, ráadásul úgy látszik, hogy a szerszám nem valami éles. Szerintem a következő lényeges pontokon tévedsz:
1. Romsics 20. századi Magyarországról szóló könyve természetesen lehetne jobb. Ám azok a kifogások, amiket felsorolsz (ha jól emlékszem 4-et vagy 5-öt), túlságosan jelentéktelenek ahhoz, hogy megkérdőjelezzék egy 600 oldalas könyv, pláne egy komplett életmű érvényességét. Egy történész - mint írod, Te az vagy – nem attól lesz jó vagy rossz, hogy ismer-e egy-egy adatot. Ha így volna, nem is lehetne összefoglaló műveket írni.
2. Romsics-kritikád különösen annak fényében tűnik szigorúnak, hogy vele szemben a Földesi-Szerencsés-Tőkéczki-Magyar kvartettet tartod etalonnak. Ezt nem lehet komolyan venni. Hozzáállás, műveltség, szakértelem, pontosság és alkotói termékenység dolgában utóbbiak meg sem közelítik Romsicsot. Velük még két másik botrányhősöd: Ormos és Litván is messzemenően kiállja az összehasonlítást.
3. Ormos könyve 20 évvel ezelőtt nagy újdonságnak és feltűnően szókimondó műnek számított. Gratz tulajdonképpen visszaemlékezés-szerű műveivel szemben - amelyeket egyébként szeretek olvasni -, az az immár behozhatatlan előnye, hogy sokkal szélesebb forrásbázist hasznosít. Bármennyire unalmasan pozitivista és bőbeszédű, ma is kikerülhetetlen.
4. Károlyi nem volt kalandor, hanem talán az utolsó magyar romantikus politikus és valamiféle megszállott – mint azt Jászi is mondja róla. A meggyőződés és eszméinek gyakorlati érvényesítése hajtotta, kétségkívül imponált is saját magának ebben a szerepben – ezen lehet mosolyogni -, de a kalandoroktól eltérően nem a semmiből jött és a semmiben tűnt el, nem önmagáért kereste az izgalmat és nem a saját zsebére dolgozott.
5. Ebből következően a belgrádi tárgyalásokkal sem a saját érvényesülését akarta előmozdítani, hanem politikájának sikerét. Természetesen ehhez szüksége volt kormányának és saját magának mint kormányfőnek legitimitását erősíteni. Ez itthon nagyjából megvolt (uralkodói kinevezés, viszonylag széles koalíció, számottevő népszerűség a “balszárnyon”, miközben a ”jobbszárny” egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett), szükség volt még a nemzetközi elismerésre és a baráti kapcsolatok kiépítésére.
6. Ezt Károlyiék - nagyon helyesen - az antantnál keresték, hiszen egyfelől már régóta ezt hangoztatták, másfelől az antant kezében voltak az aduk. Aki a diplomáciában előnyt akar szerezni, annak vagy meg kell tennie, vagy ki kell kényszerítenie az első lépést. Magyarországnak ekkor nyilvánvalóan csak az első lehetőség állt a rendelkezésére.
7. Nem világos a számomra, hogy a páduai fegyverszünet miért volt annyira jó. Tudtommal a szerb hadsereg már az aláírást követő napon átlépte a magyar határt, a horvátok pedig behívták a szerb hadsereget, vagyis a déli határok azonnal összeomlottak. A románok néhány nap múlva szintén betörtek az országba és fütyültek Páduára. A belgrádi katonai konvencióval nem az volt a baj, hogy megszületett, hanem az, hogy Károlyiék nem tudták érvényesíteni. A stratégiai pontok remélt-beígért francia megszállása helyett az antant újra meg újra kényszerhelyzetbe hozta a magyar kormányt (egyre szigorúbb fegyverszüneti vonalak kijelölése, a román és cseh-szlovák hadsereg önkényes akcióinak eltűrése és utólagos jóváhagyása), az pedig már csak sodródott az eseményekkel. A konvenció valóban felbukkant hivatkozási alapként a béketárgyalásokon, de a határok megvonásának mikéntjét természetesen nem ez döntötte el.
