Most hallom először, de a mai magyar fociban már semmin sem szabad meglepődni. Egyébként meg a Barcika a legfurcsább nevű magyar csapat. Miért? Kazincbarcikai BSC = Kazincbarcikai Barcika Sport Club? Tehát vagy úgy lenne kézenfekvő, hogy Kazincbarcikai SC vagy Kazinc BSC. Fura nem?
Nagyon sok meccs pályaválasztói jogát eladták, nem csak ezt. Nézz utána, hogy az 1927/28-as bajnokság utolsó meccsét (Bocskai-Újpest) miért kellett Újpesten játszani! Az egy nagyon abszurd történet. Debrecenben semmi gond nem volt a pályahelyzettel, 22-ben rendberakták a DVSC pályát, ott játszott a Bocskai. A játékosok, meg a klubok természetesen nem tiltakoztak, sőt, amikor a PLSZ meg akarta tiltani a pályaválasztói jog eladását, a középegyesületek bírálták a tervet. De az sem véletlen, hogyha visszaolvasol, én nem "igazságtalanságról", hanem mindig "egyenlőtlenségről" beszéltem. A másik fontos dolog, hogy azt állítottam, "normális" körülmények között is ugyanaúgy alakultak volna a bajnokságok végeredményei, csak szerintem nem lett volna akkora szakadék a három nagy, és többi kisebb egyesület között. Örülök, hogy Telekit olvasol!:) (sajnos vasárnap délutánig nem tudok írni a topicba)
Ha jól tudom, ebben a szezonban ez volt az egyetlen eladott pályaválasztói jog debreceni részről, és tiltakoztak is rendesen a játékosok (sőt, a meccset Teleki visszaemlékezései szerint még jól el is csalták). Szintén a Teleki könyvből kiindulva soha máskor nem tiltakoztak a játékosok a pályaválasztói jog eladása ellen, csak ekkor. Szóval ha ment a szekér, valószínűleg ellenállásba ütközött a dolog :D
Egyébként nem volt ennek köze a pályaproblémához? Ugyanis vidéken nem nagyon voltak komoly stadionok, ahol sok nézőt el lehetett volna helyezni. Pl. a Bocskaynál nem csökkent az idegenben lejátszott hazai meccsek száma a nagyerdei stadion megnyitása után?
Erre egy példa. A Bocskai volt az első vidéki csapat, amely 1934-ben dobogóra került. 34 tavaszán mégsem Debrecenben fogadták a Ferencvárost: Nemzeti Sport 1934. 04. 26. A Bocskai elfogadja a Ferencváros ajánlatát és eladja mérkőzés pályaválasztói jogát. Ok: a Bocskai csak úgy indulhat a siker reményében a középeurópai kupában, ha anyagi helyzete rendezettebb lesz. A Bocskai végül 7000 pengőt kapott a Ferencvárostól. A mérkőzést a Ferencváros nyerte.
Nem vagyok benne biztos, hogy reális kimutatás lenne! Ugyanis a csapatok - legalábbis szerintem - akkor adták el a pályaválasztói jogukat, ha amúgy is gyengén szerepeltek, és tök mindegy volt a nagycsapat elleni meccs, nem osztott, nem szorzott. Ha azonban amúgy jól szerepeltek, akkor sokkal kevésbé voltak hajlandóak eladni a jogot. Tehát valószínűleg a nagycsapatoknak jóval gyengébb a vidéki mutatója a valóságban annál, mintha minden meccsüket vidéken játszották volna!
Tegnap - a felhozott példa (Újpest-Bocskai) miatt - pontatlanul fogalmaztam. Természetesen az egyenlőtlenségek nem a Budapest-vidék törésvonal mentén húzódtak, hanem a nagycsapat-középcsapat oppozíció mentén (a középcsapat volt a bevett kifejezés). Ez természetesen mindenhol így van, ahol profizmus van, viszont itt a gazdasági egyenlőtlenségek a pályaválasztás adás-vétele miatt túlzottan is belejátszottak az erőviszonyok alakulásába.
A kérdés tehát az, hogy ennek megszűnte mennyiben járult hozzá az erőviszonyok átrendeződéséhez. Én úgy gondolom, hogy jelentősen, ám azt is figyelembe kell vennünk, hogy az átrendeződésből a visszacsatolt városok csapatai (Nagyvárad, Kolozsvár, Újvidék), és a nagy cégcsapatok (Csepel, Gamma) jöttek ki legjobban. A revíziói előtti vidéki magyar városok csapatai jobban szerepeltek ugyan, mint korábban, de látványosan előretörésről azért nem beszélhetünk.
Azért szívesen látnék olyan kimutatást, hogy a 26-44 között jelentős szerepet játszó kb. 15 klubnak hogyan alakult a valóban hazai pályán játszott mérkőzéseinek aránya.
