... pedig ebben a színházban sem Montfleuryk mutatványoznak, akiknek a produkcióját dróton rángatott csavarásokkal, jegyvásárlási trükkökkel kellene érdekesebbé tenni...
mi színházrajongók ugyanis a Színészek varázslatos alakításai miatt járunk oda...
„Szervét Tibor: - Mint utóbb kiderült, mind a kettőnkben volt olyan, hogy fölhívjuk a másikat, hogy mégiscsak üljünk le, mert nagyon-nagyon erősen egymásra utalt párosság annak a két színésznek a munkája, aki a Furcsa párt csinálja. De valahogy nem jöttünk össze, és nem jutottunk hozzá, viszont az első héten kiderült, hogy mi meg fogjuk érteni egymást, tehát mi jól fogunk tudni együtt dolgozni Jánossal. Az nagyon hamar kiderül, hogy a gondolkodásmódban a humor-kezelésben, a poénok építgetésében hogy gondolkodik a másik. Ezt tényleg nagyon csak együtt lehet megcsinálni.
Szirtes Tamás hívott fel a szerepcsere vadonat-merész gondolatával. Már sokszor fölmerült, hogy ezt így kéne csinálni, mert akkora brahi lenne, de még senki nem merte megcsinálni. Tehát előbb-utóbb a színészek valahogy kifaroltak, vagy a produkció úgy alakult, hogy ezt nem sikerült létrehozni, mert nagyon-nagyon istenkísértő vállalkozás.
De, a Tanár úr úgy gondolta, hogy mi ezt meg fogjuk tudni csinálni, egy. Kettő, úgy gondolta, hogy olyan színházi világ van, amelyben már – hogy mondjam – a néző joggal vár el bizonyos bravúrokat, és ezt ő bravúrnak gondolja. Mi is bravúrnak gondoltuk, miután elengedtük azt a vasdarabot, amit így fogtunk éppen a telefonálás pillanatában. Igen, hogyha sikerül, ez egy színházi bravúr.
Lesz olyan előadás, ahol tudjuk, hogy ki játssza Oscart és ki játssza Felixet, egyszer ez, egyszer az, és lesz olyan előadás, ahol valami – még egyelőre el nem dőlt - módon, de ott az Úr kezeire lesz bízva, hogy mit játszunk. Ezt még nem tudjuk egész pontosan, hogy ez hogy lesz, hogy fogjuk tudni megcsinálni. Mi ettől nagyon félünk Jánossal.”
„Szirtes Tamás: - Ezt a darabot még nem adták elő így soha. Ez egyrészt nagy művészi kaland, másrészt a közönség számára is csalogató lehet. A Furcsa pár két egymástól eltérő, végletes karakterének eljátszásával a színészet mesterfokát mutatja be a két főszereplő.”
„Szirtes Tamás: - Egy színész mindenre képes. Kemény munka lesz két ennyire ellentétes karaktert felépíteni, a feladat mesterszínészeket kíván. A próbán járva azonban meggyőződtem arról, hogy nyugodtan hátra dőlhetek, és már csak egy feladatom lesz, hogy tapsoljak a premieren.”
„Gálvölgyi János: - Az ötlet hallatán nagyon örültem, hiszen már akkor felfigyeltem Tiborra, amikor először láttam a Cyranóban.
Szervét Tibor: - Bennem is volt egy olyanféle ösztönös rokonszenv, ami azt ígérte, jól tudunk majd együtt dolgozni. Ezt a munkát nem lehet rivalizálva csinálni. Nagyon fontos, hogy az ember tudjon beszélgetni a partnerével a próbákon. Tudnom kell, hogy neki jó-e, ha én ezt így vagy úgy mondom, csinálom. Az egyik csak akkor élvezheti a saját szerepét, ha a másik is örömöt talál benne.
