„Jó páros Gálvölgyi és Szervét. Érezhetően inspirálják egymást. Élvezettel szórják a poénokat. Belopnak a produkcióba fájdalmas pillanatokat. Ők is beszélnek a csillapíthatatlan vágyról, a jelen nem lévő párjuk után. Márton Andrásnak olyan nagyon valószínűleg nem is kellett rendeznie őket.
Megállnak a saját lábukon, és prózával operett sikert aratnak.”
Bóta Gábor: Vágy a szórakoztatásra = Népszava, 2011.10.22.
Igen, Gálvölgyinek nimbusza van, a nézők már belépésekor nevetni kezdtek, és Oscar laza határozottsága mindenkit magával ragadott.
A helyes kártyatársaság húsz perces intenzív aggódása után érkezett meg Félix, onnantól kezdve felpörgött az előadás, a nézők mindenen kacagtak. SzT ezer saját, szuper ötlettel, mozgással, játékkal színesítette Félixet, amit a nézők előadás közben meg is tapsoltak.
És hát nagyon megható volt Félix elkeseredettsége, családszeretete, rendszerető igyekezete... tényleg, hogy is lehet egy ilyen embert elhagyni?
Most erre a szereposztásra esküszöm - bár SzT szerepformálásait ismerve el tudom képzelni, hogy a fordítottjára is fogok, szóval már látom, meg fogom nézni őket párszor.
Köszi Nyuszi! Örülök, hogy belinkelted. Tegnap meg is néztem míg a lánykáim aludtak. :) Kicsit legalább hangoltam az estére...
Este volt szerencsém megnézni a Furcsa pár-t. És hát (abszolút szubjektív vélemény) egyszerűen fantasztikus volt. Imádnivaló. SzT valami hihetetlen. Ahogy az önsajnáló/önimádó szerencsétlen Felix-et játszotta, néha nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Hogy legszívesebben felpofoznám vagy megölelném. Nem tudom, hogy a színészek hogy érezték magukat a 4. előadáson, de nekem úgy tűnt, hogy nagyon élvezik a darab minden pillanatát, SzT és Gálvölgyi totálisan egyenrangú volt a színpadon. Volt olyan jelenet, ahol el is nevették magukat, annyira kedves volt az egész.
És tényleg, a fordított szereposztást is látni kell. Eddig úgy gondoltam, hogy SzT-hez jobban illik az "élő porszívó" szerepe, de a tegnapiak után talán még jobban passzolna hozzá Oscar stílusa. Remélem hamarosan azt is megnézhetem és eldönthetem melyik a kedvenc. :)
SzT harmadik bemutatója január 22-én a Térey János: Protokoll című verses regényéből készült előadásban lesz.
A Radnóti „Színház hátulról” programján Valló Péter rendező beszélt erről a darabról:
„A kortársainkat aggasztó kiút- vagy kiúttalanság-drámával állunk szemben. Van egy viszonylag fiatal ember, 40-es, és egyáltalán fogalma nincs arról, hogy mi is legyen az ő életével.
Ez a generális kiútkeresés, szerintem ez teszi olyan nagyon maivá, kortárssá, nagyon nekünk valóvá, nagyon átélhetővé az egész darabot.
Mindez nagyon élően, elevenen, hihetetlen szellemességgel, a magyar nyelv összes leleményének felhasználásával igazán sziporkázóan van megírva. Első osztályú színészekkel lesz előadva: Fekete Ernő vendégként, Szervét, Csányi, Szávai és szinte az egész társulat.”
... pedig ebben a színházban sem Montfleuryk mutatványoznak, akiknek a produkcióját dróton rángatott csavarásokkal, jegyvásárlási trükkökkel kellene érdekesebbé tenni...
mi színházrajongók ugyanis a Színészek varázslatos alakításai miatt járunk oda...
