Azért tegyük hozzá, hogy a Pityer nem hivatalos név.
Az köztudomású, hogy a Szankt Petyerburg (szerintem így kell átírni) elnevezés magától az alapítótól, I. Pétertől származik, aki elég nagy germanifil volt. Emellett nem saját magáról akarta a várost elnevezni, bár Puskin szívesen emlegette Péter városának.
Kis Ádám
> Szóvel milyen nyelven is van ez a Sankt Peterburg?
Németül van, de oroszok nevezték el a XVIII. sz.-ban, ez meg a németeket már akkor sem kötelezte semmire. Mellesleg mint Kis Ádámtól a 30-asben megtudtuk, az oroszok sem Sankt-Peterburgnak nevezik, hanem /pityer/-nek.
Van-e még a világon egy jelenlegi vagy volt főváros, melynek hivatalos neve egy másik nagy nyelv nyelvén mondatik...? Tallinn neve ugyan észtül van, jelenteni viszont azt jelenti: dán város. :-)
off (?)
>Van-e még a világon egy jelenlegi vagy volt főváros, melynek hivatalos neve egy másik nagy nyelv nyelvén mondatik, és nem az illető ország nagy nyelvén. Mert egyetlen ilyenről tudok: Sankt Petersburg. Ez sajátos jelenség. Miért nem oroszul: Petrográd?
Nem kukacoskodni akarok, de: Sankt-Peterburg (Санкт-Патарбур>;г).
Külön érdekesség, hogy *Sankt Peter-t a németek -- valamilyen fatális okból -- Petrusnak híjják.
Szóvel milyen nyelven is van ez a Sankt Peterburg?
Szerintem az a probléma, hogy te a régi, egykötetes Kiss Lajosban nézted, abban sokkal kevesebb a mai országhatárokon kívüli település neve szerepel. Nekem most az nincs a kezemben, s így nem tudom ellenőrizni. A kétkötetesben ott van viszont a helyén.
> A román Pălatca (Magyarpalatka) községnek mi az etimológiája? (Kiss Lajos nem tud róla.)
Már pedig én megtaláltam Kiss Lajosnál a Magyarpalatka címszót. (Magyar etimológiai szótárról lévén szó, a helynevek mindig a magyar alakjukban vannak címszóként kiemelve.)
Szerinte a Palatka szláv eredetű, és jelentése 'palotácska', vö. bg. palata 'palota' + -ka kicsinyítő képző.
> Upsz! Palatca-t akartam írni, az első "a"-an egy farkincával. Ha már itt tartunk, hogy ejtik ezt a betűt?
Fönt átírtam neked (vö. még dr. Agy tippje). Kiejtése hangsúlytalan szótagban kb. mint a svá (vö. angol about, német Vater), hangsúly alatt kb. mint az angol but. Vagyis kerekítés nélküli, hátul képzett közepesen zárt magánhangzó. A fonetikai élménye a magyarok számára /ö/ és rövid /á/ közti.
(Egyébként van farkincás a is, ennek képe: ą. Ez a lengyelben (réshangok előtt) orrhangú /o/, (egyébként) /on/ ejtésű; a litvánban hosszú /á/.)
Na azért! Már azt hittem, csak nálam jön valami nagy I - féle.
Egyébként nem farkinca kell, hanem egy felülről nyitott félkörív (lehet, inkább harmad).
Szerintem olyasmi módon ejtik, mint a magyar a-t, tehát az átlagos a hangnál (ami inkább á) zártabban. De lehet, hogy tévedek ebben.
> Érdekes a Rodostó név. Törökül Tekirdagh. Hogy lett ebből R.?
Sehogy nem lett R, ezek egymástól független nevek. A m. Rodostó az olasz Rodosto átvétele, amely pedig a bizánci görög (és újgörög) Rhodosztosz névre megy vissza. Ennek előzménye egy korábbi görög -- és általam ismeretlen etimonú -- Rhaidesztosz [redesztosz] forma.
A területet elfoglalva egy ideig az oszmán-törökben is Rodosto volt még a neve, amelyet később szorított ki a Tekirdağ forma, melynek jelentése 'a [bizánci] uralkodó hegye'.
(Egyébként magyarul a település nevének Tekerdag említése a Rodostónál korábbi, már 16757-ben előfordul. A ma használt alak Mikes levelei nyomán terjedt el.)
- Első magyar lejegyzése meglehetősen hibásra sikerült: Tat Cin (1816), ezután is egy ideig még szimpla -n-nel írták, vö. Pallas nagylexikon (ami nem érinti azt, hogy most két -n-nel kell írni)
- Ezt megelőzően -- mint a Pallasból is látszik -- magyarul Reval-nak, sőt Revely-nek ismerték [ezzel topikunk témájánál vagyunk]
- Szó volt alant a dánokról: Tallinn mindkét neve a dánokhoz kapcsolódik (hiszen II. [Győzelmes] Valdemar épített itt várat 1219-ben). Az észt Tallinn forma a Taaninlinn 'Dánia vár(os)a' kifejezés rövidülése, a német Reval ~ Rewal pedig -- amely a magyar név, a lengyel Rewel és az 1562-1918 között használt orosz Ревель alapja is -- a dán (és svéd) revel ~ rev 'vízalatti szirt, homokpad, zátony' szóra megy vissza.