Bőven elég feladat felépíteni egy karaktert úgy, hogy az jó legyen; hiteles, tempós, vicces. Én, mint Félix, hasonló küszködéseken vagyok túl, aztán amikor cserélünk, az egészet át kell tolnunk a másik elé, mint egy kupac zsetont. Tessék, válogass, használd, amire szükséged van. Ráadásul nekünk nincs közös színészi múltunk, most találkozunk először a színpadon. Fölcsapott sisakrostéllyal veselkedünk neki a munkának, egyéni kockázat nincs, csak közösen nyerhetünk, vagy veszíthetünk.
Gálvölgyi János: - Ez olyan, mint egy légtornászszám: óriási bizalomra van szükség egymás iránt, másképp lehetetlen lenne. Tapasztalatból tudom, akár megharagszik érte valaki, akár nem, nagyon nem mindegy, ki a partnered. Tudnom kell, hogy Szervétben feltétlenül megbízhatok. Erről szól amúgy a darab is – két ember rettenetesen egymásra van utalva. Ez az, amiről már beszéltem: a Furcsa pár az életünkről szól.”
Részletek a Furcsa pár sajtótájékoztatójának nyilatkozataiból
„Szervét Tibor: - A „Furcsa pár női változat” 2005-ös miskolci rendezési munkája egyrészt egy kicsikét segíti a mostani munkát, mert a helyzetek, a humorforrások tökéletesen párhuzamosak. A másik részében viszont, amikor csak az én szerepemmel, Félix szerepével kell foglalkozni, az gyakorlatilag a nulláról indul. Tehát az egészet újra kell gondolni, az egész találkozást a Jánossal kockáról kockára és napról-napra kell tapasztalni és összerakogatni.
Gálvölgyi János: - Ha az ember szül egy szerepet, az egy szerep. A szerepcserével itt ikerszülés folyik, tulajdonképpen Tibor szerepét én hordom ki, az én szerepemet meg ő hordja ki, és figyeljük egymást, le ne ejtse a gyereket. Amikor cserélünk, hát az fura dolog lesz, remélem nem a Kaukázusi krétakör lesz, amikor húzom-vonom.
Szervét Tibor: - A szerepcseréhez elsősorban vagányság kell. Azért mondom ezt így, mert a jelenlegi munkafázisban ugye ott tartunk, hogy még az „A” szereposztásban dolgozunk. Tehát még nem szembesültünk igazán azzal, hogy milyen lesz az, amikor a saját mondatainkat a másik fogja mondani. Az valószínűleg furcsa lesz egyébként.
Azt el lehet mondani nagyon sokféle okkal megtámasztva, hogy a szerepcsere miért egy istenkísértés. Viszont ami mellette szól, az az, hogy ha viszont sikerül megcsinálni, márpedig mért ne sikerülne, akkor meg tényleg egy bravúr tud belőle lenni. Ezért mondom azt, hogy az a bátorság, vagy krakélerség, vagy könnyűség, amivel azt merjük mondani, hogy igen kérem szeretettel, mi teszünk egy ilyen kísérletet, az nélkülözhetetlen. Onnan ott fönn, amikor úgy himbálóznak különböző köteleken nagy magasságban, csillogó ruhában az artisták, ők se nagyon tűnődhetnek azon, hogy most „Istenkém, á, hát szerintem nem kéne ugraaniii”, és akkor már régesrég leesett. Úgyhogy mi most itt tartunk.”
Az én drága anyukám tegnap este fél9kor hívott, mikor leült újságot olvasni, hogy Szervét van a Nők lapjában. :) És hogy mennyire jól néz ki... :) Szerintem is!!!
Márton András rendező: „– Két tökéletesen különböző és nagy tehetségű színészről van szó, a Furcsa pár pedig olyan történet, amelyben két egymást nagyon nehezen megértő alaptípusú ember képtelen együtt élni, bár nagyon szeretik egymást – ahogy ez az életben is van sokszor. Egyikük, Oscar nyitott, optimista, barátkozó ember, őt alakítja Gálvölgyi János. Másikuk zárkózott, rendszer- és rendszerető, precíz és pesszimista személy, azaz Felix, őt játssza Szervét Tibor. Mivel mindenkiben megvan mindkét oldal, ezért eljátsszuk a darabot fordított szereposztással is – ez lesz a Furcsa pár furcsán című előadás.