„Szervét Tibor: - Mint utóbb kiderült, mind a kettőnkben volt olyan, hogy fölhívjuk a másikat, hogy mégiscsak üljünk le, mert nagyon-nagyon erősen egymásra utalt párosság annak a két színésznek a munkája, aki a Furcsa párt csinálja. De valahogy nem jöttünk össze, és nem jutottunk hozzá, viszont az első héten kiderült, hogy mi meg fogjuk érteni egymást, tehát mi jól fogunk tudni együtt dolgozni Jánossal. Az nagyon hamar kiderül, hogy a gondolkodásmódban a humor-kezelésben, a poénok építgetésében hogy gondolkodik a másik. Ezt tényleg nagyon csak együtt lehet megcsinálni.
Szirtes Tamás hívott fel a szerepcsere vadonat-merész gondolatával. Már sokszor fölmerült, hogy ezt így kéne csinálni, mert akkora brahi lenne, de még senki nem merte megcsinálni. Tehát előbb-utóbb a színészek valahogy kifaroltak, vagy a produkció úgy alakult, hogy ezt nem sikerült létrehozni, mert nagyon-nagyon istenkísértő vállalkozás.
De, a Tanár úr úgy gondolta, hogy mi ezt meg fogjuk tudni csinálni, egy. Kettő, úgy gondolta, hogy olyan színházi világ van, amelyben már – hogy mondjam – a néző joggal vár el bizonyos bravúrokat, és ezt ő bravúrnak gondolja. Mi is bravúrnak gondoltuk, miután elengedtük azt a vasdarabot, amit így fogtunk éppen a telefonálás pillanatában. Igen, hogyha sikerül, ez egy színházi bravúr.
Lesz olyan előadás, ahol tudjuk, hogy ki játssza Oscart és ki játssza Felixet, egyszer ez, egyszer az, és lesz olyan előadás, ahol valami – még egyelőre el nem dőlt - módon, de ott az Úr kezeire lesz bízva, hogy mit játszunk. Ezt még nem tudjuk egész pontosan, hogy ez hogy lesz, hogy fogjuk tudni megcsinálni. Mi ettől nagyon félünk Jánossal.”
„Szirtes Tamás: - Ezt a darabot még nem adták elő így soha. Ez egyrészt nagy művészi kaland, másrészt a közönség számára is csalogató lehet. A Furcsa pár két egymástól eltérő, végletes karakterének eljátszásával a színészet mesterfokát mutatja be a két főszereplő.”
„Szirtes Tamás: - Egy színész mindenre képes. Kemény munka lesz két ennyire ellentétes karaktert felépíteni, a feladat mesterszínészeket kíván. A próbán járva azonban meggyőződtem arról, hogy nyugodtan hátra dőlhetek, és már csak egy feladatom lesz, hogy tapsoljak a premieren.”
„Gálvölgyi János: - Az ötlet hallatán nagyon örültem, hiszen már akkor felfigyeltem Tiborra, amikor először láttam a Cyranóban.
Szervét Tibor: - Bennem is volt egy olyanféle ösztönös rokonszenv, ami azt ígérte, jól tudunk majd együtt dolgozni. Ezt a munkát nem lehet rivalizálva csinálni. Nagyon fontos, hogy az ember tudjon beszélgetni a partnerével a próbákon. Tudnom kell, hogy neki jó-e, ha én ezt így vagy úgy mondom, csinálom. Az egyik csak akkor élvezheti a saját szerepét, ha a másik is örömöt talál benne.
Bőven elég feladat felépíteni egy karaktert úgy, hogy az jó legyen; hiteles, tempós, vicces. Én, mint Félix, hasonló küszködéseken vagyok túl, aztán amikor cserélünk, az egészet át kell tolnunk a másik elé, mint egy kupac zsetont. Tessék, válogass, használd, amire szükséged van. Ráadásul nekünk nincs közös színészi múltunk, most találkozunk először a színpadon. Fölcsapott sisakrostéllyal veselkedünk neki a munkának, egyéni kockázat nincs, csak közösen nyerhetünk, vagy veszíthetünk.