8. A nagy kérdés azonban a fegyveres honvédelem, illetve annak hiánya. Károlyiék nagyon ritkán vállalták a fegyveres ellenállást (északon, illetve a Székely dandár/hadosztály révén keleten), de az antant közbelépésére mindannyiszor visszarendelte csapatait. Ez viszont nem valamiféle ügyetlenkedés vagy következetlenség volt, hanem a – meglehet rossz – koncepcióból fakadt: következetes demokraták és pacifisták voltak, ezért több megfontolásból (bizonyos doktrinerség, az antant-haderő túlértékelése, a jobb- és baloldali ellenzék feltételezett katonai puccsától való félelem, a katonák felszabadítása) a leszerelés mellett döntöttek, s abban bíztak, hogy békés szándékaik már a fegyverszüneti periódusban, majd a békekonferencián is rokonszenvet keltenek és kedvezőbb elbánást biztosítanak Magyarország számára. Ezt Károlyi is, Jászi többször világosan elmondta, megírta a nyilvánosság előtt. Tudjuk, hogy ez a koncepció kudarcot vallott.
9. Nem tudjuk viszont, milyen eredménnyel járt volna a fegyveres honvédelem. Ha jól emlékszem, pl. Hajdu, Kosáry és Romsics is helyteleníti azt, hogy a Károlyi-kormány elmulasztotta legalább a nyelvhatáron megállítani a megszálló csapatokat.
10. A történelmi Magyarország felbomlása szempontjából azonban mindezeknél is fontosabb az 1918 előtti történet. A nemzetiségi kérdés megoldatlansága, a növekvő elégedetlenség, az autonomista gondolat, majd a szeparatista törekvések megjelenése a nemzetiségek értelmiségi köreiben. A háború vállalása a meglévő külső és belső kockázatok ismeretében, a kiugrás elmulasztása, végül a háború elvesztése. Mindennek eredménye 1918 őszére a komplett csőd, aminek szanálását Károlyiék vállalták – és nem tudták megoldani. A nemzetiségeknek ígért kedvezmények elkésettnek és kevésnek bizonyultak, a diplomácia és a propaganda önmagában nem volt elégséges, a hadsereg alkalmazásáról lemondtak.
K. irsai olivér!
Szép, szép a felvilágosító szándék, de tomppal hasztalan vitatkozol. Meggyőzni nem fogod, tanulni nem vágyik, s ha esetleg nevetségessé akarod tenni őt, azzal sem érdemes fáradni. Megteszi azt ő maga, jobban se kell. (Arról, hogy miképpen érvel saját véleménye mellett, fogalmat alkothatsz a Deák-i kiegyezés... c. topikban a 33-45. szám közötti hozzászólásokból. Én akkor le is vontam a tanulságot - a magam számára.)
pergelin
Na akkor fussunk neki még egyszer. Romsiccsal az a bajom, hogy a xx. sz-ról írt könyvében lényeges helyeken csúsztat. Ha nem szándékosan tenné, akkor már közölt volna egy helyreigazítást, pl. a Századokban (nem hiszem, hogy nem adnának neki lehetőséget). De nem tette. Ezért tökmindegy, hogy miről ír számomra hiteltelen.
Ormossal az a fő bajom, hogy az említett könyve a „mérvadó” történészek között az alapmű (pl. Romsics is rá hivatkozik). Az alap problémám a következő. Károlyi elutazik Belgrádba, hogy fegyverszünetet kössön. De miért? Ormos szerint azért mert d’Esperey ezt a jogot magának tartotta fenn. De erre nem ad semmilyen hiteles forrást. Nincs egy távirat, ami ezt igazolná. Miért fontos ez? Azért mert a távirat nélkül ez a fegyverszünet csupán Károlyi magánakciója, amivel a bizonytalan belpolitikai helyzetét akarta stabilizálni. Ha viszont tényleg d’Esperey akarta volt az új fegyverszünet akkor csak az Antant nyomásának tette eleget. És ez nem mindegy. Mert az első esetben egy kalandorról beszélünk a második esetben, pedig egy reálpolitikusról. Ennyi. A könyvében ezt a táviratot nem említi, mint forrást. Nem adja meg a fellelhetőségét. De a később megjelent forrásgyűjteményében sem publikálja. Nem kell a francia levéltárakban kutatnom ahhoz, hogy feltételezzem, ha meglenne ez a dokumentum, akkor azt közölné.
