Csak részben, vagy kicsit illik ide, de nem látom, hol lehetne megkérdeznem.
Van néhány egyértelműen szláv eredetű családnév a németben. Mivel a IIvh-s eseményekkel, személyekkel foglalkozom, kettőnek a kiejtése (a német nyelvű kiejtése!) érdekelne. (mellesleg mindkettő tömeggyilkos, de itt csak a név kiejtéséről érdeklődöm, a név német kiejtéséről)
Wisliceny
Globocnik
- különösen a nevek c betűibek kiejtése Németországban, német beszédben.
Pornóapáti: Az –apáti utótagot csak a helységnévrendezés során kapta 1907-ben az egykor itt álló cisztercita apátságra utalóan. Nevének első említése 1221: Porno. Az etimológiája vitatott. Egyesek a német Pernau nevét tartják eredetinek, és az óbajor Pero [< ógermán *berô (*beran-) ’medve’] személynévhez kapcsolják. Az utótag a német Au(e) régen ’vízzel körülvett vagy víz mellett fekvő földterület, sziget, félsziget, vizenyős rét; víz, vízfolyás’, ma ’liget, rét’ szó lehet.
Mások szláv eredetűnek vélik, és a szlovén Pernovo, cseh Perná településnevekhez hasonló előzményre gondolnak. Mindkét esetben hangrendi kiegyenlítődés történt a magyarban.
NB. Az észt Pärnu települést németül Pernau-nak nevezik, de a két Pernau-nak nincs köze egymáshoz, mert ez utóbbi az észt pärn ’hárs’ szóból képzett észt név népetimológiás alakítása.
Miközben a Pornó településnév XIII. sz.-i a megfelelő közszó újabb keletű. Magyar adatokat nem tudok, de az angolban a pornography szó 1843-ban jelenik meg, a porno rövidülése 1952-ben, a porn pedig 1962-ben. Nem hinném, hogy a magyarban ennél (sokkal) hamarabb jelent volna. Így merőben anakronisztikus a településnévbe ezt a szót belelátni.
A pornográfia egyébként tudós műszó, amelynek előtagja az ógörög πόρνη (porné) ’utcalány, kéjnő, prostituált’ szó, az utótag a szintén görög eredetű szaknyelvi –gráfia ’írás, ábrázolás’ elem. Hasonló előtagú ógörög összetételhez l. πορνοβοσκός (pornoboszkosz) ’bordélytulajdonos (férfi)’, πορνοκόπος (pornokoposz) ’bordélyba járó férfi’.
Már nem emlékszem melyik nyári játékra pályázott Chicago , de elég érdekes volt hogy akkoriban, a Magyar Rádióban konzekvensen olyan különösen amerikásan Sikágó-nak ejtették . Nem tudom talán attól féltek hogy valaki azt hiszi ha "cssen" ejtik akkor valaki talán azt hiszi a VIII.kerület is pályázott ?
Talán nem érdektelen a cseh Poděbrady helynév etimológiája. Ez formálisan a Poděbrada személynév többes száma, így azt jelenti, hogy ’Poděbradáék, Poděbrada és háza-népe’. A személynévi magyar helynévadás legősibb típusa – amely szteppi örökség, és itt a XIII. sz.-ig volt élő – az volt, hogy a települést alapító családfő, elöljáró stb. személy-, nemzetség- vagy törzsneve mindenféle toldalék nélkül lesz helynévvé. Ilyen a környező népeknél nincs, így a szlávoknál sem. Ehhez legközelebb álló egyik szláv településnév-típus az, ahol a névadó személy- (nép- stb.) név többes számban többes számban áll [*], mint a jelen esetben.
A Poděbrada személynév egybeforrott cseh mondatnév: Poděj [se] brada! ’Tűnj el, szakáll!’, tehát szakállatlan, csupasz képű személyt jelölt.
