Hát, én a nemjelöletlen alakot fenntartással fogadom. Nagyon erőltetett. Az értelme kb. az lehet: nemet nem jelölő. Örülnék, ha hasonló szerkezetre (tehát valamely főnévhez fosztóképzős melléknévi igenév kapcsolódik utótagként, tárgyas kapcsolatban) hoznál néhány példát.
Más. A példáid éppen azért érdekesek, mert nemfüggően, és kizárólag nőkre utalnak. Jellemző, hogy az óvónő mellett az óvóbácsi jelent meg. A nővérke nem teljesen jó, mert az másodlagos alakulat, elsődlegesen az ápoló-ápolónő.
Nincs az egészben semmi meglepő: mondj olyan foglalkozást, amit mondjuk 100-150 évvel ezelőtt is nagyobb tömegben űztek nők! Nem sokat fogsz találni, és azok a nő utótag nélkül nem vagy csak újdonságként léteznek (óvónő, szövőnő, sőt nővérke, vécésnéni). Amúgy a magyarban a foglalkozásnevek túlnyomó többsége a mai napig nemsemleges, tehát nyilván korábban is az volt.
Valóban a 'genderre' gondoltam. Természetesen. Milyen vicces, hogy az angolt hívjuk segítségül, hogy magyarul megértsük egymást... A 'nemsemlegesre' szavazok. Logikusnak tűnik a nemjelölés iránti igényről irt véleményed, éppen ezért izgalmas lehet elgondolkodni azon, hogy korábban miért nem jelentkezett a nyelvünkben. Vajon nemsemleges vagy hímnemű volt eddig az a sok kifejezés, amit ma már szeretünk 'nőzni'?
Szerintem a nem-jelöletlen szót félreértetted. Úgy vélem, nem not-jelöletlenre, hanem gender-jelöletlenre gondolt Len.
Én nem látom ennyire tragikusnak az okelemzés helyzetét, csak baromi fáradt voltam, ezért nem reagáltam. De ha már megszólaltam, akkor én ott keresném az okokat, hogy az ember számára a másik ember legfőbb tulajdonsága a neme (gondoljunk arra, hogy egy újszülöttről is sokszor ez az egyetlen információ, a személynév is kizárólag ezt tükrözi mivel a fajfenntartás kelléke a nemiség, ezen nincs is mit meglepődni), és valószínűleg ez indukálja a nemjelölés iránti igényt.
A nemjelöletlen szóban semmi nem indokolja a kötőjelet (akármelyik nem is az előtag), csak az egybeírás a helyes (a tagadószó nem esetében természetesen a különírás is). Én inkább nemsemlegesnek nevezném ezt a kategóriát, vagy akár kissé tréfásan, a sex és a gender összemosásával uniszexnek, netán unigendernek. Az utóbbi megoldás nekem kifejezetten tetszik, de sajnos a gugli szerint előttem már mások is kitalálták.
Szabad megkérnelek, hogy a nem-jelöletlen és a jelölt közötti különbség megfogalmazására?
Ezen túl tisztelettel említeném, hogy a nyelv túl bonyolult rendszer ahhoz, hogy az okok elemzésével érdemes lenne az idönket fecsérelni. Mindamellett szerintem a tanárnő, doktornő szavak idegen nyelvi hatást mutatnak. Szerintem ezért érezzük képzőszerűnek.
Mit szólnál az okokról folyó gondolkodáshoz? Miért 'igyekszünk' jelölni a nemet bizonyos helyzetekben? Vajon 'nem-jelöletlennek' vagy hímneműnek tekintjük a jelöletlen neműnek tűnő alakokat? És kötőjellel jól írtam a 'nem-jelöletlent'? Van jobb kifejezésed rá?
Produktív, termékeny azt jelenti, hogy az adott szóosztály (szófaji kategória, esetleg jól leírható szemantikai korlátozásokkal) bármely eleméhez tud járulni az adott toldalék. Szemben áll vele az improduktív képzés, amelyet az jellemez, hogy már nem működő szabály hozta létre a vele alkotott szavakat, noha még többnyire elemezhetők az így keletkezett alakulatok. Ezek a dolgok a szinkrón szempontú nyelvvizsgálat számára érdektelenek.