Jópofa gyerek vagy, amikor egy másik topikból beidézel egy mondat részletét, azt a látszatot keltve, mintha ez ellentmondana
annak amit írtam ;-)
A pontos idézet:
"Amit Horthyval kapcsolatban írsz...valóban számomra is érdekes személyiség, és a cselekedetei is gondolkodásra késztetnek. Még Romsiccsal is egyetértek (Mit csinálok??????), amikor nemrég azt mondta a mindentudás egyetemén:
"...ha a Horthy-korszakról azt olvasom, hogy fasizmus volt, ugyanúgy hallatni kell a hangom, mintha valaki azt vélelmezi, hogy demokrácia volt. Ugyanis egyik állítás sem igazolható, s ez a történetírás rendelkezésre álló eszköztárával minden további nélkül be is bizonyítható. " Fogadd ismételt gratulációimat, kis csúsztató!
4.,
Ugyan mi köze van a Magyar Királyságnak egy osztrák örökös tartományhoz, ezt nem értem.
De vegyük úgy, hogy ez költői kérdés volt tőled.
Ráadásul újra bepasztézod a tévképedet páduával kapcsolatban eszem megáll.
Ha gondolod, te is bemásolhatod páduai fegyverszünet (vagy, ahogy másutt írtad "béke")
szövegét, parancsolj, nem vagyok irigy. Remélem érzed - legalább egy kicsit -, hogy ez gáz megmozdulás volt a részedről.
"Még Romsiccsal is egyetértek (Mit csinálok??????)" :el vagyok tanácstalanítva, vagy ez egy jellegztes love and hate-kapcsolat közted és Romsics között?
Megismétlem amiket egyszer kérdeztem, mert látom, nincs türelmed scrollozni, sem reflektálni:
"4. Nem tudom miféle cseh "belső határról" beszélsz. Az Antatnak ehhez olyan köze volt, hogyaszongya: a. háborúban megverte a Monarchiát és a Monarchia ezt elismerte (ld. Padova), b. Párizs elismerte a csehszlovák emigráns kormányt, mint társult hatalmat, ezzel nyilván a szárnyai alá vette. Így jó"? #106
"Utolsó mondataiddal magad erősíted meg, aminek az ellenkezőjéről szólsz. Padova csak a közös Monarchiáról szólt, nem Magyarországról. Ezért kellett Belgrád." #111
Ha valaki fegyverszünetet kér, az csak jele egy-két dolognak, nem ?
Ha gondolod, te is bemásolhatod páduai fegyverszünet (vagy, ahogy másutt írtad "béke")
szövegét, parancsolj, nem vagyok irigy.
Szerintem keversz valakivel, ha kérdésed van ne tartsd magadban, kérdezd meg, nem tudom mire gondolsz, amikor azt írod, "Kérdéseim elől renceresen tovatáncolsz".
Ezeket a magasröptű gondolatmeneteket szerintem feljetsd, el - bár magánügyed, hogy milyen stílusban válaszolgatsz -, ha nem tudsz érdemben hozzászólni egy dologhoz, tökmindegy milyen szóvirágokat alkalmazol és mekkora terjedelemben, akár még a pitypang lelkivilágáról is kiselőadást tarthatsz, az nem támasztja alá azt, hogy a monarchia elismeri vereségét, csak ha bepasztézod Weber tábornok "kisköcsög vagyok és vesztettünk" kezdetű elismerő nyilatkozatát. Ilyen viszont nem volt.
ui.: Én is szeretlek, de csak akkor ha 20-25 közötti 90-60-90 méretekkel rendelkező szőke nő vagy, rendezett anyagiakkal, és min. 140-es IQval.
Minden más esetben nincs frontbarátkozás :)))
Kérdéseim elől renceresen tovatáncolsz, jellegzetesen udvariatlan vitatechnika, ha valami nem úgy jó, ahogy szerinted, akkor valami mással kísérletezel és rögtön látatlanban minősítesz is (hiszen nem tudod bizonyítani, hogy nem olvastam, én meg azt, hogy olvastam). Úgyhogy válaszolj szépen az előbbiekre, addig én megyek és bepostolom neked a szöveget. Lyó?
ps.: De jól esett, hogy a "Te"-t nagy betűvel írtad. Talán még lehet köztünk valami :))))
1. "Nem jártam a francia külügyi levéltárban.". Akkor a vincennes-i hadilevéltárban biztosan. Tudod, az 1-es metrő végállomása, kijössz, be a várba, az udvar végén balra az ajtó (ha továbbmész, a haditengerészetihez jucc), lenn van a kávéautomata, fel a lépcsőn, kabát, cucc a szekrénybe és a kiskatona már hozza is a holmit.
