Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
Igazából akkor van találat, ha szerepelsz itt-ott, megemlítenek eseményekkel kapcsolatban stb. Az én nevem nem túl gyakori, leginkább fotóimnál van találat, meg egy pár előadás kapcsán. És ugye van egy ilyen nevű valaki, aki könyveket ír. ez megdobja a számot, de még így sincs sok. :-)
Az első gyereknek a cumiját kifőzik a szülők, ha az leesik a földre, a másodiknak már csak megtörlik, a harmadikét a kutya hozza vissza... :)
Ezt lehetne úgyis értelmezni, hogy egyre hanyagabb a szülő, pedig valójában nem hanyagabb, csak tapasztaltabb.
Szerintem az ajnározás és a hagyni, hadd nőjön mint a dudva, az két olyan véglet, amit jobb elkerülnie minden szülőnek.
A gyerekeket nem szabad még a széltől is óvni, nem szabad rátelepedni, nem szabad mindent megoldani helyette... és így tovább. De elfelejtkezni sem szabad a gyerekekről mindenféle kifogást kitalálván (mert akkor pl 11 éves korától narkózhat).
Ahány gyerek, annyiféle, de törekedni kell arra, hogy önálló, életképes entitássá váljék, és figyelni kel rá, ha szükség van rá, akkor segíteni, noszogatni, támogatni...
Nagyon nehéz dolog ám jó szülőnek lenni, és az a baj, hogy az ember csak pár évtized múlva szembesülhet azzal, hogy jó munkát végzett-e, avagy sem. Akkor meg már nem sok lehetőség van a "korrekcióra" .
szülők? tudod mit szoktak mondani 12 éves körüli gyerekek szülei ? " hát ilyen lett ....nő , mit csináljunk vele? nekem már erre nincs időm, egész nap dolgozom, a párom külföldön van- győzök odaérni a munkahelyemre aztán hogy otthon meglegyen minden.." ilyenkor megszoktam kérdezi : mi a minden?
szóval én azt látom, hogy óvodában még mindenki a gyerekét minden szarra járatja - szerintem pont fölösleges - aztán egyszer csak belefárad, amikor a kiskamasz nem elég " hálásan " reagál- és pont akkor hagyják el, amikor legjobban kéne odafigyelni.
Természetesen vannak pozitív példák, de ezek sajnos százalékarányban ez igen alacsony számot tesznek ki.
Amikor egy fiatal az alkohol és a mindenféle drogok felé fordul, már óriási nagy a baj!
Vallom, hogy a prevenció az, amivel komoly eredményeket lehetne elérni. Nem a tűzet kéne oltani, hanem odáig el sem szabad eljutni, hogy az fellobbanjon. A megelőzésre, a felvilágosításra és az értelmes alternatíva felmutatására kéne a hangsúlyt helyezni.
Amúgy jogos Kabóca felvetése. A szülők mit csináltak, hol voltak? Basszus, egy 11 éves emberke még nagyon-nagyon kisgyerek! Illik a szülőnek odafigyelni rá, terelgetni, segíteni, védeni.
Borzasztó,hogy milyen szülők vannak,mit "neveltek" egy gyerekből. Nem szabadna mindenkinek szülnie. Egy 11 éves gyerek elkezd drogozni? Hát hogyan lehetséges ez egy normális,szerető családban? Sehogy! Aki figyel a gyerekére, az nem engedné. Az ilyen sztorik nagyon elszomorítanak és feldühítenek.
Kívánom, hogy legyen szakmájának a legjobbja, sikeres az életben és legyen olyan szülő, amilyen neki nem volt.
egyébként épp a múltkor akadt a kezembe egy drogterapiás hely vmiféle évfordulóra kiadott könyve - rengeteg pozitiv példával- élettörténetek - kinek hogy sikerült - egy lelkész házaspár vezeti - hasonló mint Zsibrik - és élvezetes és erőt adó volt olvasni számomra is- ( akinek ilyen problémákkal nem kellett szembenézni sem a családban és sem a baráti körben - )
Jobban aggaszt az érdektelenség, ami azt jelenti, hogy nem talál értéket.
- Egyelőre tiszta, dolgozik, viszont csak a külsőségek azok, amikkel törődik. Séró belőve, okos telcsi anyagi lehetőségeinek csúcsán kihasználva, tetkó itt-ott. Szellemi színvonal (nem az intellektus, mert az felmérhetetlen) 8-10 éves gyerek szintjén. Apu kamionban valahol Európában, anyu megyeszékhelyen nem tudni mit csinál.
Mindez nem jelent semmit, mert lett már drogosból pszichiáter vagy más hivatással rendelkező, csak jelenleg semmire nincs kilátás.
Tehát életének közel felét végigdrogozta... Lehet, kegyetlenül fog hangzani, de először neki saját magán kell(ene) segítenie, nem a világtól várni a saját bajára a megváltást. S még kegyetlenebbül fog hangzani a kérdésem.
Szerinted az, aki testének, elméjének fejlődésének igencsak leginkább meghatározó időszakában tudatosan mérgezte, rombolta magát, és nagy valószínűséggel komoly defekteket szedett össze, annak milyen esélye lesz-lehet a mai világban egy normális, sikeres, egészséges életre? :(
Találkoztam egy ifjúval, aki 9 éve drogozik és most 20 éves. - Szeretne segítséget, de nem tudja hogy mi is érdekli a világban. Bár most szakácsnak tanul, ami tetszik egyelőre. Az elmúlt évben 4 munkahelye volt. Volt már terápián és sokat felejtett. Nagyon nehéznek látszik.
attól függ,ki szelektál és milyen szempontok alapján. És ne felejtsük,annyi minden változik folyamatosan, pont az emberek ne változnának? És nem mindenki előnyére.
Ez nem népességpolitika, hanem (nép)nemzeti (ön)gyilkosság.
2010 óta így is több mint félmillióan hagyták el az országot, nem véletlenül, és az elkövetkező években újabb félmillió-millió fiatal, képzett, okos, reproduktív korban lévő magyar tervezi a kivándorlást. A legnagyobb hazaárulás, BŰN és butaság az, ha nem megtartani akarnák az embereket, hanem idiótaságtól és rosszindulattól vezérelve még inkább elvadítani, elüldözni.
Tehát többek közt újra fokozottan illő lenne védeni törvényekkel és szabályozással a munkavállalókat a munkaadóktól, és nem csorbítani a dolgozók mindenféle jogait...
Az a kérdés, hogy melyik a könnyebb út? A párodat meggyőzni arról, hogy kell egy harmadik gyermek, vagy keresni új munkahelyet. Szerintem ez utóbbi... :))))))) :))))
De azért még ne add fel. Szerintem a mostani munkaerőhiányos időkben ha az asztalra csapsz, esélyes, hogy sokat megtesznek annak érdekében, hogy maradj!
Így kell népességpolitikát csinálni. Ha az így megy tovább, nem is csökken tovább a nemzet. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Hajrá neked meg a párodnak is! :)
Azon,hogy hogy sikerült a munkahelyemnek elérnie azt közel 3 hónap alatt,hogy a munkahelyi gondokból már csak úgy látok kiutat,ha ma este gyorsan teherbe ejtetem magam??? Kapják be.
A sok "Darwin-díjas" inkább magára veszélyes, nem másokra. :) De mi, életben maradottak komolyan vesszük őket. Komolyan kinevetjük... Hiszen az emberi butaság és az univerzum végtelen, bár ez utóbbi még nem nyert tudományos bizonyítást. :))
