Ilyen nincs es talan nem is lesz Bolgar Gyorgy
Ilyen nincs és talán nem is lesz E gy ideig most nem kellene foglalkoznom az ellenzékkel, tudom, meg is próbálom vigyázó szememet inkább az új kormányra vetni, elvégre ott a hatalom, valamint a cselekvési és a hibalehetôség, mégis az Orbán-kormánytól végleg elbúcsúzva talán nem árt, ha néhány szó elkíséri a volt miniszterelnököt - hová is? - mondjuk a következô hetek kemény parlamenti vitáira, illetve a nyaralásra.
Ilyen nincs. Úgy értem, ilyen nincs, hogy a távozó kormányfô pontosan utódja hivatalba lépésének napjára idôzítve levelet küldjön hárommillió nyugdíjasnak, és még egyszer földicsérje saját négyéves munkáját. Ilyen nincs, hogy a levelet két héttel korábbra dátumozza, amikor még jogszerűen használhatta a miniszterelnöki címet és levélpapírt, és nem volt még csupán ügyvezetô. Ilyen nincs, hogy erre a politikai önpropagandára még nagyvonalúan áldoz egy legalább több százmilliós összeget mindannyiunk pénzébôl, ugyanakkor alvezére azonnal nekiront Medgyessynek, amiért a saját házában merészel lakni miniszterelnökként is, és ezért a házban és körülötte maximum százmilliót (de valószínűleg jóval kevesebbet) biztonsági felszerelésekre kell fordítani.
T ovábbá olyan sincs, hogy a választási vereség után az Orbán-kormány még elkölt, vagy legalábbis az általa meghatározott célokra leköt - ugyancsak az állam pénzébôl - párszáz milliárdot, majd ugyanazzal a lélegzettel megtámadja az új kormányt, hogy valójában nem is akarja megcsinálni, amit ígért a népnek, de ha mégis, akkor csak blöfföl, mert nem is lesz neki mibôl.
Olyan nincs, hogy a miniszterelnök átadja az ügyeket megválasztott utódjának, ugyanakkor közli vele, hogy mostantól semmit ne merjen magánkézbe adni, mert a privatizációnak ünnepélyesen vége lett azzal a figyelemre sem méltó kis aktussal, hogy a Fidesz-kormány kedvelt magáncége, a Vegyépszer megvásárolhatta az állami beleszólást biztosító úgynevezett aranyrészvényt, és ennek fejében százezer kemény, erôs forint vándorolt a magyar államkasszába, amely ettôl degeszre lett tömve.
M eg aztán olyan sincs, hogy a távozó miniszterelnök figyelmezteti az érkezôt: vagy azt csinálja, amit én mondok vagy velem és utcára vezényelt híveimmel gyűlik meg a baja. Olyan nincs, hogy a választási vereség után hirtelen bejelenti: nem ér a nevem és nem ér a parlamenti demokrácia neve sem, mert ez az egész parlamentesdi tulajdonképpen alig enged beleszólást a népnek a köz dolgaiba, úgyhogy a nép, de legalábbis a polgári nép mostantól közvetlenül bele fog szólni mindenbe. Mármint minden olyasmibe, amibe én, Orbán Viktor mondom, hogy szóljon bele. Világos?
Szóval olyan nincs, hogy a vesztes kártyajátékos fölrúgja a kártyaasztalt, és azt mondja, nem fizetek, viszont mostantól boksznak hívják a játékot. Olyan nincs, hogy valaki akármilyen személyes vagy politikai célok érdekében egy egész társadalom nyugalmát tegye kockára. Olyan nincs, hogy különbözô, akár kedvezôtlen vagy helytelen döntéseket ellenezve destabilizáljon egy olyan országot, amely csakis stabil és nyugodt körülmények között tud fejlôdni és abba az Európai Unióba belépni, amely garancia a további gyors haladásra. Nincs ilyen. Mert ha valaki ezt teszi, akkor leghangzatosabb nemzeti jelszavai és szalagjai ellenére a nemzet sorsát kockáztatja. Ilyen nincs, mondom még egyszer, és mégis mindazok után, ami az elmúlt hetekben, hónapokban történt, nem lehetetlen. Szeretném, ha a felelôs magyar ellenzék felelôs tetteivel, működésével és kritikájával rám cáfolna.
2002.05.30. METRO
