Egy 1846-os ''Tišský Kikovce'' helynév ugye jelentheti Tiszakécskét? A Hlasowé című lap egyik levelezője tünteti fel lakóhelyeként, és a közreadó vsz. betűhűen közli. Úgy olvasom, Ókécskét részben szlovákokkal telepítették újra (bár ma már nem élnek szlovákok Kécskén).
Ugyan az ilyen típusú szóhatáreltolódások gyakoriak (német példák, a z' a zu köznyelvi alakja, régen ezzel a elöljárószóval fejezték ki városokkal kapcsolatos helyviszonyt: Zwieselburg > "z'Wieselburg" > Wieselburg; Zagreb > "z'Agrab" > Agram), mégis itt azért feltűnik, hogy a magyarban is magánhangzóval kezdődik Esztergom neve (amely persze a szláv szókezdő msh-torlódás feloldásából ered).
Ilyen értelemben nem tűnik valószínűtlennek, hogy a magyar alak legalábbis közrejátszott az elöljárószó magánhangzójának átvonásában. A hangszín (o : e) valóban a vo hatása lesz.
> Akartam volna kérdezni, hogy a németben is Segedin és Debrezin alak szerepel, s hogy ez hogy jöhetett volna szlávól, de így egyértelmű, hogy mindkettő eredője a latin alak.
Hogy mi hatott itt mire,abban óvatos lennék, mert a „latin” alakok tudós csinálmányok, smint ilyenek inkább ezek szoktak másodlagosak lenni. Szegednek „jól jött” valami toldalék, amellyel latinosabb alakot nyerhetett, de Debrecennek erre nem voltszüksége, az -enum nem ritka a latin tiponimákban. Így a debrecenbeli e > i nem magyarázható latinosítással, itt mindenképp a szláv elsőség tetszik ki. S hogy aztán szláv > latin > német, vagy szláv > német > latin volt-e a sorrend, azt nem tudom. Talán jobb lenne vándorszónak tekinteni: ennél a csoportnál nem szoktunk szoros etimológiai láncot felállítani. — S ha már ez a helyzet Debrecennel, akkor miért lenne más Szegeddel?
> Azt megkérdezném még, hogy Esztergomnak (Strigonium, Gran) mi a szlovák alakja? (tudtommal szláv névből magyarosodott...)
Szlovákul a neve Ostrihom. Két konkurrens etimológiát adnak meg. Egy dunai bolgár estrogin [küpe] ’cserzett bőr[páncél]’ és egy szláv Strěgomjь ’Strěgom [=őrzött, vigyázott] nevű személyé’. A szlovák szókezdő mgh. szóhatár-eltolódás eredménye: vo Strihome > v Ostrihome ’Esztergomban’.
> ahogy a magyarban másképp ragozzuk/nánk a személynévből létrejött, de eredet-feledett helyneveket
Nem olvastam arról, hogy a magyarban külviszonyrag-belviszonyrag választás etimológiai alapon történne, ill. annak transzparens („eredet-fedett”) voltától függne. És én ezt nem is tartom valószínűnek.
> szlovák esetben is meghúzódhat valami hasonló rendezőelv a ragozásban
A nyelvérzék persze súg valami, de tapasztalom, hogy gyakorta tévesen. Továbbra is úgy vélem, hogy párhuzamos alakok vetélkedtek egymással (pl. -an vs. -ec képző), és az egyes eseteket vizsgálva esetleges, hogy melyik került be a köznyelvbe.
aha, a vaskút mint összetett szó ugyan értelmes ('vas kávájú kút'), de helynévként elég valószínűtlen (a bácskai Vaskút Bácskutá-ból hasonult el), a besszarábiai falu neve meg magyarul kiejtve kb. /veszkóc/ - de lehet hogy valóban erre gondolt a moldován blogger (sőt esetleg arra is gondolhatott, hogy vaskóc, mint a vas + kóc)
"de ki tudja, hogy az egymással versengő alternatívák esetén mikor melyik jut érvényre a másikkal szemben."