Ui. Azóta találtam olyan forrást is, amely Pogyebrád alakot használt. Úgy tűnik, a Podjebrád nem kizárólagos alak, amiért ez utóbbi elterjedtebb, az talán csak az a nevetségességig fajuló magyar gyakorlat, amely egy és csak egy archaizáló formát ki szokott választani a múltbeli alakváltozatok közül, és utána úgy tesz, mintha az mindig is kizárólagos lett volna. A legmulatságosabb talán az apa Széchényi és a fiú Széchenyi esete: ez is utólagos mesterséges kreálmány, és mégis milyen jóllehet rajta lovagolni.
[*] A másik hasonló ősi szláv helynévalkotási típus a személynév utáni ősi –jь birtokos melléknévképző használata, amely végső soron a névvégi mássalhangzót lágyította meg. Azonban később a szláv nyelvekben a szóvégi lágy mássalhangzók megkeményedtek, így a név a mai hangalakjában (és már a korai írásos korban is) megegyezik egy régi személynévvel. Vagyis olyan, mintha a magyar névadási típusba tartozna. Ilyen pl. a lengyel Wrocław (> német Breslau) településnév, amelynek csak a ragozott alakjaiból derül ki, hogy a szóvégi –w lágy. Az ilyen kevert kemény-lágy ragozás azonban idővel kiegyenlítődhet, így megszűnhet a régi birtokos képző minden nyoma. Ezért – az általános magyar szakmai közvélekedéssel ellentétben – nem mindig lehet feltétlenül magyar névadásnak gondolni a látszólag puszta személynévvel azonos helyneveket.
A cseh király neve eredeti, cseh alakjában: Jiří z Poděbrad, azaz szó szerint ’Poděbradyból [való] György’. Illetve egészen pontosan, Jiří z Kunštátu a Poděbrad, azaz ’Kunstadtból és Poděbradyból [való] György’, mivel a nevét a Kunštát (németül Kunstadt) városáról vevő morva nemesi család Poděbradyban székelő ágának tagja volt.
A csehben a –ský végű nemesi nevek viszonylag új fejlemények. Korábban német mintára alakultak az elnevezések, azaz a birtokközpont neve a német von ’-tól, -ból’ elöljárónak megfelelő cseh z(e) elöljáróval állt. Ez a z(e) elöljáró birtokos esetet vonz, ezért a Poděbrady településnév itt a rövidebb Poděbrad alakban áll.
Németül az –y végű településnevek ritkák, így a cseh Poděbrady név a németbe Podiebrad /podjebrad/ alakban került át [*]. Emiatt az illető neve németül Georg von Podiebrad, latinul pedig ennek mintájára Georgius de Podiebrad (vagy Georgius Podiebradensis) volt/van. A magyarba nem a cseh alak került át, hanem a német, illetve az azt tükröző latin forma lett a minta: itt pedig ejtésben is /dj/ hangkapcsolat van. Ezért lett Podjebrád György a korabeli alak. Egyrészt a magyar történelemmel való szorosabb kapcsolata miatt, másrészt mert a királyok nevét honosítjuk, a mai használatban is megmaradt ez a régimódi forma. Hasonlóhoz vö. még Jagelló Ulászló (lengyelül Władysław Jagiełło, litvánul Jogaila Algirdaitis vagy Vladislavas Jagiela).
[*] Az ilyen rövidülés egyébként a magyarra is jellemző, pl. szlovák Dubovany /dubovani/ > magyar Dubovány, szlovák Valentovce > magyar Valentóc. pɔdi̯ɛbrad
Nem teljesen ide illő a kérdésem, mert nem város, hanem személynév, de: miért lett Podjebrád György Podjebrád? Létezik "Pogyebrád" változata is, de úgy tűnik, nem az lett a kanonizált változat. Miért írjuk át a latin betűs nevet? Ha már átírjuk, akkor miért dj-vel, és nem gy-vel, ahogy ejtjük?
Csesztreg: Első említése 1334/1347: Cheztregh. Egy szláv *Čistъ strugъ /csisztu sztrugu/ ’tiszta (vizes)árok,, tiszta (víz)sodrás’ helynevet sejtenek mögötte, amely eredetileg a Kerka egyik mellékvizének a nevéből vonódhatott át az ott létesült falura.
