Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
Természetesen vannak pozitív példák, de ezek sajnos százalékarányban ez igen alacsony számot tesznek ki.
Amikor egy fiatal az alkohol és a mindenféle drogok felé fordul, már óriási nagy a baj!
Vallom, hogy a prevenció az, amivel komoly eredményeket lehetne elérni. Nem a tűzet kéne oltani, hanem odáig el sem szabad eljutni, hogy az fellobbanjon. A megelőzésre, a felvilágosításra és az értelmes alternatíva felmutatására kéne a hangsúlyt helyezni.
Amúgy jogos Kabóca felvetése. A szülők mit csináltak, hol voltak? Basszus, egy 11 éves emberke még nagyon-nagyon kisgyerek! Illik a szülőnek odafigyelni rá, terelgetni, segíteni, védeni.
Borzasztó,hogy milyen szülők vannak,mit "neveltek" egy gyerekből. Nem szabadna mindenkinek szülnie. Egy 11 éves gyerek elkezd drogozni? Hát hogyan lehetséges ez egy normális,szerető családban? Sehogy! Aki figyel a gyerekére, az nem engedné. Az ilyen sztorik nagyon elszomorítanak és feldühítenek.
Kívánom, hogy legyen szakmájának a legjobbja, sikeres az életben és legyen olyan szülő, amilyen neki nem volt.
egyébként épp a múltkor akadt a kezembe egy drogterapiás hely vmiféle évfordulóra kiadott könyve - rengeteg pozitiv példával- élettörténetek - kinek hogy sikerült - egy lelkész házaspár vezeti - hasonló mint Zsibrik - és élvezetes és erőt adó volt olvasni számomra is- ( akinek ilyen problémákkal nem kellett szembenézni sem a családban és sem a baráti körben - )
Jobban aggaszt az érdektelenség, ami azt jelenti, hogy nem talál értéket.
- Egyelőre tiszta, dolgozik, viszont csak a külsőségek azok, amikkel törődik. Séró belőve, okos telcsi anyagi lehetőségeinek csúcsán kihasználva, tetkó itt-ott. Szellemi színvonal (nem az intellektus, mert az felmérhetetlen) 8-10 éves gyerek szintjén. Apu kamionban valahol Európában, anyu megyeszékhelyen nem tudni mit csinál.
Mindez nem jelent semmit, mert lett már drogosból pszichiáter vagy más hivatással rendelkező, csak jelenleg semmire nincs kilátás.
Tehát életének közel felét végigdrogozta... Lehet, kegyetlenül fog hangzani, de először neki saját magán kell(ene) segítenie, nem a világtól várni a saját bajára a megváltást. S még kegyetlenebbül fog hangzani a kérdésem.
Szerinted az, aki testének, elméjének fejlődésének igencsak leginkább meghatározó időszakában tudatosan mérgezte, rombolta magát, és nagy valószínűséggel komoly defekteket szedett össze, annak milyen esélye lesz-lehet a mai világban egy normális, sikeres, egészséges életre? :(
Találkoztam egy ifjúval, aki 9 éve drogozik és most 20 éves. - Szeretne segítséget, de nem tudja hogy mi is érdekli a világban. Bár most szakácsnak tanul, ami tetszik egyelőre. Az elmúlt évben 4 munkahelye volt. Volt már terápián és sokat felejtett. Nagyon nehéznek látszik.
attól függ,ki szelektál és milyen szempontok alapján. És ne felejtsük,annyi minden változik folyamatosan, pont az emberek ne változnának? És nem mindenki előnyére.
Ez nem népességpolitika, hanem (nép)nemzeti (ön)gyilkosság.
2010 óta így is több mint félmillióan hagyták el az országot, nem véletlenül, és az elkövetkező években újabb félmillió-millió fiatal, képzett, okos, reproduktív korban lévő magyar tervezi a kivándorlást. A legnagyobb hazaárulás, BŰN és butaság az, ha nem megtartani akarnák az embereket, hanem idiótaságtól és rosszindulattól vezérelve még inkább elvadítani, elüldözni.
