Én jelentkeztem egy ilyen "szak" üzletbe dolgozni, de annyira gyenge keresetet ajánlottak fel, hogy csak "NA" vagy "NI" :-)) Szóval nem csodálom, hogy azért a pénzért csak kezdő, vagy szakértelem nélküli embereket tudnak szerezni.
A gyakorlat pedig ebben a szakmában nagyon(kiemelten) fontos. :-))
Szerintem két dolgot már az elején szét kell választani. Az egyik a számítástechnikai eszközök magas ára. Ezzel együtt kell élni, befolyásolni nem tudjuk. Ugyanez áll a 3-5 éves avulási időre. Aki nem először vesz PC-t (vagy alkatrészt), az ezekkel legalább részben tisztában van.
Más dolog viszont az üzletek problémaköre. Én személy szerint a körberöhögött átlagvásárlók kategóriájába sorolom magam annak ellenére, hogy a korai 386-os idők óta PC-n dolgozom, és még érdekel is a gépek lelkivilága. Sajnálatosan uralkodó álláspontnak tartom azt, hogy számítógépet/alkatrészt csak úgy lehet venni, hogy az ember legalább ötször annyi időt tölt az utánajárással, mint magával a vásárlással. Ez a hozzáállás sajnos megalapozottnak tűnik. Jelenleg a legtöbb "szak"-üzlet csak azzal érdemli ki ezt az elnevezést, hogy kizárólag számítástechnikai eszközöket forgalmaznak. A szakértelem viszont nagyon kevés esetben evidens. Erre rájön még az a hozzáállás, amit az ilyen üzletek személyzete részéről lehet tapasztalni.
Lehet, hogy naív vagyok, de én elvárnám, hogy amikor bemegyek egy ilyen üzletbe, akkor foglalkozzanak velem, segítsenek optimális megoldást találni a problémáimra, ne csak azt nézzék, mennyi pénzt lehet leszakítani rólam. Ugyanez érvényes a garanciális gondok kezelésére is. Ehhez persze lehet, hogy meg kell várni, amíg tényleg telítődik a piac, és igazán versenyezni kell a vásárlóért.
Az utóbbi problémakör az, amin tevőlegesen is tudunk javítani, csak azt nem tudom, milyen eszközökkel. Én csak a saját (eddig csak kellemetlen) tapasztalataimra és ismerőseim véleményére tudok támaszkodni, de ezekből is csak azt tudom leszűrni, hogy hol nem érdemes vásárolni.
Ez 10 évvel ezelött is így volt. Egy XT félmillióba került. Megjelent a 286-os és egy fityinget sem ért.
Igaz, hogy ma már egy teljes zenekart tökéletesen lehet szimulálni egy 2-300 e.-es gépen, ami normál hangszerek esetében több millába kerülne, de ez téged ne is érdekeljen. :-)) Ha már a zenész cuccokkról van szó. Egy XT egy 386-os vagy egy 386-os még ma is megbízhatóan működik. és arra a programra, amire megvették öket, kivállóan alkalmasak. Csak a mozgó alkatrészek mennek/mehetnek tönkre.
Egyetértek a témaindítóval. Azonban. Ha ma vásárol valaki egy jó középkategóriás PC-t, és a kezdeti lelkesedés után elfelejti mind a játék, mind a tesztprogramokat, akkor hosszú évekig eldolgozgathat a gépén. Én másfél éve vettem egy pIII800-as procis, GF2-es, stb. akkori csúcsgépet, és ha nem bolondultam volna bele a játékokba, akkor ma is szépen elWord-özgetnék rajta. De sajana elkapott a gépszíj, már vettem GF3-as, és majd veszek XP-t, meg DDR Ramot, ésatöbbit. Viszont megfogadtam magamnak, hogy ez lesz az utolsó Update. S aztán marad a Word, az Excel és a társai, a 3DMarkt-okat meg uninstallálom. És akkor majd nem érzem magam baleknak, és sok pénzt költök majd egyéb másra.
Azt az 5 evet en inkabb 3-ra modositanam. En 3 evvel ezelott vettem egy PII 233-as Siemens gepet, ami akkor meg a kozepkategorias gep folott allt es ma mar csak nagyon korlatozott feladatokra tudom hasznalni.
