ebben van igazság de,mi 56-ban nemet mondtunk a kommunizmusra
BISMARCK, szedd össze magad, 56-ban nem a kommunizmusra mondtunk nemet, hanem a szovjet megszálásra és a diktatúrára. 56-ban a kommunista kormányt végezték ki egytől egyig szovjet utasításra.
Jó lenne időnként leülni és átgondolni, mi a büdös fenének is van nekem szükségem ellenségre? És ha már mindenáron ellenséget akarok találni magamnak, akkor elég következetes vagyok-e a gyűlöletemben?
Tudod, BISMARCK, hazaárulózd csak le Mécs Imrét, hazaárulózd le az én családomat is, akik közül az általad emlegetett 56 után sokan ültek hűvösebb helyeken. Mondd nekik, nem magyarok. Ha megkérdezik, miért is ne lennének azok, akkor nem kell hosszasan magyaráznod arról, hogy kollaboránsok, meg ilyesmi, hiszen az elég abszurd lenne. Mondj csak annyit:
- Csak, bazmeg.
Ja es ugyebar Karolyi haboruellenes volt. Akkor vajon milyen lehetett a kormanya? Mi koze ennek ahhoz, ki volt zsido es ki nem? Karolyi zsido volt?
(A masik topikban ugyanis a Tancskoztarsasagot es a trianoni veszteseget zsido kommunista osszeeskuves eredmenyekent allitottad be)
Miert nem lehet felfogni, hogy ez volt a kozhangulat, a nepnek elege volt a haborubol es olyan kormanyt juttatott hatalomra, amelyik ezt kepviselte. Ez a kormany le is mondott, amikor haboruellenessege zsakutcaba juttatta. Es milyen erdekes... ekkor jott a "zsido puccs" Tanacskoztarsasag, amelyik hadsereget szervezett es kezdetben sikeresen felvette a harcot...
A tortenelem nem fekete/feher, es az emberek magyar hazafi volt nem zsido/nemzsido szarmazasukon mulik...
Na most akkor tartalekosok vagy a visszatert hadsereg?
Forras: http://trianon.norma.hu/
1918 ?szén a központi hatalmak világháborús veresége
végképp nyilvánvalóvá vált, aminek a hatására, részben saját elavultságának a következményeként az Osztrák—Magyar Monarchia pillanatok alatt
széthullott. Október 17-én Ausztria népeit Károly császár kiáltványban szólította fel, hogy a nemzetek önrendelkezési jogának értelmében hozzák létre a
nemzeti tanácsaikat, és Ausztriát alakítsák szövetségi állammá.
A magyar kormányf?, Wekerle Sándor bejelentette, hogy a Habsburgok birodalmának
a felbomlásával az 1723. évi 1., 2. és 3. törvénycikk (a Pragmatica Sanctio) alapján Magyarország automatikusan
visszanyerte a függetlenségét. A király továbbra is IV. Károly maradt. A
háború els? négy éve alatti magyar miniszterelnök, gr. Tisza István 17-én az
országgy?lés el?tt elismerte, hogy “ezt a háborút
elvesztettük”.
A
kormány lemondásával egy id?ben, október 24-én a mindvégig háborúellenes gr. Károlyi Mihály elnökletével megalakult a Magyar Nemzeti Tanács.
A programját tizenkét pontban foglalta össze:
1.
a jelenlegi parlamenti és kormányrendszer
cseréje;
2.
a független Magyarország megteremtése;
3.
a háború befejezése és a német szövetség megszakítása;
4.
általános, egyenl? és titkos választójog;
5.
nemzetiségi önkormányzatok létrehozása;
6.
egyesülési, gyülekezési és
sajtószabadság;
7.
általános amnesztia;
8.
a tömeges éhínséget megel?z? gyors
gazdasági reformok;
9.
földosztás;
10.
az újonnan
létrejött ukrán, lengyel, cseh, délszláv és
osztrák-német nemzeti államok elismerése;
11.
a magyar demokrácia békés
céljait megvilágításba helyez? külpolitika;
12.
leszerelés-barát képvisel?k
kiküldése a békekongresszusra.
