Mallow, ha ennyire sötét vagy, akkor ne nekünk tárd fel a fejedben a káoszt, hanem menj olvasni, aztán majd gyere vissza, ha nemcsak az újságban meg a fórumon hallottad ezt a szót, hogy "liberalizmus".
Kedves Mallow,
bocs, hogy idetolakszom, de érdekes a téma.
Abban igazad van, hogy amikor egy-egy közösségben a liberalizmus dominálni kezd, akkor az 'igen'-ek helyett a 'nem'-eket lehet hallani és olvasni.
Viszont ahol van egy (pár) domináns 'igen', ott ebben implicite benne van az, hogy a többi : 'nem'.
Hogy mit értek ez alatt?
Ha valahol csak a muszlim vagy keresztény (stb) életmód 'igen' határozza meg a lelki életet és a mindenkire kiterjesztett erkölcsi rendet, ott nincs apelláta : van egy 'igen' és kész...
Ellenben, ahol megengedik több - egymásnak ellentmondó - 'igen' létezését, ott hamarosan elszaporodnak azok a 'nem'-ek, amelyek e sokféle 'igen' együttélését próbálják lehetővé tenni.
Ráadásul hihetelenül felgyorsult a világ, a földrajzi távolságok pedig szinte semmit nem tompítanak az 'igen'-ek és hordozóik örvénylésén.
Ezért sokszor bosszantó módon bukkannak fel a 'nem'-ek, van ahol két-három évente máshogy kell hívni a bás bőrszínű embereket, mert az a politically correct..
Egyszerűen túl sokan vagyunk e bolygón és intelligens ragadozóként nehéz együttélni ennyien.
Abban is igazad van, hogy a sokféle 'igen' együttélését lehetővé tevő 'nem'-ek rendszerének egészét sem lehet igazán megkérdőjelezni egy adott fejlettségi szint fölött. Tényleg így van, de sokat nem lehet tenni ez ellen, már ha a szabadságot (utazás, gondolat, szólás) tiszteletben tartjuk.
A világgazdaságból kivonuló, a versenyben tovább részt venni nem akaró közösségek-országok csak nagyon kezdetleges törzsi kultúra szintjén tudnának csak élni - mindaddig, amíg a földjükért, a vizükért, az asszonyaikért el nem jönnek az erősebbek.
És általában eljönnek.
A liberalizmus lenyegét úgy is el lehet képzeli, hogy nagy darab 'IGEN', aminek a kontúrját, a vonal mintáját apró 'nem'-ek adják.
OFF
Meg is írom hamarosan a betűkontúr mentén elhelyezhető 3D-s szöveg készítőt, hátha kell egy gravírozónak.. :-)
ON
A liberális politika megvalósítását érdemes kritizálni, hiszen tényleg túl sok szerepet kap benne a rövidtávú egyéni önzés és jó pár zsákutcába is bevisz minket. (lásd környezetszennyezés)
De magát a rendszert azért nem érdemes, mert a lényege a sokszínűség elimerése, a sokféle 'Igen' együttélése.
Hogy mi módon lehet e sokféleségben a nyilvánvalóan közös felelősséget érvényesíteni, az már más kérdés, az más -pl. zöld - topicok témája lehetne.
Működőképesség? Az működik, ami mögött ott az erő!
A demokrácián belül kell, hogy ez az erő a démosz legyen! Liberális keretek közt nincs alternatíva, ám azon túl ott az emberiség múltja, a kis újkori részt kigyomlálva egész történelmünk más rendszerek története.
Nem olyan sötét a múlt, mint az elsőre látszik, ítéleteink kizárólag a mára kialakult szemléletünk következményei: nincs más út – a nyitó szavaival élve – csak a “mindenki” útja. A démosz saját lelki békéjét félti, nem kíván maga fölött látni senkit. A démosz kicsinyessége uralkodik a Földön.
Tehetetlenségének és kicsinyes kapzsiságának eredménye a kialakuló gazdasági rend, amely újra lázadásra szítja, mert a démosz újra maga fölött lát valamint, valakiket. A gazdagokat. Az új szemlélet tiltja ezt, de az ebből kinövő kommunizmust is… ami öncsonkoláshoz vezetett. Nem bír magával a démosz, hacsak nem küld urakat maga fölé, de azt úgyszintén nem állhatja. Mindezért a számára legkisebb rossz, a liberális kapitalizmus rendszerébe jut, amelyet továbbra is átleng a baloldali szellemiség.
