Szláv adaptív elem, vö. még Szeged : szlk. Segedín, Debrecen : szlk. Debrecín, London : szlk. Londýn, Varasd : hv. Varaždin, Apáti : szb. Apatin.
> Vagy a -n > -m újabb fejlődés a délszlávban?
Egészen biztos, hogy újabb fejlődésnek kell lennie. A kiinduló pont szerintem az összetett Budimpešta ’Budapest’ hn., amely a korábbi *Budinpešta formából jött létre úgy, hogy a /p/ előtti nazális képzési helyes hasonult. Ebből az újabb Budimpešta formából kellett újra kiválnia a Budim alaknak, amely kiszorította az eredeti *Budin-t.
Ez hsz. ugyan a topik inverze, de itt kockáztatom meg, hiszen itt fogok leginkább hozzáértő választ kapni:
Buda szláv neve: cseh/szlovák: Budín, szlovén, szerb/horvát: Budim.
Honnan ered a végződés? És vajon a törökök miért Budinnak hívják? (Azt hinném, a balkáni szláv nyelvekből, de hát ott -m-mel végződik. Vagy a -n > -m újabb fejlődés a délszlávban?).
(Tüzetesen átnéztem a Székelyföldet, és ott bizony van néhány érdekes névújítás is, Tg. Mureș a várható Oșorhei, Miercurea Ciucul. Sereda, Gheorgheni Giurgeiu-Sânmiclăuș és Porumbeni Mari Golumba Mare h. Nem tudom eldönteni, hogy ezek közül melyik volt a helység hivatalos neve is 1921-ben, de a vasútállomás és a település neve nem feltétlenül egyezett meg.)
Mindenki azon háborodik föl vagy siránkozik, amin akar, persze. A pdf-et a böngészőm nem nyitja meg, a térképen viszont az akkoriban valóban használt román nevek olvashatók. Egeresnek (különben teljesen szabályszerűen kialakult) román népi neve Aghireș (a falunak 1910-ben 799 román és 524 magyar anyanyelvű lakosa volt, másként 751 ortodox, 302 református, 119 zsidó, ugyanennyi római és 60 görög katolikus). A román közigazgatás pedig (nota bene előbb a Consiliul Dirigent) ezt a román helységnévtárat használta: Silvestru Moldovan és Nicolae Togan: Dicționarul numirilor de localități cu poporațiune română din Ungarian (Sibiiu, 1909), amely egyébként a magyar helységnévmagyarosítási kampányra volt egyféle válasz. Ebben a falu neve Aghireș. (Az éger szóból származik különben, tehát a hipotetikus 'románosított' alak Ariniș lenne.) A román lakosságú települések magyar eredetű nevének megváltoztatgatása már a két háború közt megkezdődött (állítólagos népi kezdeményezések nyomán, helyben ünnepségekkel), melyeket itt lehet tanulmányozni: http://ro.wikipedia.org/wiki/Localit%C4%83%C8%9Bi_din_Rom%C3%A2nia_cu_nume_schimbate(a listán csak néhány székelyföldi helynév szerepel, de egyébként szinte kimerítő). Érdekesség, hogy a Magyar Királyság román hírlapjai is közöltek menetrendet, amelyek a székelyföldi vagy a szerkesztő megítélése szerint "magyar" állomások magyarul szerepelnek, de néha még román falvak is. A Tribuna 1884-es évfolyamában pl. ilyenek vannak: Fugyi-Vásárhely, Mező-Telegd, Német-Ságh, Orczifalu, Gyorok (ez itt már érdekes), Agostonfalva (egy román falu az Olt-kanyarban).
Szívesen venném pl. Egeres nevének eredetét (sajnos nincsenek kézikönyvek a birtokomban). (Meg arra is kíváncsi vagyok, vajon hogyan döntötték el a bukaresti hivatalnokok, Aghireş legyen, vagy Şorecani?)
