Az ilyen szélsőséges esetekben az indulatokról valóban senki nem tehet, de legalábbis kiszámítani képtelenség.
Azonban utána, idővel a "szemet szemért" dolgot egy kereszténynél felválthatja az a remény, hogy az igazság és a szeretet erősebb a gonoszságnál is és ez legyőzheti az egyénben is a rosszat. Ez szerintem legalábbis több békét adhat, mint a rossz gyűlöletete, elpusztitani akarása.
Hiszen akiben mégis ez a "jó" kerekedett felül, az többet adhat a világnak, mint amit az elpusztítása után az nyerhet. És ennek az esélye ha mégoly kevés is, de meggyőződésem, hogy létezik.
Számomra legalábbis ezt jelenti az "Istennel minden lehetséges" hite.
Ez egy nehez kerdes, es az Istennek tetszo megoldast sohasem tudjuk meg, mert a megoldasokat csak emberi ertekrenddel vizsgalhatjuk.
A teologianak van egy kulon aga, ami ezzel foglalkozik egyebknet.
Az, hogy mit kell tenni egy ilyen esetben, es az, hogy az ember adott idegalapota mire osztonzi, az is egy mas dolog. Azonkivul az elet vedelme es az elet elvetele sem ugyan az. Az eletemet, a gyerekeim eletet Istentol kaptam, es meg is kell vedenem, ahogy tudom. De persze ezt is esete valogatja. Egyebknet az "aki kardal el, kard altal vesz" cimu mondas nem biztos, hogy ide vonatkozik, ugyanis ha a gyerekeim lemeszarlasanak megakadalyozasara esetleg lelovok egy betorot, akkor nem biztos, hogy en is ugy halok meg, hogy lelonek. (A mori bankrablo, valoszinuleg meghalhat ugy. Ez inkabb ra vonatkozik)
A masik meg az, hogy ha a csaladomra tor valaki, akkor az adott feszult pillanatban az ember nem biztos hogy kepes atgondolni a keresztenyi alapelveket: a rablo is ember, o is Isten teremtmenye, neki is van edesanyja, Jezust kell tisztelni benne, mert embertarsunk, az elete ugyan olyan fontos, mint masoke, es ugy cselekedjunk vele is, ahogy magunkkal elvarjuk.
nem hiszem, hogy van emberm aki ebben a pillanatban ezt jozan esszel es logikaval vegig tudja gondolni. Ha az ember kepes ezt azonnal merlegelni, akkor nem szereti a csaladjat es a gyerekeit, vagy elmebeteg, ugyanis szerintem keves ember kepes ilyenen gondolkodni ilyen borzalmas pillanatokban, sot szerintem nincs olyan ember. Ha meg az ember a csaladja elete vedelmeben fokozottan sokkos idegallapotba kerul, akkor a gyilkossag nem olyan, mintha a fenti szempontokat jozanul merlegelve kioltom valaki eletet. De csak az Isten tudja, mit itel es mit nem.
Köszönom válaszodat - az elmúlt 10 napban szándékosan vártam, hogy van-e valakinek észrevétele, hozzászólása - hát nincs. Pedig maga a témakör nagyon gyakorlatias. Fontosabbnak tartom, a tényeket, mint az elméletet, fontosabb az, hogy hogyan élünk, viselkedünk, hogyan viszonyolunk másokhoz, mint hogy mit gondolunk a világról és Istenről. Mégis valahogy azok a topikok érnek meg többezres kort, melyben gyakran személyeskedéssé fajuló elméleti vita folyik. Úgy látom, e témában most ennyi spiritusz volt.
Maradok tisztelőd: 9mck - ernő
Sok érdekes és értékes gondolatról írtál. Bár minden bizonnyal egy "hivatalos" keresztény messzire futna tőlük. Nagyon gyakori, hogy ugyanazt az igazságot, amit a Bibliából azonnal elfogad, más megfogalmazásban, mástól ívben kikerül. Olvasom én is a másik topicot. Nagy valószinüséggel az "életbölcsesség" a kereszténynek csak híg szöveg, de a fogalom, amit tarkar: az igazsághoz való szertetteljes ragaszkodás ugyanakkor már elvárás.
Nekem legalábbis meggyőződésem, hogy az alapigazságok (vagy a szívbe írt törvény) nagyonis egységes a számtalan megfogalmazási és megnyilvánulási formája ellenére. A keleti tanítások nagyon sok segítséget adnak az ember gondolkodásmódjához, pontosabban segít ráébrendi tudatosan is arra, mit legbelül sejt. A kersztény hiszi, hogy elegendő Jézusra tekinteni, a többi részletkérdés. Pedig hogy is van a Bibliában: ... teljes szivedből, teljes erődből és teljes elmédből. Nohát az utóbbihoz viszont már nem sok segítséget fogad el egy keresztény. Pedig szerintemszükség van rá, nagyonis és nemcsak a tárgyi tudás megszerzéséhez.
Én legalágbbis, amikor olvasgattam keleti tanításokat, ha a hit saját elhatározáson múlna, gyökeret vertem volna valamelyiknél. Érdekes módon azonban éppen ez hatott arra, hogy Jézus felé forduljak. Ugyanis elfogadtam azt a gondolatot, hogy nem véletlen, hogy mikor hova születünk. Tehát ha én most és ide születtem, és reformátusnak kereszteltek, akkor megmaradok ebben. A hit pedig jóval később adatott meg számomra. De ami igazságot felismerek, azt elfogadom bármilyen vallási forrásból és másfajta fogalmazásból bukkan fel. Hiszen nem a szavakra, hanem a jelentésükre kell figyelni elsősorban.
Máskülönben nem tudom, mennyire kiséred figyelemmel a kersztények közötti beszélgetéseket, de az idézeted fő gondolata azt hiszem szintén nem arathat osztatlan sikert. Ugyanis a "kell, - vagy nem kell mindenkit szeretni" és a "Jézus mindenkiért hozta-e keresztáldozatát, vagy csak keveseknek adatik meg a megmenekülés" témában igen eltérőek a meggyőződések - és az ennek megfelelő megnyilvánulások. Ez aztán eleve meghatározza azt is, hogy ki milyen gondolatra figyel oda, vagy éppen elvet.