Egy gondolat: ahogy a magyarban másképp ragozzuk/nánk a személynévből létrejött, de eredet-feledett helyneveket (Budán, Miskolcon, de Egerben - ami persze nem érvényesül maradéktalanul pl. Veszprémben, Győrben), úgy szlovák esetben is meghúzódhat valami hasonló rendezőelv a ragozásban?
Akartam volna kérdezni, hogy a németben is Segedin és Debrezin alak szerepel, s hogy ez hogy jöhetett volna szlávól, de így egyértelmű, hogy mindkettő eredője a latin alak.
Azt megkérdezném még, hogy Esztergomnak (Strigonium, Gran) mi a szlovák alakja? (tudtommal szláv névből magyarosodott...)
Jajj, az utolsó sorodat futtában olvastam, nem láttam, hogy már ott is ott állt Makova 'Makó'. -- "Makova 'Makói'" személynévként értelmeztem... hogy kellett odalátnom azt a +i-t.
Mindenesetre köszönöm a részletes és türelmes válaszokat!
Az itteni szlovákban Makó neve nem *Makov, hanem Makova: ezért gondolom, hogy nem egyszerű fonetikai adaptáció történt., hanem a makovský melléknévi alakból vonták el a bukovský ~ Buková mintára.
Az igaz, hogy ha nem kapkodok a válasz megfogalmazásakor, és távolabb nézek, akkor a szemléletesebb m. Vác :> szlk. vacovský :> szlk. Vacov juthatott volna eszembe. (Amely lehetett volna akár *vacínsky :> *Vacín is, de ki tudja, hogy az egymással versengő alternatívák esetén mikor melyik jut érvényre a másikkal szemben.)
Köszönöm, most már világossabban látok (a birtokos -in-re gondoltam, és mondom, a megfigyelésem nem adatbázisra, hanem a térképre, ezáltal kényszerűen a nagyobb városokra vonatkozott).
Mondjuk a magyar -ó > szláv -ov elég közönséges, úgy hiszem, -skýképző nélkül is? Te vagy szlovák illetőségű, ezért kérdezlek, a példaként felhozott Makó helyi szlovákul, alany esetben Mako vagy Makov (vagy esetleg más)?
> Szláv toponímák analógiája nem tűnik valószínűnek, hiszen […] kimondottan ritka az -in végződés.
A nyelvi kompetencia okán a szlovákra szorítkozom. Itt nem tűnik nekem olyan ritkának: a slovniky.korpus.sk-ban kikerestem a -bín [1], -cín, -čín és -dín végű helyneveket (időhiány miatt csak ennyit, túl tág keresés esetén pedig nem ad vissza minden találatot). 30 ilyen találat van (igaz, nem választottam le a Szlovákián kívülieket, illetve a Szlovákiai hivatalos névadásokat): l. az alábbi listát. Ez szerintem nem kevés. És ebbe még nem számoltuk bele a nőnemű -ina (-iná) a többes -iny (-iné) változatokat.
Eredetileg ez azonos az -in birtokos melléknévképzővel, amely (formailag) nőnemű alapszóhoz járul. (A „hímnemű” párja az -ov.) Tehát egy Kuba (< Jakub) nevű alapítóról elnevezett település természetes módon lesz Kubin [dom, dvor, hrad], Kubina [ves, dedina].
Ehhez jön biztosan még a latin(osított) -inum végű településnevek analógiája (bár van, hogy ez éppen fordított, mint pl. a S[z]eg[h]edinum esetén), valamint az, hogy a szláv főnevektől idegen struktúrájú, magyar -i képzős helynevek legtermészetesebb adaptációja az -in végződés (ehhez vö. m. Apáti > szb. Apatin).