Gálvölgyi János: - Ez olyan, mint egy légtornászszám: óriási bizalomra van szükség egymás iránt, másképp lehetetlen lenne. Tapasztalatból tudom, akár megharagszik érte valaki, akár nem, nagyon nem mindegy, ki a partnered. Tudnom kell, hogy Szervétben feltétlenül megbízhatok. Erről szól amúgy a darab is – két ember rettenetesen egymásra van utalva. Ez az, amiről már beszéltem: a Furcsa pár az életünkről szól.”
Részletek a Furcsa pár sajtótájékoztatójának nyilatkozataiból
„Szervét Tibor: - A „Furcsa pár női változat” 2005-ös miskolci rendezési munkája egyrészt egy kicsikét segíti a mostani munkát, mert a helyzetek, a humorforrások tökéletesen párhuzamosak. A másik részében viszont, amikor csak az én szerepemmel, Félix szerepével kell foglalkozni, az gyakorlatilag a nulláról indul. Tehát az egészet újra kell gondolni, az egész találkozást a Jánossal kockáról kockára és napról-napra kell tapasztalni és összerakogatni.
Gálvölgyi János: - Ha az ember szül egy szerepet, az egy szerep. A szerepcserével itt ikerszülés folyik, tulajdonképpen Tibor szerepét én hordom ki, az én szerepemet meg ő hordja ki, és figyeljük egymást, le ne ejtse a gyereket. Amikor cserélünk, hát az fura dolog lesz, remélem nem a Kaukázusi krétakör lesz, amikor húzom-vonom.
Szervét Tibor: - A szerepcseréhez elsősorban vagányság kell. Azért mondom ezt így, mert a jelenlegi munkafázisban ugye ott tartunk, hogy még az „A” szereposztásban dolgozunk. Tehát még nem szembesültünk igazán azzal, hogy milyen lesz az, amikor a saját mondatainkat a másik fogja mondani. Az valószínűleg furcsa lesz egyébként.
Azt el lehet mondani nagyon sokféle okkal megtámasztva, hogy a szerepcsere miért egy istenkísértés. Viszont ami mellette szól, az az, hogy ha viszont sikerül megcsinálni, márpedig mért ne sikerülne, akkor meg tényleg egy bravúr tud belőle lenni. Ezért mondom azt, hogy az a bátorság, vagy krakélerség, vagy könnyűség, amivel azt merjük mondani, hogy igen kérem szeretettel, mi teszünk egy ilyen kísérletet, az nélkülözhetetlen. Onnan ott fönn, amikor úgy himbálóznak különböző köteleken nagy magasságban, csillogó ruhában az artisták, ők se nagyon tűnődhetnek azon, hogy most „Istenkém, á, hát szerintem nem kéne ugraaniii”, és akkor már régesrég leesett. Úgyhogy mi most itt tartunk.”
Az én drága anyukám tegnap este fél9kor hívott, mikor leült újságot olvasni, hogy Szervét van a Nők lapjában. :) És hogy mennyire jól néz ki... :) Szerintem is!!!
Márton András rendező: „– Két tökéletesen különböző és nagy tehetségű színészről van szó, a Furcsa pár pedig olyan történet, amelyben két egymást nagyon nehezen megértő alaptípusú ember képtelen együtt élni, bár nagyon szeretik egymást – ahogy ez az életben is van sokszor. Egyikük, Oscar nyitott, optimista, barátkozó ember, őt alakítja Gálvölgyi János. Másikuk zárkózott, rendszer- és rendszerető, precíz és pesszimista személy, azaz Felix, őt játssza Szervét Tibor. Mivel mindenkiben megvan mindkét oldal, ezért eljátsszuk a darabot fordított szereposztással is – ez lesz a Furcsa pár furcsán című előadás.
A premier után két hét van arra, hogy délelőttönként fordítva próbáljunk, de nem biztos, hogy ez pont a bemutató idején kezdődik majd. Elég jó tempót vettünk, jól haladunk. Érdekes, hogy egy színész a próbafolyamat alatt személyes titkait tárja fel, ezekből építi fel a karaktert.