Én mindenesetre hiszek abban, hogy amire valóban szükségünk van a helyes út éléréséhez, az úgyis elénk kerül. Az elme pedig szerintem ahhoz kell, hogy felismerjük és ragaszkodjunk hozzá.
Egy másik topikban számomra nagyon érdekes beszélgetés folyik: Buddhista elemek a kereszténységben, és talán ott kellett volna elsütnöm ezt a találós kérdést (...bár mint se nem buddhista, se nem keresztény nem vagyok szakértő, ezért nem nagyon merek hozzászólni!).
Úgy érzem, hogy az idézett szöveg teljesen megfelel a keresztény szellemiségnek, holott "Buddha élete és tanítása" című könyvből való. Az eredeti kiadás (The teaching of Buddha) 1983-ban jelent meg Tokioban, és 1989-ben adták ki magyarul Jaloveczky László brilliáns fordításában. A korábbi szövegben a Buddha nevét Jézusra (Krisztusra) cseréltem, úgy gondolva, hogy az erkölcsi mondanivaló változatlan marad. Az eredeti szöveg így hangzik a "Buddha által nyújtott szabadulás" című fejezetben:
----------------------------------
Buddha elméjének könyörületessége határtalan, magába foglalja mindazokat is, akik semmit sem tudnak létezéséről vagy háládatlanul viselkednek iránta, de mindennél erősebben terjed ki azokra, akik őszinte hittel emlékeznek rá.
Akik hittel fordulnak feléje, azoknak Amida Buddha felajánlja a lehetőséget, hogy eggyé váljanak vele. Mivel Buddha egyenlően foglal magába mindent a világon, aki gondol Buddhára, Buddha is gondol őrá, és bármikor belép elméjébe.
Amida Buddha maga a könyörületesség, szeretetének és bölcsességének lehetőségei határtalanok, így képes mindenkit megszabadítani.
A leggonoszabbak az emberek közül, akik hihetetlen bűnöket követnek el, akiknek elméjét mohóság, harag és ostobaság felhősíti el; akik hazudnak, csalnak, bántalmaznak és sértegetnek; akik gyilkolnak, lopnak és kéjelegnek; akik gonosz cselekedetekben eltöltött hosszú évek után érkeznek életük végére, ők a büntetés hosszú és keserves esztendeinek végeláthatatlan sorára vannak kárhoztatva.
De életük utolsó pillanatában még hozzájuk is odalép egy jó barát, és azt mondja nekik: „Elkövetkezett halálod órája, gonosztettekkel töltött életedet egy csapásra semmissé már nem teheted, de menedéket találhatsz a Határtalan Fény Buddhájának könyörületességében, ha őszinte hittel ejted ki a nevét.”
És ha ezek a gonosz emberek őszinte elmével ejtik ki Amida Buddha szent nevét, bűneik hosszú sora, amely káprázatokhoz és illúziókhoz vezette őket, eltöröltetik.
------------------------
Hogyan jön ez, ehhez a topikhoz?
Illusztrációként, hogy mennyire hasonlatos elemeket találunk különböző vallásokban.
Ebben a könyvben gyakorlati útmutatásokat adnak a helyes élethez (van egy ilyen című fejezet)
Többek közt foglalkozik a családi élettel, a nők életével. Útmutatásokat ad:
"A gyermeknek tisztelni kell szüleit.... segítenie kell őket munkájukban..."
"A szülőknek öt kötelességük van gyermekeik iránt..."
"... a tanítónak helyesen kell viselkedni a tanítvány előtt"
"A barátok ... őszinte szavakkal egymás javára kell törekedjenek."
...stb...stb.
Csupa olyan életmód beli konkrét tanács, melyet egy keresztény számára is szempont lehet, és ezekben a tanácsokban még csak a neveket sem kell kicserélnünk, hogy egy másik vallás számára változatlanul elfogadhatóak legyenek.
Távolról sem kívánom azt sugalmazni ezzel, hogy a keresztények a buddhista tanításokból merítsenek útmutatást - Jézus igencsak bőven hagyott magvas és követnivaló példát és tanítást, és boldog lehet, ki mindet meg tudja tartani - de igenis úgy gondolom, hogy vannak nem vallási iránytól függő szempontok, és ez különösen a konkrét napi életre vonatkozóan a legjobban megfigyelhetőek.
Számomra kétségtelen, hogy a vallásoknak vannak közös pontjaik - ezt akartam illusztrálni -, és ez éppen abban a legjobban tettenérhető, hogy hogyan él egy keresztény és egy nem keresztény.
Örömmel olvastam szavaidat, és csatlakozok hozzád Szent Ferenc tiszteletében. Ő az, akinek a élete és szava más vallási közösségekben is példaértékűnek számít. Hasonlóan vagyok az őt követő szerzetesrend tagjaival – a keresztények közt legkiválóbbaknak tartom őket, mint életmódban, mint lelki odaadásban is.
Az ő tiszteletükre az egyik tanítóm késztetett (egy hölgy!), aki egy időben sokat beszélgetett magas méltóságú katolikus vezetőkkel – részben hivatalosan, részben magánjelleggel. Nem kis ellenérzéssel tapasztalta, hogy ezen vezetők – akik a szegények és a szeretet vallásának vezetői - milyen pompában és gazdagságban élnek, étkezésük milyen különleges, szolgájuk van (bárhogy is nevezik), és ezzel állította szembe Szent Ferenc elveit és életét. Természetesen nem az önsanyargatás a cél, de sokszor feltűnő az elvek, a szentírások és a megvalósítás közti ellentét.
Egyetértek veled, hogy az életmód egyéni módon lesz keresztényi, és hithű keresztényt nem is ingat meg néhány ellentmondásos jelenség – de bizonyára elgondolkoztatja.
Végül kérlek, hogy engedj meg nekem egy kis tréfát – találós kérdést! A nagyon szép idézetekre reflektálva nagyvonalakban idéznék néhány mondatot kedvenc könyvemből, de itt-ott megváltoztattam, hogy eredetére ne lehessen ráismerni a jellegzetes szóhasználatról. Később megírom az eredetit. Vajon honnan idézek?
