Vigyázzatok még jókorán,
keresztény, zsidó és pogány,
kik rettegve gondoltok ama napra!
Sok jelet láttunk, mely szerint
eljő Krisztus urunk megint,
miképp az Írás értésünkre adta.
Fonákra vált fénye a napnak
és árulás hinti a magvat,
megrontván országok sorát,
a gyermek rútul elárulja atyját,
a testvér megcsalja a testvért,
a kámzsás keresztényiesség
földre kacsint, nem égre lát,
győz a vakdüh, a jogot veszni hagyják.
Ideje megjavulni hát!
Ó, köszönöm, szégyellem magam. pedig elolvastam, és gyanakodtam a stílus miatt, de Ágnes is tudott avant-garde lenni, ha akart.
Miből kellett volna rájönnöm?
Lázárnak nem volt éppenséggel könnyű dolga,
mikor föltámadt halottaiból a saját életkoránál tíz évvel fiatalabban… Tanuljak újra mindent, mint egy csecsemő?
Őszülő fejjel a fiatalság ruganyos lépteit és hebehurgyaságát?
Szökjem ki a kórboncnok elől a bádogtepsiből?
és vegyem készpénznek, amit a zöld lomb hazudik,
hogy ez a nyár örökké tart, akár a haladék,
melyet testem a csúcstechnikától kapott?
Hülyék sportja arról vitatkozni, hogy mi a fontosabb,
az élet-e vagy az irodalom. Az élet egy beépített, kis készülék
a kulcscsontom alatti lyukban, félig eszme, félig műanyag…
Tedd föl a kérdést, hogy mire megy egymás nélkül elektromosság és képzelet,
s láthatod a bottal járó nyomorékot, aki voltam –
fű helyett az üres levegőt kaszálja egy imádkozó sáska zöld lábaival.
Budapest, 2002. május 26., vasárnap (MTI) - Hatvanhat éves korában vasárnap elhunyt Orbán Ottó Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító - tudatta az alkotó családja az MTI-vel.