Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
OFF
Azért ehetek rendesen, mert speciel egyik húsra sem vagyok érzékeny (imádom a húst!:o)), gyümölcsökre sem, rízsre meg krumplira sem.:o) Az élesztő, a cukor meg a fehérliszt azért elég húzós, de majd túlélem valahogy.:o) Tartósítószereket meg eddig sem nagyon ettem, úgyhogy azt sem lesz nehéz távoltartani magamtól.:o)
ON
Azon gondolkodtam el legutóbb, hogy miért esik ki mostanában minden a kezemből.
Rajtam is csináltak már ilyet, és még élek :)
A nehéz ebben az, hogyha ennyi mindenre allergiás vagy, akkor mit ehetsz? Amit nekem csináltak, abban állat, növény, minden marhaság volt, és valami olyasmi jött ki, hogy csak 2 féle húsra, és 1 féle szénhidrátforrásra nem vagyok allergiás. Jó, mi? :) Szakács vagyok :)
Ez olyan, mintha a buszsofőrt eltiltanák a vezetéstől, vagy a rendőrt a szolgálat közbeni alvástól :)
- olajos magvak (nem izgat, mert nem vagyok értük annyira oda, hogy meghalnék, ha nem ehetnék mondjuk mogyorót)
- fehérbúzaliszt (na ez már huncut, ugyanis ez van a kenyérben is, amit imádok)
- élesztő (no comment - kvázi egyetlen esélyem a kenyérfogyasztásra, ha szerzek élesztő nélküli kenyeret, teljes kiőrlésű - nem fehér - lisztből)
- sikér
- dohányfüst (csak pislogtam, hiszen mindenki dohányzik a környezetemben, beleértve az összes pasimat, aki valaha volt, és sosem zavart a füst. Egészségileg sem. Úgy értem, hogy sosem csípte a szememet, vagy tüsszögtem tőle!)
- cukor (ismét egy no commentes kategória. Még a csokik még hagyján, és a reggeli kávémba sem teszek már nagyon régóta cukrot, de sajnos a kólában is az van, és azt nagyon szeretem.)
- egy csomó "E" sorozat: E210, E251, E250, E216 - ezek asszem többnyire tartósítószerek.
- néhány növényzetre: nyírfa, nyárfa, kőris, tölgy és éger (ezeket mondjuk sejtettem is, mert május végén, június elején elég sokat folyik a szemem meg tüsszögök)
- és ami a legszarabb, az a Candida Albicans. Nem olyan vészes, mert 72 az értékem, és 80-100 között normális. De azért mégis. Olvastam valahol, hogy geci nehezen lehet kigyógyúlni belőle.:o(
Hát ennyi. A jó ég tudja, hogy mi az igaz belőle, mert különben teljesen jó a közérzetem. Néha fáj a fejem, meg a gyomrom, de mostanában mindkettő nagyon ritkán.
Azon, hogy miért nem bírnak a kiskölkök kezébe pucolt szotyit nyomni, s miért mindig a buszon kell szétköpködni a héját.... :-/ (bár ez nem csak rájuk vonatkozik)
Akkor rosszul jöttél rá. Generál bajról van szó a mondásban. Mármint hogy akkor derül ki, kinek milyen a jelleme, ha nyakig ér a szar, és még mindig süllyed a csónak. Mert akkor már mindenki kimutatja a foga sárgáját (szürkéjét), lehull a jófiús/jólányos/gentlemanusos álarc.
hogy mindjárt itt az államvizsga, diplomaosztó, amik után az évfolyam szétszéled, egy csomó emberrel megszakad a kapcsolat, és hiányozni fog ez az egész csapat...
Igus-on gondolkozom, napok óta.
Hogy de jó lenne, ha Ő lenne egy bizonyos valaki....
Akivel évekig leveleztem. Hasonló a stílusuk...
De asszem, Ő nem lehet, akkor már megismert volna.
Épp tegnap olvastam át újra egy fél évet... abból az időszakból, amikor amikor kibontakozott közöttünk egy valódi, virtuális ( :-) ) cyberszerelem. Ami független az életemtől....
ezen én is hányszor filózgattam már...és ami a legrosszabb az, amikor én - a 3. személy, a kívülálló - szívom meg az egésznek a levét...pl. azzal, hogy az egyik fél válaszút elé állít... :-/
Újfent azon tűnődtem el (100adx), hogy mennyire nem lehet eldönteni, kinek van igaza, mennyire nem lehet belelátni két ember kapcsolatába még akkor sem, ha az ember mindkét felet meghallgatja... még akkor sem, ha az ember szeme előtt játszódik esetleg az egész... És hogy ugyanazt a dolgot mennyire másképp tudja megélni az egyik, mint a másik... Úristen, hányszor találkoztam már ilyesmivel...
Átlényegülhet - s át is fog lényegülni - a kapcsolatotok, ha MINDKETTEN úgy akarjátok. Figyeld az apró jeleket! Egy barátságból kibontakozó szerelem... milyen szép is az.
Ha meg nem, akkor praktikákkal sem nagyon megy... viszont megmarad egy klassz barátság.
megértem, hogy bánatos vagy, biztos én is az lennék
szerencsére még nem kerültem ilyen helyzetbe, s nem is szeretnék...semmilyen változatban sem, mármint, hogy én szeressek bele vkibe így, és fordítva sem
és nem tudom, hogy ha ezt így vki kiböki a másiknak, hogy izé...én szeretném, ha stb, és a másik 'elutasítja', akkor vajon fog-e változni vmi? szerintem igen
A helyzeten történő elgondolkodásom magától üti föl a fejét, nem te dörgölted az orrom alá, vagy ilyesmi.
Hanem pontosan azért kérdeztem rád, hogy miként vélekedsz egy ilyen helyzetről, mert egymagam - hiába is gondolkodtam rajta - nem tudom eldönteni, hogy milyen kiutat lehetne találni.
Az eszem azt mondaná, őrizzem a barátságot, de ugyanakkor továbbra is odavagyok azért az illetőért (csakhogy nem merem forszírozni, hogy a kapcsolatunk átlényegüljön).
Te abban erősítettél meg, hogy a barátságba kapaszkodjak. Úgy is fogok tenni.
Csak kissé továbbra is bánatos maradtam emiatt a döntés miatt. B-(((