---------------------------------
Krisztus könyörületessége határtalan, magába foglalja mindazokat is, akik semmit sem tudnak létezéséről vagy háládatlanul viselkednek iránta, de mindennél erősebben terjed ki azokra, akik őszinte hittel emlékeznek rá.
Akik hittel fordulnak feléje, azoknak Krisztus felajánlja a lehetőséget, hogy eggyé váljanak vele. Mivel Krisztus egyenlően foglal magába mindent a világon, aki gondol Jézus Krisztusra, Jézus is gondol őrá.
Krisztus maga a könyörületesség, szeretetének és bölcsességének lehetőségei határtalanok, így képes mindenkit megszabadítani.
A leggonoszabbak az emberek közül, akik hihetetlen bűnöket követnek el, akiknek elméjét mohóság, harag és ostobaság felhősíti el; akik hazudnak, csalnak, bántalmaznak és sértegetnek; akik gyilkolnak, lopnak és kéjelegnek; akik gonosz cselekedetekben eltöltött hosszú évek után érkeznek életük végére, ők a büntetés hosszú és keserves esztendeinek végeláthatatlan sorára vannak kárhoztatva.
De életük utolsó pillanatában még hozzájuk is odalép egy jó barát, és azt mondja nekik: „Elkövetkezett halálod órája, gonosztettekkel töltött életedet egy csapásra semmissé már nem teheted, de menedéket találhatsz Jézus Krisztus könyörületességében, ha őszinte hittel ejted ki a nevét.”
És ha ezek a gonosz emberek őszinte elmével ejtik ki a Megváltó szent nevét, bűneik hosszú sora, amely illúziókhoz vezette őket, eltöröltetik.
----------------------------------
Szerintem nagyon érdekes ez a topic és mégis valahogy nagyon nehezen tudtam rászánni magam hogy hozzászóljak, pedig szerintem a keresztények részére igencsak "provokáló" a címben feltett kérdés.
A gyakorlatban szerintem a keresztényi élet elsősorban a keresztényi ünnepek táján hangsúlyozódik ki. Úgy szokásban (étkezési, vagy cselekvési) mint gondolati, érzelmi irányultságban. A hét többi napjaiban inkább mások tévutjaira érzékeny, mint a sajátjára - mint minden más vallásu, vagy vallástalan ember.
Szerintem a keresztény emberre különösen érvényes, hogyha saját cselekedetei igazolására, vagy a mások megitélésére megfelelő idézetet talál a Bibliából, akkor magabiztosan nyugtázza, hogy jó úton jár. Viszont ha a saját fejre olvasnak ilyesmit, felhorkan, hogy nem lehet feldarabolni azt, ami egységében érvényes.
Tehát összegezve, szerintem a keresztény emberileg nem jobb és nem rosszabb, mint bárki más, ezért az életmódja is inkább egyéni módon lesz keresztényi - az egységes tanítás mellett is. Sőt, megkockáztatom, hogy abban sincs túl nagy egység, hogy törekvés szerint milyenné kellene lennie.
Engem mindenesetre Assisi Szent Ferenc szavai ragadtak meg leginkább:
Uram, tégy engem a Te békességed munkáló szerszámává,
Hogy szeretetet gyakoroljak ott, ahol gyűlölik egymást,
Hogy megbocsássak ott, ahol megsértik egymást,
Hogy bekötözzem a viszálykodás ütötte sebeket,
Hogy igazságot mondjak ott, ahol tévelygés uralkodik,
Hogy hitet vigyek oda, ahol kétkedés kínoz,
Hogy reménységet ébresszek, ahol kétségbeesés gyötör,
Hogy a világosságot gyújtsam meg ott, ahol a sötétség lakik,
Hogy örömet szerezzek ott, ahol a bánat tanyáz.
Uram, engedd, hogy erre ügyeljek:
ne engem vigasztaljanak,
hanem én vigasztaljak,
ne engem értsenek meg,
hanem én legyek megértő.
Ne engem szeretgessenek,
Hanem én szeressek.
Mert aki ad - az kap.
Aki elfelejti önmagát - az talál.
Aki megbocsát - az bocsánatot nyer.
Aki meghal - az örök életre ébred fel Benned.
Legnagyobbrészt egyetértek veled - én mint nem keresztény.
Abban viszont nem, hogy más vallásúakat - Buddhista, Krisnás... stb - leszólni, vagy baszogatni kellene egy olyan kereszténynek, aki ugyebár a megértés és a szeretet vallását követi.
Én mint vegetáriánus nem tartanám helyénvalónak, hogy a saját vallásom erre vonatkozó véleményét számonkérjem egy kereszténytől, és nagyon helyesnek tartom, hogy ők a saját szentírásuk alapján keresik a mércét ebben is, meg másban is - ez kell ahoz, hogy elérjék azt a célt, amit Jézus igért nekik. Azt azonban el kell mondanom, hogy mindkét névszerint megemlített másik vallás tanításait jól ismerem - számtalan tanítást olvastam és hallgattam végig sok év alatt - és tanusíthatom, hogy a kereszténységet leszóló szavakat sosem hallottam, Jézust (mint konkurenciát!) hiteles tanítónak tartják - más kérdés, hogy az ő útjuk más, mert nekik meg az kell ahoz, hogy elérjék azt a célt és eredményt, amit az ő tanítójuk igért nekik.
Mindemellett úgy látom, hogy ezen vallások követőinek szigorú életvitele messze megfelel a keresztény elvárásoknak is - sőt! (persze a hitbéli gondolatoktól eltekintve). A keresztény elvárások normáit leginkább a keresztények szegik meg - a topikindító is erre célzott.
Fentieket tekintsd úgy mint egy jószívvel és vidáman méltatlankodó "más" zsörtölődését.
Az igazi mondanivalóm az, hogy a keresztény életforma nem önmagában való norma, hanem a másság tükrében értékelhető. Még az abszolút mércének tekintett szentírások normái is hallgatólagos összehasonlításokon alapulnak:
"szeresd felebarátodat...." - ...nem úgy mint mások akik gyűlölködnek
"ne ölj" - ...mint sokan mások
"ne paráználkodj..." - ...mint ahogyan az igen elterjedt a világban
... stb....stb...