2. Mire elég? És az említett távirat mire bizonyíték?
3. Sajnálom a nyaradat, az enyém lakásfelújításra ment rá, mégsem szánnám érvnek, hogy ki mennyi időt tölt a munkájával. Van aki negyven éve ugyanazzal foglalkozik, mégis szarokat ír (ld. pl. Vigh Károlyt)
4. Tarcs nyugodtan műkedvelőnek, az nekem nem sértő, bár az igazságnak távolról sem felel meg. Én téged nem neveztelek annak, pedig nem tudok semmit sem rólad. Látom, a címkézés az nagyon megy. Csak az opusokat nem látom. Akár más néven is, nem ragaszkodom a Bismarckhoz. Valami olyasmit, amiben lábjegyzetek vannak.
5. Azt csak pianoban: ha nem jártál Párizsban, hogyan ellenőrizted le a forrásokat? Döbbenetes hírt közlök: nem minden diplomáciai dokumentumot adnak ki, hiszen pl. csak a két háború közti, sous-série Hongrie vagy százötven vastag kötetből áll (darabja 200-300 oldal)
5. Ha az Ormos-rajongásnak számít, hogy azt írom róla, hogy a könyve "uncsi", vagy Romsics-rajongásnak az, hogy "szakajtóval vannak benne" a hibák, akkor ez legyen az. Romsicsot becsülöm, Ormost nem, ez a nagy büdös igazság.
Nem jártam a francia külügyi levéltárban. Az említett távirat soha nem jelent meg sehol, még az Ormos által megjelentetett gyűjteményben sem. Ez nekem elég.
A források elemzésében meg te is dolgozz egy kicsit. Nekem ugyanis ráment egy teljes nyaram, amire a végére jutottam. Ha publikálni fogom, akkor azt nem egy mükedvelö, Romsics és Ormos rajongó felszólítására teszem meg.
Kedves Herceg!
Egy előző és elszállt (rohadt időkorlát)válaszomban céloztam arra, hogy Romsics XX. századának 1945 utáni részében szakajtóval vannak a hibák, de a topic címe az ő Trianon-könyve, nem pedig a Nagydarab Katonás Könyv A Huszadik Századról.
De nem tudom melyik az a sztenderd történeti munka, amely nem tartalmaz tényhibákat.
Gratz műve lyó, Romsics pl. felhasználta az Ellenforradalom és konszolidáció megírásakor, ez szövegszerűen kimutatható. Ám egy diplomáciatörténeti (mert a Trianon-könyv inkább kívülről járja körbe a porblémát, a nagyhatalmak oldaláról) összefoglaló számára kevésbé használható, mert Gratz nem tudott betekinteni azokba a dolgokba a harmincas években, amelyekbe Romsics, sőt ad absurdum Ormos is beletekintett később.
Kedves Fürst!
Ormos könyve szvsz sem lyó, ellenben francia levéltári forrásokra épül (mint aztat már súlyoztam hang). Meglepve hallom, hogy jártál a francia külügyi levéltárban. Erről hallhatnék valami bővebbet? Mely kereszthivatkozásokra gondolsz? KONKRÉTAN?
1. Valóban.
2. De, mondom.
3. Miben? (Miben nem találtad?)
Unter uns: olvasd el a fegyverszünet szövegét, meg ismerkedj az aláírókkal. Ha valaki fegyverszünetet kér, visszavonul meg ígérgeti, hogy ide-oda visszavonja a csapatait, az vszleg elismeri, hogy alulmaradt: az európai civilizációban ez kb. 500 éve így szok lenni. De lehet, hogy hatszáz.
Utolsó mondataiddal magad erősíted meg, aminek az ellenkezőjéről szólsz. Padova csak a közös Monarchiáról szólt, nem Magyarországról. Ezért kellett Belgrád.
