Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
Nagy örömmel fogadhatnánk minden művészt bármely korosztályból. - Ismerek pár generációt, de mintha fogytán lennének. Már nem a legnagyobbak, hanem úgy egyáltalán a művészek. Valahogy a celebek vagy mik elnyomják őket. :)
Persze nem illik nyavalyogni, mert ott vannak a "kis" virtuózaink, de az irodalmi előadó művészek valahogy kevesen vannak, számomra. Röviden színművésznek vagy színésznek mondanánk. :)
" Azonban az ember magatartását általában a belátása irányítja, bármilyen legyen is ez;ennélfogva semmi sem oly rettentő, mintha azt látjuk, hogy a tudatlanság cselekvéshez fog." Úgy mondom, hogy katasztrofális, amikor az ostobaság szorgalommal párosul.
most megláttam az első nyulakat posztolni. muszáj ezt ? annyira utálom, ahogy pörgetik az idő kerekét- lehet ki fogok esni, képtelenség már ennél jobban kapaszkodni ..... :(
Dehogy paradox, vannak helyek, ahol a gondolkozást is dolgozásnak gondolják! :))
Bár éppen pap barátaimnak mondtam, hogy Pál apostol ponyvakészítő volt civilben, mielőtt nekilátott irtani a keresztényeket, aztán meg térített. Jó lenne nekik is valami szakma! - Egyébként meg Pál Benjamin törzséből való farizeus volt, Gamáliel tanítványa, állítólag. - Nem tudhatom, mert nem voltam ott, de ezt írja a TÖRTÉNELEM tudomány(?). :))
Vagy Ő nem születhet újjá Rendszer.hibaként... :) Hiszen minden relatív... :)
Az anyagelvű világnézet nem véletlenül adott. Hiszen némely remete, szerzetes megengedhette magának, ööööö nem is ez a megfelelő kifejezés, inkább... mások jóságában és nagyvonalúságában való szilárd bizalommal megtette azt, hogy arra bízza létét, hogy adományokból tartja fenn magát. Mondjuk ez némi tücsök és a hangya mese áthallást is sejtet.
Igen ez az anyagelvű világnézet, de még így is végtelenszer előfordulhat ugyanez az anyagkombináció vagy jobb. :) Mostanában, csak Dalai Lámaként nem születhetsz újra klasszikus keleti elgondolás szerint, mert az foglalt. :))
Egész életünket végigdolgozzuk, végighajtjuk a pénzért. Feláldozunk sok olyan dolgot, amit utána már nem kaphatunk vissza, nem élhetünk újra.
Aztán mikorra jó eséllyel annyi van belőle, hogy hátradőlve kényelmes életet biztosíthatna, oda a fiatalság, oda az egészség, oda a vitalitás... Olyan mókuskerékben létezünk, melyből nincs kiszállás. :(
S ez nem pusztán civilizációs ártalom, hiszen az őseink ugyanúgy benne voltak az adott kor mókuskerekében.
Ma már inkább a pc-kompatibilis "egyszülős család" van forgalomban.
(ez csak akkor problémás ha az az elképzelés társul hozzá, hogy az egyszülős család is képes ugyanazokat nevelési mintákat megadni, vagyis ugyanazt az "útravalót" adni mint a "szülőpáros család". ...Az már egy újabb kérdés, hogy ma, ezekre az útravalókra szüksége van-e az útrakelőnek)
Európai ember ráadásul "előítéletesen" (tanult, szokott módon) monogám kapcsolatú családokról gondolkodik. Pedig hát elég sok helyen van poligámia, horribile dictu poliandria is, ahol a nőknek van több férjük. Kifejezetten családi "társadalom" amiről "tudunk, a Labrador -félszigeten élő naszkapi indiánoknál van. Ezek az egyszerű emberek olyan vadászok, akik elkülönült családokban élnek, olyan messze egymástól, hogy sem törzsi szokások, sem közös vallási hiedelmek és ceremóniák nem tudtak kialakulni körükben.
annak idején amikor először hallottam azt a fogalmat, h " csonka család " mindig azon gondolkodtam, h ez milyen sértő annak, ahol más szereplői vannak egy családnak. az egyik osztálytársam pl. az anyukájával és nagymamájával élt - neki a ffi minta a zene tanárja volt és emlékszem, hogy nekem fájt amikor azt mondták, hogy pl. az ő családjuk csonka. és nem értettem, hogy ezt hogy hozhatják példának, amikor csupa jókedv volt náluk az élet.
Ha volt anya, akkor az elvesztése sérülést okozhat. Viszont egy elvileg normális anyának is keletkezhet sérült gyereke.
Gyakorlatilag a társadalom úgy gondolja, hogy a család egy valami optimális szent dolog. - Aminek lehetne is, de tapasztalataim szerint a család az a hely vagy iskola, ahol a tagoknak meg kellene tanulniuk szeretni "kicsiben", mégpedig feltételek nélkül és kiteljesedve. Mindegy, hogy melyik tagjáról van szó a családnak. - Ilyet még nem láttam.
Ott voltak a szülők,tőlük a konfliktuskezelés is elleshető, megtanulható, akárcsak a szög beverése a falba - viszont ha a házastársad mást látott otthon,abból lehet gubanc.
És mi van azokkal,akik vadházasságban élnek,semmi papír,cécó? Így is alig van házasságkötés,hát még vizsgával mennyi lenne. Menne mindenki Balira házasságot kötni :)
Normális esetben sajnos az anya (túl-) korai elvesztése (pontosabban a tőle való megfosztottság, depriváció) mindig psz.i sérüléssel jár. Ez nem előítélet kérdése.
Az ápolás alatt pedig azt értettem, hogy ez a seb -ugyan különböző sikerességgel, de- "gyógyítható".
Egyébként igen, mi tanuljuk meg, persze, de ha nincs miből, nincs kitől, akkor tanulás sincs, és így a probléma kipattanása teljesen felkészületlenül ér. Nem fog sikerülni megérteni és megoldani- sőt, példa hiányában még felismerni sem- a feladatot.