Mint ahogyan fény nélkül nincs árnyék, úgy a Jézusi út sem létezik ennek ellentéte nélkül - tagadás nélkül az állítás semmitmondó tautológiába fordul. A különféle vallások követői különféle célokat érnek el életük végére. Ezek egymással összehasolíthatatlanok - csak magunk érezhetjük, hogy meddig jutottunk el (esetleg tanítónk látja). De út az sokfajta van. És végül is minden ember elsősorban saját magáért felelős - mondják a zsidók.
Mindamellett, hogy az ember alapvetoen novenyevove lett alkotva:
29. És monda Isten: Imé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledül.
30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
Kesobb ez megvaltozott.
1Moz 9,1: Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
2. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
3. Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.
4. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
Itt mar nincs vegetarianizmus. Egyetlen etkezesi parancs a vereves tilalma.
Szogezzunk le valamit:
Eves-ivas rendszabalyokkal nem tudsz Istennek tetszo eletet elni, valamit is kierdemelni.
Nem a novenyeves a kulcs, amit elvesztett az ember! Ezt balgasag meg gondolni is.
Eppen ezert a helyreallitast sem itt kell keresni.
Sot:
16. Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában:
17. Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.
18. Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.
19. És nem ragaszkodván a Főhöz, a Kiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.
20. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel:
21. Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd.
22. (A mik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?
23. A melyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.
Hanem hit altal nyerhetsz kedvesseget, es kegyelmet (bunbocsanatot) is. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni;
Kiben kell hinned? Istenben, a beszedeben, es a legfobb kuldotteben, aki az egyszulott fia, Jezus.
Ot nem tudod megkerulni, O az ut az Atyahoz. A tobbi vallasos ut - lasd fent - csak vallasos oncsalashoz vezet. Alazatoskodas, de nem alazatot, hanem kevelyseget hoz. A testi termeszetet hizlalja.
A bun bejott a vilagba Adam altal, es mindenkire, rad es ram is elhatott:
12. Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;
Ezert szemelyes bunbocsanat nelkul csak karhozatban reszesulhetsz - es en is.
18. Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.
Jezus egyedul az igaz, a teremto Istentol elismert vallasalapito:
7. Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8. Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
11. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
Buddha vagy Krisna nem jo pasztor, nem adta az eletet erted. Csak olyan karmat tud adni, ami egyenesen a pokolba visz.
Becsapas, csapda. Nem egyformak a vallasok. Nem mind az Atyahoz vezet.
Zsido 9,27. ...elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:
A pokol nem egy uj reinkarnacios lehetoseg, hanem OROK KIZARATAS Isten jelenletebol. Nem embernek valo, ne menjetek oda.
Egy eleted van. Nincs mas.
Nem a karmadat, hanem Jezust kell keresned. Igy el egy kereszteny.
"Bocs de ez nagy butaság. Az aszkorbinsav (C vitamin) ugyan felbomlik 40 fok fölött, de a húsban található aminosavak nem, sőt kifejezetten előnyös felszívódási szempontból, ha a komlex fehérjeláncok hő hatására szétesnek."
Az élőlények számára nem csak a fizikai anyagok hordoznak információt, hanem azok háttere is. Azokat is beépítik. Halott étel nem lesz élő.
Ez igaz a "túlfőzött" növényekre is.
()
"Lehet ugyan élni húsmentes étrenden, de nem érdemes, a növényi kaják nem rendelkeznek az ember számára szükséges teljes aminosavkészlettel.."
És mennyi idő után jelentkeznek a negatív hatások? Indiában elég sok vegetáriánus ember éli le egész életét, és nem a koldusokra gondolok.
Közelemben akár 20 éve élő, vegás embereket ismerek, én pedig lassan 10 éve vagyok az. Tudod, amikor még csak 1 éve voltam, azt mondták mások: majd 2-3 éven belül jelentkeznek a negatív hatások: Majd évek múlva: igen, majd 5 év múlva jelentkeznek a negatív hatások..
Fogalmuk sincs az egészről.. össze vissza találgatnak...
Mellesleg nemrég voltam x vizsgálatokon, és MINDEN szervem megfelően működik, tiszta, szabályos, stb. Leszámítva a gerincgondjaimat..
()
"Egyébként a vegan étrenden élő emberek a közhiedelemmel ellentétben semmivel sem élnek tovább, mint a vegyes étrenden élők."
Ilyet soha nem is mondtam. Karma és életminőség szempontjából tartom fontosnak.
()
"Az élettartam az állatoknál genetikailag kódolt, ami az evolúciós hatásokra alakult ki, és nem a táplálkozástól függ"
Az én gondolkodásom szerint az élet hossza megadott lélegzetszámon alapul (a genetika és evolúció a külső formája/tükröződése a szubtilisabb, finomabb benső szinteknek). Ez ugyanúgy mint egyéb kiinduló alapok, tendenciák, egyebek, szintén karmafüggő. Az viszont NEM MINDEGY, hogy ezt a lélegzetszámot hörögve, kapkodva, stb., fogyasztjuk el, vagy nyugodtan, tisztán, stb.
"Az ember = mindenevő dolgot is onnan szedem. De az azért tény, hogy megemésztjük a húst."
A fehérjék 40fok felett elhalnak. A halott fehérje lehet hogy átmegy a tápcsatornánkon, De hogy hatékonyan meg is emésztenénk, kétlem.
Az hogy az állati fehérje szépen emberi fehérjévé válik, badarság. Először le kell bontani aminosavakra, abból épül fel az emberi fehérje. De halott fehérjéből nem lesz élő aminosav és abból emberi fehérje.
A fehérje lebontás a világ legenergiaigényesebb művelete. Akkor már egyszerűbb, ha növényekben lévő aminosavakból építkezünk..
Arról nem is beszélve, hogy az ételtársítás leggyakoribb következménye a savasodás, erjedés, gombásodás, és ki tudja még mi minden finomság. Ezek a gyomorban, és bélrendszerben keletkezhetnek. Hát ebből nem kérek..