Letenye: Első említése 1341: Letyne. A nevet a szerb-horvát Ljetine, szlovén Letinje, cseh Letiny stb., vagy a szerb-horvát Ljutena, Ljutina, szlovák Ľutina (> magyar Litinye) stb. helynevekhez hasonló szláv név magyarosodására vezetik vissza. Az első csoport alapszava a szláv lěto ’nyár (évszak)’, a másodiké a ljuto ’bősz, gonosz, kegyetlen’ szó, amelyekhez az -ina képző alakváltozata járult. A konkrét jelentéshez adalék lehet az, hogy a szerb-horvátban a l(j)etina szó ’termés’ (~’nyári dolog’) jelentésű, a szlovák Ľutin(k)a pedig víznév (~ ’bősz, azaz sokszor megáradó patak’).
Lenti: Első említése 1237: Nempty, mai alakja viszonylag késői: 1679: Lenti. Eredeti neve tehát Nemti, amely a gyakoribb Németi szinkópás rövidülése. Tehát magyar elnevezés, és német telepesek falvát jelöli. Az elsődleges névformából mt > nt hasonulást követő n : n > l : n elhasonulással alakult a mai alak. Hasonlóhoz vö. Nándor > Lándor, lengyel > lengyel, Anton > Antal. — NB. A p beszúrása az mt hangkapcsolatba ugyanúgy ejtéskönnyítő jelenség, mint az nt-vé való hasonulás.
Páka: Első említése (latinul) 1121/1420: minor Paca. Mivel ugyanekkor az Alsó-Válicka patakot is így hívták (1121/1421: in … fluvium Paca), vélhetően a víznév vonódott át a torkolatánál települt falura. Ilyen víz- és helynevek széles körben elterjedtek szláv területen, pl. horvát Paka ’helység és patak Pozsega vidékén’, szlovén Paka ’a Savinja melékvize’, cseh Nová Paka, Stará Paka helységek, orosz Пака (Paka) ’folyó Kaluga környékén’. A széleskörű elterjedés ellenére a szláv név etimológiája nem tisztázott.
Ugyanakkor a Váradi Regestrum 1226/1550-re datálva latin tárgyesetben Pacam-ként hoz egy személynevet. Így akár az is felvethető, hogy magyar névadással puszta személynévből is kialakulhatott a településnév. Persze a száz évvel későbbi említés miatt az is lehet, hogy a személynév lett képzőtlenül a Páka helynévből. (Annál is inkább, mert ez a személynevet is szláv eredetűnek vélik, a Pakoslav-féle nevek rövidüléséből, vö. szláv *pakъ ’erős, egészséges’).
(A fenti infók többsége Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótárából való.)
Azonkívül, amit rumci felvetett a 1086-osban, belső érvek mentén sem feltétlenül olyan egyszerű a képlet. Az ukránok hasonló helyzetben vannak, mint az írek (vagy a skótok): a nemzeti-kulturális azonosságuknak nem szerves része a nyelv. A magukat ukránnak vallók jó része orosz anyanyelvű. Ráadásul éppen ez a helyzet Odesszában: az ukrán népszámlálás szerint az Odesszai terület lakosságának mintegy 21%-a orosz nemzetiségű, de kb. 42%-a orosz nyelvű. A mostani kvázi-polgárháborús helyzet előtti ukrán nyelvtörvény egyébként 10%-os arány felett regionális nyelvi státuszt adott a kisebbségi nyelveknek. Ilyen módon tehát az oroszos Odessza forma is hivatalos volt a minapig. Ahogy pl. a Dublin név máig él a független Írország fővárásának neveként az ír Baile Átha Cliath mellett; és magyarul sem tértünk át az utóbbira.
Ugyanakkor éppen ennek a nyelvtörvénynek a visszavonása vezetett oda, hogy Odesszában is volt halálos áldozatokkal járó incidens, mert így az ottani oroszajkúak (köztük ukránok) nyelvi jogait is cedálnák. Nem véletlen pl., hogy a skót népszavazáskor sem volt kihangsúlyozva az ottani gael nyelv erősítésének a kérdése. Ugyanis sok, egyébként a függetlenség felé hajló angol anyanyelvű skótot elriasztott volna, ha nyomást tapasztalt volna a gael használatára.