A premier után két hét van arra, hogy délelőttönként fordítva próbáljunk, de nem biztos, hogy ez pont a bemutató idején kezdődik majd. Elég jó tempót vettünk, jól haladunk. Érdekes, hogy egy színész a próbafolyamat alatt személyes titkait tárja fel, ezekből építi fel a karaktert.
Ez nem rendezői, hanem színészdarab. Ha a színházban nincs egy Tomanek Nándor és Bárdi György, a filmhez nincs egy Jack Lemmon és Walter Matthau, vagy nekem nincs Gálvölgyi és Szervét, akkor nem kell bemutatni a darabot.”
És ami nagy meglepetés, egy kis kuriózum, színházi csemege (kinek éppen melyik...) az október 26-án debütáló Furcsa pár - Furcsán. Fordított főszerepekkel!!!
Nagyon kíváncsivá tettek... Az "eredeti" szereposztású darabra vettem jegyeket tegnap, azthiszem én Szervétet könnyebben azonosítom Felix-szel, de valószínűleg ugyanolyan kiváló lesz Oscar szerepében is. :)
„Öt perces vastapssal jutalmazta a közönség a Thália Színház bemutatóját a VIDOR Fesztivál ötödik napján. A sallangmentes előadás kicsik és nagyok tetszését egyaránt elnyerte.”
Karádi Zsolt: Játék a színházban = Nyíregyházi Napló, 2011.09.02. p.11.
A 2011.évi VIDOR FESZTIVÁL DOTTORE-díját a ROMANTIKUS KOMÉDIA c. előadás; ARLECCINO-díját SZERVÉT TIBOR nyerte, kiemelkedő színészi teljesítményéért !!!!
A Beszélő fejek II-ről írtakat mindenképpen ki kell egészítenem azzal, hogy ahányszor láttam az előadást, mindig telt ház volt. A május 22-i utolsón sem lehetett egy gombostűt leejteni, és a későn érkezőknek azt ajánlották, hogy lehet a lépcsőre is ülni... bár lehetne...
„Nyíregyháza. Az első napok után azt hittem, hogy az idei fesztiválon elmarad a VIDORgás. A kedd esti nagyszínházi bemutató rácáfolt a pesszimizmusomra. A Thália Színház produkciója, a Romantikus komédia (Bálint András rendezésében) nem akart mást, mint a nevettetés segítségével felhívni a figyelmet életünk néhány suta vonására.
Szervét Tibor,Tóth Ildikó és a többiek nem tettek mást, mint tisztelték a közönséget, aki a színházban a kikapcsolódást keresi. Tóth Ildikó itt eleven, vidám, pajkos, okos, szexis, vonzó fiatalasszonyt alakított, akiért - az egyébként önzésre, lustaságra hajlamos Jason ( Szervét Tibor ) is képes volt mozgósítani férfias energiáit. Kettejük játéka tökéletes harmóniába fonódott össze."
2011. május 22-én játszották utoljára, :( eléggé el nem ítélhető módon levették a műsorról, szerintem szimpla gazdasági megfontolásból (nyilván nehezebben fogynak a 3.500 forintos jegyek a kényelmetlen, fapados minőségű kamarateremben.) Pedig… a színészek önálló est jellegű produkciói különleges élményt adtak: a színpadon egyedül eljátszották a novellájuk összes szerepét.
Olyankor, ha én Szervét Tibor hangoskönyveinek számos megelevenedő szereplőjét, - fiatal és idős, mindenféle nációjú nőket és férfiakat – hallgattam, mindig szerettem volna látni őt, amint a hangjával együtt változik az arca, a mozdulata.