()
"Egy eszkimó, vagy Szibériában az embereknek meg tudtommal szükségük van a nyers húsra és a zsírra."
..Mivel ott nincsenek növények.
Egyébként pedig az eszkimók átlagéletkora 40 év.
()
"Viszont az megint gázos, hogy az állatok annyit esznek, amire szükségük van. Mert vannak állatok, amik viszont többet ölnek mint amit megesznek. Igaz azt a dögevők megeszik."
Nem ölnek többet. Egy bizonyos részét fogyaszják el ők, a többit tényleg a dögevők.
()
"De amikor az ember "feleslegesen" öl, akkor azt is megeszük a dögevők... Nem látom még a logikádat sajnos..."
Nem eszik meg. Kihajítják rohadni, meg beledarálják a virslibe, kolbászba, stb.
()
"Az élet ilyen változatosságban nem fejlődhetett volna ki, ha minden élőlény figyelt volna a karmájára."
Kit érdekel a változatosság külső, fizikai formája? A benső a lényeg, a lélek. A többi csak füstre vetített képek..
()
"És ha minden lélek eljut arra a szintre, amikor figyel az egyensúlyra, és nem öl, akkor az élet megint megszűnik."
Annyit kell ölni és azt, ami szükséges. Az ember általában 2x annyit eszik, mint kellene, ráadásul rossz ételtársításban. Törekedni kell a legkisebb pusztításra, ami azt jelenti az ember vonatkozásában, hogy a növényi táplálkozás megfelelőbb. A legalacsonyabb szintű életforma karmaokozó cuccait pedig "le lehet meditálni" rendszeresen, minden nap. Az a karma jobban feloldható, mint a hozzá képest sokszorosan összetetteb létformák okozta következmények.
()
"Ez egy lehetséges forgatókönyv, de mi ennek az értelme? Miért jött létre az élet?"
Az általunk életnek nevezett dolog csak külső. Az hogy csak ezt látjuk, a tudatlanságunk, a nem megfelelő helyre való koncentráció következménye. Ahogy mondtad fentebb, nevelés kérdése. Ezeket a készségeket (meditáció) ki lehet fejleszteni, mindenkinek, akármikor. Minél előbb, annál jobb.
Remélem nem voltam túl nagypofájú..
És még egy adalék a húsokhoz: Egyszer telefonon beszéltem a Magyar Táplálkozástudományi Tanszék Igazgatójával (1993 felé..). Leugattam hogy hogy írhatott olyan cikket, hogy a gyerekeknek mindkét fehérjére szüksége van (állati és növényi). Nagyon türelmesen végighallgatott (kb. 15 perce dumáltam már, és tényleg rendes volt), és a végén olyat mondott, hogy majd leestem a székről..
Hogy a véleménye és amit továbbad, annak alapjait amerikában hallotta "ottani szakemberektől", x kongresszuson... NEM maga végzett kutatásokat, NEM maga próbálta ki, hanem amerikai szakemberektől hallotta...
Tudni kell, hogy ezek olyan konferenciák, amelyeket élelmiszeripari cégek szponzorálnak. Olyan kemény lobbyzás van, mint állat.. Köze nincs a tudományhoz, vagy egyébhez. ÜZLETHEZ van köze, semmi máshoz. Itt tartunk ma..
Én mint rögeszmés és rituális vegetáriánus alapvetően egyet kell hogy értsek veled. A vega táplálkozás inkább pszichológiai indíttatású, mintsem egészségügyi. (bár megjegyzem, hogy az áttérés óta nem fáj a derekam!) A vegetáriánus étrend - legalábbis a keleti típusa - az erőszaknélküliségen alapul, és nem csak növényi táplálékot enged meg, hanem pl a mézet is meg a tejtermékeket is, és ez esetben az alkotóelemekről való eszmefuttatás is másképen alakulhat.
Abban ellent kell, hogy mondjak, hogy "nem érdemes" - mert ahogyan a vegetárizmus indoka sem egészségügyi, úgy a tőle várt eredmény sem ilyen vonatkozású, hanem világnézeti, lelkiismereti és pszichológiai jellegű. Mindenesetre kíváncsian várom, hogy mi lesz velem - saját magam kísérleti nyula vagyok, és a vegetárizmus miatt eddig még nem volt mit megbánni (számomra érdemes volt!), de nem venném a bátorságot, hogy másra ráerőszakoljak ilyen döntést.
Nem fejlődtünk olyan irányba, hogy sült húst kellene ennünk. Ez is egy tévhit(márcsak azért is, mert az állítólag olyan fontos fehérjék 40 fok felett elhalnak, halott fehérjéből pedig soha nem lesznek élő aminosavak, amelyekből az emberi fehérje épül fel
Bocs de ez nagy butaság. Az aszkorbinsav (C vitamin) ugyan felbomlik 40 fok fölött, de a húsban található aminosavak nem, sőt kifejezetten előnyös felszívódási szempontból, ha a komlex fehérjeláncok hő hatására szétesnek.
A fenti példa szerintem jó arra hogy észrevegyük: a természet NEM a húsevők kategóriájába sorolt minket.
Lehet ugyan élni húsmentes étrenden, de nem érdemes, a növényi kaják nem rendelkeznek az ember számára szükséges teljes aminosavkészlettel, bizonyos (esszenciális) aminosavak hiánya éppúgy betegségeket okozhat (akár rákot is), mint a pl. az esszenciális vitaminok hiánya. A teljes peptidhormon rendszer ezekre az aminosavakra épül. Egyébként a vegan étrenden élő emberek a közhiedelemmel ellentétben semmivel sem élnek tovább, mint a vegyes étrenden élők. Az élettartam az állatoknál genetikailag kódolt, ami az evolúciós hatásokra alakult ki, és nem a táplálkozástól függ
Az ember = mindenevő dolgot is onnan szedem. De az azért tény, hogy megemésztjük a húst. Egy eszkimó, vagy Szibériában az embereknek meg tudtommal szükségük van a nyers húsra és a zsírra. Bizonyos fontos táplálékokat onnan szednek. Persze lehet mondani, hogy minek költöztek oda? :-)
Szóval erről a biológiai dologról még kell informálódnom, mert nagy a káosz. Viszont az megint gázos, hogy az állatok annyit esznek, amire szükségük van. Mert vannak állatok, amik viszont többet ölnek mint amit megesznek. Igaz azt a dögevők megeszik. De amikor az ember "feleslegesen" öl, akkor azt is megeszük a dögevők... Nem látom még a logikádat sajnos...