A kérdésnek van történeti aspektusa is: a város eredeti neve Hadzsibej volt. Mai nevét az ókori Odesszosz görög gyarmatváros után kapta (mint a XVIII/XIX. sz. fordulóján arrafelé több más oroszok által frissen elfoglalt település is): az orosz hosszú <ssz>-t ez magyarázza, és ez az elnevezési kapcsolat is indokolhatja azt, hogy a megtartsuk (még ha azóta kiderült, is, hogy a névadó település nem itt, hanem a bulgáriai Várna területén feküdt).
Továbbá analógia is támogatja a hosszú <ssz>-t. Német (stb.) közvetítéssel kaptunk egy csomó olyan tulajdonnevet, ahol a hangzóközi <ssz> azért nyúlt meg, mert az átadó nyelv írásban így jelölte a zöngétlenséget, mi pedig az írásképet vettük át. Ilyen pl. a Hasszán név. Ennek a hasonító hatása is támogatja a magyarban az Odessza alakot.
Természetesen, aki az ukrán Odesza változatot akarja használni, az használja azt. De más pedig maradhat a hagyományos Odessza alaknál. Annál is inkább, mert egy jogilag kompetens fórum – és ezt nem érvként, csak tényként írom –, az utóbbi mellett foglalt állást: a még intakt Földrajzinév-bizottság több állásfoglalásában (70/653., 71/662., 80/735.) is az Odessza formát rögzítette.
Nem is olyan rég történt, hogy a Szovjetunió szétesett. Előzőleg az volt a norma (és egyben a helyesírási szabály is, vö. Hadrovics 1983), hogy a Szovjetunió nem latin betűs helyneveit az oroszon keresztül írjuk át. Magyarán az Ogyessza nem ostobaság, hanem egyszerű hagyományőrzés. A vicc persze az, hogy a fent említett műben az Odessza név kivételként jelenik meg, épp a hagyományőrzésre hivatkozva.
Sok vihar söpört errefelé át a glóbuszon, nem hiszem, hogy tudható lenne a tuti.
Semmi sem indokolja, hogy ezt az ukrán várost az orosz nevén említsük, a Magyar Nagylexikon is Odeszának hozza.
Azt persze nem tudom, hogy ez mikor fog átmenni a köztudatba itt nálunk, mint ahogy Kijevből se lesz egyhamar Kijiv szerintem. (Érdekes, ez utóbbi viszont elég következetlenül az orosz nevén van a lexikon szócikkében.)
Kisbér - város Komárom megyében Oroszlánytól nyugatra
[1277: Beyr; 1773: Kis-Bér]
Személynév eredetű névadás. Az alapját képező személynév talán a m. bér szó, de nem kizárt a n. Bär ~ Beer ~ Behr 'medve' jelentésű személynév, vagy a szb-hv. Ber személynév sem.
Egy 1612-es iratban említve van Nagybér pusztája. Ebből következik, hogy a török kor előtt volt Kis- és Nagybér, de ezen utóbbi - idővel ez lévén kisebb - a török-korban elnéptelenedett, de Kisbéren megmaradt az előtag. Persze a kis és nagy előtag nem feltétlen a nagyságra, inkább a presztízsre utalhatott.
Zamárdi - helység Somogy megyében Siófoktól nyugat-délnyugatra
[1171: Zamard; 1211: ad stagnum Somardy, terram Somard]
A személynévként is alkalmazott magyar szamár főnévből ered. A szamár eredetét a korábbi hsz-ben megírtam.
A -d nagyon korai helynévképző, a mai magyar -s képzőnek felelhetett meg anno, de ebben az esetben a még korábbi kicsinyítőképző szerepe lehetett, mivel kapott egy -i képzőt is, ami a mai -é akkori alakja. Az -i képzős helynevek a XI-XII. század folyamán keletkeztek. Feltehetőleg a település egyik korai tulajdonosát hívhatták mai hangalakkal talán Szomárdnak és ez az említett XI-XII. században lehetett, Így a kor szokása szerint nevezték el róla a települését - ahol rendszeresen megtalálható volt - Szomárdénak, ami mára Zamárdivá alakult.
