Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
Jobban aggaszt az érdektelenség, ami azt jelenti, hogy nem talál értéket.
- Egyelőre tiszta, dolgozik, viszont csak a külsőségek azok, amikkel törődik. Séró belőve, okos telcsi anyagi lehetőségeinek csúcsán kihasználva, tetkó itt-ott. Szellemi színvonal (nem az intellektus, mert az felmérhetetlen) 8-10 éves gyerek szintjén. Apu kamionban valahol Európában, anyu megyeszékhelyen nem tudni mit csinál.
Mindez nem jelent semmit, mert lett már drogosból pszichiáter vagy más hivatással rendelkező, csak jelenleg semmire nincs kilátás.
Tehát életének közel felét végigdrogozta... Lehet, kegyetlenül fog hangzani, de először neki saját magán kell(ene) segítenie, nem a világtól várni a saját bajára a megváltást. S még kegyetlenebbül fog hangzani a kérdésem.
Szerinted az, aki testének, elméjének fejlődésének igencsak leginkább meghatározó időszakában tudatosan mérgezte, rombolta magát, és nagy valószínűséggel komoly defekteket szedett össze, annak milyen esélye lesz-lehet a mai világban egy normális, sikeres, egészséges életre? :(
Találkoztam egy ifjúval, aki 9 éve drogozik és most 20 éves. - Szeretne segítséget, de nem tudja hogy mi is érdekli a világban. Bár most szakácsnak tanul, ami tetszik egyelőre. Az elmúlt évben 4 munkahelye volt. Volt már terápián és sokat felejtett. Nagyon nehéznek látszik.
attól függ,ki szelektál és milyen szempontok alapján. És ne felejtsük,annyi minden változik folyamatosan, pont az emberek ne változnának? És nem mindenki előnyére.
Ez nem népességpolitika, hanem (nép)nemzeti (ön)gyilkosság.
2010 óta így is több mint félmillióan hagyták el az országot, nem véletlenül, és az elkövetkező években újabb félmillió-millió fiatal, képzett, okos, reproduktív korban lévő magyar tervezi a kivándorlást. A legnagyobb hazaárulás, BŰN és butaság az, ha nem megtartani akarnák az embereket, hanem idiótaságtól és rosszindulattól vezérelve még inkább elvadítani, elüldözni.
Tehát többek közt újra fokozottan illő lenne védeni törvényekkel és szabályozással a munkavállalókat a munkaadóktól, és nem csorbítani a dolgozók mindenféle jogait...
Az a kérdés, hogy melyik a könnyebb út? A párodat meggyőzni arról, hogy kell egy harmadik gyermek, vagy keresni új munkahelyet. Szerintem ez utóbbi... :))))))) :))))
De azért még ne add fel. Szerintem a mostani munkaerőhiányos időkben ha az asztalra csapsz, esélyes, hogy sokat megtesznek annak érdekében, hogy maradj!
Így kell népességpolitikát csinálni. Ha az így megy tovább, nem is csökken tovább a nemzet. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Hajrá neked meg a párodnak is! :)
Azon,hogy hogy sikerült a munkahelyemnek elérnie azt közel 3 hónap alatt,hogy a munkahelyi gondokból már csak úgy látok kiutat,ha ma este gyorsan teherbe ejtetem magam??? Kapják be.
A sok "Darwin-díjas" inkább magára veszélyes, nem másokra. :) De mi, életben maradottak komolyan vesszük őket. Komolyan kinevetjük... Hiszen az emberi butaság és az univerzum végtelen, bár ez utóbbi még nem nyert tudományos bizonyítást. :))
"nincs egészséges ember, csak rosszul kivizsgált! :) (Mondja egy barátom, doktor)."
Valamint a víz mérgező, hiszen aki életében egyetlen egy kortyot is ivott, az mind meghalt! :))
A betegség és az egészség fogalma relatív. Hiszen vannak olyan emberek, akik vidáman elélnek 70-80-90 éves korukig úgy, hogy már kvázi tucatnyi betegséget megállapítottak náluk az orvosok, más meg fiatalként ugyanezen betegségek bármelyikébe simán belehal.
Minden eset egyedi, bármilyen problémáról, betegségről legyen is szó. Meg kell ismerni a közös jellemzőit, a szindrómát. - Viszont a megoldásban már az egyéni sajátosságokat kell szem előtt tartani. - Legtöbbet az empátia segít, de tudatosítani kell, hogy senkit nem lehet saját akarata ellenére "megmenteni". (Megmentlek, ha beledöglesz is! - Mert tényleg bele fog).
Jó ha előbb érkezik a belátása a problémának, amíg nem visszafordíthatatlan az egészségkárosodás.
A kezdeti akarás biztosan jobban jelen van - ez talán nem kérdés, amikor kínlódik valaki valamitől, még ígérni is képes, akár magának, akár a környezetének is -, de eljön az idő, amikor tenni is kell a változás érdekében, mozgósítani, előszedni belső erőforrásokat.
Léteznek rehab intézmények és önsegélyző vagy másképpen támogató csoportok (NA--->narcotics anonymus). - Mindezek a kórházi addiktológia mellett működnek.