Szerintem nem a pénz hajtotta uralma alá a világot, hanem a démosz találta meg saját szemléletének megfelelő legjobb rendet, amely csúcsa a szociális piacgazdaság lehetne.
Visszatérek az elejére.
Működő képesek lehetnek akár a régmúlt rendszerek is, mert azok mögött a népnél hatalmasabb erő állt: a fegyverek. Nem a démosz, a tömeg a legnagyobb erő, így minden más lehetősége adott.
Valami halvány lehetőséget mondjak: régmúlt rendet hozna vissza, ha ma egy erős nép legázolna egy gyengébbet és urainak kiáltaná ki magát: a fegyverek a hódítóknál lennének, a tömeget a leigázottak alkotnák. Mint régen, Indiában… vagy bárhol, ahol a hódítók betelepedtek az új földre, és a vesztesektől elkülönülve éltek.
Tömören az a véleményem, hogy nem látok a mai társadalommal szemben m?köd? alternatívát.
Amilyen alternatívákat látok, azok a következ?k:
- valamilyen romantikus múltbarévedés, a "régen jobb volt" érzése, (pl. MIÉP), ami egyrészt azért nem m?x, mert a történelem szerintem egyirányú, másrészt meg nincsenek is igazi elképzelések, hogy mit hogy kéne, hanem csak ábránok
- a legtöbb alternatíva képvisel?i pszichésen nem stimmelnek. na nem mintha a mai kor tipikus termel?/fogyasztó embere annyira stimmelne. de az alternatívák képvisel?i még kevésbé általában. szerintem ?k a legtöbbször igen dühös, igen sért?dött emberek, akiket a düh, a harag irányit. nem sok olyan antiglobalistát láttam még, aki alapvet?en életvidám, der?s,kiegyensúlyozott, laza, mosolygós, az életet szeret?-élvez?, vidáman jóindulatú lenne. márpedig haragból nem épül semmi jó. azaz éppen a túlzott nemet mondás a probléma.
egyébként szerintem igenis az igent mondásokból épólhet csak valami jó. persze nem arra kell mindíg igent mondani, ami épp van. de nem is kell nemet mondani rá, hanem inkább azt, hogy ez jó, de tudok még jobbat. ez az egészséges életszemlélet szerintem: nincs rossz kaja, nincs rossz semmi, csak olyan van, hogy jó, de tudok még jobbat is.
- az igen ritka pszichésen stimmel?, azaz nem haragos alternatívák általában valamilyen spirituális irányba mennének, idealista, szeretetre épól? társadalom felé. ez oké, de ez meg nem megvalósítható, mert az emberek többsége erre tudatilag nem alkalmas. ezt csak kis közösségekben lehet megcsinálni, a társadalommal nem.
Annyian hiányolták egy másik topicban, hogy nyitnom kell egy a liberalizmussal foglalkozó, lehetőleg azt becsmérlő topicot. Hiszen erre vágytatok: feltűnjön az ellenség, aki a színesség és az indivíduum ellen tör, akit utálni lehet, és erőt lehet meríteni az ellene való gyűlölködésből.
Akinek nem inge, az nyílván nem veszi ezt az egészet magára, de ez a jelenség annyira szembetűnő manapság, hogy nem lehet elmenni mellette... például már (még, mindíg?) pártszinten is dívik: a liberális és szocialista főerők alapvető éltető ereje ma Magyarországon „a szélsőségesek megtalálása”, azok letörésére, szétrombolására irányuló törekvések. Mert lázadni kell, e célból meg találni valami semmiséget. A többi pártra is jellemző ez, de elemi erővel feltehetően liberális (és baloldai) pártunkban (és pártokban) jelenik meg.
De, mutassátok meg a pozitívumot, az épületességet magatokban, a liberalizmusban! Mi a liberális szellemiség, vagy a liberális politika épületes része?
Szóval, miben jobb a liberalizmus? Hát teret enged (lehetőleg) mindennek és mindenkinek... mondanák sokan. Olyannak tűnik, „mintha ezernyi igent mondana: mindenki élje ki ami benne lakozik, mondjon igent önmagára és ne kelljen azzal foglalkozia, hogy mások emiatt neheztelnek rá”!
Csak ennek boncolgatása közben lassan előkerülnek problémák, kiderül a mondatban a hangsúly a „mindenki” szóra esik. Mi jut erről eszembe? Hát a kommunizmus, természetesen... „mindenki”, a bűvös (bűnös?) szó. Mondják is sokan: liberális és baloldali rokon, hát itt rejtőzhet a rokonság! De mit okoz ez a „mindenki” a kommunizmusban? A legnagyobb pusztítást és romlást. Felmerül hát a gyanú, nem-e hasonló történik itt is!