Külön érdekes,hogy -bár csak mint egy régi esküvő eddig még talányos okú helye- a Zamárdi is érdekes nekem;és bizony nem is gondolná az ember,hogy köze lehet a szamárhoz.És a Balaton partján,mi több.
Zámoly – helység Fejér megyében Székesfehérvártól északra.
Első írásos említése [1193: Zamor]
Feltehetőleg puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév valószínűleg szláv eredetű. Pl. az orosz Замора. Más feltételezés szerint a magyar szamár szóhoz kapcsolódik.
Ebben az esetben Zamárdival is kapcsolatban van. A szamár vándorszó, hozzánk az olasz samaro átvételével került. Végső forrása a görög σαγμάςιον 'teherhordó állat(ok)', mely a σάγμα 'teher(nyereg)' származéka.
Ácsteszér – helység Komárom megyében Kisbértől délre.
Első írásos megjelenése [1392: Alch Thezer]
A név két tagja azonos jelentésű. A név utótag forrása a szl. *tesari ’ácsok’. A név elmagyarosodott vagy két nyelvi közegből származó ácsok falujára utal.
(Saját vélemény: feltehetőleg valamely királyi bírtok ácsmunkáihoz voltak rendelve.)
Adony – helység Fejér megyében a Csepel-szigeti Lórévvel átellenben.
Első írásos említése [1332-7: Odon]
Puszta személynévi névadás a magyar nyelvből. Ismert maga az Odun személynév 1200 körüli írásos említéssel, de ez nem a névadó említése, hanem csak abból a korból való hasonló személynév. Ez a név a bajor-osztrák ọdum névből ered, mely a középfelnémet a'da'm ’Ádám’ folyománya.
Bodajk – helység Fejér megyében Székesfehérvártól északnyugatra.
Első írásos megjelenése [1150k.: ad montem Bodactu ’a Bodajk-hegyhez’]
Ez e névforma, s főleg a határában található Bodajki-hegy elnevezése a nyelvjárásbeli/nyelvemlékbeli Bodok-hegy elnevezéssel lehet kapcsolatban, s a név egy ótörök budaγ ’ág’ szóra megy vissza. Ez személynévként, mint a család egy új leszármazási ágára, ill. ennek kívánására utal.
> Kelebia nevű földrajzi név jelentése? Honnan származik?
Első írásos említése 1572-ből való mint Keleby [*]. Modernizált helyesírással ez Kelebi lenne. Ez a már az Árpád-korban adatolható Keleb személynév magyar –i < –é birtokjeles származéka, azaz ’Keleb faluja, birtoka’ értelmű. A Keleb személynevet török eredetűnek vélik, és az azonosítatlan ótörök keläp növénynévvel próbálják azonosítani. A falut egyébként kb. egy évszázaddal korábban alapíthatták mint halasszéki kun települést. A névadó így akár kun is lehetett, akinek a neve párhuzamos kipcsak-török fejlemény az Árpád-kori magyar személynévvel.
A falu a hódoltság korában lakatlan puszta lett, majd részben szerbekkel települt vissza. A szerbek a településnevet Kelebija alakban a maguk nyelvéhez adaptálták. Ez került vissza a magyarba Kelebia formában (először írásban 1783-ban említve Kellebiai melléknévként) Hasonló alakuláshoz vö. oszmán-török çizmeci (csizmedzsi) ’csizmakészítő’ > szerb nyelvjárási čizmedžija > magyar csizmadia.
[*] A magyar Wikipedia szerbiai Kelebia cikke szerint „Kelebiát 1297-ben említik először Simon Filins Wasa de Kelyb nemes kapcsán”.Az általam konzultált források, Kiss Lajos földrajzinévszótára, illetve a Magyar Nagylexikon ezzel szemben egyetértenek a XVI. sz.-i első datálásban, így a Wikipedia-szerkesztő által hozottidézet lehet, hogy egy másik településre utal.
Nemrég volt szó erről a bel- és külviszony kérdésről. Amin megakadt a szemem, az a "Várnán" alak. És tényleg létezik, kb. ugyanannyi, mint a "Várnában". Sőt, van a "Várnába" mellett "Várnára" is, bár kevesebb. Mi lehet ennek a magyarázata? Egyedi hagyományos helynév, vagy valami törvényszerűség van mögötte?