A megbizhatosagrol csak annyit, hogy nem mindegy hol es milyen vasat veszel. En mindenkeppen egyet ertek az elottem szolokkal, hogy gepvasarlas elott jol utana kell erdeklodni a markaknak es araknak. En mar tobb mint egy honapja kovetem a hardveres web-oldalakat, mert otthon akarok lenni a sok betu es szamkombinacio altal jelolt alaplapok, RAM-ok, grafikus kartyak birodalmaban, hogy majd ha vegleg dontottem tudjam, hogy mit veszek a penzemert.
Sajna tudomásul kell venni a max 5évre tervezett élettartamot, már csak az elavultsági tényező miatt is (mondván az emberek 5 év alatt úgyis lecserélik újabbra)..no persze itt nem Kelet Európa és a szegény Ázsia van figyelembe véve...
Nos, egyet kell, hogy értsek, bár hozzáteszem, hogy nem csak a számítógépeknél, hardvereknél van ez a minőségi hanyatlás, hanem mindenféle kommersz szórakoztatóelektronikai, háztartásigépeknél, stb...És nem csak Mo.-n, hanem az egész világon...Sajnos, EGYSZERŰEN NEM ÉRI MEG jó minőségű, tartós terméket gyártani...
Példa: TV-k..A mostani TV-k általában csillognak-villognak, szép menü, nagy tudás, dolby, 100Hz, anyámkínnya, stb, aztán két-három év múlva vehetsz újat, mert képcsőhibás lett...vagy éppen olyan alkatrész ment tönkre, amit nem lehet beszerezni (2-3 év után)...
Nagy nevek (nem reklámozom, de tényleg nagy márkák voltak 15-20 éve) nevüket adják olyan belsőrészhez, panelhez, ami vhol vmi dzsunkaműhelyben készült Kínában, vagy éppen Törökországban...(Nem a cég saját fejlesztése)
Ettől függetlenül lehet jó minőségű cuccokat összeszedni mindenből (harverekből is), csak utána kell nézni, tájékozódni, és persze jó mélyen a zsebbe nyúlni..
Persze, könnyen úgy járhat az a cég, aki kizárólag a jó minőségre helyezi a hangsúlyt, mint pl. az Elsa...(ugyebár csődbe ment, pedig keresettek voltak a grafkártyái)
Ha az ember utanajar es energiat fordit ra, el lehet kerulni a legtobb kellemetlenseget, de teny, hogy egy atlagvasarlo tenyleg orulhet, ha nem rohogik korbe az uzletekben. Es akkor meg nem beszeltunk a garancia kerdeserol... Sajnos meg ez van Magyarorszagon, nyugaton sem igy indult alapbol szerintem. Remenykedjunk...
Hát igen, tíz évvel ezel?tt még nem volt ekkora a piac és a kevesebb gyártónak jobban oda kellett figyelnie min?ségre. Ma már a számítógép tömegtermék lett, éppen ezért SZVSZ érdemesebb a márkásabb cuccokat vásárolni.
"Jellemző példa, hogy egy középszerű konfiguráció árából (mondjuk 140 eFt+ÁFA) olyan Savarez vagy Hernandez akusztikus gitárt vehetsz, amelyikkel bármikor színpadon koncertezhetsz, és 100 év múlva is hangszer lesz."
Ez részben igaz, viszont egy ugyanilyen kategóriájú szintetizátor vagy digitális zongora 5-600 ezer forint, de ehhez még kell minimum egy füles, de inkább egy komlyabb aktív hangfalpár ( + 100-150 ezer). Szóval a high-tech elektronikus cuccok ilyen drágák.
Kedves barátaim, felhasználók (úgy is mondhatnám: felhasználóbarátaim!)