Foglalkozásnevekben aránylag ritka a nemjelölés kényszere, sokkal gyakoribb a megszólításokban.
Miért próbálunk nemet - pontosabban nőnemet - jelölni a foglalkozásnevekben? Érdekes, hogy a 'jelöletlen' alakot szinte minden esetben 'hímneműnek' tekintjük.
Nagyjából arról van szó, hogy a nő csak azokban az esetekben használatos, amelyek régiek, megkövültek, és foglalkozásnévként is élnek. Az asszony viszont produktív, és kimondottan a megszólításra szorítkozik.
A katonai rangoknál összetételben inkább a -nő megy: hadnagynő, századosnő, stb (mint ahogy az angolszász hadseregekben is "Yes, Ma'am" a formula női feljebbvalónál.
Édes anyanyelvünk már csak olyan, hogy egyes foglalkozásoknál a nő, másoknál az asszony illik...
(papnő kontra pap-asszony, miniszter asszony kontra miniszternő... :))
Fiatalkoromban ezzel a jelenséggel az iskolában találkoztam, diákként és tanárként egyaránt. A tanárokat tanár úr-nak kellett szólítani, a tanárnőket meg meglepő módon tanárnő-nek. Ezt mindenki elfogadta, az érintettek is. Az egyetemen is ez járjaa. Igaz, a professzorral már az asszony megy.
A harci bázison az "őrmester úrhölgy" megszólítás volt a használandó, ami hangulatában kissé oda nem illő :-)
Erre mi lenne a legjobb javaslat? Őrmesternő?
Az egészségügyi miniszter asszony nem a feleségét jelenti. Az egészségügyi miniszter úr női párja, tehát megszólító alakzat, így említésként valóban kicsit furcsa. Nyugodtan alkalmazható azonban hajadonok megszólításaként is. Bizonyos foglalkozások után ezt szoktuk használni: professzor asszony, miniszter asszony stb.
Nemrég láttam egy hirdetést:
valamilyen rendezvényről szólt, így:
"jelen lesz: Dr. Csehák Judit egészségügyi miniszter asszony"-
én meg egész eddig azt hittem hogy Csehák Judit az egészségügyi MINISZTER, és nem a miniszter felesége... :-)
(és a doktort nem használja, ezért nem is írtam ide)
Akkor a topicnyitó Dr. Kiss Gabriellája eszerint doktorasszony?
Doktorasszony Kiss Gabriella?
Esetleg Doktor Kovács Gézáné Doktorasszony Kiss Gabriella?
Szeritnem elég röhejes ez az 'asszony'-ozás, különösen mivel férjezett állapotra utal, aminek hivatalos megszólításban semmi értelme.
(És szerintem egy professzor is minden további nélkül megszólítható úgy hogy 'Tisztelt X Professzor'.)
Doktor úr, külön de általában kisbetűvel. Nagybetűvel -- Doktor Úr -- csak hivatalos levelek, okiratok megszólítási részében élünk. Egxébként a tiszteleti nagybetű is csak az első szót -- a doktor-t -- illeti meg.
helyesen hasznalom-e a "-e"?
Helyesen használtad: mindig a ragozott igealakhoz járul, annak hiányában a segédigeszerű szócskákhoz (pl. kell, szabad), ha az sincs, akkor a hangsúlyos mondatrészhez.
Udvozlet Nyelvmuvelok! Jaj de orulok ennek a nyelvi forumnak, egesz civilizalt kis szigete, az Index forumjainak.
Pont azon gondolkodtam, hogy valyon egybe vagy kulon kell-e irni a ur szavat a doktorhoz? Doktor Ur vagy Doktorur? Nezve a fenti soraimat, most attol jottem zavarba, hogy helyesen hasznalom-e a "-e"? Szeretem az anyanyelvemet, a legszebb a foldon, csak mostanra olyan suron kezdek hibazni benne. A valaszotokat elore is koszonom szepen.