Nos, a Beszélő fejek II-ben ez fantasztikusan megvalósult. Ott helyben lényegült át mondatról mondatra, és a tekintete is mindig az aktuális illetőé volt… ebbe a varázslatba bele lehetett szédülni...
... és most akkor megyek, végighallgatom újra A csendes amerikait is...
mivel a kritikák sem szentírások, nem érdemes mindet komolyan venni, az autopszia, a saját tapasztalat a döntő. Én már láttam, úgyhogy ajánlom, nézd meg nyugodtan. A darabban a legérdekesebb, legjobb színészek adnak elő egy jól megírt történetet hitelesen, emberien, izgalmasan, az igényes színháznézők számára is nagyon szórakoztatóan.
Találtam egy tucatnyi kritikát a Romantikus komédiáról, közöttük egy negatívnak mondhatót is, gondolom ezt olvashattad: Szabó Helga: Szerelem takaréklángon = Olvassbele.hu
Eleddig ismeretlen kritikusunk az írása elején a romantikus komédia műfajáról pikírten megjegyzi, hogy „Hollywoodban az álomgyárosok futószalagjairól sorra gördülnek le az álmok édeskés fajtái”. Azonban az írása végén még pikírtebben éppenezt hiányolja az előadásból: „Az a szerelem, amit itt nekünk ígértek, az nem olyan eleven, az nem olyan igazi, mint amit mi reméltünk.”
Akkor hogyan is, mitől is lehetne jobb a Thália Színház előadása?
Kritikusunk SzT-ről ezt írja: „…nem igazán sikerül elhitetni a belső vívódást, ahogy a házastársi hűség és saját elnyomott érzései között őrlődik.”
Ezzel kapcsolatban idézem a többi kritikus észrevételeit:
„Szervét Tibor alakítását külön ki kell emelni. Annak ellenére, hogy a mandzsetta begombolása is a darabhoz tartozik, minden mozdulatáról elhiszem, hogy véletlen és esetleges. Ez az, ami egyedülállóvá teszi ezt a darabot.” Török Ágoston: Thália színház nyári ajánlat = Espresso.hu
„Szervét Tibornak és Tóth Ildikónak ez jutalomjáték kritikusi klisé és egy Slade-darab címe, amelyet láthatóan élveznek, és mivel komolyan veszik a bulvár szakmai szabályait, a minimális emberi hitelességet, a kommerszért nem rajongó, de lazítani képes nézőt is élvezetben részesítik. Szervét Jasonje férfiasnak akar látszani, de inkább bizonytalan, döntésképtelen és gyerekesen hiú, ami egészséges színészi öniróniával jelenik meg az alakításban.” Koltai Tamás: Bárkivel, bárhol, bármikor = Medical Tribune
„Eljátszik egy olyan férfit, aki hol nagyon elbizonytalanodott, hol igencsak kicsúszik lába alól a talaj, kötődne is valakihez meg nem is, monomániásan őrizni igyekszik a függetlenségét, akkor is, amikor felesége van, de közben eszelősen kiéhezett a szeretetre.” Bóta Gábor. Elegáns romantika szarkasztikus éllel = Népszava
„Szervét Tibor Jasonként megtalálja a középutat: egyszerre esendő, sebezhető ember, aki mindezen tulajdonságait egocentrizmusával, fellengzős stílusával próbálja leplezni épp az egészséges komikum határait megtartva.” Antal Nikolett: Átjátszott évek = Prae.hu
„Arrogancia, sérülékenység, önsajnáltató férfiklimax és rutinban pácolt spleen elegyedik Szervét formátumos alakításában, s a színész egész fizikumát, kondícióját a játékba dobja: kopaszodása csakúgy az ábrázolás ügyesen alkalmazott, hatásos eszközévé válik, mint masszírozásra vetkeztetett teste. Vonzó színészi karcosságával egyenrangú játszótársa April…” László Ferenc: Szerző, társ = Revizor