- A Pallas még felsorol két alternatív nevet: A *Dunapils elírás a Dānupils 'dánok vára' helyett, ez volt a régi lett megnevezés (az újkori lett név egyébként Tallina). A Kolivanj pedig a XVI. sz.-ig használt orosz Колывань lejegyzése. Ennek jelentése 'Kolivan-é, Kolivan (falva, birtoka stb.)'. Kolivan Kolivanovics egy óorosz epikus hős volt, akiben minden valószínűség szerint az oroszok finnségi kapcsolatai tükröződhettek, hiszen a név etimológiája a finn Kalevan[poika] 'Kaleva [fia]' kifejezésre megy vissza (az észt eposz, a Kalevipoeg neve is 'Kalev fia'-t jelent).
„a magyar helyesírás hivatalisan egy n-nel kodifikálta a helyesírását”
Ez az információ honnan van? Tudomásom szerint ugyanis egyszerűen nem igaz. Erre a következő bizonyítékokat tudom felhozni. Egyrészt azért nem, mert az 1961-es Helyesírási tanácsadó szótár, az 1988-as Helyesírási kéziszótár egyaránt a Tallinn alakot tartalmazza. Másrészt, és számomra ez az erősebb érv, A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása (1985) a következőképpen rendelkezik: „a soknemzetiségű Szovjetunió összes nem latin betűs nyelvének földrajzi neveit – a hagyományos névalakok kivételével – egységesen az oroszból kell átírni. […] A három latin betűs ábécét használó nyelv – az észt, a lett és a litván – szavait és neveit azonban eredeti, latin betűs alakjukban kell írni” – tehát a cirill betűs írásmódnak köze nincs a kérdéshez.
A WiW-en vetödött föl, hogy hogy kell Tallinn nevét.
Elsöre egyértelmünek tünne, hogy az eredeti helyesírás szerint (mivel latin betüs nyelvröl van szó), azaz két n-nel.
Azonban ellenérvként fölvetödött, hogy annak idején, amikor még Szovjetúnió volt, és annak területén az orosz és a cirill betü járta, akkor a magyar helyesírás hivatalisan egy n-nel kodifikálta a helyesírását, azóta pedig ez a forma meghonozodottnak tekinthetö.
Hát nem tudom. Én azért a Tallinn változat mellett lennék.
Üdv,
Az izlandi a XIV. századig lényegében a norvéggal azonos volt, akkortól azonban a norvég követte a dán és svéd rohamos változását, amiből az izlandi kimaradt. A kölcsönös értetőség minimális a norvéggal, a dánnal még kevesebb, a svéddel gyakorlatilag nulla. Ehhez hozzájárul az izlandi erős purizmusa is, idegen szó alig van benne.
A färői nyelvvel adott a leginkább a kommunikációs lehetőség, főleg a halászok között az állndó érintkezés miatt. A kettő viszonya kb mint a holland és az afrikaans közötti.
Nyelvtani szerkezet gyakorlatilag ugyanaz, de hangtanilag erős eltérések vannak. A färői szókincsben sok a dán elem, és apurizmus sem olyan mértékű mint az izlandiban. (forrás: A világ nyelvei)
Bővebb infóért Leif Eriksson-t kérdezzétek ő beszél norvégül és járt Izlandon is.
Hát az izlandi azért oly nagyon nem kbözhet a dántól (amely sokáig a norvég hivatalos nyelv is volt), mert Harold Laxness izlandi Nobel dijas író úgy tudom, dán nyelven írt... Na, cáfoljatok meg,és mindenki okosabb lesz!
Na azért halkan és tudatlanul megkérdezném, hogy a faröeri nyelv annyira kbzik a dántól vagy az izlanditól, hogy önálló nyelvnek számít, ráadásul a fenti kettőtől kböző írásjelekkel? Kevesebb több volna... Ezt még Lucifer sem akarta talán a Bábel tornyával, ha ugyan ő csinálta...
A máltai nyelv léte még örvendező mosolyt kelt bennem, a faröeri már fagyosabbat...
:-)
(&)THORN(;) a nagybetü, (&)thorn(;) a kicsi.
Természetesen a zárójelek elhagyása után.
(&)ETH(;)=Ð
(&)eth(;)=ð, de ezek nem csak az izlandiban vannak meg. Igaz, az elöbbiek sem: pl. a färöeri írásban is van þ.
Rumci: Köszönöm a választ. A ð akkor analógiásan dh-ként sorolandó be az ábécé-sorrendbe?