IV. Károly a tétova és
kétszín? magatartásával tovább izzította a háborús veszteségek és a
nélkülözés el?idézte népharagot, ezáltal az irányítás fokozatosan a Nemzeti
Tanács kezébe került. Ezalatt gr. Andrássy Gyula, a már
lemondott Wekerle-kormány külügyminisztere az antanthoz intézett
különbéke-ajánlatában elismerte Szlovákia függetlenségét,
amivel els?ként mondott le Magyarország területi egységér?l.
Október
30-án, Budapesten kitört az “?szirózsás forradalom”:
a Nemzeti Tanács oldalára állt, frontról hazatért
katonák és a munkások együttes
ereje másnap hajnalra kikényszerítette Károlyi Mihály
kinevezését miniszterelnökké.
November 3-án Viktor Weber csász. és kir. vezérkari f?nök Padovában
fegyverszünetet írt alá az ekkorra tulajdonképp már nem is létez?
Osztrák—Magyar Monarchia nevében. Azonban ezt az antanthatalmak csak az olaszországi
frontra nézve tekintették érvényesnek, a szövetségesek
balkáni hadereje (a magyar katonák hazarendelése után immár akadály nélkül)
továbbra is közeledett Magyarország déli határa felé.
Ezért 7-én Károlyi vezetésével Belgrádba utazott egy magyar küldöttség, hogy
tárgyaljon a francia Louis Franchet d’Esperey tábornokkal, a balkáni antant-er?k f?parancsnokával. November 13-án kénytelenek voltak aláírni a tábornok diktálta
megállapodást, ami az ideiglenes, fegyverszüneti határt a
Dráva folyó — Szigetvár — Pécs — Baja — Szabadka — Maros folyó —
Marosvásárhely — Beszterce — Szamos folyó által meghatározott vonaltól északra
húzta meg.
November 13-án IV. Károly
“felfüggesztette uralkodói jogainak gyakorlását”, ami egy ideiglenes
lemondásként volt értékelhet?. Miután az országgy?lés feloszlatta magát, az így
törvényhozó hatalomhoz jutott Nemzeti Tanács 1918. november 16-án kimondta, hogy “Magyarország minden más országtól független és önálló
népköztársaság” (azaz polgári köztársaság).
1919 januárjában a meger?södött szociáldemokraták
Károlyit a sz?kebb belpolitikai hatáskört jelent? köztársasági elnöki székbe
tolták, miniszterelnöknek pedig a saját emberüket nevezték ki.
Március 20-án az antant
magyarországi küldöttségének a vezet?je, a francia Fernand Vix alezredes egy
jegyzéket adott át Károlyinak mint államf?nek. Ebben a
szövetségesek párizsi konferenciája a magyar hader?t keleten a Szeged —
Hódmez?vásárhely — Debrecen — Vásárosnamény vonal mögé utasítva egy 50—100 km széles semleges sáv létrehozását követelte.Nyilvánvaló volt,
hogy ebbe az
övezetbe így el?bb-utóbb be fog vonulni az egyúttal Arad, Nagyvárad,
Nagykároly és Szatmárnémeti városokig engedett román hadsereg, ami a novemberben
meghatározott fegyverszüneti vonalat már egyébként is átlépte. A kormány
lehetetlen választás el?tt állt: az ultimátum elfogadhatatlan
volt, az elutasítása viszont újabb fegyveres harcok közvetlen veszélyét
jelentette.
A kormány azonnal lemondott, Károlyi pedig egy
kizárólag szociáldemokratákból álló kabinet kinevezését tervezte, úgy gondolva,
hogy egy nagy tömegbázissal rendelkez? kormányzat képes lehet a helyzet
megoldására. A szociáldemokrata vezet?k azonban megállapodtak a ’18. november
végén alakult Kommunisták Magyarországi Pártjával, és kikiáltották
a kommunista Magyar Tanácsköztársaságot. A hatalom Kun Béla “külügyi
népbiztos”, a KMP vezet?je kezébe került. Károlyi falragaszokból értesült a
saját “lemondásáról”. Azonnal betiltották a többi politikai pártot, így az
áprilisi választásokat megnyerték. Beindult az államosítás és a kegyetlen vörösterror.