Nyúl és narancs: A fenti példa szerintem jó arra hogy észrevegyük: a természet NEM a húsev?k kategóriájába sorolt minket.
Ez eléggé nevelés kérdése. Ha valakit úgy nevelnek, akkor az emberhús is étvágygerjesztő neki. Főleg ha ő öli meg az illetőt... Az lehet, hogy aki nem tudja maga megfogni és megölni az illető állatot, annak nem való a húsa...
Viszont mindennek megvan a következménye.
Az élet ilyen változatosságban nem fejlődhetett volna ki, ha minden élőlény figyelt volna a karmájára. És ha minden lélek eljut arra a szintre, amikor figyel az egyensúlyra, és nem öl, akkor az élet megint megszűnik. Ez egy lehetséges forgatókönyv, de mi ennek az értelme? Miért jött létre az élet?
Hát igen, a válasz a kérdésre hogy hogyan kellene élni égy kereszténynek attól függ kinek mi az elvárása, a keresztényektől, mi az elképzelése a tökéletes keresztényről. Ezek szerint tehát nincsen és nem is lehet egy egyértelmű válasz, vagy csak nagyon álltalános.
De a valódi oka annak, hogy nem létezhet egy egyértelmű válasz mégsem valakinek az elvárása.
Itt eszembe jút Jézus válasza a farizeusok egyik kérdésere, ami pedig ugy gondolom félreérthetetlen : "Szeresd Uradat, Istenedet ..." (Mt. 22, 39.) Én úgy hiszem ezt a mai ember részére úgy lehetne kifejteni, hogy a keresztény engedelmeskedik az isteni parancsnak : "Fejezd ki bölcsességemet, hatalmamat, szeretetemet !" De hát ez is olyanyira általános, hogy az ember minden képességét igénybe veszi. Ha hajlandó engedelmeskedni, arra kényszerül, hogy maga töltse ki a részleteket a legjobb képességei szerint. Ezen felelőség alól nincs kibujó; erre célzott Jézus a talentumokról szóló példabeszédében. (Mt. 25, 14-30.) Szerintem tehát ha a részleteket vesszük figyelembe, ahány ember annyi válasz lehet.
Valóban, az igazi keresztény képességeit a lehető legnagyobb tökéletességre viszi, ugy hozza kifejezésre Isten bölcsességét, hatalmát, szeretetét.
Tisztelt Pelgrim!
Nagyrészt költői kérdésnek tartom azt, hogy általában hogyan KELLENE élni ennek-annak - special most egy kereszténynek. A "kellene" kifejezés érzésem szerint valaki elvárását fejezi ki, és ez a valaki éppúgy lehet maga a keresztény hívő, mint egy másik keresztény, esetleg egy másvallású vagy ateista is, továbbá ez a valaki lehet a társadalom legkülönbözőbb csoportja is. Nyilván a hitközösség csoporton belüli elvárásai különbözhetnek kívülállók elvárásaitól, s ez a különbözőség a magatartási szabály jellegétől függően kisebb vagy nagyobb lehet. Úgyhogy számomra az általánosabb elvárás marad csak, hogy éljen úgy, hogy mást is élni hagyjon - persze ezt bizonyára kiegészítik önként, vagy csoportnyomásra vállalt szigorúbb etikai szabályok is. Objektíven pedig csak a tényekről beszélhetünk, hogy "hogyan élnek a keresztények" - de ez meg a túlzott általánosítás veszélyét hordja magában.
9mck - ernő
"Másodszor is megszólalt a hang: „Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.”
Ettől kezdve a keresztények „mindent” megehetnek. (Nem mindegy mikor.)"
Nana. Ne keverjük össze a dolgokat. PÉTER MEGEHETTE, AKKOR amit isted adott neki.
Ennyi. De ne általánosítsuk ezt a példát jó?
Kivételek vannak. Isten magáldhatja az ételeinket. Péternek akkor megtette, és kész. De ettől nem ehet mindenki azt amit akar.
Illetve ehet, de következményei lesznek..
HOGYHOGY HOGYAN él egy keresztény ? ...hát gyufásdobozban él (hogy a legkisebb helyet foglalja el és ezzel felebarátai értésére aggya, hogy nem törexik elwenni mástól a teret) és tubigatyában (hogy megmutassa mily laza Ő a ZÚrban, de azé nem pucérkodikparáznailyesmi). Nem eszik, nem iszik, mert tuggya mijjen az, ha eleszik előle a kaját, ilyesmi ("Azt cselekeggyétek másokkal..." - irwa van). Nem beszél, hogy felebarátya is szóhoz jusson, nem alszik, nem járkál (mászkálással ne zavarja felebarátyát), nem fut, nem ül, nem fexik (ezekkel se izgassa felebarátya idegeit), nem lélegzik (hogy felebarátyának is jusson elég levegő), és semmit se csinál, azért, hogy más tuggyon azt csinálni, amit akar. Nehogy a csinálása ellene legyen felebarátya csinálásának. Ilyesmi. Igy él egy keresztény, aki igaz. Én is igy élek, ez igy szép.
„Ahogy Jézus mondá: Ha holt ételt veszel magadhoz, te is holttá válsz.”
Ezt nem tudom, mikor mondta Jézus.
viszont(!!!):
ApCsel 10.11-15
Látta, hogy megnyílik az ég, és onnét valami lepedőféle ereszkedik alá négy csücskénél fogva
Mindenféle négylábú és csúszómászó állat meg égi madár volt benne.
„Rajta, Péter, öld le és edd meg!” - szólalt meg egy hang.
„Szó se lehet róla, Uram - felelte Péter -, sosem ettem én semmi közönségest vagy tisztátalant.”