Az a tapasztalat, hogy amíg az ember maga nem vállalja a rehabilitációt, addig csak kényszer gyógykezelések vannak, amelyeket folytatni kell egyéb rehabokon és az említett csoportokban. Van a Kékkereszt egyesület, amely pastoral terápiával igyekszik segíteni a függőségben szenvedőkön. Leginkább alkoholisták választják, de szinte bárkit fogadnak, ugyanis beutalóval lehet gyógyító alkalmakra bejutni. - Ha további info kell, akkor e-mailben javaslom. - Az enyém nem titkos, a hypocampus névre kattintva lehet küldeni. - Ha sikertelen, mivel régen regisztráltam, akkor szóljál! :)
Siker minden esetben csak akkor van, ha az illető maga is akarja!
Tegnap láttam egy ismerősömet, ( nem túl közeli ) bódult állapotban. Nem is köszönt vissza. Tudom, régebben gondjai voltak a kábítószerrel. Egy nagyon csinos, fiatal nő, valószínűleg ezért sem ment férjhez, pedig most már benne jár az időben. Azelőtt jó ideig tiszta volt. Valószínűleg visszaesett. Azóta azon gondolkozom, hogyan tudnék neki segíteni.
Egy nagyon kedves, értékes emberke. Nem tudom a megoldást. Valakinek ötlete? A szívem szakad meg érte. :(
Kéne vagy 2-3 jó magas szoba, hogy a kedvenc könyvek elférjenek. - Megaztán úgy alakult az életem, hogy csak a nagy városokat számolva 7-ben éltem, ehhez elég nagy buxa kellett volna, hogy hurcibáljam a könyveket.
Jungot találom hitelesnek, ennyi a magyarázata a dolognak. - Meg a nem negatív dolgokkal foglalkozó pszichológiát. - Nem is sorolom. :)
A színház belülről nem annyira szórakoztató, mondjuk én eléggé ragaszkodom a klasszikusokhoz, legalábbis dramaturgiában. Volt előadás, amit vagy 20x láttam kiskoromban. :)
Ne kerüld a magyar kifejezéseket... Nem magyarkodásból mondom, inkább tapasztalatból, hogy ellenszenvet válthat ki a sok idegen kifejezés, szó még azokból is, akik értik őket...
Szerencsés gyerekkorod volt. Sajnos mást jelentett a színház 30-50 éve, mint amit mostanság. Más szórakozási-szórakoztatási minőséget nyújtott, mint napjainkban.
Az elmúlt 10 évben igen sok előadást hagytam ott az előadás vége előtt. Nem szeretem az öncélú ripacskodást, a vacak rendezést, a rossz párbeszédeket és monológokat.
Jungról meg... mindenkinek más és más okoz szellemi örömöket. Nékem ő semmiféleképp. Ha olvasok, akkor szórakozni, lazulni, álmodozni vágyok. Az emberi természet és jellem tanulmányozását meghagyom az érdeklődő szakembereknek és az amatőr lelkeseknek... A feleségem Skóciában élő pszichológus nővére valószínűleg jobb társaság lenne egy Jungról való beszélgetésnek, mint én... :)
Könyvet utoljára gyerekkoromban kölcsönöztem. Ha valamit egyszer elolvastam, s tetszett (ha nem, akkor is), akkor azt a könyvespolcomon szeretem tudni, hogy bármikor kézbe vehessem. Az ünnepi könyvhét is olyan esemény, amin ha tehetem, ott vagyok!
Ha netán elhagyjuk Magyarországot, akkor a könyveimet tuti, hogy vinni fogom! :)
A Vörös Oroszlánt , azért kölcsönöztem, mert dramatizálták és játsszák a Vígben. Az biztosnak látszik, hogy ezért nem megyek Pestre, de kíváncsi vagyok mit lehet kihozni. - Családi, örökségbeli ártalom, mert színházi óvodás és iskolás voltam. Ott tároltak szüleim, míg ment a próba vagy a darab.
Jungtól, amit lehet magyarul elolvastam, ő beszél az egyén anima és animusz oldaláról, mégpedig elég érthetően, ennyiből érdekel a szexuális orientáció manifesztációja. - Már hogy kerüljem a magyar kifejezéseket. :))
Szepes Mária igen érdekes író. Egész jó gyerekkönyvei voltak, és már akkor ezoterikus-misztikus témákkal foglalkozott, amikor nem is volt "úgymond" divat. Ennek ellenére, vagy tán éppen ezért nem könnyű olvasmány az ilyetén témájú könyveinek egyike sem. A Vörös Oroszlán mégis olvasmányosra sikeredett, nem is tudom, hogy véletlenül-e, avagy netán a bölcsek kövéhez hozzáért a könyv megírása előtt... :)))
Esetemben a három könyvből mindig egy, de van, hogy kettő, fantasztikus irodalom.
Egy könyv volt, ami majdnem egy évig benne volt a háromban, Az értelem dicsérete. :) Háááááát bizony, a kézbe vétele után mindig remekül el tudtam aludni, így inkább álmatlan estékre hozott enyhülést... :)) De azért átküzdöttem rajta magam.
A melegekről. Elfogadom őket úgy, ahogyan vannak. Elfogadom azt, hogy igenis léteznek olyan emberek, akik a saját neműk iránt vonzódnak, és így érzik jól magukat a bőrükben. Legyenek boldogok, éljék az életüket úgy, ahogyan az nékik jól esik. Nekem nem tisztem ítélkezni felettük, nincs is hozzá semminemű jogom, s nem is teszem.