1926 Pósza, Weisz Gyula, Török 1927-33 Dénes József 1928 Kutrucz 1933 Dobozy 1933-46 Gergő (Gengeliczky) 1934-37 Vági 1937-38 Kósa (Kohn) II Károly 1938-40 Boldizsár Géza 1938-41 Vécsey (Wéber) Adolf 1941 Bogár 1942-43 Boldizsár Géza 1943-44 Bozsik I István 1944-46 Mindszenti (Minich) Pál
26-os kartell Sporthírlap 1944. 01. 05. Cikksorozat a Fradi történetéről 1926. július 12-én tanácskozott a Nemzeti Kaszinóban Brüll, Gschwindt és Aschner. A profizmusról már megállapodtak, de ezen a titkos találkozón döntöttek arról, hogy a három klub kartellt köt. (részletekről nincs szó)
Egyébként ez egy nagyon jó cikksorozat volt, sajnos mikor ráakadtam, idő hiánáyban én csak átfutottam. Továbbá - reflektálva hármas e-mailváltásainkra - összességében én a Sporthírlapot jobban kedvelem, mint a Nemzeti Sportot. Összeállításokat, adatokat inkább az NS-ből lehet nyerni, ez igaz, de egyébként, például az ilyen cikksorozatok miatt, szerintem a Sporthírlapból jobban megismerhető a futball múltja.
Szerintem ez más Monostori lehet. Én is fedeztem már fel azonos nevű, azonos posztú játékosokat, akik tuti nem azonosak :D Pl. Újpesten volt egy Pozsonyi nevű jobbszélső, majd alig néhány év múlva a Dorogban volt egy Pozsonyi nevű jobbszélső. Vagy a Pereces tele volt Futó nevű játékosokkal...
Elmaradásaim: Gergőt 1913-ban Gengeliczky néven anyakönyvezték.
Monostori mikor játszott a Perecesben?
Az 1957-es futballtörténetben: Galambos Antal, Horváth Imre, Tímár István, Varga József. Nálam: Galambos József, Horváth Gábor, Tímár Ferenc, Varga Ferenc. Tichy, Machos, Bozsik egyezik.
A Kispestnél érdekesen alakult ez a dolog. Pontos adataim nincsenek, mivel még senki nem publikálta a csapat összes mérkőzését. A kezdetekben voltak olyan csapatok, amelyek nem óhajtottak a falu végén található homokbuckás pályán játszani. Később anyagi okokból adta el a pályaválasztó jogát. Az 1945-46-os bajnokságban a Legjobb 10 első körében a bundaügy miatt elmaradt Szombathelyen a meccs. A "visszavágó"-ra is Szombathelyen került sor. Nyilván így érte meg jobban a Kispestnek.
Pl. 21-ben volt nagyobb vita erről (ekkor nyilatkozott Langfelder is)
Sporthírlap 1921. 07. 14. „A pályaválasztás a magyar futball történetében mindig nagy szerepet játszott. Régente az egyesületek féltékenyen vigyáztak pályaválasztási jogukra és kérlelhetetlenül kivitték ellenfelüket a nekik kedvezőbb pályára. Később mindinkább kompromisszum tárgya lett a pályaválasztás és a nagy pályatulajdonos egyesületekkel szemben a legritkább esetben éltek a kisebb egyesületek pályaválasztási jogukkal. […] Természetesen ez a rendszer nem nagyon biztosította a bajnokság realitását. […] Az idén három olyan egyesület esett ki az első osztályból (33, Vasas, MAFC), amelynek nem volt saját pályája. Úgy látszik, ez a meglehetősen igazságtalan szituáció indította arra az intézőbizottságot, hogy oly módon változtassa meg a pályaválasztási szabályt, hogy a pályaválasztás a jövőben nem jog, hanem kötelesség lesz az egyesületekre nézve. Nincs többé pályaválasztási jog feladás, de pályaválasztási jog adás-vétel sem. Minden egyesület köteles lesz élni a pályaválasztási jogával, s egyik ellenfele ellen sem választhatja annak a saját pályáját.”
Sporthírlap 1921. 08. 01. Malaky Mihály (FTC) szerint a pályaválasztás új rendje kivitelezhetetlen. Az FTC és az MTK úgy döntött, hogy mérkőzésük előtt nem adják oda másnak a pályát. A kisegyesületek pedig hiába bérlik ki valamelyik nagy pályát, ha a két nagy máshol játszik éppen, nincs bevétel. Így az első osztály képviselői beadványban kérték, hogy a pályakérdés megoldásáig függesszék fel a határozatot. (1921. 08. 08.: az MLSZ visszavonult, a beadványt elfogadták)
Sportlap 1921. 08. 03. MLSZ tanácsülés Fodor után Malaky is szembehelyezkedik az új pályaválasztási szabály-javaslattal. Langfelder „melegen üdvözli a tanácsot múltkori határozatáért, amivel szemben az MTK–FTC csapat egy korcsmában összeül, onnan diktál és terrort használ.”