Másodszor is megszólalt a hang: „Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.”
Ettől kezdve a keresztények „mindent” megehetnek. (Nem mindegy mikor.)
Igencsak nem szorgalmazom, hogy a topikban külön táplálkozási szekció nyíljon (különösen, hogy a topikgazda nem nagyon hallatja hangját!) , de el kell, hogy mondjam, hogy az ember esetében táplálkozási magatartásoknak nagyon komoly pszichológiai háttere van. Olyannyira, hogy ennek zavarainak gyógyítása öles léptekkel vitte előre a pszichiátria tudományát. Az ember képes csak arra, hogy szükségleténél tartósan többet vagy kevesebbet egyen, és olyan lelki csapdákba essen bele mint a túlevés, az anorexia vagy bulímia.
Nem lehet nem észrevenni az étkezés kulturális összefüggéseit, így a vallásos vonatkozásait sem. Minden általam ismert vallásnak vannak táplálkozási szabályai - disznóhús tilalma, vegetáriánus előírások, de ide sorolom a kereszténység böjti előírásait is. És ezen szabályoknak spirituális vonatkozásuk is van.
Ahogyan egy festő elméje tükröződik a festményben, úgy a szakács elméje is tükröződik az ételben, illetve minden ezzel kapcsolatos dolog (alapanyag származása, kezelési módja) megjelenik a táplálékban. Éppen ezért több vallás nagyon szigorúan veszi mind az alapanyagok származását, mind az elkészítési módot - ez itt Európában leginkább a zsidó konyha előírásaiból ismert.
Én személy szerint nagyon merev vegetáriánus és rituális ételkészítési szabályokat tartok be, de nem állítanám, hogy ezek a szabályok tudatunktól független objektív valóságok lennének, hanem inkább úgy tartom, hogy kulturális azonosságtudatunk termékei. Ha valaki pl vegetáriánus, annak megvannak a nagyon mély pszichológiai és kulturális okai (és legritkább esetben alapulnak racionális egészségügyi megfontoláson - bár az indoklásban sokszor ez szerepel!!!), de ha másvalakinek ezek az indítékok hiányoznak, akkor értelmetlenség ilyen viselkedésre ösztönözni, rábeszélni, vagy ijesztgetni, hogy mi lesz vele ha húst eszik húsvétkor (vagy bármikor) - az ilyen embernek az szent ostya sem Krisztus teste, hanem péksütemény.
Viselkedésünket is inkább a környezet (papa, mama, iskola, társak...) alakítják, mint valamely írott szabályok (pl vallási parancsolatok), és vélekedésem szerint fordított a kapcsolat: olyan vallási vagy ideológiai elemeket tudunk elfogadni, melyek énképünkkel és hajlamainkkal összhangban vannak. Még egy valláson belül (pl kereszténység) is különféle hangsúlyt kaphatnak egyes parancsolatok - a hívő egyéniségétől függően - így van aki a jámborságot, az erőszak-nélküliséget helyezi előre, van aki a saját üdvét keresi, van aki a mások hittérítését szorgalmazza, van aki a másság eltaposását sem tartja kivetendőnek (keresztény létére!). Egy másik topikban írta egy keresztény ember máshitűekkel kapcsolatban: "meg kell őket állítani!" Vajon meddig mehet el hite népszerűsítésében bárki? Mindenesetre a személyes példamutatást elfogadhatónak tartom, és talán ez a leghatékonyabb eszköz mások meggyőzésére - ez ami összefüggésben van azzal is, hogy hogyan él egy keresztény.
"Azt kapásból aláírom, hogy nem értem a spiritualitás lényegét, mert nem értem."
Dehogynem érted. :) csak összezavartalak.
()
"De mégis mi a magyarázat arra, hogy a természetben azt látjuk, hogy az élet életből táplálkozik, és rendszerint a magasabb tudatszintű stb. lények megeszik, elpusztítják az alacsonyabb tudatszintű lényeket?"
Ha végiggondolod, melyik állat mit eszik, akkor látni fogod hogy mindegyik csak annyit eszik meg, amennyi szükséges számára. Az ember ennek a többszörösét. Emellé vegyük példának az emésztőrendszerüket, fogazatunkat, amely világosan mutatja, melyik teremtmény mit kell hogy egyen.
(Ide tartozik egy másik tévhit: A bioszórán azt tanították nekünk, hogy az ember fogazata és emésztőrendszere hasonlít a disznóéhoz. A disznó pedig mindenevő, tehát az ember is az. Ez egy emeletes baromság. Hallottam már rákos disznókról, rossz táplálás miatt. A disznó NEM mindenvő, hanem növényevő.)
Az emberi emésztőrendszer nem arra alkalmas, amire általában rá akarjuk bírni. A fűszerek és a sült hús ízének/illatának szeretete pedig nem evolúciós kérdés. Nem fejlődtünk olyan irányba, hogy sült húst kellene ennünk. Ez is egy tévhit(márcsak azért is, mert az állítólag olyan fontos fehérjék 40fok felett elhalnak, halott fehérjéből pedig soha nem lesznek élő aminosavak, amelyekből az emberi fehérje épül fel). A nyers húst meg ki eszi meg??
Van erre egy példa, amit ilyenkor mindig előveszek: a nyúl és a narancs esete. A nyúl hús, tehát a "logikusan gondolkodók" szerint ehető(nek kellene lennie nyersen is!), a narancs meg gyümölcs.
A nyulat nem látod meg a mezőn, mert belevész a tájba. Ha meglátod mégis, és el akarod kapni puszta kézzel, elég nehéz. Ha mégis elkapod, akkor meg széttéped és megeszed szőröstül-bőröstül? Ahogy végigcsorog a meleg vére, és érzed a hús szagát, az ugye nem a legétvágygerjesztőbb..
Ezzel szemben a narancs rikító színű. Könnyű meglátni. Nem kell a beledet kifutni hogy megfogd. Ha pedig kibontod, és végigcsorog a kezeden a narancsszínű illatos leve.. És nyilvánvalóan nyersen eszed, ahogy a természet adta. Azt hiszem ezt szívesebben ennéd, mint a nyers nyulat, nem?