Március 24-én Kun
Béla tudatta a párizsi konferenciával, hogy a novemberi
belgrádi fegyverszüneti egyezményben
kijelölt határokat
hajlandó elfogadni, de a Vix-jegyzékben foglaltakat semmiképp. A
mindenféleképpen békét keres? Károlyi után a kommunisták szembeszegülése
meglepte a Párizsban tanácskozókat. Egyesek (f?leg a francia tábornokok) katonai
beavatkozást sürgettek; mások (els?sorban a brit diplomaták) viszont úgy gondolták,
hogy többet érhetnek el kevésbé szigorú politikával.
Április 4-én az utóbbiak kezdeményezésére a brit Jan
Christian Smuts tábornok Budapestre érkezett, enyhébb feltételeket hozva. A tanácskormány azonban szintén feltételeket támasztott,
amivel el is szalasztotta a lehet?séget a fegyverszünet
fenntartására.
Kezd?dött hát a
készül?dés az újbóli fegyveres harcra: megindult az önkéntes Vörös Hadsereg
toborzása. Közben a románok beléptek a Vix- jegyzékben
kijelölt semleges övezetbe is, majd április 30-ára elérték a
Tiszát; a csehszlovák er?k Salgótarjánig jutottak — de Párizs
utasítására egy id?re mind a két sereg megállt.
Ezután északon fordult a helyzet: június 10-ére az ún.
északi hadjárattal a magyar katonák elérték a lengyel határt,
visszafoglalva Salgótarjánt, Miskolcot, Kassát és a Felvidék keleti részét. Ezzel elvágták egymástól a csehszlovák és a román hadsereget.
A június 13-án érkezett ultimátumában
George Clemenceau francia miniszterelnök a párizsi
konferencia
nevében annyi “engedményt” tett, hogy a magyar hadsereg Felvidékr?l
való önkéntes kivonulása esetére kilátásba helyezte a
románok kivonását a Tiszántúlról és Magyarország meghívását a
békekonferenciára. A június 24-ei magyar—csehszlovák fegyverszünet
megkötésével a Vörös Hadsereg el is hagyta az északi területeket. A konferenciára
való meghívásról azonban szó sem volt, és a románok sem
mozdultak el a Tisza partjáról. Ezért a magyar sereg július 20-án támadást
indított ellenük, ami csakhamar összeomlott. A román katonák
augusztus 3-án bevonultak Budapestre.
A Tanácsköztársaság vezet?i Bécsbe menekültek, a
hadsereg szétszéledt. Új, szociáldemokrata kormány alakult, amit Friedrich István
román segítséggel végrehajtott puccsa mindjárt meg is buktatott. A románok a Tiszán túli területeken a saját katonai közigazgatásukat vezették be, azt remélve, hogy így kier?szakolhatják a
tiszai államhatárt. Más helyeken meghagyták a magyar hivatalokat. A Dunántúl nyugati és déli részét a még a kommunisták ellen
Szegeden alakult ellenkormány fegyveres
ereje,a Nemzeti Hadsereg tartotta ellen?rzés alatt, Horthy Miklós volt
ellentengernagy vezérletével.
A
románok hamar kirabolták az országot: vagonszámra szállítottak Romániába
állatokat, gabonát, élelmiszert, gyári berendezéseket és általában mindent, ami
mozdíthatónak bizonyult. Ahol ezt a lakosság megpróbálta megakadályozni, kegyetlen népirtásba fogtak. Ahol viszont nem találtak
ürügyet, ott anélkül öltek. “A román tisztek állandóan rablott bort ittak,
duhajkodtak, és a katonák által a város utcáin lányokat fogattak össze, akiket aztán megbecstelenítettek” — mint ahogy azt egy
erdélyi szemtanú feljegyezte. A f?városi levéltár anyagának egy részét is
elvitték. Ha a Szövetséges Katonai Bizottság soros elnöke, az amerikai Harry Hill
Bandholtz tábornok közbe nem lép, a Nemzeti Múzeumot is
kifosztották volna.
Horthyt az antanthatalmak
id?közben alkalmasnak találták az egész ország vezetésére. A
román katonákat
novemberben kiparancsolták Budapestr?l (a Tiszántúlt csak a következ? év márciusában voltak hajlandók a kés?bbi határig elhagyni). 1919. november 16-án Horthy a Nemzeti Hadsereg élén bevonult a f?városba. Az antant
akaratának megfelel?en a Friedrich- kabinetet leváltotta Huszár Károly koalíciós
kormánya. Magyarország élén végre olyan vezetés állt, amit a
háborúban gy?ztes hatalmak is egy az egyben elismertek.