Ne csodálkozzatok ha ezt a témát más számítógépes weblapok fórumain is viszontlátjátok. Nem véletlenül: úgy gondoltam, ideje, hogy felébredjünk. Közhelyszerűen gyakori megfogalmazás, hogy a számítástechnikában egyre olcsóbb minden, hétről hétre csökken adott teljesítmény ára. Mégis:
Nem tudom, az elmúlt néhány évben mennyit költöttetek hardverre, akár komplett konfigurációra, akár alkatrészekre. Gondolom nem kis összegek jöttek ki, úgy százezer felett biztos sokaknak összejött. Ha sikerült nagyjából összeadni akkor azt is vegyétek számba, mennyi alkatrészt vitettek vissza gyári hibával, sokszor úgy hogy egy percet sem működött, mert eleve gyári hibás volt.
Megdöbbentően sok pénzt hagyunk a boltokban, és sokszor siralmas minőségű termékeket kapunk. Gondolkozz: ha veszel egy hifi erősítőt, hányszor átgondolod hogy melyikre adod ki azt az ötven-százezret? A döntésedet számtalan elfogult és kevésbé elfogult teszt segíti, és általában szakképzett, udvarias eladók segítenek kialakítani a végső választásod egy légkondicionált üzletben, ami után az esetek túlnyomó részében tíz-húsz évig hallgathatod a cuccot. Ugyanezt elmondhatod TV-re, videóra, egy komoly fényképezőre, hűtőgépre, hangszerre, stb. Jellemző példa, hogy egy középszerű konfiguráció árából (mondjuk 140 eFt+ÁFA) olyan Savarez vagy Hernandez akusztikus gitárt vehetsz, amelyikkel bármikor színpadon koncertezhetsz, és 100 év múlva is hangszer lesz.
Érdekes módon a hardver nem ilyen termék. A mai ötvenezres processzorért három év múlva már megmosolyognak, a merevlemezt lecseréled négy év múlva ha addig még nem megy tönkre (magával rántva adataidat a sírba), a hatvanezres videokártyán örülsz ha majd a pasziánsz futni fog öt év múlva. Ha így számolunk: a hardver évről évre drágább, a megbízhatósága ugyanakkor minden évben drámaian csökken. A nagy nevek egyre gagyibb alkatrészeket, eszközöket adnak ki. (direkt nem írok márkákat, nyilván mindenki tud pár ilyet tapasztalatból...)
És még egy összehasonlítás: Ki vásárolna úgy televíziót, hifi cuccot, hogy nem látta a képét, ne próbálta volna a hangját? Most próbáld összeszámolni, hány helyen nézhetsz meg egy százötvenezres 19' monitort működés közben? (nem lesz nehéz összeszámolni... :-( )
És elérkeztünk a legellentmondásosabb részéhez a hardverpiacnak: a kiskereskedőkhöz. Csak Budapesten százával forgalmaznak kisebb nagyobb boltok. Az árakban sokszor 10-20 % eltérés is lehet, de a kiszolgálás és a vevők tájékoztatása, a szolgáltatás minősége legtöbbször egyformán siralmas, alulmúlja maguknak a hardvereknek a színvonalát is, annak ellenére, hogy sokszor egy nagyképernyős tévé, vagy egy mosógép árát hagyod az üzletben. Nyegle, udvariatlan eladók, hanyag összeszerelés, botrányos garanciális ügyintézés. Nem csak a kis lakótelepi garázsüzletekben, hanem a "menő" boltokban is. A két-három évvel ezelőtt befutott, nevükből élő cégeknél fásult, unott személyzettől kell kikönyörögnöd hogy nagy nehezen azt és akkor vihesd haza a pénzedért amit és amikorra megrendeltél (mára általában csak dobozok vannak az üzletben, komolyabb holmit csak rendelésre kapsz, és semmi nem garantálja hogy otthon működni is fog.) Hol vagyunk attól a nyugati világban magától értetődő vásárlói jogtól, hogy ha valami nem vagy nem úgy működik ahogy kellene, szó nélkül visszafizessék a vételárat?
Szóval ideje felébrednünk, azért írtam kicsit hosszabban hogy érezzétek, a helyzet összetett és botrányos, de csak mi, vevők szavazhatunk a lábunkkal és a pénztárcánkkal, illetve még valamivel: ha ebben a fórumban lerántjuk a leplet a gagyi termékekről, kontár üzletekről.