Még egy megfontolás lép fel. Ha maga az idegen tulajdonnév a főnévi formája szláv szövetkörnyezetben használható is, felmerül a „nyelvi igény” a -ský képzős melléknévi alak használatára. Ez viszont morfofonetikailag nagyon problematikus: annyira, hogy még a szláv helynevek esetén is gyakorlatilag szótári kérdés. A -ský képző előtt gyakran tőbővülés lép fel, amely sokszor -Vv, -Vn, -(V)j tag beszúrásából áll. Írtad, hogy Buda ugyanígy van oroszul és lengyelül, de a melléknévi formáikban már bővültek: le. Wzgórza Budańskie ’Budai-hegység’, or. будайская крепость ’budai vár’.
Az így bővült melléknévi formából aztán elvonható egy újabb, bővebb főnévi alak, amely felválthatja a régit. Gondolom, így keletkezett a m. Makó > ny. /makou/ :> szlk. makovský ’makói’ :> szlk. Makova ’Makó’. Ha a melléknévi tag -in-nel bővült, akkor ez kerülhet át az alapalakba.
(A Debrecen és a London kicsit gyengébb analógia, mint a Szeged vagy Varasd, lévén hogy már -Vn-re végződnek. London ráadásul < Londinium, bár ez természetesen a szláv átvétel szempontjából feltételezhetően elhanyagolható. Inkább analógia itt a Roma > Rím, stb. Bár ott a Roma zártabb -u-s ejtésével és a korai szláv hosszú u > y-vel magyarázzák (v.ö pl. ang. son szl. syn) -- az y > i-re meg van elképzelés, de tudtomman nem teljesen tiszta.
Honnan eredhet ez az "adaptív képző"? Szláv toponímák analógiája nem tűnik valószínűnek, hiszen egy gyors böngészés a nagyobb (térképen jelzett) cseh, szlovák, szlovén, szerb és horvát helyneveknél azt jelzi, kimondottan ritka az -in végződés.
(Hogy a lengyelben, oroszban, bulgárban miért Buda, és nem Budin, nyilván a más forrásból vagy más korból való származást jelenti ellenben a környező népek közvetlen kapcsolatával).
Szláv adaptív elem, vö. még Szeged : szlk. Segedín, Debrecen : szlk. Debrecín, London : szlk. Londýn, Varasd : hv. Varaždin, Apáti : szb. Apatin.
> Vagy a -n > -m újabb fejlődés a délszlávban?
Egészen biztos, hogy újabb fejlődésnek kell lennie. A kiinduló pont szerintem az összetett Budimpešta ’Budapest’ hn., amely a korábbi *Budinpešta formából jött létre úgy, hogy a /p/ előtti nazális képzési helyes hasonult. Ebből az újabb Budimpešta formából kellett újra kiválnia a Budim alaknak, amely kiszorította az eredeti *Budin-t.
Ez hsz. ugyan a topik inverze, de itt kockáztatom meg, hiszen itt fogok leginkább hozzáértő választ kapni:
Buda szláv neve: cseh/szlovák: Budín, szlovén, szerb/horvát: Budim.
Honnan ered a végződés? És vajon a törökök miért Budinnak hívják? (Azt hinném, a balkáni szláv nyelvekből, de hát ott -m-mel végződik. Vagy a -n > -m újabb fejlődés a délszlávban?).
(Tüzetesen átnéztem a Székelyföldet, és ott bizony van néhány érdekes névújítás is, Tg. Mureș a várható Oșorhei, Miercurea Ciucul. Sereda, Gheorgheni Giurgeiu-Sânmiclăuș és Porumbeni Mari Golumba Mare h. Nem tudom eldönteni, hogy ezek közül melyik volt a helység hivatalos neve is 1921-ben, de a vasútállomás és a település neve nem feltétlenül egyezett meg.)