December 1-jén, több mint
egy évvel a világháború vége után Magyarország meghívást
kapott a párizsi konferenciára. Ez nagy reményeket ébresztett, de mint
kiderült, alaptalanul. 1920. január 7-én érkezett meg a francia f?városba gr.
Apponyi Albert, gr. Bethlen István és gr. Teleki Pál. 16-án Apponyi
el?adást tartott angol, francia és olasz nyelven, védelmezve
a magyar nemzet egyben tartásának a szükségességét. A beszédben kifejtett
álláspont ellen a cseh, a román és a szerb kormány egy közös jegyzékben
tiltakozott, amir?l a magyar küldötteket nem tájékoztatták.
Február 12-én
Magyarország hivatalosan is válaszolt a békefeltételekre. A határok
kialakításánál a Teleki mint földrajztudós készítette nemzetiségi térkép
adataira hivatkozva jó néhány területen népszavazást
javasoltak. A magyar álláspontot az antant-országok és az általuk pártfogolt
államok vezet?i közül senki nem vette komolyan.
Vagyis a katonak mar 1918-ban hazajottek. Az osszeomlas 1919 julius 20-an tortent. Tehat az a hadsereg mar itt volt, tagjai nyilvan reszt vettek a hadjaratokban, legfeljebb atszerveztek oket "Voros Hadseregge". Honnan lett volna 1919 julius 20-an utokepes extra hadero, amit be lehetett volna vetni?
Ha jol latom, akkor leginkabb Karolyira foghato, hogy "elmulasztotta a katonai ellenallast". A kommunistak epp ezzel ellenkezoen, megleptek az antantot a kemeny fellepesukkel. Es igenis megprobaltak az ellenallast.
Roppant mód érdekes azon "felvetésed" miszerint a a teljes jobboldalt 89-ben klónozták.Az is érdekes hogy Orbán Viktornak 98-ban kezdődik az időszámítás , az MSZP-nek 89-ben ,néked pedig 45-ben.Pedig a fene nagy "magyarságunk" hajszolt minket a II.világháborúba aminek sajnálatos következménye lett a szovjet befolyás a térségünkben.Ha nagyon demagóg akarok lenni ,akkor ez a nemzeti oldal bűne. Az ő bűnük az általad oly sokszor említett 40 év.
a magyar hadsreg többé-kevésbbé egységesen tért vissza az olasz frontrol mintegy 300-400e katonával,ezeket zilálta szét Linder
a környezö országok nem rendelkeztek megfelelö(ehez mérhetö) hadsereggel,csak a balkáni francia hadsereg volt hasonlo létszámu de öket lekötötte Bulgária és Törökország is,(a francia föparancsnok csak 50-60e katona bevetésével számolt Mo-n),ezért állitom,hogy Mo-nak meglett volna az esély egy Törökorszghoz hasonlo ellenállásra és békére,de Károlyi és az akkori baloldal-szocdem és kommunisták-elvették a lehetöséget
Magyar anyanyelvu
Magyar allampolgar
Magyar hazafi
Kar ezeket osszemosni. A rossz magyar is magyar, mondta lentebb valaki. Es ez igy van. Hitler is ember, meg akkor is, ha tomeggyilkos es ezert egy nurnbergi akasztofan lett volna a helye.
Megvonni a "magyar" jelzot egy magat magyarnak vallo embertol olyan, mint megvonni az ember jelzot es alatta alacsonyitani valakit.
A helyes kerdes: ki a jo magyar hazafi? Es kiderul, hogy ez se olyan egyszeru.
Ki a jobb hazafi? Horthy, aki odadobja az orszag 2/3-at, csakhogy beulhessen a szekbe, vagy Kun Bela, aki vedi? Gombos, aki lehetetlenbe akar hajszolni, feleslegesen aldozna fel egy csomo embert, vagy Linder, aki belatja a tovabbi ellenallas ertelmetlenseget?