Gondolkoztam, hogy ide, vagy az indexfikázó topikba tegyem, de itt talán több az esély az érdemi diskurzusra...
Csak engem akaszt ki hogy manapság egyre több külföldi város nevét fonetikusan írják le. Legutóbb Düsszeldorf okozott problémát (a lelkemnek), de a ma megjelenő (új fapados török légitársaság kínálatában) az Antália már nagyon "sok". De már a német város is a légitársaság hírdetésén, bannerén jelent így meg. Őszintén szólva a weblap készítői köpnek a helyesírásra úgy érzem :)
Tényleg azt várom mikor írhatjuk le Miami nevét Májámi-nak :)
A gyermekkorodban valószínűleg ennek az utóélete csapódott le, hiszen kell egy-két generáció, amíg a korábbi név eltűnik: aki pl. a fenti időszakban szocializálódott az megtarthatta az akkori nevet, és még esetleg a következő generációra is átörökíthette a használatot.
Bár az is igaz, hogy az 1930-as évek előtt is adatolható a nem hivatalos névalak, ha valóban igaz az, hogy 1913-ban Balatonzamárdi Fürdőegyesület néven alakult meg a megfelelő szervezet (és ez a névforma nem a későbbiekből sugárzott vissza). Mivel a környező települések nevében jellemző a Balaton- előtag, ez mindenképpen hasonító erővel bír, és indokolja ezt a hosszabb nem hivatalos névalakot.
Nekem úgy tűnik, hogy a bővebb hivatalos névforma fenti időszakban való megjelenése korrelál a térségbeli irredentizmus gyakorlati programmá válásával (1935. Saar-vidék, 1938. Bécsi döntés). A rövid Zamárdi ugyanis az 1899-ben alkotott Vágzamárd településnév utótagjával alkotott minimálpárt, és a településnév-rendezési elveknek megfelelően ilyenkor mindkét helynév minősítő előtagot kaphatott. Magyarul készülhettek arra, hogy ismét, de az eddiginél jobban meg kell különböztetni ennek a két teleülésnek a nevét.
A Balaton mint az örök üdülőhely a magyaroknak és így családnak is (hétvégén is jártunk ott).
Na szóval a kérdés, hogy a sokszor látogatott üdülőhelyek közül a Zamárdi némi zavart kelt bennem, de emlékeim szerint gyerekkoromban (80as évek) Balatonzamárdi-nak hívták ha nem is hivatalosan de voltak akik így emlegették. Ma meg már egyszerűen csak Zamárdi (az autópálya lehajtón is).
Az, hogy a Berény avar eredetű lenne, még csak egy hipotézis. Leginkább török etimológiát feltételeznek mögötte (ótörök *berendi ’aki megadta magát’), persze, ha elfogadjuk, hogy az avarok (legalábbis a kései időszakukban) török nyelvűek voltak, akkor a két állítás nem összeegyeztethetetlen.
A fenti török név az óoroszban berenьděi alakban jelentkezik, amely messze van a cseh Brno bármikori alakjától. Szóval nincs kapcsolat köztük. A cseh helynevek az ócseh brn ’agyag’ szóval származékának tartják. Ha idegen eredetet sejtenénk mögötte, akkor az inkább germán (német) lenne: a Bern [*] helynévnek lett volna esélye arra, hogy „elcsípje” a szlávban az -ĭr- > -ьr- > -r- alakulás korát. A két szótagú Berény esetén a második szótag magánhangzója a fenti folyamat után is megmaradt volna, így ma maximum *Brěn(o) alakkal számolhatnánk.
Amúgy fordítva már lehetne kapcsolatot felvetni, mert a brn típusú szláv szóátvételekbe két ejtéskönnyítő magánhangzó is be szokott szúródni a magyarban. Vö. szláv chlm > magyar halom, plch > peleh > pele. Így az szláv Brn alakból kijönne a magyarban Böröny. míg fordítva, láttuk, nem.
[*] A svájci Bern-ről meg tudható, hogy az itáliai Verona városnév régi német Berne alakjának átplántálása.