Persze, ez történik.
Miért is a „mindenkin” a hangsúly? Próbáljunk valamire erősen igent mondani! Mondjuk azt, hogy ezt akarjuk, ezt kívánjuk, mondjuk, ez mindennél fontosabb, ez az élet! De hamar lehiggadunk... hiszen az, amit akarunk, nem lehet mindennél fontosabb, mert ott a bűvös szó: „mindenki”... Elemi erővel döng a fülünkben a közönyös, modern felfogás: „Te is csak más vagy, nem különb!”.
És ez az, ami meggátolja azt, nehogy „nagyon más legyél”, bármire is vezessen akaratod, az ösztöneid, le kell győznöd őket: ne akarj nagyon, csak kicsit akarj. Mert mások is akarnak, akiknél nem vagy különb. Nagyon akarsz? Mások neheztelnek rád! A mindenki nemet mondott akaratodra! Határozott, erős, mindennél nagyobb nemet! Minnél erősebben akarsz valamint, annál inkább: NEM. Így lesz az igenből nem, hogy egyetlen nagy ingen helyett sok kis parányi, jelenetéktelen igenhez jutunk. Így sokunknak marad a belső rágódzás, az ilyen a világ, az önemésztés, ami egy másik világra akar száműzni minket, amit „jobbnak” gondolunk – de ahelyett hogy elvetnénk a liberalizmust, egy még radikálisabbat akarunk, mert hamisan azt mondjuk, ami a liberalizmus és társai ültettek belénk: valakik nem hagyják, hogy mi is érvényesüljünk, elnyomnak és csak a gonosz terjeng a világban. Ez az ellenség, amit kergetnek sokan, és zúgolódnak a nagyobbak ellen.
És ami még nyíltan leleplezi a dolgot, a NEM-et az nem más, mint a hasznosság. Ami eredetileg zavarna minket, azt hasznosnak tituláljuk. Azt mondjuk, másképp nem jött volna létre, csak ha hasznos. De eleve furcsa, hogy jön ez ide, hogy jön az indivíduumhoz és társaihoz ez a szó. Látjuk, hogy itt van: kifejlődött belőletek a szabadverseny amiben ez a lehető legfeltűnőbben van jelen! Hogy fér meg ez az ezernyi igennel? Az a jó, ami hasznos – a társadalomra, a „mindenkire” nézve, vagy mégsem? A szabadversennyel ez már rég nem így van, de ezzel áltatják sokan magukat... miért is? Mert így alakult, akartunktól függetlenül. Nem akarunk tenni, mert csak nehezen tehetünk ellene, mert azt már rég megtiltottuk magunknak. És különben is, nincs senki, semmi ami rendszerünk helyett működhetne – nem hisszünk épületesebb világban, mert az nem a miénk lenne, arra nemet kell mondanunk, mert a mi világunk az igenek-világa.
Hát igen.
Hogy a jön ide a hasznosság és az egyénre telepedő kapitalizmus? Lényegében ezt az egy igent sikerült megteremteni, amit viszont szintén nem akartunk... így biztosan nem.
Mintha kicsit szenvedne a világ, nem tudna semmi épületeset alkotni. Mert nem tudunk igent mondani? Csak magunkba fordulva mondhatunk igeneket, igen ezt gondolhatom – és a gondolat szabadságából mekkora bálványt csináltunk! De hogy ne csak kigondolni lehessen dolgokat, hanem megcsinálni (megformálni a világot), na azt már nemigen lehet. Élj belül, a világ meg olyan, amilyen, nem tudsz rajta változtatni, nyugodj bele. (Hányszor hallja ezt egy ember az életében? Milliószor?)
Mintha újabban nem lenne olyan nagyságunk, amit költőink megénekelhetnének (hacsak nem bennünk van, mélyen valami), nincs dicső történelmünk, megszűnt volna az igazi történelem. A „művészek” is sokan befordulnak, egy marslakó biztos katarzistól fetrengene némely alkotásuktól, de marslakók nincsenek...
Világunk színes, amely távolról nagy szürkeség!
-
Kritizáljátok... én is fogom, majd miután párszor visszaolvastam. Azért a polfórumon nyitom, mert részben ez ihlette, valamint itt nagy lesz az aktivitás. Ja, és ha az aktivitás anyázásba és gyűlölködésbe nyílvánulna meg, átmegyek másik fórumra aztán lehet tobzódni...