Ez nem rendezői, hanem színészdarab. Ha a színházban nincs egy Tomanek Nándor és Bárdi György, a filmhez nincs egy Jack Lemmon és Walter Matthau, vagy nekem nincs Gálvölgyi és Szervét, akkor nem kell bemutatni a darabot.”
És ami nagy meglepetés, egy kis kuriózum, színházi csemege (kinek éppen melyik...) az október 26-án debütáló Furcsa pár - Furcsán. Fordított főszerepekkel!!!
Nagyon kíváncsivá tettek... Az "eredeti" szereposztású darabra vettem jegyeket tegnap, azthiszem én Szervétet könnyebben azonosítom Felix-szel, de valószínűleg ugyanolyan kiváló lesz Oscar szerepében is. :)
„Öt perces vastapssal jutalmazta a közönség a Thália Színház bemutatóját a VIDOR Fesztivál ötödik napján. A sallangmentes előadás kicsik és nagyok tetszését egyaránt elnyerte.”
Karádi Zsolt: Játék a színházban = Nyíregyházi Napló, 2011.09.02. p.11.
A 2011.évi VIDOR FESZTIVÁL DOTTORE-díját a ROMANTIKUS KOMÉDIA c. előadás; ARLECCINO-díját SZERVÉT TIBOR nyerte, kiemelkedő színészi teljesítményéért !!!!
A Beszélő fejek II-ről írtakat mindenképpen ki kell egészítenem azzal, hogy ahányszor láttam az előadást, mindig telt ház volt. A május 22-i utolsón sem lehetett egy gombostűt leejteni, és a későn érkezőknek azt ajánlották, hogy lehet a lépcsőre is ülni... bár lehetne...
„Nyíregyháza. Az első napok után azt hittem, hogy az idei fesztiválon elmarad a VIDORgás. A kedd esti nagyszínházi bemutató rácáfolt a pesszimizmusomra. A Thália Színház produkciója, a Romantikus komédia (Bálint András rendezésében) nem akart mást, mint a nevettetés segítségével felhívni a figyelmet életünk néhány suta vonására.
Szervét Tibor,Tóth Ildikó és a többiek nem tettek mást, mint tisztelték a közönséget, aki a színházban a kikapcsolódást keresi. Tóth Ildikó itt eleven, vidám, pajkos, okos, szexis, vonzó fiatalasszonyt alakított, akiért - az egyébként önzésre, lustaságra hajlamos Jason ( Szervét Tibor ) is képes volt mozgósítani férfias energiáit. Kettejük játéka tökéletes harmóniába fonódott össze."
2011. május 22-én játszották utoljára, :( eléggé el nem ítélhető módon levették a műsorról, szerintem szimpla gazdasági megfontolásból (nyilván nehezebben fogynak a 3.500 forintos jegyek a kényelmetlen, fapados minőségű kamarateremben.) Pedig… a színészek önálló est jellegű produkciói különleges élményt adtak: a színpadon egyedül eljátszották a novellájuk összes szerepét.
Olyankor, ha én Szervét Tibor hangoskönyveinek számos megelevenedő szereplőjét, - fiatal és idős, mindenféle nációjú nőket és férfiakat – hallgattam, mindig szerettem volna látni őt, amint a hangjával együtt változik az arca, a mozdulata.
Nos, a Beszélő fejek II-ben ez fantasztikusan megvalósult. Ott helyben lényegült át mondatról mondatra, és a tekintete is mindig az aktuális illetőé volt… ebbe a varázslatba bele lehetett szédülni...
... és most akkor megyek, végighallgatom újra A csendes amerikait is...
mivel a kritikák sem szentírások, nem érdemes mindet komolyan venni, az autopszia, a saját tapasztalat a döntő. Én már láttam, úgyhogy ajánlom, nézd meg nyugodtan. A darabban a legérdekesebb, legjobb színészek adnak elő egy jól megírt történetet hitelesen, emberien, izgalmasan, az igényes színháznézők számára is nagyon szórakoztatóan.