A fenti példa szerintem jó arra hogy észrevegyük: a természet NEM a húsevők kategóriájába sorolt minket. A rengeteg beteg emberből pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy NEM vagyunk mindenvők sem, főleg nem össze-vissza társítva az ételeket.
()
"Az anyagi élet maga bűn lenne?"
Nem olyan értelemben bűn, ahogyan az egyházak tárgyalják. Viszont mindennek megvan a következménye. Minél magasabb szintű élőlényt pusztítunk el, annál komolyabb következménye lesz. Mikor megeszel valamit, kapcsolatba kerülsz a szubtilisabb, kevésbé anyagi, fizikai szem számára láthatatlan rétegeivel. Karmikus kapcsolat alakul ki akkor is, ha nem te ölöd le az állatot. A természetet nem lehet átverni.
Szóval lehet hívni bűnnek is, de én inkább következménynek nevezém.
A gond az, ha egyáltalán hallottunk a spiritualitásról (mert olyan a karmikus hátterünk), nem járunk utána, nem érdekel, nem élünk annak megfelelően. Ha megtehetnénk hogy etikus életet éljünk, de mégsem tesszük. stb.
Ha megfelelően étkezünk és etikus életet élünk, a napi karmatermelés kiegyenlíthető 1-2 óra meditációval. Tehát a kialakult karmikus kapcsolatok így megszakadnak, és megszűnik kötő erejük.
Elsősorban lelki lények vagyunk, utána intellektuális, és végül testi. A lelkire kell tenni a hangsúlyt, annak kell lennie az elsődlegesnek. Minden ez alá kell hogy rendelődjön. Ez alapján döntsük el, mit teszünk/eszünk és mit nem. Ha ezek után tudjuk hogy mit lehet még megtenni a lélek rovására menés nélkül, akkor megtehetjük. Mindhárom egységnek harmóniában/egyensúlyban kell állnia. Lélek, elme, test. De az első a lélek, isten.
()
"Na ezt érzem radikálisnak. Semmi különös, csak az átlaghoz képest. Nem negatívan értettem egyébként.
Az hogy radikálisnak tűnik, nem olyan nagy meglepetés. Sajnos én is nap mint nap "elfelejtem" mit is kellene csinálnom, és mit nem. De azért figyelem magam, és ha lehetőség adódik, és úgy érzem, akkor azt teszem amit "kell". Ahol lehet, javítok azért.. Remélem mások előbbre tartanak (bár általában nem ezt látom)..
Hogyan él egy keresztény? Hat nem tul jol, koszonom, de azert megvagyok :)
Kezdetben nekem is sok gondot okozott, hogy ellentmondasokat veltem felfedezni az elvekben, de ezek valoszinuleg azert vannak, mert nem ismerem oket elegge. Nem is volt kedvem vegigolvasni az osszes irodalmat, hanem inkabb ismerve a 10parancsolatot (legalabbis a fobb pontokat :) mint axiomarendszerre epitve felepitettem a sajat ertekrendemet (nyilvan a szulok nevelese is benne van). Utana jott hozza egy-ket mas vallasbol szarmazo tanacs, amit kesobb kereszteny irodalomban is megtalaltam (lasd dobd meg kenyerrel es tarsai). Ezeket sosem kell szo szerint venni. ugyanis ha en megdobok valakit egy egyhetes kilos kenyerrel, akkor az fajni fog neki... :)
Eloszor kiserleteztem. Volt egy hely, ahol nagyon nem jottem ki a tobbiekkel, es mindennaposak voltak a veszekedesek, verekedesek. Na, gondoltam magamban itt meg kell probalni, amit meg sosem tettem, odanyujtom a masik orcamat is. Hat ez nem jott be. Aztan rajottem, mi a legfontosabb: a folyamatos tudatos kommunikacio. Amint eloszor meglatod a masikat, azonnal pozitivan kell kozeledni hozza, es egy pillanatra se szabad megengedni neki, hogy a negativsaga sikererzetet okozzon neki. Mar akivel lehet. A tobbieket egyszeruen meg kell verni, le kell loni, stb. A lenyeg, hogy beke legyen.
Hát igen ez nagyon tréfás, megmondanád azt is ki eszi azokat, akik keresztényeket esznek, és mit vesznek azok magukhoz ? Ugye tréfásan sok mindent meglehet etetni valakivel, csak vigyázni kell elne rontsa a gyomrát !
"Jaj az embernek akit egy oroszán fal fel, de boldog az oroszlán amelyet emberek eszik meg, mert ember lesz belőle !"
Az egész természet egy folytonos fejlődés, a kezdetleges életforma mindíg a fejlettebb életforma alapja. A természetben látjuk, hogy a ragadozó állatok nem írtják ki azt a fajta állatot amiből táplálkoznak. Ha valamilyen fajta állat eltünki a föld felszinéről az vagy időjárás nagy változásainak tulajdonítható, vagy az ember beleavatkozásának.
Én úgy gondolom, hogy az élőlények a táplálkozással, nem csak anyagi táplálékot vesznek magukhoz, amiből testük felépül. Szerintem sok más dolog, - amiről máig még tudomásunk nincs, - befolyásolhatja a táplálkozót. Dolgok, amiket a táplálékkal magához vesz, ami talán szellemi fejlődését elősegíti, lelkét építi, vagy éppenséggel rombolja. Tréfásan talán úgy is ki lehetne fejezni, hogy aki például sok sertéshúst eszik, az sok disznóságot vesz magához. :-))
Nem az anyagi élet a bűn, hanem a tudatlanság minek következménye az anyagi élet. Nem így van Musaic ? ;-)
Azt kapásból aláírom, hogy nem értem a spiritualitás lényegét, mert nem értem. De mégis mi a magyarázat arra, hogy a természetben azt látjuk, hogy az élet életből táplálkozik, és rendszerint a magasabb tudatszintű stb. lények megeszik, elpusztítják az alacsonyabb tudatszintű lényeket?
Az anyagi élet maga bűn lenne? Na ezt érzem radikálisnak. Semmi különös, csak az átlaghoz képest. Nem negatívan értettem egyébként.
