Hát skacok, erre bizony tényleg rámehet egy kapcsolat.
Persze egy dolog kell hozzá (ami persze következmény, de kihozza az igazi okot).
Komolyan vegye mindkettö a politikai hozzáállását. Ugyanis az valamilyen alapvetö világnézeti berendezkedésnek a tükre. Ha nem is rögtön, mert mondjuk bazi nagy amúgy a szerelem és mindkettö elég okos, úgyhogy csak mérsékelten gyalogolnak át a másik lelkivilágán a választás éjszakáján, akkor egy darabig még eltarthat a dolog, de a végzetes törés megvan.
Innen már csak idö kérdése.
De mondom, valójában az értékrendek különbözösége manifesztálódik itt, és az bizony alapvetö egy kapcsolatban.
A dolog nem ilyen egyszerű, hiszen nem vagyunk egyformák...
Vannak különneműek, akik szeretnek társadalomról, gazdaságról, történelemről, irodalomról, filmművészetről (is!) jókat beszélgetni egymással, ezekben óhatatlanul előjön a politika, mert keresztül-kasul áthatja ezeket. Én például szeretek ilyen témákról (is!) beszélgetni hölgyekkel, és kizárt dolog, hogy jól érezném magam társaságukban hosszabb távon, ha gyökeresen más nézeteket vallanánk ezen témák többségében...
Tehát párkapcsolatom azért is alakulhatott úgy, ahogy alakult (azaz, hogy politikai nézeteink közel hasonlóak), mert ezek a dolgok is befolyásolták érzelmeimet - még ha nem is olyan tudatosan, ahogyan most ezt megfogalmazom.... :)
Aztán vannak olyan párok, akiknek beszélgetésében a fent említett témák alig fordulnak elő, vagy ha igen, csak futólag. Ha az ilyen pároknak a kapcsolatát megmérgezi a politika, az már tényleg röhej, és a jelenlegi jobboldal bűne (lásd "A haza nem lehet ellenzékben" - Sportfogadás Mellékletének minapi címlapja). Ebben teljesen egyetértek Courage the cowardly dog-gal ...
Nálunk ez fordítva van, apám is ilyen vérmérsékletü, csak ő balos. Viszont "kitanultam a módját", hogy kitudjam kerülni a konfliktust. És semmi gáz nincsen. Az a baj, hogy ök azt hiszik hogy baromira értenek mindenhez, mert többet megértek, de ilyenkor szoktam mondani neki, hogy programozza be a videót este nyolcra ... ,na akkor nagy a csönd :)
Lehet, hogy apám és anyám már nem egészen férnek bele a fiú/lány kategóriába, de azért az alaphelyzet hasonló.
Szóval apám fideszes, anyám mszp szavazó, plusz testvérem és én is kormányváltó beállítottságúak vagyunk, balos nézeteinket azonban apám előtt nem nagyon hangoztattuk, habár azt sem állítottuk, hogy a fideszre szavaznánk. A második forduló után azonban kicsúszott a számon, hogy örülök az eredménynek. Apám teljesen kikelt magából (kiderült, azt hitte mindnyájan fidesz szavazok vagyunk), a nevelése csődjének nevezett, pedig eredményeimre mindig is nagyon büszke volt. Később rájött, hogy húgom és anyám is az ellentétes oldalhoz tartoznak. Mi gyerekek szerencsére már nem élünk szüleinkkel, anyámnak viszont szörnyű megpróbáltatásokat kell azóta kiállni. Apám szemében gyilkos kommunista pártoló, aki ráadásul szavazatával a család gazdasági jólétét is veszélybe keverte. Azóta minden naposak a viták és 26 év után külön kasszára vonultak. Ennyi.
Scourge2002, Courage the cowardly dog !
Érdekes amit írtok, mindkettőtöknek igazat adnék, szívem szerint, de az igazság szvsz. a kettő között van. A politikát nem kerülhetjük ki , mert olyan agresszíven hatol be az életünkbe, hogy muszáj beszélni róla.
A párkapcsolat, szerintem sokkal felsőbbrendü, mint a sok politikus civakodása nem?
Ezért is nyitottam ezt , hogy megtudjam, most mi a véleményetek ezekről a dolgokról. Hangzott el egy-két érdekes dolog az biztos :)
Érdekes, amit írsz. Én ugyanígy gondolom, csak a másik oldalról.
A politika mindig is érdekelt. Már úttörő-vezető koromban foglalkoztatott a politika, és az osztályfőnököm lelkes anti-kommunistává nevelt minket. Akkor még lehetett az iskolákban politizálni (persze nem így ahogy az ofő csinálta). Szóval az én hétköznapjaimból ne vonuljon ki a politika, mert én szeretném, hogy itt legyen.
Valóban nem azért szeretem a barátnőmet mert fideszes (sajnos nem is az, ezért is nézten be ebbe a topicba). De már az első, ismerkedő beszélgetésekkor nyilvánvalóvá tettem előtte, hogy számomra nem közömbös a politika, és azt is, hogy mely pártokat preferálom. Ő csupán tudomásul vette, önmagáról annyit mondott, hogy nem érdekli a politika. Később kiderült, hogy érdekli, annyira, hogy elvakult mszp-szavazó, és csak azért nem hozta ezt tudomásomra, mert félt, hogy agresszív leszek. (Nem csoda. Szegénykém csak az RTL-t nézi, néha a TV2-t, és ott azt hallja, hogy én fasiszta vagyok, meg ilyenek.)