Mindenki azon háborodik föl vagy siránkozik, amin akar, persze. A pdf-et a böngészőm nem nyitja meg, a térképen viszont az akkoriban valóban használt román nevek olvashatók. Egeresnek (különben teljesen szabályszerűen kialakult) román népi neve Aghireș (a falunak 1910-ben 799 román és 524 magyar anyanyelvű lakosa volt, másként 751 ortodox, 302 református, 119 zsidó, ugyanennyi római és 60 görög katolikus). A román közigazgatás pedig (nota bene előbb a Consiliul Dirigent) ezt a román helységnévtárat használta: Silvestru Moldovan és Nicolae Togan: Dicționarul numirilor de localități cu poporațiune română din Ungarian (Sibiiu, 1909), amely egyébként a magyar helységnévmagyarosítási kampányra volt egyféle válasz. Ebben a falu neve Aghireș. (Az éger szóból származik különben, tehát a hipotetikus 'románosított' alak Ariniș lenne.) A román lakosságú települések magyar eredetű nevének megváltoztatgatása már a két háború közt megkezdődött (állítólagos népi kezdeményezések nyomán, helyben ünnepségekkel), melyeket itt lehet tanulmányozni: http://ro.wikipedia.org/wiki/Localit%C4%83%C8%9Bi_din_Rom%C3%A2nia_cu_nume_schimbate(a listán csak néhány székelyföldi helynév szerepel, de egyébként szinte kimerítő). Érdekesség, hogy a Magyar Királyság román hírlapjai is közöltek menetrendet, amelyek a székelyföldi vagy a szerkesztő megítélése szerint "magyar" állomások magyarul szerepelnek, de néha még román falvak is. A Tribuna 1884-es évfolyamában pl. ilyenek vannak: Fugyi-Vásárhely, Mező-Telegd, Német-Ságh, Orczifalu, Gyorok (ez itt már érdekes), Agostonfalva (egy román falu az Olt-kanyarban).
Szívesen venném pl. Egeres nevének eredetét (sajnos nincsenek kézikönyvek a birtokomban). (Meg arra is kíváncsi vagyok, vajon hogyan döntötték el a bukaresti hivatalnokok, Aghireş legyen, vagy Şorecani?)
Moldvai Köztársaság Tudományos Akadémiája Nyelvészeti Intézet Eremia Anatol Moldvai Köztársaság Helységnévtana: Etimológiai, lexikális-jelentéstani és származtatási tanulmány; szabályozási elvek
(Most látom viszont, hogy az orhei-i várnak saját turisztikai weboldala is van, sőt állítólag már Dimitrie Cantemir is 'vár helyé'-nek fordította a nevét: http://orhei.dnt.md/6/)
A középkori moldvai mezővárosokban általában éltek magyar, ill. német nyelvű telepesek. (Létezik magyarul is egy könyv a moldvai katolikus polgárokról a középkorban, Binder Páltól a Közös múltunk.) Kisinyovtól 80 km-re délkeletre, a Dnyeszter mellett, a mai Transznisztriai Köztársaságban fekszik Чобручи/Cioburciu, amely Csöbörcsök néven a legkeletibb ilyen telep lehetett. Ezt (magyarországi, szerémségi) husziták alapíthatták, akiket a 16. század közepe táján ferencesek katolizáltak. Utoljára a 18. sz. elején volt saját papjuk, de Zöld Péter későbbi csíkrákosi plébános az 1760-as években még gyóntatta őket, és ugyanő számol be a falu három másodlagos településéről. Mindezekről viszont A moldvai magyarság című monográfiában olvashatni (Domokos Pál Péter, 1987). Azt is ebben látom, hogy az < Őrhely eredetileg vsz. Domokos Pál Péter szüleménye.
Vsz. folyamatosan lakták katolikusok (1898-ban 1838 fő) a mai román-moldován határon fekvő Huși-t. Az alapítók viszont itt is husziták lehettek. Az imént idézett, a román fejedelemségek városainak középkori történetével foglalkozó könyv átveszi a város nevére vonatkozó 'husziták' etimológiát, amelyet Kiss Lajos is (román nyelvtörténeti szempontból ennek semmi akadálya, huși lehet egy *hus tbsz.-a, mint ahogy a 'református' a népnyelvben ma is calvin).