Találtam egy tucatnyi kritikát a Romantikus komédiáról, közöttük egy negatívnak mondhatót is, gondolom ezt olvashattad: Szabó Helga: Szerelem takaréklángon = Olvassbele.hu
Eleddig ismeretlen kritikusunk az írása elején a romantikus komédia műfajáról pikírten megjegyzi, hogy „Hollywoodban az álomgyárosok futószalagjairól sorra gördülnek le az álmok édeskés fajtái”. Azonban az írása végén még pikírtebben éppenezt hiányolja az előadásból: „Az a szerelem, amit itt nekünk ígértek, az nem olyan eleven, az nem olyan igazi, mint amit mi reméltünk.”
Akkor hogyan is, mitől is lehetne jobb a Thália Színház előadása?
Kritikusunk SzT-ről ezt írja: „…nem igazán sikerül elhitetni a belső vívódást, ahogy a házastársi hűség és saját elnyomott érzései között őrlődik.”
Ezzel kapcsolatban idézem a többi kritikus észrevételeit:
„Szervét Tibor alakítását külön ki kell emelni. Annak ellenére, hogy a mandzsetta begombolása is a darabhoz tartozik, minden mozdulatáról elhiszem, hogy véletlen és esetleges. Ez az, ami egyedülállóvá teszi ezt a darabot.” Török Ágoston: Thália színház nyári ajánlat = Espresso.hu
„Szervét Tibornak és Tóth Ildikónak ez jutalomjáték kritikusi klisé és egy Slade-darab címe, amelyet láthatóan élveznek, és mivel komolyan veszik a bulvár szakmai szabályait, a minimális emberi hitelességet, a kommerszért nem rajongó, de lazítani képes nézőt is élvezetben részesítik. Szervét Jasonje férfiasnak akar látszani, de inkább bizonytalan, döntésképtelen és gyerekesen hiú, ami egészséges színészi öniróniával jelenik meg az alakításban.” Koltai Tamás: Bárkivel, bárhol, bármikor = Medical Tribune
„Eljátszik egy olyan férfit, aki hol nagyon elbizonytalanodott, hol igencsak kicsúszik lába alól a talaj, kötődne is valakihez meg nem is, monomániásan őrizni igyekszik a függetlenségét, akkor is, amikor felesége van, de közben eszelősen kiéhezett a szeretetre.” Bóta Gábor. Elegáns romantika szarkasztikus éllel = Népszava
„Szervét Tibor Jasonként megtalálja a középutat: egyszerre esendő, sebezhető ember, aki mindezen tulajdonságait egocentrizmusával, fellengzős stílusával próbálja leplezni épp az egészséges komikum határait megtartva.” Antal Nikolett: Átjátszott évek = Prae.hu
„Arrogancia, sérülékenység, önsajnáltató férfiklimax és rutinban pácolt spleen elegyedik Szervét formátumos alakításában, s a színész egész fizikumát, kondícióját a játékba dobja: kopaszodása csakúgy az ábrázolás ügyesen alkalmazott, hatásos eszközévé válik, mint masszírozásra vetkeztetett teste. Vonzó színészi karcosságával egyenrangú játszótársa April…” László Ferenc: Szerző, társ = Revizor
„Szervét Tibor is harmóniában van a szerepével. A nőket megbabonázó, kicsit nagyképű sármőr mögött ott lapul a bizonytalan, érzelmeit még maga elől is elrejtő férfi, akit szintén pillanatok alatt meg lehet szeretni.” Makrai Sonja: Elegáns lektűrromantika. Kiegyenlített ív = Magyar Nemzet
„Jó páros Gálvölgyi és Szervét. Érezhetően inspirálják egymást. Élvezettel szórják a poénokat. Belopnak a produkcióba fájdalmas pillanatokat. Ők is beszélnek a csillapíthatatlan vágyról, a jelen nem lévő párjuk után. Márton Andrásnak olyan nagyon valószínűleg nem is kellett rendeznie őket.
SzT harmadik bemutatója január 22-én a Térey János: Protokoll című verses regényéből készült előadásban lesz.
Furcsa pár - Furcsán! --- bemutató: október 26.