Moldvai Köztársaság Tudományos Akadémiája Nyelvészeti Intézet Eremia Anatol Moldvai Köztársaság Helységnévtana: Etimológiai, lexikális-jelentéstani és származtatási tanulmány; szabályozási elvek
(Most látom viszont, hogy az orhei-i várnak saját turisztikai weboldala is van, sőt állítólag már Dimitrie Cantemir is 'vár helyé'-nek fordította a nevét: http://orhei.dnt.md/6/)
A középkori moldvai mezővárosokban általában éltek magyar, ill. német nyelvű telepesek. (Létezik magyarul is egy könyv a moldvai katolikus polgárokról a középkorban, Binder Páltól a Közös múltunk.) Kisinyovtól 80 km-re délkeletre, a Dnyeszter mellett, a mai Transznisztriai Köztársaságban fekszik Чобручи/Cioburciu, amely Csöbörcsök néven a legkeletibb ilyen telep lehetett. Ezt (magyarországi, szerémségi) husziták alapíthatták, akiket a 16. század közepe táján ferencesek katolizáltak. Utoljára a 18. sz. elején volt saját papjuk, de Zöld Péter későbbi csíkrákosi plébános az 1760-as években még gyóntatta őket, és ugyanő számol be a falu három másodlagos településéről. Mindezekről viszont A moldvai magyarság című monográfiában olvashatni (Domokos Pál Péter, 1987). Azt is ebben látom, hogy az < Őrhely eredetileg vsz. Domokos Pál Péter szüleménye.
Vsz. folyamatosan lakták katolikusok (1898-ban 1838 fő) a mai román-moldován határon fekvő Huși-t. Az alapítók viszont itt is husziták lehettek. Az imént idézett, a román fejedelemségek városainak középkori történetével foglalkozó könyv átveszi a város nevére vonatkozó 'husziták' etimológiát, amelyet Kiss Lajos is (román nyelvtörténeti szempontból ennek semmi akadálya, huși lehet egy *hus tbsz.-a, mint ahogy a 'református' a népnyelvben ma is calvin).
Azok ott román [g]-k és konkrétan én se tudok hasonló alakulásról. Azért írtam oda a többi példát, hogy szemléltessem, milyen színvonalú etimológiák társaságában fordul elő a Kisjenő. Megjegyzem, ettől függetlenül az említett dolgozat engem is érdekelne.
Az Orhei ~ Várhely annál is valószínűbb, mert konkrétan ugyanígy megvan Beszterce vidékén.
A saját hozzászólásomat én se találtam meg, számomra ez a keresési funkció 2.0 itt balra túl bonyolult.
Hát persze hogy nem ördögtől való. Nem ezért utasították el többen is már két alkalommal, hanem mert 1. a magyar névtörténetben a törzsnévi eredetű helyneveket hagyományosan korai árpád-korinak gondolják, akkor pedig nemigen kelethezhetett magyar helynév Moldvában, 2. mert Kiss Lajos egy krími tatár + román hibrid etimológiával szolgál, ami ugyan egy kicsit furcsa, de mégis valószínűbb, mint a Kisjenő
Az az igazság, hogy a hivatkozott tanulmánynak (Eremia Anatol: Toponimia Republicii Moldova) csak egy rövidített (nyolcvanvalahány oldalas) változatát találtam a hálón. Így csak az azt említő találatot adtam elétek. A többi találat még vállalhatatlanabb volt, mint a Wikivita.
Az orhei–várhely kapcsolattal egyet tudok érteni, Asztalos Lajos jópár cikkében előkerült a vár–or átalakulás.
Csak lendíteni akartam a témán, az Index Fórum keresője pedig nem adott nekem találatot, hogy ezt a nyitás óta feszegettétek volna. Valamint arra fölhívni a figyelmet, hogy bizony, a magyarság témájához olyan nyelveket kellene tudnia sok szakembernek, amilyen nyelven rólunk születnek források.