Egyébként a választások majdnem kapcsolatunk végét jelentette, most azonban úgy néz ki, hogy túléltük. Részemről a konfliktus forrása az volt, hogy egy számámra fontos dolog iránt semmilyen érdeklődést nem mutatott. Az ő részéről pedig az volt a probléma, hogy azt hitte én utálom azért, mert az mszp-re szavaz. Sőt még azt is hitte, hogy én mindenáron meg akarom őt győzni. Mintha nem tudnám elviselni, hogy létezik ember, aki az mszp-re szavaz.
Érdekes lenne, ha azért szakítanék a párommal, mert önhibáján kívül néhány dologban félreinformálták. A pontos információkra nem kiváncsi, így mostanában nem politizálgatunk. Nem baj, arra ott vannak a barátok. :)
Ha a politika két ember (ráadásul két fiatal szerelmes) közé tud állni, ott már nagy baj van!!!
Tulajdonképpen mi a francnak ilyesmiről vitázni, ilyen baromság miatt szakítani? Úgyis csak azt választhatjuk meg, ki fog elnyomni az elkövetkezendő években, az meg valahol tökmindegy.
Tűnjön már el a politika a p...ba az emberek mindennapjaiból! Szerintem a Fidesznek nagyon nagy a felelőssége abban, hogy a helyzet idáig fajult. Gyűlölöm, hogy nem tudok értelmes kommunikációt folytatni a barátaimmal, ha politikailag eltérnek a nézeteink. Miért baj, ha valaki másképp gondolja? Egyébként meg kit érdekel a másik politikai beállítódottsága? Ha szeretek valakit, nem ezért szeretem.
Hat igen. Eleg erdekes, hogyan tudtak ennyire szembefordulni egymassal. Foleg a mostani valasztasok idejen, amikor az orszag legfontosabb celja az EU, nem hiszem, hogy szukseg van arra, hogy az egyebkent EU elkotelezett partok szimpatizansai utaljak egymast. Jo lenne mar nem csak a multtal, hanem a kozeli jovovel is foglalkozni.
Ez tuti ! A "nagyon nem csípte" és a "rühellte" szavakat használtad jellemzésként, amely kifejezetten politikus érdeklődési embereket takart, olyanokat, akiknek NAGYON nem mindegy, kik állnak az ország "kormányrúdjánál".
"A érdekes az volt, hogy az értékrendünk eléggé hasonló volt."
Ezt viszont nem hiszem, legfeljebb nem ismerted (ismerhetted) meg eléggé. Az én tapasztalatom szerint, ha valakivel gyökeresen más politikai nézeteket vallottam (ilyen ma már pl. a szadesz-fityesz viszonylat), és volt elég türelmünk (azaz időnk és sörünk), akkor előbb-utóbb kiderült, hogy már ALAP világnézeti kérdésekben (anyag kontra szellem, szigor kontra megengedés, érzelem kontra értelem, stb.) sem értettük meg egymást. Ez nö-férfi viszonylatban már áthidalhatatlan, és itt már valóban fontos szempontként lép be a közös gyerek nevelése...
Az ex-barátnőm nem volt kifejezetten MSZP-s, de a Fideszt nagyon nem csípte, végül asszem az MSZP-re szavazott. Én viszont rühellem az MSZP-t és a szadeszt, természetesen markánsan jobboldali vagyok (azért a Fidesz sem a tökéletesség). A politikán mindig összevesztünk, de inkább próbáltunk nem beszélni róla. Még jóval a választások előtt (februárban) szakítottunk más miatt, de félek, a választásokra ráment volna a kapcsolatunk. A érdekes az volt, hogy az értékrendünk eléggé hasonló volt.
egyebkent tenyleg nem ertem ezt az inkompabilitast. ket part ami egyebkent koalicioba tudna lepni es kormanyt tudna alakitani ennyire gyuloli egymast hogy beszelgetni sem nagyon hajlandok.
es raadasul ez a ket part hosszu idon keresztul szoros szovetsegben, szimbiozusban tenykedett.
en egyebkent ugy latom hogy inkabb a fidesz valtozott meg GYOKERESEN! de hat ezek szvsz-ek.
szerintem az eletben ez a problema sokkal magasabb szinten rengetegszer felmerul.
peldaul mi van ha masik zenekarert rajonganak. vagy masik focicsapatnak drukkolnak. vagy mas vallasban hisznek. vagy az egyik hisz valamilyen vallasban a masik meg nem.
de a legnagyobb poblema egy fideszes szamara egy szdsz-es partner lehet. azok valahogyan nagyon nem birhatjak egymast. de hogy miert????
"Ha látod, hogy élesedik a vita, inkább hagyd rá, tereld el a témát stb."
Ezt nevezem én őszinte kapcsolatnak. A problémákon úgymond "felülemelkedünk", besöpörjük őket a szőnyeg alá, nem veszünk róluk tudomást.
Ha a társammal nem lehet a hitről őszintén beszélgetni, ha nem partner a gondolkodásban, akkor az nem társ, csak többfunkciós eszköz, előbb utóbb lecserélendő.
:) Hello kukac !
Hát Dunaferesre nem gondoltam, mert akkor hogyan néznék a szemedbe :)
De hallottam 1 pletykát, hogy van Volános, akikne Duferess a barátnője. Most itt neveket nem mondok.
Csaba!
Szerintem, ha megkérjük a Szuper Levit Ő összead Titeket és az legalább politikán felül van.
Egyébként inkább vegyél el MSZO-s lányt mint Dunaferrest, mert választások csak négyévente vannak bajnokság meg minden évben.