Waterloo utan Franciaorszagot nem foglaltak el rogton, Napoleon megis belatta a tovabbi probalkozas ertelmetlenseget. Az osszeomlas pillanataiban nagyon nehez a dontes. Ha a haborut mar nem lehet megnyerni, nincs ertelme felaldozni az embereket. Inkabb maradjon meg az orszag, kesobb meg ujra meg lehet probalni.
Persze Kun Bela valoszinuleg a "proletar internacionalizmus" oltaran aldozott volna fel minket utobb, de erre mar nem kerult sor. Gombos ellenben aktivan tamogatta a II. vh-s szerepvallalasunkat, veszelybe sodorva az orszagot. Mar a II. vh elott volt, aki kimutatta, hogy Nemetorszag el fogja vesziteni, megpedig nemet statisztikai adatok felhasznalasaval. Egyszeruen a rendelkezesre allo gazdasagi/katonai tartalekokat vetette ossze a szovjetekevel. Gombos felaldozott minket a nacionalista/soviniszta eszmek oltaran. Es ez jo volt nekunk?
(Nemeteknel: Hitler volt jobb hazafi, aki a 16-18 eves fiukat a frontvonalba kuldte, mikor mar nem volt ertelme, vagy Keitel, aki alairta a bekeszerzodest?)
Errol mar beszeltunk egy masik topikban. Nem vagyok valami jo tortenelembol, de emlekeim szerint a kovetkezo tortent:
a Tanacskoztarsasag visszafoglalta a Felvidek nagy reszet. Ekkor jottek a romanok es nem volt veluk szemben eleg ero: ami volt, az eszakon le volt kotve. A kiverzett orszag (ugyebar volt egy 4 eves vilaghaboru) nem tudott ujabb frontot nyitni. Ezert megegyeztek az antanttal, hogy feladjak az elert poziciok egy reszet, az pedig visszafogja a romanokat.
A romanok azonban csak jottek azutan is, nem alltak meg. Erre a vorosok meg egy ellentamadassal probalkoztak, ami osszeomlott.
(N.B.: A katonatanacsok annyira nem vertek szet a hadsereget, hogy az sikeres eszaki hadjaratot tudott folytatni.)
A tartalekosokat behivni ezek utan nem sok ertelme lett volna. A katonakat fel is kell fegyverezni es a dolog idobe is telik: osszpontositani kell az eroket, csapasmero csoportokat kell kepezni, a vedelmet ki kell epiteni, akarmilyen strategiat valasztanak. Nem volt tobb bevetheto ero, amit azonnal be lehetett volna dobni, nem volt strategiai tartalek. Totalis osszeomlas volt.
Szerinted mennyi ido mozgositani egy tartalekos allomanyt? Nem vagyok katona, de egy mar felfegyverzett, "azonnali reagalasu" szarazfoldi erot a mai (!) technikai szinten nehany nap alatt lehet bevetni, ha nincs fokozott keszenletben, amennyire tudom. Es ezek altalaban kis erok. A regularis, folyamatosan szolgalatban levo hadseregeket komolyabb hadmuveletben bevetni mar tobb het. Meg be sem hivott tartalekosok eseten ez honapokba telik. Orak alatt csak a kommandokat lehet mozgositani. A roman hadsereg ellenben lenduletben volt, a hadmuveleteket mar megkezdte. Hogy allitod szembe vele a tartalekosokat, hogyan jutnak el oda?
Nem zsidózunk - csak úgy mellesleg arra próbáltam célozni, hogy a zsidó honfitársaink is a honfitársaink, meg a történetesen rossz ember honfitársaink is. Hogy valakinek a magyar mivolta nem efféle kritériumokon múlik. Erre nem lehet ponthatárt felállítani, valamilyen vonalat meghúzni, hogy az alatt nem magyar, afölött igen. Sajnos, a háborús bűnös magyar is magyar, az avós magyar is magyar, a szomszéd alkoholista, garázda Józsi is magyar - szóval ez abszolút nem érdem kérdése.
miután a hadsereget szétverték a katonatanácsokkal és egy Linder nevü zsido(hamár zsidozunk) aki nem akart több katonát látni végleg elintézte a katonaságot(Gömbös a tartalékosok behivását javasolta a helyzetre valo tekintettel)
Van a topicnyító számára 1 szomorú hírem: az a magyar is magyar, aki történetesen rossz ember.