„Szervét Tibor is harmóniában van a szerepével. A nőket megbabonázó, kicsit nagyképű sármőr mögött ott lapul a bizonytalan, érzelmeit még maga elől is elrejtő férfi, akit szintén pillanatok alatt meg lehet szeretni.” Makrai Sonja: Elegáns lektűrromantika. Kiegyenlített ív = Magyar Nemzet
sziasztok! szeptemberben megnézem én is a Romantikus komédiát! ám most meghökkenve olvastam egy kritikát, amiben nem túl kedvezően ítéli meg a szerző SZT Jason alakítását ..., ez hogy lehet? :(
Én is szívesen visszapörgetném az időt Szervét Tibor jónéhány szerepéhez. Hej, ha még egyszer láthatnám, hallhatnám:
- Cyrano lendületes erejét és szívszakító bánatát;
- A dzsungel lázító tigrisének elsöprő dinamizmusát;
- Ivanov belülről égő feszültségét;
- a hódító, táncos-énekes Baracs mérnököt a Mágnás Miskában;
- a természetesen őszinte és különösen izgalmas Asztrovot, a nők kedvencét a Ványa bácsiban;
- az Anconai szerelmesek Tomaojának magával ragadó, vérbő vígságát;
- a Régi idők mozijának plakátról lelépő, a megtévesztésig azonos figuráját;
- a léha-de-csupaszív-nagy-színész, Szomorov ’alaphangját’ az Erdőben;
- a fiatal ügyész, Kopjáss küzdelmét a helyi hatalmasságokkal;
- a jóindulatú Philip tétova, társkereső igyekezetét;
- a Máli néni Alfonzának kacagtatóra karikírozott figuráját;
- az eltévelyedett Martin Gray őszinte megbánását a Szilvia a K-ban;
- a Tóték Postásának teljesen újszerű, minden ízében tökéletes karakterét;
- IV. Henrik nagyon emberi, őszinte, elgondolkoztató és tanulságos magára ébredését;
- a Rítusból Hans-ot, aki a művészcsoportját hihetetlen önfegyelemmel tartja össze;
- vagy akár az egy lendülettel előadott Graham Whittakert, +annak mamáját, +a mama udvarlóját; +az udvarló lányát és +a csoport tagjait a Beszélő fejek II-ben,
Kedves blill, gratulálok a hatezer bejegyzés hősies visszaolvasásához :)
Ami az autogramot illeti, erről a színházi emberek (pl. közönségszervezők) azt tartják, hogy a művészek örülnek a megkeresésnek és szívesen adnak. Lehet kérni a nyilvános beszélgetések után, (pl. Alexandra, POSZT - én így kaptam), de a művészbejáróknál nyilván gyakrabban van lehetőség. A Thália bejárata a Hajós utcában, az Operánál van, a Madách-é is a színház mögötti utcában. Szerintem annak nincs jelentősége, hogy vannak-e ott, és hányan.
A Romantikus komédiát még egyszer meg szeretném nézni, és nagyon várom már a Furcsa pár című darabot is...
Közben végére értem a hozzászólásoknak: sok-sok régi emlék idéződött fel, és csupa jó emlék. :)
És rájöttem, hogy nekem nincs még autogramom SzT-től. És arra is, hogy nagyon szeretnék egyet. :) Fogalmam sincs, hogy lássak hozzá... (zenésszekkel nincs bajom, azoknál olyan egyértelmű...). A színészeket is meg lehet várni előadás után? Hol? A művészbejáróknál? Gondolom... De azok hol vannak? A Radnótiét tudom, a Tháliáé, vagy a Madáché? És ugye többen is szoktak aláírásokra vadászni? Egyedül tuti megfutamodnék... :) Adj(atok) légyszíves nekem tanácsot, hogy én is büszke autogram tulajdonos lehessek...
Furcsa pár - Furcsán! --- bemutató: október 26.