A Tanács végül elfogadja Malaky indítványát, azaz nincs kötelező pályaválasztás, de a pályaválasztó ellenfele pályáját nem választhatja.
Magyarán: a Budai-FTC meccset bárhol játszhatták, kivéve az Üllői úton. Úgy tudom, a profizmussal változott ez meg, szabad volt a vásár.
A magyar futballt "legfelsőbb szinten" kartellek mozgatták. Először az MTK és az FTC osztotta fel a piacot, pl. válogatott meccsek bevételének megosztása révén, aztán ehhez kapcsolódott az Újpest. Az újpesti Langfelder 21-ben még felháborodva nyilatkozta, hogy az "„az MTK–FTC csapat egy korcsmában összeül, onnan diktál, és terrort használ”. Tényleg volt ilyen kocsma: az Akácfa utcai Sárhányó, az MLSZ vezetőségik előtt a nagyok (többnyire Malaky és Fodor) itt mondta meg a kicsiknek, hogy mire kell szavazni... 1926. július 12-én tanácskozott a Nemzeti Kaszinóban Brüll, Gschwindt és Aschner. Meg is kötöttek egy kartellt, nem tudom biztosan, de talán ez lehetett a játékos-kartell. Ez úgy működött, ha a három csapat közül valamelyikük tárgyal egy játékossal, akkor a másik csapat csak akkor tehet ajánlatot a labdarúgónak, ha az első klub visszalépett szerződtetési szándékától. Illetve talán olyan passzusa is volt, hogy egymás játékosaival csak a klub beleegyezésével tárgyalhatnak. Ilyen szerződést egyébkét 34-ben a Bocskai és a Hungária is kötött, és talán volt ilyen megállapodás a Ferencváros és a Bocskai között is. (Oda akarok kilyukadni, hogy a kartell majdnem négy szereplős lett, aztán máshogy alakultak a dolgok). (Azért nehéz ezekről pontosan írni, mert a lapok - érthető okokból - nem szívesen cikkeztek ilyen kényes témákról.)
Viszont a rendszer sajátossága volt, hogy a kiscsapatok érdekeit is védte. Amikor szóba került 29-ben (?), hogy egy új szabály szerint ne lehessen pályaválasztói jogot adni-venni, akkor a kiscsapatok elsőként tiltakoztak, mert ők majdhogynem ebből éltek. Szóval hatalmas egyenlőtlenségek voltak a magyar futballban, melynek oka mindenekelőtt a pályahelyzet (közvetve a pénzhiány) volt, illetve az, hogy csak néhány klub tudott nagyobb támogatottságra szert tenni. Ha minden csapatnak van legalább saját pályája, és mindenkinek kötelessége saját pályáján játszani, akkor meggyőződésem, hogy ugyanúgy a két, majd három nagy csapat végez rendre a tabella élén, de hogy nem lett volna ilyen nyomasztó fölényük, abban biztos vagyok.
Nem akarom megszakítani a témát, de ezt nem lehet kihagyni.
„Minden [olasz] egyesület, amely valamire becsüli magát, elküldi a trénerét Budapestre és futballistákat importál.” (Bruno Roghi írása a Gazetta dello Sport-ban)
A MÁV úgy profitált ebből, hogy háborús időkben e gyárakban (a vasutas csapatok jellemzően járműjvaítókban működtek) ugrásszerűen megnőtt a foglalkoztatottak száma. Sok munkás fizette a kis 50 filléres, egy pengős havi tagdíját. Első ránézésre nem számít egy pengő. De amikor 1500-an fizették be - abból megélt egy sportegyesület.
Soroksár, Újpest (Újpest FC, Phöbus), Kispest, Budafok, stb. is vidéknek számított, de én a fővárosiak közé számoltam az ezek ellen játszott meccseket!
34 alkalommal utazott az Újpest vidékre az említett szezonokban a 11 pályaválasztóijog-csere mellett. Vagyis az esetek 75%-ában vidéken játszottuk le a meccset! Voltak kivételes szezonok, pont egy ilyet találtál meg :D
A 2. pont kissé érthetőbben: a 20-as évek második felében és a 30-as években a fővárosi nagy hármas kiemelkedően jobb anyagi körülmények között működött, mint a vidéki klubok, míg ezek az anyagi körülmények a 40-es évek elejére igen jelentősen megváltoztak a vidékiek javára. Ennek leginkább a struktúrális felépítés közötti különbésg az oka.
Háborús viszonyok között az állami vállalatok (bányák, vasút, satöbbi) minden valószínűség szerint jobban prosperáltak, mint a magáncégek (pl. Gschweidl Likőrgyára)...
Szerintem ennek igen jelentős szerepe volt a vidéki futball előretörésében, és megmagyarázza a korábbi elmaradottságát is.