Tehát többek közt újra fokozottan illő lenne védeni törvényekkel és szabályozással a munkavállalókat a munkaadóktól, és nem csorbítani a dolgozók mindenféle jogait...
Az a kérdés, hogy melyik a könnyebb út? A párodat meggyőzni arról, hogy kell egy harmadik gyermek, vagy keresni új munkahelyet. Szerintem ez utóbbi... :))))))) :))))
De azért még ne add fel. Szerintem a mostani munkaerőhiányos időkben ha az asztalra csapsz, esélyes, hogy sokat megtesznek annak érdekében, hogy maradj!
Így kell népességpolitikát csinálni. Ha az így megy tovább, nem is csökken tovább a nemzet. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Hajrá neked meg a párodnak is! :)
Azon,hogy hogy sikerült a munkahelyemnek elérnie azt közel 3 hónap alatt,hogy a munkahelyi gondokból már csak úgy látok kiutat,ha ma este gyorsan teherbe ejtetem magam??? Kapják be.
A sok "Darwin-díjas" inkább magára veszélyes, nem másokra. :) De mi, életben maradottak komolyan vesszük őket. Komolyan kinevetjük... Hiszen az emberi butaság és az univerzum végtelen, bár ez utóbbi még nem nyert tudományos bizonyítást. :))
"nincs egészséges ember, csak rosszul kivizsgált! :) (Mondja egy barátom, doktor)."
Valamint a víz mérgező, hiszen aki életében egyetlen egy kortyot is ivott, az mind meghalt! :))
A betegség és az egészség fogalma relatív. Hiszen vannak olyan emberek, akik vidáman elélnek 70-80-90 éves korukig úgy, hogy már kvázi tucatnyi betegséget megállapítottak náluk az orvosok, más meg fiatalként ugyanezen betegségek bármelyikébe simán belehal.
Minden eset egyedi, bármilyen problémáról, betegségről legyen is szó. Meg kell ismerni a közös jellemzőit, a szindrómát. - Viszont a megoldásban már az egyéni sajátosságokat kell szem előtt tartani. - Legtöbbet az empátia segít, de tudatosítani kell, hogy senkit nem lehet saját akarata ellenére "megmenteni". (Megmentlek, ha beledöglesz is! - Mert tényleg bele fog).
Jó ha előbb érkezik a belátása a problémának, amíg nem visszafordíthatatlan az egészségkárosodás.
A kezdeti akarás biztosan jobban jelen van - ez talán nem kérdés, amikor kínlódik valaki valamitől, még ígérni is képes, akár magának, akár a környezetének is -, de eljön az idő, amikor tenni is kell a változás érdekében, mozgósítani, előszedni belső erőforrásokat.
Léteznek rehab intézmények és önsegélyző vagy másképpen támogató csoportok (NA--->narcotics anonymus). - Mindezek a kórházi addiktológia mellett működnek.
Az a tapasztalat, hogy amíg az ember maga nem vállalja a rehabilitációt, addig csak kényszer gyógykezelések vannak, amelyeket folytatni kell egyéb rehabokon és az említett csoportokban. Van a Kékkereszt egyesület, amely pastoral terápiával igyekszik segíteni a függőségben szenvedőkön. Leginkább alkoholisták választják, de szinte bárkit fogadnak, ugyanis beutalóval lehet gyógyító alkalmakra bejutni. - Ha további info kell, akkor e-mailben javaslom. - Az enyém nem titkos, a hypocampus névre kattintva lehet küldeni. - Ha sikertelen, mivel régen regisztráltam, akkor szóljál! :)
Siker minden esetben csak akkor van, ha az illető maga is akarja!
Tegnap láttam egy ismerősömet, ( nem túl közeli ) bódult állapotban. Nem is köszönt vissza. Tudom, régebben gondjai voltak a kábítószerrel. Egy nagyon csinos, fiatal nő, valószínűleg ezért sem ment férjhez, pedig most már benne jár az időben. Azelőtt jó ideig tiszta volt. Valószínűleg visszaesett. Azóta azon gondolkozom, hogyan tudnék neki segíteni.
Egy nagyon kedves, értékes emberke. Nem tudom a megoldást. Valakinek ötlete? A szívem szakad meg érte. :(