Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
Azon, hogy miért nem bírnak a kiskölkök kezébe pucolt szotyit nyomni, s miért mindig a buszon kell szétköpködni a héját.... :-/ (bár ez nem csak rájuk vonatkozik)
Akkor rosszul jöttél rá. Generál bajról van szó a mondásban. Mármint hogy akkor derül ki, kinek milyen a jelleme, ha nyakig ér a szar, és még mindig süllyed a csónak. Mert akkor már mindenki kimutatja a foga sárgáját (szürkéjét), lehull a jófiús/jólányos/gentlemanusos álarc.
hogy mindjárt itt az államvizsga, diplomaosztó, amik után az évfolyam szétszéled, egy csomó emberrel megszakad a kapcsolat, és hiányozni fog ez az egész csapat...
Igus-on gondolkozom, napok óta.
Hogy de jó lenne, ha Ő lenne egy bizonyos valaki....
Akivel évekig leveleztem. Hasonló a stílusuk...
De asszem, Ő nem lehet, akkor már megismert volna.
Épp tegnap olvastam át újra egy fél évet... abból az időszakból, amikor amikor kibontakozott közöttünk egy valódi, virtuális ( :-) ) cyberszerelem. Ami független az életemtől....
ezen én is hányszor filózgattam már...és ami a legrosszabb az, amikor én - a 3. személy, a kívülálló - szívom meg az egésznek a levét...pl. azzal, hogy az egyik fél válaszút elé állít... :-/
Újfent azon tűnődtem el (100adx), hogy mennyire nem lehet eldönteni, kinek van igaza, mennyire nem lehet belelátni két ember kapcsolatába még akkor sem, ha az ember mindkét felet meghallgatja... még akkor sem, ha az ember szeme előtt játszódik esetleg az egész... És hogy ugyanazt a dolgot mennyire másképp tudja megélni az egyik, mint a másik... Úristen, hányszor találkoztam már ilyesmivel...
Átlényegülhet - s át is fog lényegülni - a kapcsolatotok, ha MINDKETTEN úgy akarjátok. Figyeld az apró jeleket! Egy barátságból kibontakozó szerelem... milyen szép is az.
Ha meg nem, akkor praktikákkal sem nagyon megy... viszont megmarad egy klassz barátság.
megértem, hogy bánatos vagy, biztos én is az lennék
szerencsére még nem kerültem ilyen helyzetbe, s nem is szeretnék...semmilyen változatban sem, mármint, hogy én szeressek bele vkibe így, és fordítva sem
és nem tudom, hogy ha ezt így vki kiböki a másiknak, hogy izé...én szeretném, ha stb, és a másik 'elutasítja', akkor vajon fog-e változni vmi? szerintem igen
A helyzeten történő elgondolkodásom magától üti föl a fejét, nem te dörgölted az orrom alá, vagy ilyesmi.
Hanem pontosan azért kérdeztem rád, hogy miként vélekedsz egy ilyen helyzetről, mert egymagam - hiába is gondolkodtam rajta - nem tudom eldönteni, hogy milyen kiutat lehetne találni.
Az eszem azt mondaná, őrizzem a barátságot, de ugyanakkor továbbra is odavagyok azért az illetőért (csakhogy nem merem forszírozni, hogy a kapcsolatunk átlényegüljön).
Te abban erősítettél meg, hogy a barátságba kapaszkodjak. Úgy is fogok tenni.
Csak kissé továbbra is bánatos maradtam emiatt a döntés miatt. B-(((
B-( hagyom elenyészni a szerelmet annak érdekében, hogy megmaradhasson a barátság B-( de közben meg jócskán szenvedek a helyzettől.
Kiváncsi lettem volna, hogy mások miként oldják meg az ilyesmi helyzetüket.
nem feltétlenül, sőt az a legjobb, ha megmarad a jó barátság! de számomra ez vhogy mégis kicsit másabb barátság lenne...csak nem tudom elmagyarázni, hogy miben...csupán érzem
jó, jó, értem, hogy mit írtál ide, de azt hiszem elkéstem az ezen való gondolkodással, meg a föltételes mód használatával. Nem a jövőben való előfordulási lehetőségen jártatom a gondolataimat, hanem a jelenben való megvalósuláson.
Hogyha azt mondod, átminősül a kapcsolat, akkor ezt úgy értsem, hogy oda a barátság ??