Azt már csak zárójelben: (és miért pont a közigazgatást pécézed ki a bűnös kollaboránsok fészkeként? Miért nagyobb bűnös egy egykori tanácsi sokadik előadó, mint a vedéglátóipari vezér, az „elvtársak kocsmárosa” Boross Péter? Költői kérdés volt, mert nem nagyobb bűnös.)
További zárójeles érdekesség: (Az internacionalista, zsidó Kun Béla - bizony, bizony, és még az is magyar volt, akár teccik, akár nem - hadserege javában foglalgatta vissza a Felvidéket, miközben a magyar Horthy mindent megígért az Antantnak, köztük a magyar területek elcsatolásának elismerését, csak hadd indulhasson már...)
mint ahogy az izraeli hadsereg mészárlását is és a World Trade Center porig rombolását. véletlenül sem helye. de ki az, aki saját magát és nem utolsósorban saját sértettségét objektíven szemléli????
Hadd segítselek ki, látom nem megy a számolás. A topikindító - amire reagáltál többek között ezt a mondatot tartalmazza:
"Én úgy gondolom, hogy azok a nyilasok, akik a megszálló ország hadseregének segítségével jutottak hatalomra és csak a háborús vereség miatt távoztak az ország éléről, nem magyarok. Ezt elveszítették akkor, amikor kollaboránsként együtt működtek a megszállókkal, és a Dunába lőtték egykori honfitársaikat."
Ugye, ez '44-ben volt. Vagyis nem "~50-52 a max", hanem 58 év. Ami a 20. század esetében nagyon nem mindegy...
OK, csak kiváncsi voltam, nálad a jogfolytonosság, az elkövetett bűnök cipelése meddig tart, 50 év, 100 év, 500?
Ezek szerint ~50-52 a max, előtte a felejtés...
akiknek csak a felmenői voltak kommunisták, így nem esnek bele a Dunába belelövendő körbe... ;-|
bár nekem a volt kisdobosok és úttörők valamint KISZ-tagok (hoppáviktor) is gyanúsak, hiszen az embert istenigazából gyerekkorában lehet megmételyezni.... ;-)
Minden csalad elmondja a gyerekeinek, mi volt itt 40 evig.
De egyik csalad sem egyforman elte meg, hanem kulonbozokeppen.
A te szemleleted , meglatasod csak egyeni, sajatos lehet, masok esetleg maskeppen eltek at ugyanazt a tortenest.
Ugyanaz a tortenes az egyik csalad tagjaibol fajdalmat, a masikbol esetleg oromot valthat ki.
A csaladokban az egyes tortenesek szajrol-szajra terjednek, s ahogy az elodok ezeket elmeselik, orientaljak vele az utodokat.
OK még egy kérdés: ha jelenlegi jogrendszerünk nem képes szankcionálni a magyarság ellen elkövetett bűntetteket (alsó hangon is pl. a népvagyon eltulajdonítása), akkor ki lesz az, aki a kommunisták bűneinek a mintájára meghatározza, hogy az elmúlt 12 év 'meghatározó' magyar állampolgárai közül kit kell tömlöcbe vetni?
én most Magyarországrol beszélek nem az egyházrol,beszélhetünk ezekröl is(szivesen teszem mert mint történész az egyik kedvenc témám)de erre nyiss egy másik topicot
a baloldalnak(Rákosi stb)45 utáni tisztogatásairol beszélek(nem csak a nyilasok ellen)
a franciákat mint példát hoztam fel,hogy hogyan kell elbánni a kollaboránsokkal(a norvégokat is lehetett olna példaként hozni de a franciák ismertebbek)
ha jól rémlik, 800ezer tagja volt az MSZMP-nek. (állítsuk azt, hogy a közigazgatásban dolgozók mindegyike az volt)
tehát valamilyen módon 800 ezer embert kellene büntetni.
elég lenne a börtönbüntetés vagy esetleg fel kellene kötni mindegyiket? javasolj valamit!
(szerintem ugyanezt kell azokkal is tenni, akik az elmúlt 12 évben jogtalan - mondjuk gazdasági - előnyhöz jutottak a tisztségük által!!!)