Romsics a XX. sz-ról irt „tankönyvében” egyoldalúan ad meg néhány adatot. Említettem, pl.- a „kék cédulás választás” hamis szavazatainak számát. Ha tudatlanságból tette, akkor nem jó történész, ha pedig szándékosan…
Az 1918-1919 közötti események tekintetében pedig szinte kizárólag Ormos idevágó művére támaszkodik. Pedig itt is van más vélemény lásd, pl. Gratz Gusztáv A forradalmak kora c. könyvét. De ezt Romics „futottak még” kategóriájában sem jelöli meg.
Én Ormos Padovátol… c. könyvét nem tartom túl sokra. Elég sok időt szántam pont a padovai fegyverszünet és a belgrádi konvenciót tartalmazó részek áttanulmányozására egészen hivatkozások eredetiének visszakereséséig. Ezt javaslom neked is. Sok meglepetésben lesz részed, ha még nem tetted meg (gondolok itt, pl. az egyidőben megjelenő tanulmányokban a kereszthivatkozásokra). De pl. az Esperey-nek tulajdonított de soha be nem mutatott távirat miszerint a francia tábornok a fegyverszünet megkötésének jogát magának tartja fenn, és ezért Belgrádba rendeli Károlyit.
Az Antatnak ehhez olyan köze volt, hogyaszongya: a. háborúban megverte a Monarchiát és a Monarchia ezt elismerte (ld. Padova)
Tényleg?
Na ne mond...
Ha megtennéd, hogy idézed ezt a kitételt, én ugyanis ilyen nem találtam benne.
Ami pedig Károlyit illeti, ő azért ment Belgrádba, mert ezzel akarta legitimálni saját magát, hiszen a páduai fegyverszüneti egyezmény az össz monarchiáról szólt, ráadásul a monarchia és az uralkodó nevében írták alá, ez viszont nem illett misike hatalomképébe, mert neki önnáló polikai elképzelése volt, az uralkodó nélkül.
1. Nem.
2. Én pusztán tényeket közöltem, két hivatkozással. Én egyébként paradicsomos májat szerettem volna és szeretnék, egy fehér nagyfröccsel, de az én kívánságaimnak nincs köze Trianonhoz.
3. Az a határ jó lett volna, de Padova után a franciák (és szerbek és a csehek és a románok) rájöttek, hogy az nekik nem lesz jó. A Károlyi-kormány (amelyet AMÚGY nem érzek magamhoz közel állónak)a rossz belföldi helyzet és a szomszéd késztetések hatására akarta pontosítani a déli határt. A Felvidékről akkor még nem volt szó, Budapesten azt hitték, hogy Prágával meg lehet egyezni. (Ld. Hodza-vonal)
4. Nem tudom miféle cseh "belső határról" beszélsz. Az Antatnak ehhez olyan köze volt, hogyaszongya: a. háborúban megverte a Monarchiát és a Monarchia ezt elismerte (ld. Padova), b. Párizs elismerte a csehszlovák emigráns kormányt, mint társult hatalmat, ezzel nyilván a szárnyai alá vette. Így jó
A szerbeknek nem osztottak lapot?
Amikor a határt délen meghatározták (mármint, hogy nem változik) az bőven elég, vagy Te mást szerettél volna?
A csehek belső határához meg mi köze van az Antandnak, ha elmesélnéd. és legfőképp ez mennyiben érint minket?
Kedves Fürst von Bismarck!
Padovában a cseheknek és a szerbeknek nem osztottak lapot. Ha ott voltak akkor nyilván arra bazíroztak, amit Károlyiék meg akartak előzni: jelesül azt, hogy ők maguk buherálhassák a határokat erre nyilvánvaló utalás található már egy 1918. nov. 3-i francia hírszerzési összefoglalóban, azzal a megjegyzéssel, hogy ezt nekik (a franciáknak) is pártolniuk kéne (Ld. Ormos-Litván-Ádám: Documents diplomatiques francais sur l'histoire du Bassin des Carpathes I. köt, Bp., 1993, Akadémiai, 22. sz. jelentés - a padovai fegyverszünet szövege ugyanitt, de más kötetben van magyar fordítása is). Továbbá javaslom Ormos (egyébként baromi uncsi, de legalább forrásokon alapuló) könyvének használatát (Padovától Trianonig. Bp., 1983, Kossuth, különösen 59-65.).