Eddig mindig azt hittem, hogy csak az erdélyi Chişinău volt egykor Kisjenő. (Ami írott forrásokban is adatolt).
Míg adalékaid a többi moldáviai, Kisinyov környéki településekről érdekesek, (kultúr)-történeti háttér nélkül nem fogadhatók el. (Azaz ha nem tudunk rá plauzibils magyarázatot adni, mikor és milyen körülmények között kapták ezt a nevet -- és ne jöjjetek nekem Etelközzel: lokalizálása bizonytalan; míg biztos, hogy státicónk volt a Prut vidéke, hogy maradhatott volna fönn a toponíma mai ismereteink szerint? Kisjenő feltételez egy Nagyjenőt. És mettől jellemző a Kis-/Nagy- jelző helyneveinkben? Hát nem az Árpád korból).
A felsoroltad adatok lehetnek elegendőek ahhoz, hogy valaki tüzetesen megvizsgálja a környék toponímáit, de az illetőnek a magyar történeti nyelvészeten kívül kéne konyítania a románhoz és a szlávhoz is, ideális esetben a törökhöz is.
Csak említettek alapján, különösen hogy Kiss sem ismeri el, semmiképpen sem venném fel a moldáviai Kisinyov etimológiájaként a Kisjenőt.
Közben (jóvoltamból) már előfordult itt a Kisjenő/Chișinău kérdés. Viszont amiket idelinkeltél, azok közül az egyik egy wikipedia-szócikk vitalapja, ahol az kolozsvári magyar nyelvész írja, hogy "the only etimology possible is from the Jenő tribe - confirmed by absolutely all Hungarian /and the majority of Romanian/ ethimologists", amit nem tudom, honnan vesz, tekintve hogy Kiss Lajos szerint az etimológia téves. A másik egy várostörténeti blog, amelynek szerzője nem bajlódik a szakirodalommal, egyszerűen "saját véleményeként" terjeszti elő Kisjenőt, valamint további lehetőségekként még a "Keszelvo, Keszen, Kiszinel" (magyar) etimonokat. A magyar etimológia lehetőségét szerinte erősítik a közelben található egyéb magyar eredetű helynevek. Itt az Orheit, ami elég egyértelműen a Várhelyből való, 'őrhely'-nek fordítja, aztán felsorolja Ghidighiși-t (állítólag < Hideges), meg még két másik mellett Teleşăut, és Văscăuţi-ot, amelyekről nem világos, hogyan magyar eredetűek, de talán itt valaki rájön.
Igen, ismerem a véleményedet régebbről. Én másképpen gondolom, de mivel ez itt eléggé offnak tűnik, ezért befejezem - majd egyszer egy megfelelőbb topikban úgyis lekardozzuk a témát (nem mintha nem lett volna már sokszorosan kitárgyalva).
Akkor itt van a különbség köztünk: szerintem (és az átírások kialakítói szerint) nem, legalábbis a hétköznapokban. Arra a transzliteráció való. A könyvtárügyben, illetve a dokumentációban nem véletlenül használnak ilyeneket.
Mit értesz az ejtés kibogarászásán? Az eredeti kiejtés rekonstrukcióját? Azt valóban nem lehet. Igaz, nem is cél. A cél olyan fonémasor előállítása, amely az eredetit a legjobban megközelíti a célnyelv fonológiai rendszerén belül. (A természetes nyelvi kölcsönzés is így működik – vö. Mártonfi Ferenc: Jövevényszavak hangalakjának meghatározása fonológiai automatával. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 12 [1978]: 185–220.)
Elképzelhető, hogy betűfetisizmus, lehet, hogy van bennem ilyesmi, viszont ha a jó átírás a kiejtésen alapul, akkor ugye a kínai nyelv magyar népszerű átírása rögtön elvérzik, mert nem lehet belőle kibogarászni az ejtést, ellentétben mondjuk a pinjinnel.