Az angol X-Faktor 2010es fináléjában hangzott el ez a dal, remek párosítás ez így. A One Direction 5 tizenéves srác együttese, míg az énekest nem kell bemutatni szerintem senkinek. Remekül énekelték el a dalt, a zsűritől is csak dicséreteket zsebeltek be, ám a közönség úgy döntött, hogy ez csak a második helyre elég nekik. Nálam viszont egy győztes dal, na meg persze azért is közel áll hozzám ez a szám, mert én is megtaláltam az igazit, és a szám is erről szól... :)
Nosztalgiázunk.....:-)) Én élőben, nem láttam a zenekart.
Hol vannak már az ifi parkok...
Hát igen, furcsa érzés amikor elmegyek egy bevásárló központ előtt, ahová nem is olyan régen, még moziba jártam és milyen jó filmeket néztem... manapság már moziba sem járok...
Én élőben is hallottam ezt a számot is sokszor. Úgy 1979-1985 között, Nyíregyházán az egykori Ifjúsági parkban. Az akkori színpadon, most a Sóstó Zoo sirályai élnek.
Iszonyatos a zűrzavar, pedig precizen rendezett a világ. A fogaskerekek egymásba marnak, ha fordulnak, forgat a kényszer. Kizárva önmagamból, tartom a szám, míg szétrobbanok A gyújtózsinór holnapra leég, nem marad más, csak bombatölcsér Félek, ez így nem jó de ha nem baj, nekem nyóc Mindenki elhagyta a földet, az autók a sztrádán üresen jönnek; és én még most is az üléshez kötve A biztonsági öv lefog Félek, ez így nem jó de ha nembaj, nekem nyóc!
Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.
Álmodozom, óriás, zöld lombú erdőnyájról, A tenger-hűs, kék, morajló partmosásról, A szellő halkuló, sűrű fújásának zamatáról, S a naplementi, csuda csillogásról.
Álmodozom az erdei állatok alakjáról, A tenger lakatlan, érintetlen, tengeri szikláról, A szellőben lebegő madarak csipegő dallamáról, S a naplemente, mint a tündöklő óriásról.
Álmodozom az erdei tündérek bűbájáról, A tengeri sziklán, a sellőlányról, A szellőben a szárnyaló sárkány, lángcsóváról, S a napban bujkáló varázsról.
Álmodozom, de nem lehet, Félek elveszik, ami igazán engem, Engem illet, hisz ez én vagyok, Az álmaim, csak ennyit hagyok Czirják Róbert
